2013. augusztus 13., kedd

MEDDŐ GONDOLAT


8. szójáték (1)

/sereghajtó, izgató, hold, mosoly, buborék/

meddő gondolat

fekete fátyollal
közeleg az este
hold fénye világít
sugárral utat terít
sereghajtóként űzi
a "hős" nappalokat
s az idő tovább szalad
mosolygó csillagok
-eljött az idejük-
izgatón lebegnek
őrzik a titkokat
mint buborékba szorult
születő gondolat
mely égi szikrára
robban és elporlad
az éterbe meddő
halottként beolvad..

Kép: saját

HULLÓ CSILLAGOK


8.szójáték (2)
HULLÓ CSILLAGOK

Renga láncvers

emlékszel, mikor
egy csendes nyári estén
ültünk a kertben
bámultuk a holdat és
a hulló csillagokat

sereghajtók a
fények, szikráztak, égtek,
szemed mosolygott
vibráló gyertya fénye
lázrózsát fújt arcodra

tudtad már akkor
miért az izgató tűz,
titok szemedben,
hogy az élet buborék
s tovarebben a szélben

lebegve, fájón
olvad a mindenségbe
s talán lelked
álmomban visszatér majd
virrasztó bús szívembe..

kép: net
 

2013. augusztus 10., szombat

MAGÁNYOS SZIKLA



MAGÁNYOS SZIKLA

B Ilona Tóthné

Isten kőtenyerében tartja
sziklamagányodat
középen, ahol a kivájt
erek összefutnak.
S te ellenállsz rendületlen
délceg derékkal, töretlen,
szeleknek és viharoknak,
otthona lettél büszke sasoknak..
Ha én felhő lennék,
szirted köré bárányokkal
glóriát terelnék
s megkoronáználak
aranyló sugarakkal..

Kép: Net

2013. augusztus 7., szerda

SZINEK

SZINEK



Szonett
Irta:B Ilona Tóthné


Piros: égő tűz, a vérem és szivem
Mely ropog, lüktet, dobog szüntelen.
Fehér: tisztaság és felhő az égen,
A papir, mely oly sokat jelent nékem.

Zöld: a rét szine, az erdőké, fáké,
A dús mezőké, hol a búza érik.
E három szin, ha együttesen nézik
Az édesé, mely bölcsőm volt, HAZÁMÉ.

Sárga: a nap, a fények és életek.
Kék: a tiszta égbolt, folyók, tengerek
És a kék szép szemed, amely rám nevet.

Barna: a föld, a termést adó, áldott.
Fekete: gyász és minden, ami halott.
A sok-sok szin együtt: maga az élet.

Kép: Net

HULLÁMOK HÁTÁN

7. Szójáték  (gyertyatartó,vörösbor,parázs, levélpapir, ringat)

B Ilona Tóthné

Tajtékos hullámok hátán
levélpapírt ringat a víz,
rajta elmosódott szó: "várlak"..
Ki írta, kinek?- Sose tudni már.
Talán az ífjúság üzent, mikor még
a szívben habot ver a rest vér.
Egy szó, tele parázs vággyal,
gyönyört ígérő sóhajjal,
még egy mámorító éjjért,
gyertyatartóban lengő fényért
vörösboros pince hűvös rejtekén..
De a papír csak sodródik,
mint teljesületlen álom,
majd egyszer kiköt a parton
s a nyugodni készülő öreg nap
még ragyogó ifjúi hévvel
rávetődik a sötét partra,
s búcsúzóul fényes sugaraival
betakarja..

Kép:Tóth Ricsi


2013. augusztus 6., kedd

HALKULÓ ZENE


HALKULÓ ZENE

Már olyan vagy nekem,
mint egy halkuló zene,
lelkemben még
rezegnek a hangok
de a fortisszimo
régen elhallgatott.
Lágy szimfónia lettél,
szivem még pengeti
hegedű húrjait,
s amikor a hárfa szól
mintha öledben
kucorognék megint.
Karjaimmal ölellek
fuvola hangjaira,
klarinét nevetve
suttogja fülembe
pajzán huncutságod.

S most szemem
mered a semmibe,
maradt nekem
a halkuló zene,
néha még az ütősök
verik a dobokat,
remegek és kutatom
keresem az okokat.
S mint ahogyan
lágy zenére
patak vize folydogál
az utolsó taktusoknál
könnyem csendesen
csordogál..

B Ilona Tóthné

Kép: Net


Köszönöm, POET:HU
Már olyan vagy nekem, / mint egy halkuló zene, / lelkemben még / rezegnek a hangok, / de a fortisszimó / régen elhallgatott.
poet.hu


2013. augusztus 5., hétfő

A ZENE


A ZENE

Szonett

Irta: B Ilona Tóthné



Nekem a zene daloló gondolat,
Mely hullámokon az éterbe repít,
Ha a lélek csendre vágyik, andalít,
Örömmé formálja a gondokat.


Lehet lágy, harsány,fájdalmasan síró,
Velőtrázó, ördög dübörgő tánca,
Hangok összefonódó románca,
Vagy csatára hívó harci induló.


A hegedű hangja a szívemig hatol,
Jókedvem lesz a füttyös madárdaltól,
Bármerre járok, hallom a hangokat..


Ha majd befejezem földi létem,
Zenével várják égi érkezésem,
Angyalok fújják a fanfárokat..


kép: Net

2013. augusztus 4., vasárnap


VÖRÖS FÉNYBEN

B Ilona Tóthné

6. szójáték: csorog,vörös, árnyék, ajak, zuhany, csorog

vörös lámpa imbolyog a ház falán
kéjes nóta zendül fel egy zongorán
tüzes árnyékok nyögnek a szobában
pénzéhes ajkak összeforrnak csókban
aztán már csak a zuhany vize csorog
a neszek elülnek, új vendég kopog
6. szójáték

Csók
HAIKU
B Ilona Tóthné

csorog a zuhany
árnyékban hűtöm vörös
ajkad tűzcsókját
 6. szójáték
Vörös szőnyegen
TANKA
Írta: B Ilona Tóthné

vörös szőnyegen
sztárajakból méz csorog
szirupos zuhany
édes élet szinpadán
míg rá árnyék nem vetűl
 

2013. augusztus 2., péntek

őrület ez a nyár


Valami őrület ez a nyár
tüzes porfelhőt okádó gyár
perzsel és éget mint a sósav
mely izzadó kezemre tévedt
csontig hatoló hőlavina
temeti fájón égő testem
Valami őrület ez a nyár
elég volt, végem, kivagyok
Ki vagyok?-azt sem tudom már
talán űrszemét, mely idetévedt
fortyog a lucskos katlanban
de jön majd az este, enyhül talán
lassan megszűnik a tűzvarázs
holdfényénél porig égek
álmomban szürke hamu leszek

B Ilona Tóthné

Kép: Net

2013. augusztus 1., csütörtök

ÖREG FA


B Ilona Tóthné

öreg vagyok már,zord időket éltem
lombhajamat orkán, vihar kitépte
nem ringok már csendesen esti szélben
kopár ágkarom nyújtom a semmibe
arcomról a kéreg-bőr rég lehámlott
s korhadva a zöld szőnyegre hullt
fatestem ezer fájó görcsbe rándult
az idő évgyűrűkkel koronázott
de szemem a régi, őrzi az ifjú fákat
tavasszal odvamba madarak költöznek
szívem dobog, mikor fiókák születnek
felettem vidám felhők táncot járnak..

kép: Net

2013. július 31., szerda

ébenfa keretben


5. szójáték



B Ilona Tóthné

szelíd tekintetedben elmerülök
ott vagy szemben velem ébenfa keretben
rádvetűl esténként utolsó pillantásom
mielőtt szemem bódító álomba húnyom
magányosan örlődő napjaimban
legendaként zártalak magamba
arcodat a vérem rég magába itta
s minden nappal és álmatlan éjszaka
áhítom reménytkeltő égi üzeneted
találkozunk majd csodásan csillogó
kristály ragyogó fényében
valahol a Mindenség csillag-kertjében..

ott, ahol a szomorúfűz könnyei
hulló rózsaszirmok..

Kép:Net