Kedves Tanyalakók!
Kicsit nehéz a helyzetem, egyrészt nem könnyű Edit sikeres játék hete után "labdába rúgni", másrészt oly sok értékes gondolatról írtunk már verseket, hogy ugyancsak törnöm kellett a fejemet...
De azért még hevernek témák gondolat-könyvünkben, közülük választottam egyet, bízom benne, a témám mindenkit érdekelni fog.
A télvégi fáradtság, a változó időjárás és a hétköznapok szürkesége az embert kicsit letargikussá teszi.Ezért arra gondoltam, törjünk ki ebből a szomorú hangulatból és írjunk a BOLDOGSÁGRÓL.
Szerintetek mi a boldogság? Ki hogyan éli meg a boldogságot, kinek mit jelent a boldogság, ki mit tesz azért, hogy boldog legyen. Szerteágazó téma, hiszen a természet, a család, egy-egy történés pillanata, egy élmény és még sok más boldoggá tehet bennünket.
Mi, magyarok mindig szomorkodunk, elégedetlenkedünk, közben talán észre sem vesszük, mennyi boldog pillanat van az életben.Gondolkodjunk el rajta! Azon, hogy esténként megvacsorázva leülünk a TV vagy a számítógép elé, ugyanakkor számtalan helyen a világban talán egy szelet zsíros kenyér, vagy egy pohár tiszta víz sokaknak a boldogságot jelentené...
Különösebb megkötésem nincs, 4 soros, max. 5 versszakos verseket várok, tetszőlegesen választott rímekkel, tehát lehet a,a,b,b, vagy a,b,a,b, vagy a,b,b,a, rímekkel, soronként max. 15 szótag számmal.
Megadok még három régi szavunkat, amiket be kell a versbe építeni, ezek: ájer,csücsörke, düléndez.
Kérem, hogy a gyűjtőbe csak egy verset tegyetek be, akinek nehézsége van a feltevéssel, kérem, jelezze és írja a vers fölé:játékra.
Sikeres vers írást és játékot kívánok, számítva admin-társaimra.
Az inspiráló versem elé Márai Sándortól tettem egy idézetet, nemcsak azért, mert szeretem az írásait, de megfontolandó, amit ebben a témában írt.
Köszönettel: B Ilona Tóthné
Márai Sándor:
"Legtöbb ember egy életet tölt el azzal, hogy módszeresen, izzadva,
szorgalmasan és ernyedetlenül készül a boldogságra. Terveket dolgoznak
ki, hogy boldogok legyenek, utaznak és munkálkodnak e célból, gyűjtik a
boldogság kellékeit, a hangya szorgalmával és a tigris ragadozó
mohóságával. S mikor eltelt az élet, megtudják, hogy nem elég
megszerezni a boldogság összes kellékeit. Boldognak is kell lenni,
közben. S erről megfeledkeztek."
Egy boldog pillanat
Egy nyári délután a nap is búcsúzni készült már,
ültem a kerti padon fáradtan, munka után,
lábamnál a kutya álomba nyúltan hevert,
a fenyő ágak között egy csücsörke csipegett.
Előtte locsoltam és a szomjas, száraz föld
itta a nedűt és a víz eltűnt a rögök közt,
s gyönyörködtem, az ájer sem rezdült,a kókadt növények,
mint kiszáradt testek, szívták magukba a nedveket.
A narancsos fény már elárasztotta a kertet,
e néhány perc alatt a rózsám is újjászületett,
béke töltött el, s lelkembe cseppenként csurgó derű,
eszembe sem jutott, hogy az élet milyen keserű...
Ekkor csengettek, s te ott düléndeztél a kapuban,
váratlanul jöttél és közölted, mondandód van,
leültél mellém s hévvel magyaráztál valamit,
közben észre sem vetted, hogy kezed megérint.
Ez egy hétköznapi nap volt, angyalok nélkül,
de e naplemente pillanatát eltettem emlékül,
egy baráti érintés, a nedves fű szétáradó illata
ottt, abban a pillanatban a boldogság volt maga...
B Ilona Tóthné
