2016. február 13., szombat

Nem oly távoli nyarak emlékei / Kislord játékához /

Akkor, amikor megkeseredik az élet,
jobb híján előbányászok egy szép emléket...
Akkor, amikor a családok pihennének,
mert itt a hosszú, forró nyár,de évek óta
csak a monoton munka vár,híre sincs az üdülésnek,
akkor miről is írjak?
Néhány kiváltságos feszíti a vitorlát,
tenger habjaiban hűsíti magát,
akkor mi külföldre sem pihenni járunk,
hogy túrázzunk, nevezetességeket lássunk,
hanem keményen dolgozni,
hogy a gyerek ősszel iskolába mehessen,
s a szép forró nyárban egy fagylaltot ehessen...
Akkor miről is írjak?
Előbányászok néhány szép emléket,
mikor egy-két napra eljöttek a gyerekek,
s kertben közösen grilleztünk pecsnyét,
a holdfényes estén halkan dúdoltuk a dalt
az illatos fűben fekvén:
"hullámzó Balaton tetején"...
Reggelente hallottuk énekelni a pacsirtát,
aki mindenkinek egyformán trillázta dalát,
s nekem eszembe révedt, hogy valahol valaki most
izzadva, dörgő géppel aszfaltot bont,
s nem hallja a pacsirta énekét,
a romboló, zajos gépek búgják a zenét..

Gondolkodtam, írjak-e egy nyári emléket,
de írnom kellett, így hát figyeljetek...

B Ilona Tóthné



2016. február 12., péntek

A "boldogság" játék ÉRTÉKELÉSE

Kedves Tanyalakók!

A "boldogság-játék",-én így hívom-végére értünk és most folytathatnám azzal, mint minden értékelésnél, hogy jaj,de nehéz volt. Ez bizony igaz, mert csodálatos verseket írtatok! A Gyűjtőbe összesen 21 vers érkezett, ebből négyet nem értékeltem, mert az Adminok versei, ill.Gyula Gulyás videója.
Külön-külön nem írok a versekről, összességében a versszakok száma megfelelt a vers kiírásnak, ami a rímelést illeti, valamennyien szintén igyekeztetek betartani a szabályokat, több-kevesebb sikerrel. Versenként egy-egy sor szótag számát is leellenőriztem, de őszintén bevallom, nem számoltam át valamennyit, mert talán még mindig az ujjaimat tördelném.Mint már említettem, játékról lévén szó, az összhatásra koncentráltam, nálam legfontosabb a tartalom, a mondanivaló és ennek valamennyien eleget tettetek. Újra-és újra átolvastam a verseket, élmény volt látni, hogy a boldogságot ki hogyan éli át, kinek mit jelent.
A helyezéseket a verseknek érzelmileg rám ható benyomásaim alapján döntöttem el. Ez alapján:

I. Helyezettek: 
                        Széll Magdolna: Boldogságom
                        Mária Albert: Boldog pillanatok
                        Éva Hirth: Életem

II. Helyezettek:
                         Gabriella Kerekné: Talán a boldogság
                         István Özvegy: Boldogan
                         Zsiga Lajos: Ma ünnepre hív
III. Helyezettek:
                         Mária HS :Boldogság
                         Tünde Havellantné Szerencsés: Mondj imát
                         Katalin Fehér: A boldogság mámorában

Mindenki más Különdíjas, én képtelen voltam közületek kiemelni bárkit is, úgy érzem, a játékban valamennyien nyertesek vagyunk, engem is beleértve, mert érzem , hogy egy remek csapat vagyunk és ez engem is boldogsággal tölt el.
Végezetül, de nem utolsó sorban szeretném megemlíteni Admin társaim: Fekete Edit, Kocsis Erika, Novák Zsuzsa és Horváth János Kislord remek inspiráló verseit, valamint Irén Szabó Becherer játékon kívüli verseit .Köszönöm szépen valamennyiőtöknek és köszönöm Turza Sándornak is erre az alkalomra írt versét.
Szeretettel gratulálok a helyezetteknek és mindenkinek, aki részt vett a játékban.Fogadjátok el szerény képi ajándékomat, melyeket a helyezések sorrendjében tettem fel.

Tisztelettel: B Ilona Tóthné

A stressz /Haiku//

Békés, stressz-mentes estét kívánok!
A stressz
Haiku
a stressz az nem más,
mint az idegrendszerünk
rágógumija
B Ilona Tóthné
Kép: net
Erzsébet Pádár grumpy hangulatjel like hangulatjel
Katalin Fehér
Katalin Fehér Szuper lett Ilona! heart hangulatjel
Kovács L. István
Kovács L. István Néha nagyon keménygumi! Remek haiku! smile hangulatjel
Zsuzsa Kovács
Zsuzsa Kovács Nagyon jó... !!! smile hangulatjel heart hangulatjel

2016. február 7., vasárnap

Boldogság az egyedüllétben

/inspiráló vers/

Mióta megszülettem, itt élek
e ma már romos, düléndező tanyán,
még ifjú korában építette nagyapám,

s amíg élek, ide kötnek az emlékek.

Milyen boldog voltam itt valamikor,
langyos ájer dúdolta az esti imát,
a csücsörke az ablak előtt trillázta dalát,
kakas kukorékolt minden hajnalkor.

Nem volt könnyű itt az élet, de szabad,
nyáj legelészett a tarka mezőkön,
s mikor dörgött az ég, ömlött a vízözön,
a csűrből néztem, ahogy a felhő tovahalad.

Fiatalasszony koromban sütöttem, főztem,
férjem ebéd után megpödörte a bajszát,
esténként ember, állat békésen aludta álmát,
s én a petróleumlámpa fényénél kötöttem...

Tavasszal már csak a kiskertben nyílnak virágok,
de illatuk az emlékekkel köröttem lebegnek,
ilyenkor boldog vagyok s üzenem az égieknek,
boldogan éltem és meghalni is itt fogok...

B Ilona Tóthné
Kép: Net

Anna Ráczkeviné
Anna Ráczkeviné nagyon emberi és megható! köszönöm az élményt ..... bizony vannak szinek és illatok ,amik örökbe érzékeinkbe ivódtak!
Novák Zsuzsa
Novák Zsuzsa Emlèkszem erre a szèp versedre Ilona! Jó volt újra olvasni. 😊
Márta Bosnyákné Harpauer
Ibolya Kaszt
Nagy Ildiko
Ági Szutor
Ági Szutor Csodaszép, osztanom kellett!
Emilia Erdős
Cserényi Tiborné Magdi
József Csősz
József Csősz Emlékeink velünk élnek, sőt éltetnek bennünket! - J.
Bartha Ilona
Bartha Ilona Köszönöm szépen a hozzászólásokat és jeleket! :)

2016. február 6., szombat

A boldogságról/ JÁTÉK 2. 2016. SZÓKINCSTANYA

Kedves Tanyalakók!

Kicsit nehéz a helyzetem, egyrészt nem könnyű Edit sikeres játék hete után "labdába rúgni", másrészt oly sok értékes gondolatról írtunk már verseket, hogy ugyancsak törnöm kellett a fejemet...
De azért még hevernek témák gondolat-könyvünkben, közülük választottam egyet, bízom benne, a témám mindenkit érdekelni fog.
A télvégi fáradtság, a változó időjárás és a hétköznapok szürkesége az embert kicsit letargikussá teszi.Ezért arra gondoltam, törjünk ki ebből a szomorú hangulatból és írjunk a BOLDOGSÁGRÓL.
Szerintetek mi a boldogság? Ki hogyan éli meg a boldogságot, kinek mit jelent a boldogság, ki mit tesz azért, hogy boldog legyen. Szerteágazó téma, hiszen a természet, a család, egy-egy történés pillanata, egy élmény és még sok más boldoggá tehet bennünket.
Mi, magyarok mindig szomorkodunk, elégedetlenkedünk, közben talán észre sem vesszük, mennyi boldog pillanat van az életben.Gondolkodjunk el rajta! Azon, hogy esténként megvacsorázva leülünk a TV vagy a számítógép elé, ugyanakkor számtalan helyen a világban talán egy szelet zsíros kenyér, vagy egy pohár tiszta víz sokaknak a boldogságot jelentené...
Különösebb megkötésem nincs, 4 soros, max. 5 versszakos verseket várok, tetszőlegesen választott rímekkel, tehát lehet a,a,b,b, vagy a,b,a,b, vagy a,b,b,a, rímekkel, soronként max. 15 szótag számmal.
Megadok még három régi szavunkat, amiket be kell a versbe építeni, ezek: ájer,csücsörke, düléndez.
Kérem, hogy a gyűjtőbe csak egy verset tegyetek be, akinek nehézsége van a feltevéssel, kérem, jelezze és írja a vers fölé:játékra.
Sikeres vers írást és játékot kívánok, számítva admin-társaimra.
Az inspiráló versem elé Márai Sándortól tettem egy idézetet, nemcsak azért, mert szeretem az írásait, de megfontolandó, amit ebben a témában írt.
Köszönettel: B Ilona Tóthné


Márai Sándor:

"Legtöbb ember egy életet tölt el azzal, hogy módszeresen, izzadva, szorgalmasan és ernyedetlenül készül a boldogságra. Terveket dolgoznak ki, hogy boldogok legyenek, utaznak és munkálkodnak e célból, gyűjtik a boldogság kellékeit, a hangya szorgalmával és a tigris ragadozó mohóságával. S mikor eltelt az élet, megtudják, hogy nem elég megszerezni a boldogság összes kellékeit. Boldognak is kell lenni, közben. S erről megfeledkeztek."

Egy boldog pillanat

Egy nyári délután a nap is búcsúzni készült már,
ültem a kerti padon fáradtan, munka után,
lábamnál a kutya álomba nyúltan hevert,
a fenyő ágak között egy csücsörke csipegett.

Előtte locsoltam és a szomjas, száraz föld
itta a nedűt és a víz eltűnt a rögök közt,
s gyönyörködtem, az ájer sem rezdült,a kókadt növények,
mint kiszáradt testek, szívták magukba a nedveket.

A narancsos fény már elárasztotta a kertet,
e néhány perc alatt a rózsám is újjászületett,
béke töltött el, s lelkembe cseppenként csurgó derű,
eszembe sem jutott, hogy az élet milyen keserű...

Ekkor csengettek, s te ott düléndeztél a kapuban,
váratlanul jöttél és közölted, mondandód van,
leültél mellém s hévvel magyaráztál valamit,
közben észre sem vetted, hogy kezed megérint.

Ez egy hétköznapi nap volt, angyalok  nélkül,
de e naplemente pillanatát eltettem emlékül,
egy baráti érintés, a nedves fű szétáradó illata
ottt, abban a pillanatban a boldogság volt maga...

B Ilona Tóthné

2016. február 5., péntek

Ágnes Trubicza felkérésére feltettem 3 régi fotómat. Az első Keszthelyen készült, apám halála után anyámmal és keresztfiammal, a második Angliában, a sógörnőmmel és unokahúgommal, a harmadik a Tervezőirodában.
Felkérem Mikolai Zsuzsát a játék folytatására, köszönettel.



.
Gyula Gulyás  Szókincstanya
 ·
B Ilona Tóthné: Szép estét!

Dobok még néhány hasábot a kandallóba,
ne hüljön ki reggelre a Fészek -szoba..
Kint még itt-ott szállingózik a hó,
fehér arccal jelezve, én vagyok a tél-utó.
Az éjszakák is hidegek, kell még meleg takaró,
parázs pattog, hangja oly békésen altató.
Tegyük félre gondjainkat, álmunk legyen jó!
B Ilona Tóthné: Szép estét!
gyusziapu.deviantart.com

Sándor februári játékára

Viszonzatlan tuskó szerelem

Drága szerelmem, barátom,
tehetek én bármit, úgy látom,
hőn szeretsz és azt sem bánod,
-nem dicsekvésnek szánom-
ha hátadon a vesszőket vágom..
Sőt, ütlek, verlek és te tűröd,
bár tudod, nincs semmi bűnöd,
szerelmed úgy megkeményítette lelked,
hogy gyarlóságaimat szó nélkül viseled.
S milyen boldog vagy,
midőn szalonnasütéskor
fejedre helyezem fenekem,
nem kis teher, ez aztán a szerelem!
Ó, drága tuskó barátom,
ne haragudj, ha néha a fejszét
beléd vágom...
Egyszer még tűzbe is mégy értem,
s meleg lángnyelveddel
símogatsz majd engem...
Nem tagadom, én örülnék,
ha soha nem látnálak,
s nem nekem kellene rajtad
aprítani a tüzifámat..

Nem csak egy tárgy, nekem több

Reggel a vágytól remegek,
illatos véred átjárja testemet,
pedig bugyborékolsz, köhögsz,
néha szemtelenül szembeköpsz,
s ha felforrsz, ki ereszted a gőzt,
ami vehemensen úgy alá fakad,
mint a lillafüredi zuhatag...
Csészémben már ott gőzölög
mártírhalálod, a fekete,
csak cukor és tejszín kell bele,
s iszom ezt a mennyei nedüt,
elfelejtek minden keserűt...
Ó, kévéfőző, te vagy az én párom,
nélküled alacsony lenne
a vérnyomásom..

Lehetetlen

Lehoznám a csillagokat,
csak még egyszer láthassalak.
Víz lennék egy nagy folyóban,
visszafelé folynék onnan,
újra a forráshoz érnék,
ahol kristályvizet innék...
Leülnék a holdsarlóra
ott hintáznék hébe-hóba,
lógatnám a lábamat,
kacagnék jó nagyokat.
Leugorva vágtatok a Tejúton,
csillagszemű pejlovamon,
moroghatna az Oroszlán,
leintenének az Ikrek,
én útdíjat nem fizetek!
Egy másik bolygón
a lovamat kikötném,
s a zödemberkék előtt
kalapom levenném..
S reggel, mikor felébredek,
lepkeszárnyon elrebbenek...

B Ilona Tóthné
kép: Net

2016. február 4., csütörtök

A beszélgetés

Az idő repül. Tegnap ültem a TV előtt, ahol egy műsor keretében a kilencvenes évekről beszélgettek.
Először csak ámultam, aztán mosolyogtam, mert valami olyasmit éreztem, mint amikor gyermekkoromban azt kérte a történelem tanárom: - no, fiam, akkor mesélj, mit tudsz Sztálin elvtárs koráról?
Szóval a kilencvenes évek...Nekem olyan, mintha tegnap lett volna. Atya ég, akkor született az unokám és már elmúlt 20 éves!
Emlékszem, abban az időben mindig azért imádkoztam, hogy érjem meg a 2000-t, hiszen az az ezredforduló éve, micsoda élmény ezt átélni, nem mindenkinek adatik meg. Aztán, mire szétnéztem, 2016 lett.
Most azért imádkozom, hogy érjem meg a 2020-at
és akkor is ott üljek a TV előtt, amiben éppen arról beszélgetnek, milyenek is voltak azok a kétezres évek?
Mert az idő úgy elrepül, hogy észre sem vesszük...

B Ilona Tóthné

2016. február 3., szerda

Csendes nappalok és éjszakák

 Edit játékára

"Azok a csendes éjszakák és nappalok,
Csak a toll serceg, életre kelnek a sorok,
A szavak aprócska gyémántszemek,
A gondolatfüzértől a világ fényesebb."

Csak a toll serceg, életre kelnek a sorok,
lelkemre íródnak, folynak, mint a jégcsapok,
ma létem üveggömbjébe burkoltam magam,
ne fájjon semmi, ami volt és ami van.

A szavak aprócska gyémántszemek,
tétova kezemtől felvillanó lámpám fényében,
egymásba illeszkedő képek rendjében,
mint láncon az apró gyöngyszemek.

A gondolatfüzértől a világ fényesebb,
csak én, én vagyok néha szétesett,
oly szürke és sötét ez a télvége,
a szavakból tavaszt tűzök tollam hegyére.

Azok a csendes éjszakák és nappalok,
oly jó merengeni, távoliak a világi zajok,
narancshajnalokon kinyílnak a csöndvirágok,
s az álmoktól még kábán a szírmokra írogatok..

Az idézet Fekete Edit verséből való.


B Ilona Tóthné
Kép: Net


2016. január 29., péntek

FÉNY ÉS ÁRNYÉK


Hány énje van az embernek
kit az Isten megteremtett?
Mint fának rengeteg ága
egy törzsből fakadva
de egyik sem egyforma.
Fényre szökkenő zöld hajtásai
érlelnek mosolygó gyümölcsöt.
Fény-énem az emberi jóság, elrendeltetés,
hiszek a szépben és csodákban,
méltóságban, teremtő akarásban.


Árnyékos oldalon nőnek vadhajtások,
e kusza zöld-összevisszaságban,
az éretlen termések, mint sok elvetélt gondolat
lehullanak, félelmek romlott gyümölcseként.
A tudat néha kettéhasad, mint téboly hömpölyög
a nagy én-óceánban.
Valamennyi együtt vagyunk,
rajtunk múlik, hogy a sokból
melyik győzedelmeskedik,
s vívjuk, míg a léc le nem esik..

Fény és árnyék csatája ez..
B Ilona Tóthné
Kép: net

Sóhajokba tűnt nyár

Összehajló fák alagútjában
alakod elvész köd homályában,
nyomodban kullogok, mögöttem már
elmaradt a sóhajokba fullt nyár.
Akkor még nem szitálták felhők a ködöt,
napfény-nyilak suhantak a fák között,
ajkadban egy kis nefelejcs sercegett,
bizalommal fogtam a kezed...
Most az árnyék sem látszik az árnyékban,
s csak követlek lehajtott fejjel, fáradtan,
tudom, egyszer elfogy az út és utolérlek,
majd fénylepelbe burkolóznak a lidércek..

B Ilona Tóthné
Kép:Net


2016. január 27., szerda

A MUNKA /játékra, játékon kívül /

"Oly korban éltem én e földön,
mikor az ember úgy elaljasult,"
nem átallott kitárni egy nagykaput,
hirdetni,"a munka felszabadít",
s milliókat tűz heve az égbe repít.

Oly korban éltem én e földön, mikor
a munka dicsőség volt, a munkás dalolt,
izzottak a kohók, aki gürcölt,
kiváló volt, az éljenzés az élet,
így a fekete autó nem kísértett...

Most oly korban élek, ahol a munka
áhítat, megélhetés, és remény,
fogy a nép,s külföldről jön a küldemény,
itthon munkából nem lehet megélni,
a becsületet szögre kell lógatni.

Hogy' változik a világ! Most bezárják
a drót kapukat, mert jön az áradat,
azt gondolják, ez itt a Kánaán,
munkáért jönnek tűzön-vízen át,
s letarolják a vén Európát.

Az idézett sorok Radnóti Miklós: Töredék
című verséből valók.


B Ilona Tóthné
Kép: Net

Honnan

Ronda latyakos idő van, csupa sár minden, de legalább a hó alatti jégpáncél elolvadt. Ki kellene már mennem, a készleteim kimerültek, igen ám, de mint minden télen a legrosszabbkor, a kocsi tesz az én mehetnékemre és nem indul.Itt szaladgálok, mint pók a falon és dühöngök. Aztán leülök és töprengek.
Emlékszem, a háború után milyen nehéz idők voltak, bár én sokat nem érzékeltem ebből. Mikor már kicsit nagyobb voltam, akkor sem volt könnyebb, mindkét szülőm dolgozott és emellett a három gyereket maradéktalanul ellátták és neveltek bennünket a szépre és a jóra. Akkor még voltak telek, kemények, apám szánkóval huzigált minket és ha valami bajunk volt, szaladt, csúszott az orvosért, aki rövid időn belül ott is volt. Nos, ezen elmélkedtem most, no, meg életem során annyiszor. Mert nem emlékszem, hogy valaha is legalább kenyér ne lett volna az asztalon, pedig akkor nem járt az utcában a kenyereskocsi. Mikor anyám késő délután hazaért a munkából, nekiállt főzni.
Nem tudok rájönni, hogyan csinálták, honnan volt bennük az energia.Honnan??
Én meg itt ülök és törengek, dühöngök, mert nem indul a kocsi. Pedig már egyedül vagyok, magamat és a kutyámat kell ellátnom, mégis mindig fáradt vagyok és sokszor olyan gyenge, mint a légy. Hol van az én energiám? Csak a fele szorult volna belém a szüleiméből!Azt nem mondom, én is megtettem a magamét az életben, de mégis, most amikor már nyugodtan élhetnék, mindig akad valami megoldhatatlan probléma. Dehát nekik is volt és megoldódott.Hogyan csinálták? És hogyan van az, hogy a felnőtt gyerekeket nekünk kell segíteni és nem fordítva?
Néha úgy érzem, az idő haladtával elkorcsosulnak az emberek, köztük én is.Ha nem így lenne, nem kellene ilyesmin töprengeni, kérdéseket tenni fel magamnak megválaszolatlanul. Mert mindezt csak magamnak teszem fel, de ha valaki tud rá válaszolni, annak örülnék..

B Ilona Tóthné

2016. január 25., hétfő

Ebben a korban( kór van)

Játékra

"Oly korban éltem én e földön,
mikor az ember úgy elaljasult",
Isten, ha vagy, szánd már meg e népet,
utilapúba göngyölték a hitet,
s merő frázis lett e szó, szeretet.

Én a háború végén születtem,
azóta már eltelt az életem,
de az árulás és hazugság maradt,
tönkretett életek,háborúk sora,
a béke reménye már rég oda..

Mert az ember úgy elaljasult, hogy
szemétből guberálja a hitet,
napról-napra tördeli a létet,
a kivételezettek pénzt kaparnak,
mert a sok is kevés a hatalomnak.

Oly korban éltem én e földön,
mikor megtanultak sírni a fák,
kifordult magából a szép világ,
pusztít a tűz,ár, megfullad az ember,
s tétlenül nézi, mert szólni nem mer...

Mint a gépek, gyűrjük az életet,
nemsokára diktálnak gépemberek,
mutatják:-nézzétek, ilyen az ember,
ősünk volt, önmagát vesztette el.
S a rácsok mögött a lánc megzörrent...

Az idézett sorok Radnóti Miklós, Töredék című verséből valók.

B Ilona Tótné
Kép: Net