Barátságunk

( Telesztichon )

B arátságunk ne legyen oszló hab,
É s soha ne váljon homályos köddé,
K ívánom,maradjon édes emlék,
E sténként se sújtsa átok terhe..

B Ilona Tóthné
Kép: Net

Egy hajléktalan

Egy hajléktalan
Ilona Bartha Toth, 2012. február 5., 13:01

A napokban láttam láttam ezt a képet itt a neten,a készitőjét nem ismerem,de nem tudtam a látványtól szabadulni,felzaklatott..

Téli szél fúj,hó szitál,
sötétedik, közeleg az este már,
gyérül a forgalom a körúton,
fáradtan ülnek emberek a buszon.

A járda kövén gyalogosok
meg-meg csúsznak,fagyosan
behúzott nyakkal,szipogva
sietnek az otthonukba.

Az aluljáró védelmében,
csendes zugban meghúzódva
mint tengeren egy kis sziget,
ember ül,ölében kutya piheg.

Nem szól,csak néz maga elé
kutyáját ölelve mint anya gyermekét,
a külvilág sem érdekli már,
gondolataiban messze jár.

Itt ülök fázva,plédbe bugyolálva,
koldus nem vagyok, csak hajléktalan.
Ne szánjatok,emberek,
holnap ti is itt lehettek.

Nem voltam én mindig igy,
feküdtem meleg ágyban,
körülöttem gyerekzsivaj ,lárma,
az asszony főzött a konyhában.

De a sors nekem ezt hozta,
pedig nem voltam részeges borissza,
nagy árat fizettem mindenért,
családért,házért,magamért.

Téged kérlek Uram,
csak annyit adj még nekem,
hogy egyetlen barátom,társam,
szeretett kutyám túléljem.

Ne pusztuljon el az útszélen,
s tisztességgel eltemessem,
az én életem már oda,
innen fel nem kelek soha.

 

Kép: Net

Ősz végén

"Soha nem vagy annyira nevetséges valós tulajdonságaid miatt, mint azok miatt, melyeket szinlelsz." / La Rochefaicould/

  Amikor leesik az első hó, az nálam a tél kezdetét jelenti.Ilyenkor boldog-szomorúan kimegyek a kertbe. A friss, fehér szőnyegen a lépteim nyomán még kirajzolódik a talpam alatti avar, amely nem zörög már, csendesen barnára szinezödve átadta magát az elmúlásnak. A kerti pad sarkára kuporodva nézegetem a kopasz fa ágaira szállingózó hópelyheket, a madáretető körül röpködő vidám madársereget, odamerészkedő galambokat. Még a kutya is élvezi a hóesést, pajkosan szaladgál körülöttem, nagyokat szökellve incselkedik a madarakkal.

Elmúlt hát az ősz. Az ősz elmúltával érzem, ahogyan peregnek az évek, ahogyan az idő, mint egy vésővel, minden nap lefarag belőlem egy darabot. A lélek csendesedik, nem háborog már, nem dúlnak viharok, egyre kevesebb a szó, -az elmélyülés, beletörődés csendes időszaka ez. Csendre vágyik a lélek, magunk mögött hagyva fájdalmakat, viszálykodást, dicsőséget.

A test is változik. Tükörbe nézve észreveszem, a hajam lassan deresedik, a hajszálaim olyanok lesznek, mint itt, a kerti fa hótól elfehéredett ágai. Szokatlan. Be lehet festeni-nyugtatgattam magam. A beporozott hajam talán néhány évet jelentene visszafelé az időben. Az arcom ráncai is egyre csak mélyülnek. Egy ideig ezen is segithetnek az alapozó-krémek, aztán ott van még a szemhéjfesték és a rúzs.

Itt ülök szépségem maradék romjain, emésztem magam, a nemrégen még csillogó, most szemüveggel árnyékolt szemeimmel bambán meredek magam elé. Hová lett dicső nőiességem?

Emlékszem, egyszer munkába menet, a reggeli órákban szapora léptekkel vágtattam az utcán, mikor egy idősebb hölgy megállitott és kedvesen mosolyogva, a karomra téve a kezét, mondta: "Milyen derék, szép járása van magának!" Meglepődtem és csodálkoztam, aztán valami melegség töltött el. Milyen jó, hogy sportoltam, - gondoltam - bár akkor már a napi tréningem a munkába szaladás volt. A szép járásom még mindig megvan - könyveltem el magamban. Csak sajnos már rövidtávon, a boltba menet, igaz, néha meg-meg állok, hogy a valódi ok ne lássék, ilyenkor sürgős keresnivaló van a táskámban.

Igy múlik el a világ dicsősége. Nagyon sajnáltam magam ott, a padon, vegyes érzelmekkel vergődtem magamban.

Aztán arra gondoltam, milyen furcsa és nevetséges, mikor az utcán sétálva, vagy valamelyik bevásárlóházban elbotladozik mellettem egy festett bábként kinéző, agyonpingált idős hölgy, aki a maga jóval hatvan feletti korával húsz-harminc évesnek akar látszani.

Lassan megvigasztalódtam, nincs még vége a világnak. Az öreg körtefám is virágzik még, tavasszal méhek zümmögnek rajta, zöld lombkoronája kellemes árnyékot ad, csak gondozni, ápolni kell.

Úgy gondolom, hogy életbölcsességgel, derűvel, a test és a szellem ápolásával, a mértékek kellő betartásával, sok mozgással, indulatok és harag nélkül még van út előttem.

Lassan visszaballagtam a házba, nyomomban az ugrándozó kutyával, az egyre sűrűbbé váló hóesésben..

B Ilona Tóthné
Kép: Saját

TŰNŐDÉS

Átok lesz ez a szerelem,
vagy csillámfény,tűzragyogás,
elsuhan homályos ködben,
mint zűrzavaros látomás?
Vagy marad egy örök érzés,
megcsalatva nem lesz soha..
Testemen átfut a merengés,
az idő a választ megadja..

Szemem a távolba mered,
kezemben a pohár remeg..

B Ilona Tóthné
Kép: Net

B

A BOLDOGSÁG

A boldogság nem nagy dolog
sokszor csak pillanatokon múlik
elég, ha valami jóra gondolok,
a napom máris boldogságban úszik.
Elég egy szép verset olvasni
s mellé gőzölgő kávét inni,
a pergő idő fényesebbé válik
bennem boldogság virágzik.
Ha sétálok  lombos fák alatt
a szirmok lepte kerti úton,
nyomomban kutyám csaholgat,
majd vizet lefetyel a kúton.
Vagy meghitt beszélgetések
családdal, jóbarátokkal.
Van-e ennél szebb?
Az élet így sokkal teljesebb

Millió apró öröm,mind boldogság,
észre sem vesszük,csak megyünk tovább
S később, ha a múltba révedünk,
rájövünk, a sok aróság volt
az igazi boldogság

B Ilona Tóthné
Kép: saját

Jó éjszakát

Renga

Az égi sötét
takaró már befedte
a csillagokat
tüzes szemük villogott

világítva utakat

A felhők fölött
bolyongó hold lenézett
fénye fák alatt
kicsalta rejtekéből
a vadászó baglyokat

Beköszöntött a
titokzatos éjszaka
én is pihenek
álmodjatok szépeket
békés éjt mindenkinek


Kép:Net

ROSSZ ÁLOM

Szonett

Csillagtalan sötét éjjel az álmom
Olyan furcsa, lebegek a sötétben
Felfelé, tapogatózva, döbbenten
Keresek valamit, de nem találom.

Alakok jönnek elő a homályból,
Kopár, magas hegy felé tartanak,
Fenn, a magas csúcson varjak kárognak,
Majd egy elrepül a varjú-bolyból.

Egyedül maradok e szörnyű tájon,
Felébredek, bénán fekszem az ágyon,
Töprengek, a varjak oka mi lehet

Babonás vagyok,mit írnak a könyvek?
Rettegek, félek, mert nem jót érzek.
Krúdy könyve szerint: halál eset..

B Ilona Tóthné
Kép: Net

TÉLI TÁJ

Ezt a léleksimogató videót kaptam egy barátnőmtől e-mailban, írtam róla egy verset, mert nagyon tetszett.

Ködben úszó hegybérceken
csillog a hó kelő nappal,
zöld fény vibrál a magasban
s mint a parázs, fel-fel lobban
Medve,bagoly,rénszarvas
magas hóban serénykedik,
a jég hátán fóka mama
elhasalva terpeszkedik.
Kék tó partján kis madarak
botladozva tipegnek,
de a vízben mint a hattyúk
oly kecsesen lebegnek.
Csodálatos a természet,
a kies tájon béke van
mintha nem e földön lenne,
hanem valahol egy álomban

B Ilona Tóthné
http://www.youtube.com/embed/SB8WlqfJJRE…

¨Wild Sweden¨ Look In My Eyes¨ HD 1080 Surround 5.1

Misique by Gomer Edwin Evans www.gomer-edwin-evans.com

http://www.youtube.com/embed/SB8WlqfJJRE?feature=player_detailpage

B Ilona Tóthné

FÁJDALOM

félelmek
hálójában
vergődő
röpke boldogság
tört napok
magányában
átsuhanó mosoly
az vagy nekem
s maradsz velem
szememben
látlak
a tükörben
öklömbe
rejtve remegve
ragadnám
a pillanatot
de darabokra
hullik
hirtelen
minden
elmúlik
verejtékező
tenyeremmel
támasztom
falamat
s a nedves
lenyomat
mintha nem is
lett volna
megszáradt
már csak a
fájdalom
maradt

B Ilona Tóthné
Kép: Net

Számolok

B Ilona Tóthné

Egy, kettő, három,négy
tipeg a baba
anyja kezébe fogózva
arcán földöntúli mosoly
kacag, nevet,
mégis olyan komoly.
Egy, kettő, három
boldog gyerekkor
játszótér, barátok,ifjúkor,
első szerelem
tomboló hormonok,
de a kedves oly konok.
Egy, kettő
gyorsan még ezt is
bármily nehéz is,
teszem a dolgom,
vár a családom.
Egy életem van,
az idő repül,
unokám hegedül,
sír a vonó húrja
a gyermekkorba értem újra.
Közel már a halál,
amikor a szív megáll,
az én időmnek vége
többé nem számolok már

21 Istvan Ozvegy, Hajnalka Szabo és további 19 ember/ 2016.09/

 

AZ IDŐ

Tegnap láttalak még,
ami ma már emlék,
holnap oszló álom kép..
Az idő már csak ilyen,
nem áll meg, továbbsiet,
végtelen utazás,
de nincs végállomás.
Mint nyikorgó szekeret
toljuk, vonjuk az életet,
ami egyszer megáll,
csak az idő halad tovább

Szél simogatja arcomat,
nézem fenn a csillagokat,
s az égen látom a
Göncöl szekeret,
mely ott lesz örök időkig,
idő ösvényen vágtató
csillag lovakkal és én
mint fénytelen porszem
megpihenek az út szélén.

S mikor itt a földön
az őszi fák között
áttör a fény özön,
az idő és a tér egymásnak
békésen köszön..

B Ilona Tóthné
Kép: Net

KÖDÖS NOVEMBERI REGGEL


Ezen a novemberi reggelen
paplanba burkoltam a testem
csak fekszem, fekszem..
Ablak résén ködös fény világit
élesen a szemembe hasit,
fel kellene már kelnem,
de az ágy melege húz,
nincs semmi, ami innen kihúz.
Számba veszem, ma nem kell
korán kelnem és sehova
mennem, csak fekszem.
Magamba zuhanva,
tőlem távol a világ zaja,
szívem is egyre jobban ver,
tele vagyok félelemmel,
nem emberi e ködös reggel!

Végül mégis felkelek,
az ablakhoz megyek,
a bokrokon a verebek
repkednek és veszekednek,
kis életük tele buzgalommal,
nem törődnek a holnappal.. 

29 Ágnes Darabné, Lengyel Katinka és további 27 ember2016.11.06.

B Ilona Tóthné

Szívdobbanás

SZIVDOBBANÁS

vizcsepp
ha csobban
csobogó
patakban
oly halkan
dobban a
sziv
nyugalomban

ég zendül
felhő
sötétül
zivatarban
verdeső
sziv
hangosan
dobban

virág ha
megfagy
feje
lekókad
törik a fény
csendben
tágranyilt
szemben

B Ilona Tóthné

Fanfárok

Ilyen derűs napopt kívánok Nektek!

mosoly nélkül nem lehet kibírni.... Nagyon szellemes. Hangot neki és kattintás a figurákra (össze-vissza is lehet) ! http://www.audepicault.com/fanfare/fanfare.htm

Fanfare

www.audepicault.com

A TŰZ

A TŰZ
Szonett
B Ilona Tóthné

Nem kell, csak egyetlen szikra, lobogó
Tűz parazsa izzik, mint üstökösé,
Égből zuhanva esik a föld felé,
Jajszó sem hallik,hangja oly ropogó.

Tűz a költő szemében vibrál, éget,
Miközben szép, új világról álmodik,
Zongorista kezében, aki játszik,
Virtuózan üti a billentyűket.

Én is érzem szived perzselő tüzét,
A messzi távolban is izzó hevét,
Szerelmed égi harmat sem olthatja..

Ha itt lennél velem, e tűz lobogna,
Égő szivünk együtt szállna magasba,
De most a könnyem a vágyat elfojtja.