A HORTENZIA

S

Szonett 65.

Ifjú voltam még, mikor egy májuson,
Nyíló szerelmek bimbózó hajnalán
Kis ajándék-kosárral a karján
Hortenziát hozott az udvarlóm.

Ki volt ő, már nem is tudom, oly rég volt,
Azóta jöttek-múltak a szerelmek,
Arcomon már rég ráncok tenyésznek,
De a hortenziám még él, nem holt..

Hűsége példakép lett életemben,
Amerre az élet sodort, elvittem
S ő mindenhol újra, újra megfogant.

S minden tavasszal, mikor kinyillik,
Nagy gömbfején ezer virág tündöklik,
Virág-zenekarban ő lenne a lant..

Ilona Bartha Tóth

HAJNALBAN

hajnalban, amikor
tobzódnak az illatok
s a felkelő nap fénye
virágokon hullámzik,
kitárom ablakom,
függönyömön a csipkés
mintázatok napsugárral
táncot ropnak arcomon,
szemem is szikrázik
-szinte nem is földi
látvány, ami fogad,-
előttem bókolva
ezer trombitavirág 
pompázik,
harmatgyöngy verítékük
a rózsákra vetődik,
hallani vélem, amint
a narancsvörös trombiták
zümmögő kórussal
hirdetik:
egy szép, új nap
kezdődik

Ilona Bartha Tóth
Kép: saját

A CSÖND SZIGETE

Renga láncvers

csönd szigetére
megyek ma, árnyas lombú
fák alá, hozzád
nyári virágcsokorral
itt köszönteni téged

nem ezt érdemled
bár pihenhetnél velünk
már tudom, mi a
fáradtság, hajsza, bánat
értünk éltél és tettél

,
mindent, oly sokat
hogy legyünk jók, boldogak
s most egy csokorral
árván állok, csak nézek
ölelnélek hálával

sokat adhatnék
most én tehetnék érted
csak egyet nem, a
fájdalmasat és mégis
szépet, az ÉLETET, azt

én nem adhatok
ha egyszer majd meghalok
s veled ott leszek
ANYÁM, hol az angyalok
eléd szirmokat hintek..

Ílona Bartha Tóth
Kép: Net

AHOL ÖLELKEZNEK A HEGYEK
Szonett 64.

Messze, de még nem a végtelenben,
Ahol ölelkeznek a kéklő hegyek,
Fehér subájukat rázzák a szelek,
Ott van az én bús magányos szirtem.

Nincs más felettem, csak a kéklő ég,
Felhők alatt néha egy-egy szirtisas
Bukkan fel, de a hegyorom oly magas
Tovarepűl, várja a messzeség.

Ködfelhő telepszik a bércekre,
Ólom-nyomás nehezedik a szívre,
A szem vibrál, ritkul a levegő.

E hely az, hol a gondolat megakad,
Semmi nem fáj, a világ is elszakad,
Észre sem veszed és megáll az idő..

Ilona Bartha Tóth,
Kép: Net

27 Joli Szep, Kovács Árpád Gábor és további 25 ember/2017.02.27/

HAIKUK

Rózsa

ha sok a munka
kimerít nézd a rózsa
mily szépen virít

Virágangyal

rózsára nézve
gondod-bajod felejted
virágangyal ő

,Ültess sok rózsát

ültess sok rózsát
illata beterít mint
szép éji álom

A rózsa fegyvere

ne feledd soha
a rózsa töviseit
nem mindenki jó

Ilona Bartha Tóth
Kép:saját

,

ÉJI ÁLOM

ÉJI ÁLOM

Újra itt a sötét este,
a fényt takarja éj leple,
álmom nem békés, altató,
inkább bántóan bénító.
Jönnek a tarka lidércek,
ősszefonódva repülnek,
lebegnek a tág éterben
mint vérszívó denevérek.
Szellemek, menjetek!
Mikor jön a piros hajnal,
kiszáradt, fúló torokkal
félálomban még látom,
verdeső madárszárnyon
suhanva tovarebbennek
az ébredő horizonton.

Angyalokkal szeretnék
álmodni..

Ilona B. T.
Kép: saját

ZÜMMÖGI

,

ontja illatát a zsálya
tele kék-lila virággal
magasra nőtt kóró-szára,
lenéz a  nyiló rózsára
ülök mellette a sámlin
iszom kávéébresztőmet
beterít harmat-pelerin
napsugár issza a nedveket
züm-züm, hallom barátomat
ki minden reggel üdvözöl
a kékes szárnyú darazsat,
amint kering fejem körül
elneveztem Zümmöginek,
termetes, de nem lódarázs
zümmögése vidám ének,
örülök reggeli zenémnek
napfényes  így minden reggelontja illatát a zsálya
szép az élet Zümmögivel,
s ha a zsálya elvirágzott
nincs vége az életének,
lel magának új virágot..

Ilona B. T.

54Hitka Peter, Kocsis Bözsi és további 52 ember/ 2016.05.

16 hozzászólás

12 megosztás

Hozzászólások

B Ilona Tóthné Köszönöm mindkét Jutkának! :)

2014. június 3., 21:29 · Tetszik

Kovács L. István Szép képek, nagyon jó a vers hozzá!

2014. június 4., 4:44 · Mégsem tetszik · 2

Éva Zsolt De szép! Hogy hozzám miért nem fújta a szél? :-)

2014. június 4., 7:22 · Mégsem tetszik · 1

Xénia Szalkai Csináltál már a fecskefűből kenőcsöt ?

2014. június 4., 7:50 · Mégsem tetszik · 1

B Ilona Tóthné Nem csináltam még, de kipróbálom..:)

2014. június 4., 10:01 · Tetszik · 1

B Ilona Tóthné Köszönöm Mindenkinek! :)

2014. június 4., 10:01 · Tetszik

Kozák Mari 😊

június 3., 8:40 · Mégsem tetszik · 1

Erzsike Soósné Olyan terebélyes szereti uralni a kertet..

június 3., 17:22 · Tetszik

Éva Anna Ugró

június 3., 18:30 · Mégsem tetszik · 1

Katalin Fehér És szép!

június 3., 19:21 · Mégsem tetszik · 1

B Ilona Tóthné És nagyon illatos! Én szeretem..:)

június 3., 19:22 · Tetszik

Etela Dvorák <3

június 3., 19:59 · Mégsem tetszik · 1

B Ilona Tóthné <3

június 3., 20:00 · Tetszik

Gabriella Kerekné

június 3., 22:35 · Mégsem tetszik · 1

Ibolya Kaszt

Tegnap, 15:37 · Mégsem tetszik · 1

B Ilona Tóthné Mindenkinek köszönöm szépen! :)

épp most · Tetszik

HŐSÉG

madarakat hallottam
rekedten csicseregni
kiszáradó faágon
áttörve a hőségfalat

,

élesen belejajongtak
verejtékező csöndembe,
elcsigázott testem
ájult álmából feriadt,
már nyugatról tűz a nap,
kacsingat a méla este..
de a hőség megrekedt,
nem inalt el a lator,
fejemnél fúj műszelet
egy morgó ventillátor..

ŐRÜLET EZ A NYÁR

,

Valami őrület ez a nyár

tüzes porfelhőt okádó gyár

perzsel és éget

mint a sósav,

mely a kezemre tévedt

csontig hatoló hőlavina

temeti égő testem.

Valami őrület ez a nyár,

elég volt, kivagyok.

Ki vagyok? Azt sem tudom már,

talán űrszemét, mely idetévedt,

fortyog a lucskos katlanban.

De jön majd az este

Enyhül talán

mint pislákoló parázs

lassan megszűnik a tűzvarázs

holdfényénél elégek

álmomban

szürke hamu leszek.

Ilona B.T.

A SZERELMES NAP

Fülledt nappalok, álmatlan éjszakák,
mintha kilyukadt volna egy nagy nap-zsák,
kutyanyelv-lógató irdatlan hőség,
szemünkbe törtető verejték.
Itt a forró nyár,vártuk, nem kétséges,
szenvedünk, pedig csak a nap szerelmes..
Mohón elnyeli szerelmetes hajnal
cseppjeit s átöleli sugárkarral,
magába szívja éltető nedveit
s emészti hajnal harmatkönnyeit.
Mert a szív, a SZÍV az, ami nincs neki,
tüze ég és lángol, de szív nélkül-semmi..

Ilona B.T.
Kép:Net

HEGYEKET EMELNEK

hegyeket emelnek
reklámokból és
szórólapokból
tornyosulnak
fejünk felett
óvva intenek
mit, hol, hogyan,
mennyit és kitől,
csak azt nem tudom
miből?
Mi csak pislogunk
a kupac alatt,
mindenki keres és
kutat,
ássuk a járatokat,
mint vakod a föld
alatt,
talajvízként tör föl
az új ár, ÁR!
Hömpölygő papirfecnik
sodrásában
kapaszkodóm nincs
elúszott már minden
kincs,
vergődöm, mint
szárnyaszegett madár
mikor lesz
vége
már?

Ilona B.T.

JÖVŐ-ÉNEK

JÖVŐ-ÉNEK

Ilona B.T.

építsünk jó gátakat
ne vigyen el az áradat

adjunk enni éhezőknek
bizony, sokan csak tengődnek

legyen itthon munka, pénz,
itt teremjen meg a méz

az ifjúságnak jövő kell,
építkezni ezerrel

fejük felett legyen tető
hogyha fejünk lágya be nő

aki pedig didereg
oszd meg vele meleged

fogjunk össze emberek,
ne kéz mossa a kezet

mily szép a környezet,
ha nem dobáljuk a szemetet

ne írtsuk az erdőket
halljunk madáréneket

jegesmedvék éheznek,
olvadoznak a jéghegyek

mert úgy lenne jó tralala
ha a világ haladna

épitsünk jó gátakat,
ne vigyen el az áradat..

AMIKOR VOLTÁL

Renga láncvers
Ilona B.T.

,amikor voltál
oly egyszerű volt minden
vig dalt daloltál
gombát szedtünk a réten
virággal koronáztál

amikor voltál
tengerekben fürödtünk
akkor még volt nyár
este halk zeneszónál
álmodoztunk partokon

amikor voltál
néha picit cívódtunk
de nem volt oly gond
amit meg nem oldottunk
és fogtuk egymás kezét

már régen nem vagy
csak a fájdalom maradt
komor, bús szavak
mély, tátogó üresség,
óh, bárcsak itt lennél még..

NE ADD FEL

"Nemes szép élethez nem kellenek nagy cselekedetek, csupán tiszta szív és szeretet."
/Pázmány Péter/

NE ADD FEL

Ilona B.T.

Amikor a tehetetlenség csalárdul körbefon,
ijedten vergődsz, mint légy a pókhálóban,
vélt-valós félelmek szúként belülről rágnak
sejtjeidet ölik, nem találod a helyes kiutat,
nagyon nehéz az élet,-véled, nincs értelme,
lemondóan legyintesz, azt érzed, csak félek..
Maradj józan,-olykor biztatom magam,
hisz' annyi minden már mögötted van!
Fogadd el , hogy e világ úgy lett megteremtve,
hogy nem minden szép és makulátlan benne!
Azért vagyunk mi emberek olyan "nagyok",
mert józan értelemmel nem süllyedünk el,
mint tengeren léket kapott, hánykolódó hajók.
Sokszor elég egy biztatás, jó szó és mosoly,
s rájövünk, a gondunk nem is olyan komoly..

ÁRRAL SZEMBEN

ÁRRAL SZEMBEN

Ilona B.T.

A víz árad, útját nem állja szikla
csak homok,millió zsákba töltve
oly hosszan, s egyre magasabban,
mögötte az emberi akarat,erő van,
keserv, fáradtság, pihentelen nappalok,
álmatlan éjszakák, vállvetve
hordják, s adják egymás kezébe
a zsákokat, kicsi és nagy, mint óriás
láncolat, mely a kék Dunát kordába tart.
Az áramló folyó egyre árad, duzzad és nő
tépi a partokat és tör utat,
ragadna magával javakat
s vinné hordalékként a házakat,
emberek évtizedes verejtékét
s növelné azokkal is víze szintjét.
Harc ez a javából s az öntelt folyó
megtörve siklik majd tovább,
mint a mérges kigyó, ha kitörik
haláltosztó méregfogát..

Kép: Net