A TŰZ

A TŰZ
Szonett
B Ilona Tóthné

Nem kell, csak egyetlen szikra, lobogó
Tűz parazsa izzik, mint üstökösé,
Égből zuhanva esik a föld felé,
Jajszó sem hallik,hangja oly ropogó.

Tűz a költő szemében vibrál, éget,
Miközben szép, új világról álmodik,
Zongorista kezében, aki játszik,
Virtuózan üti a billentyűket.

Én is érzem szived perzselő tüzét,
A messzi távolban is izzó hevét,
Szerelmed égi harmat sem olthatja..

Ha itt lennél velem, e tűz lobogna,
Égő szivünk együtt szállna magasba,
De most a könnyem a vágyat elfojtja.