Fülledt nappalok, álmatlan éjszakák, mintha kilyukadt volna egy nagy nap-zsák, kutyanyelv-lógató irdatlan hőség, szemünkbe törtető verejték. Itt a forró nyár,vártuk, nem kétséges, szenvedünk, pedig csak a nap szerelmes.. Mohón elnyeli szerelmetes hajnal cseppjeit s átöleli sugárkarral, magába szívja éltető nedveit s emészti hajnal harmatkönnyeit. Mert a szív, a SZÍV az, ami nincs neki, tüze ég és lángol, de szív nélkül-semmi..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése