2013. augusztus 13., kedd
HULLÓ CSILLAGOK
8.szójáték (2)
HULLÓ CSILLAGOK
Renga láncvers
emlékszel, mikor
egy csendes nyári estén
ültünk a kertben
bámultuk a holdat és
a hulló csillagokat
sereghajtók a
fények, szikráztak, égtek,
szemed mosolygott
vibráló gyertya fénye
lázrózsát fújt arcodra
tudtad már akkor
miért az izgató tűz,
titok szemedben,
hogy az élet buborék
s tovarebben a szélben
lebegve, fájón
olvad a mindenségbe
s talán lelked
álmomban visszatér majd
virrasztó bús szívembe..
kép: net
- Zoltánné Várady, Magdolna Barkó Péterné, Mária Weisz és további 19 ember kedveli ezt.
- Cserényi Tiborné Magdi Nagyon szép !
- B Ilona Tóthné Köszönöm, Magdi! smile hangulatjel
- Vali Karvász Gyönyörű!
- B Ilona Tóthné Köszönöm, Valikám! smile hangulatjel
- Novák Zsuzsa Nagyon szép.. Mint mindig minden versed Ilona. smile hangulatjel
- B Ilona Tóthné Köszönöm Zsuzsa, kedves vagy! heart hangulatjel
- Novák Zsuzsa heart hangulatjel
- Ibolya Fejes Szépség ez a vers! heart hangulatjel
- B Ilona Tóthné Köszönöm, Ibolya! smile hangulatjel
- Ildiko Tokos Trinfa Szép!
- B Ilona Tóthné Köszönöm, Ildikó! smile hangulatjel
- Kocsis Bözsi "s talán a lelked
álmomban visszatér majd
virrasztó bús szívembe.." like hangulatjel Nagyon szép emlékezés a szeretteidről. - Zoltánné Várady Nagyon szép !
B Ilona Tóthné Köszönöm Bözsi, Erika és mindenkinek! smile hangulatjel
2013. augusztus 10., szombat
MAGÁNYOS SZIKLA
MAGÁNYOS SZIKLA
B Ilona Tóthné
Isten kőtenyerében tartja
sziklamagányodat
középen, ahol a kivájt
erek összefutnak.
S te ellenállsz rendületlen
délceg derékkal, töretlen,
szeleknek és viharoknak,
otthona lettél büszke sasoknak..
Ha én felhő lennék,
szirted köré bárányokkal
glóriát terelnék
s megkoronáználak
aranyló sugarakkal..
Kép: Net
2013. augusztus 7., szerda
SZINEK
SZINEK
Szonett
Irta:B Ilona Tóthné
Piros: égő tűz, a vérem és szivem
Mely ropog, lüktet, dobog szüntelen.
Fehér: tisztaság és felhő az égen,
A papir, mely oly sokat jelent nékem.
Zöld: a rét szine, az erdőké, fáké,
A dús mezőké, hol a búza érik.
E három szin, ha együttesen nézik
Az édesé, mely bölcsőm volt, HAZÁMÉ.
Sárga: a nap, a fények és életek.
Kék: a tiszta égbolt, folyók, tengerek
És a kék szép szemed, amely rám nevet.
Barna: a föld, a termést adó, áldott.
Fekete: gyász és minden, ami halott.
A sok-sok szin együtt: maga az élet.
Kép: Net
HULLÁMOK HÁTÁN
7. Szójáték (gyertyatartó,vörösbor,parázs, levélpapir, ringat)
B Ilona Tóthné
Tajtékos hullámok hátán
levélpapírt ringat a víz,
rajta elmosódott szó: "várlak"..
Ki írta, kinek?- Sose tudni már.
Talán az ífjúság üzent, mikor még
a szívben habot ver a rest vér.
Egy szó, tele parázs vággyal,
gyönyört ígérő sóhajjal,
még egy mámorító éjjért,
gyertyatartóban lengő fényért
vörösboros pince hűvös rejtekén..
De a papír csak sodródik,
mint teljesületlen álom,
majd egyszer kiköt a parton
s a nyugodni készülő öreg nap
még ragyogó ifjúi hévvel
rávetődik a sötét partra,
s búcsúzóul fényes sugaraival
betakarja..
Kép:Tóth Ricsi
B Ilona Tóthné
Tajtékos hullámok hátán
levélpapírt ringat a víz,
rajta elmosódott szó: "várlak"..
Ki írta, kinek?- Sose tudni már.
Talán az ífjúság üzent, mikor még
a szívben habot ver a rest vér.
Egy szó, tele parázs vággyal,
gyönyört ígérő sóhajjal,
még egy mámorító éjjért,
gyertyatartóban lengő fényért
vörösboros pince hűvös rejtekén..
De a papír csak sodródik,
mint teljesületlen álom,
majd egyszer kiköt a parton
s a nyugodni készülő öreg nap
még ragyogó ifjúi hévvel
rávetődik a sötét partra,
s búcsúzóul fényes sugaraival
betakarja..
Kép:Tóth Ricsi
2013. augusztus 6., kedd
HALKULÓ ZENE
HALKULÓ ZENE
Már olyan vagy nekem,
mint egy halkuló zene,
lelkemben még
rezegnek a hangok
de a fortisszimo
régen elhallgatott.
Lágy szimfónia lettél,
szivem még pengeti
hegedű húrjait,
s amikor a hárfa szól
mintha öledben
kucorognék megint.
Karjaimmal ölellek
fuvola hangjaira,
klarinét nevetve
suttogja fülembe
pajzán huncutságod.
S most szemem
mered a semmibe,
maradt nekem
a halkuló zene,
néha még az ütősök
verik a dobokat,
remegek és kutatom
keresem az okokat.
S mint ahogyan
lágy zenére
patak vize folydogál
az utolsó taktusoknál
könnyem csendesen
csordogál..
B Ilona Tóthné
Kép: Net
Köszönöm, POET:HU
Már olyan vagy nekem, / mint egy halkuló zene, / lelkemben még / rezegnek a hangok, / de a fortisszimó / régen elhallgatott.
poet.hu
2013. augusztus 5., hétfő
A ZENE
A ZENE
Szonett
Irta: B Ilona Tóthné
Nekem a zene daloló gondolat,
Mely hullámokon az éterbe repít,
Ha a lélek csendre vágyik, andalít,
Örömmé formálja a gondokat.
Lehet lágy, harsány,fájdalmasan síró,
Velőtrázó, ördög dübörgő tánca,
Hangok összefonódó románca,
Vagy csatára hívó harci induló.
A hegedű hangja a szívemig hatol,
Jókedvem lesz a füttyös madárdaltól,
Bármerre járok, hallom a hangokat..
Ha majd befejezem földi létem,
Zenével várják égi érkezésem,
Angyalok fújják a fanfárokat..
kép: Net
2013. augusztus 4., vasárnap
VÖRÖS FÉNYBEN
B Ilona Tóthné
6. szójáték: csorog,vörös, árnyék, ajak, zuhany, csorog
vörös lámpa imbolyog a ház falán
kéjes nóta zendül fel egy zongorán
tüzes árnyékok nyögnek a szobában
pénzéhes ajkak összeforrnak csókban
aztán már csak a zuhany vize csorog
a neszek elülnek, új vendég kopog
6. szójáték
Csók
HAIKU
B Ilona Tóthné
csorog a zuhany
árnyékban hűtöm vörös
ajkad tűzcsókját
6. szójáték
Vörös szőnyegen
TANKA
Írta: B Ilona Tóthné
vörös szőnyegen
sztárajakból méz csorog
szirupos zuhany
édes élet szinpadán
míg rá árnyék nem vetűl
2013. augusztus 2., péntek
őrület ez a nyár
Valami őrület ez a nyár
tüzes porfelhőt okádó gyár
perzsel és éget mint a sósav
mely izzadó kezemre tévedt
csontig hatoló hőlavina
temeti fájón égő testem
Valami őrület ez a nyár
elég volt, végem, kivagyok
Ki vagyok?-azt sem tudom már
talán űrszemét, mely idetévedt
fortyog a lucskos katlanban
de jön majd az este, enyhül talán
lassan megszűnik a tűzvarázs
holdfényénél porig égek
álmomban szürke hamu leszek
B Ilona Tóthné
Kép: Net
2013. augusztus 1., csütörtök
ÖREG FA
B Ilona Tóthné
öreg vagyok már,zord időket éltem
lombhajamat orkán, vihar kitépte
nem ringok már csendesen esti szélben
kopár ágkarom nyújtom a semmibe
arcomról a kéreg-bőr rég lehámlott
s korhadva a zöld szőnyegre hullt
fatestem ezer fájó görcsbe rándult
az idő évgyűrűkkel koronázott
de szemem a régi, őrzi az ifjú fákat
tavasszal odvamba madarak költöznek
szívem dobog, mikor fiókák születnek
felettem vidám felhők táncot járnak..
kép: Net
2013. július 31., szerda
ébenfa keretben
5. szójáték
B Ilona Tóthné
szelíd tekintetedben elmerülök
ott vagy szemben velem ébenfa keretben
rádvetűl esténként utolsó pillantásom
mielőtt szemem bódító álomba húnyom
magányosan örlődő napjaimban
legendaként zártalak magamba
arcodat a vérem rég magába itta
s minden nappal és álmatlan éjszaka
áhítom reménytkeltő égi üzeneted
találkozunk majd csodásan csillogó
kristály ragyogó fényében
valahol a Mindenség csillag-kertjében..
ott, ahol a szomorúfűz könnyei
hulló rózsaszirmok..
Kép:Net
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)



















