Hány énje van az embernek kit az Isten megteremtett? Mint fának rengeteg ága egy törzsből fakadva de egyik sem egyforma. Fényre szökkenő zöld hajtásai érlelnek mosolygó gyümölcsöt. Fény-énem az emberi jóság, elrendeltetés, hiszek a szépben és csodákban, méltóságban, teremtő akarásban.
Árnyékos oldalon nőnek vadhajtások, e kusza zöld-összevisszaságban, az éretlen termések, mint sok elvetélt gondolat lehullanak, reszketések, félelmek romlott gyümölcseként. A tudat néha kettéhasad, mint téboly hömpölyög a nagy én-óceánban. Azt hiszem, valamennyi együtt vagyunk, rajtunk múlik, hogy a sokból melyik győzedelmeskedik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése