Jégcsap cseppjei olvadó jég könnyei, -ahogyan az őszi eső siratja a hulló leveleket, -nyári szellő kergeti a bárányfelhőket, hideg telünk is lassan megenyhül, érzi nincs már maradása, latyakban vergődik, mint áradó patakban sikló papirhajó, fagyos-olvadó kedélye hullámzó, az idő őt sem kiméli, már csak tengődik. Fák méhében születő rügyek fakadnak, földdajka öléből kibúvó hóvirág széttekint, fehér fejükre a nap meleg bölcsősugarakat hint. Kérünk természet, legyen áldása az új tavasznak!
Jöjj el, tavasz, várunk már, te vagy nekünk a kegyelem, legszebb évszak, vágyakozás, új élet, a szerelem..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése