Kelkáposzta levelek között sütkérező rizsezshús szívem melegével tálalva

A kicsit hosszadalmas cím mögött egy finom étek rejtözik, amit most találtam és garantálom, nagyon finom.
Előzmények: Korábban már említettem, hogy nálunk húsvásár volt. de mire észbekaptam és 9 órára lementem a piacra, nekem már csak csont jutott, mint a jó fogú kutyának.Apám, szegény ha élne, mindjárt mondaná is, hogy annak is való, mint ahogy tejet sem ivott egész életében, mert az meg macskának való...Kicsit el is keseredtem, mert nagyon ritkán eszem sertéshúst, így a csontok a fagyasztóban kötöttek ki.
Tegnap aztán előkotortam, gyerekek, minden bánatom elrepült, mert arról a néhány csontdarabról több, mint egy félkiló húst lefejtettem, kutyám nagy bánatára. Este kifundáltam, hogy valami tartalmas kaját csinálok,  rakott-félét, korán fogok kelni, mert ahhoz idő kell.
Reggel a húsból pörköltet készítettem, mikor majdnem megfőtt, beletettem egy halom apróra-vágott zödséget, ami nálam előre elkészítve szintén a fagyasztóban található. Van abban brokkoli, sárgarépa, zeller, karalábé, zöldborsó és nem utolsó sorban kelkáposzta. Közben megfőztem két marék rizst. A zöldséges pörkölt isteni lett. Ezt összevegyítettem a megfőtt rizzsel.
Hogy a csotok se menjenek kárba-mert milyen finom a velő pirítottkenyéren,-szintén egy nagy fazékban zöldségekkel és a kelkáposztával odatettem főni, gondoltam, ebből remek  zöldséges csontleves lesz, amit majd nagyobb tejfölöspoharakba kiadagolva kihülés után szintén a fagyasztóba teszek, később alapléként bármibe felhasználható.
Visszatérve a a rakottasomhoz, egy zománcozott tepsibe rétegenként leraktam a zöldséges rizseshúst, majd rá egy réteg kelkáposzta-levelet és így tovább.Mikor elkészültem, a tetejét meglocsoltam tejföllel és vékonyra szelt szalonnát raktam rá, ugyanis ez a jele annak, hogy a sütőben mennyi ideig kell még sütnöm.Néhány perc után a szalonna megpirul és ezzel kész az isteni étek.
Meleg szívvel melegem ajánlom mindenkinek!

B Ilona Tóthné

AKARATTALANUL

A ságaruhás lány
/Erika játékához, játékon kívül/

Sárga fényben ragyogó ifjúság
sárga ruhába öltöztette a lányt,
sárga rózsa virított kalapján,
kezében fehér ló, herceget hoz talán....

Alatta az élet, mint a körhinta forgott,
s ő akarattalanul nem vádolta a sorsot,
amiért a magas hágóról egyre mélyebbre csúszott,
részeg csődörök kisafájához kötötte,
s életét koloncként, mámoros bűnök közt töltötte.
Az ördög boronája törte-zúzta testét,
nem volt strojfa, mely védte volna lelkét,
babonák árnyéka vetült rá, s naponta
szétnyíló szoknyája bűneit takarta.
Csak a szemét, a szemét senki ne lássa!
Fekete kalapját mélyen szemére húzta...

Néha még megjelent lidérces álmaiban
egy ifjú kislány, fekete kalapban,
azon sárga rózsa,kezében lovacska,
délcegen egy deli lovag ült rajta,
-kivel nem találkozott soha,-
s az eltűnt idők homályában
vacogó lelkét felszántotta
a tüskés borona...

B Ilona Tóthné
Kép: net

HAIKUK

A szél

a szél elfújta
lobogó gyertya lángját
mert ő nem gyászol

Félek

hideg ráz, félek
éjjel álmatlan leszek
jönnek holt lelkek

Őszi szél

őszi szél fésül
borzas árvalányhajat
téged láttalak

Eső

szomorúfűzről
esőcseppek peregnek
sír a temető

Homály

faágak közül
sarló-hold néz félszemmel
füst bántja szemét

B Ilona Tóthné

AZ ÉLET

Születés, elmúlás.

S a kettő közt mi van?
Fény és árnyék,
Gödrök és rögök.
Por beterít..


B Ilona Tóthné
Kép:Net

Zsuzsa Várkonyi, Erzsébet Pádár, György Zoltánné és további 16 ember kedveli ezt.

NÉZEM A GYERTYÁKAT

Nézem a gyertyákat az asztalon,
a nap végére már csonkjukig égtek,
egyre fogytak, mint az emberélet.
A lángok is halványabbak lettek,
fel-fel lobbannak, pirosan tekergőznek,
majd suhannak, mint a szellemek, 
vagy mint ahogyan a lepkék repülnek. 
A lepkék olyan érdekesen repülnek!
Nézed őket, egyszer csak eltűnnek,
majd ismét feltűnnek ringatózva szállva,
letelepszenek egy rózsa harmatos szirmára.
Gyertyáim lassan elalszanak,
a fojtott levegőben csak a füstjük marad.
Hirtelen olyan üres lett minden. 
Vége napotoknak, meghalt szeretteim.
Hol vagytok? Nekem maradtak az emlékeim,
melyek rám telepedtek már,mint a lepke,

amely ringatózva leszáll egy levélre..

15 Zsuzsa Winkle, Magdi Béres és további 13 ember/ 2016.11.02./

B Ilona Tóthné

Tetszik

HozzászólásMegosztom

CSOKORBA KÖTÖTTEM

/Edit játékához játékon kívül/

Florentin kalapom itt lóg a falon,
benne regényes, rég volt ifjúságom,
olala, ifjúságom...
Büszkén sétáltam benne a kopott macskaköveken,
kalapom lengedezett mohó férfi-szemekben,
királynő voltam, mint Erzsébet az ascoti derbin,
a sok tarka virágtól lett kalapom florentin,
olala, kalapom...
Csokorba kötöttem a selyem kravátlit,
kristálypohárból ittam a tokajit,
tavasz és nyár vibrált a szívemben,
ragyogott a nap, az árnyék elbújt mögöttem,
olala, szívemben...
De az idő kés-villámokkal szabdalta életem,
zúzmara kuporog már a kalap szegélyen,
a mezei virágok elszáradtak, lehulltak,
s a régi szép emlékek az idő-folyóban elúsztak,
ojajaj, elmúltak... 

Óh, lenne még a régi florentin kalapom,
pom-pom

B Ilona Tóthné
Kép: Ne

t
 
 

A FLORENTINKALAP

Ragyogott a nap, mikor leszálltam
Londonban a vonatról,
te ott vártál, megbűvölten álltál, azt suttogtad:
" magyar réti virágok",- s csak nézted florentinkalapomat,
kábultan a vágytól...
Bennem fél öröm volt, a döbbenet késként vágta a szívfalat,
csak öleltelek, soha nem feledem rekedt hangodat.
Eleredt az eső, ültem a Picadilly Circus korlátján,
előttünk a macskakövek kék színt sírtak,
gyászos lelkedből hangtalan zokogtak a szavak,
felidézték a zűrös napokat, az átkos forradalmat,
melyből nem béke, hanem örök honvágy fakadt ...
Gyere haza, vár apánk, anya!
S te feltetted a napszemüveget,
hogy ne lássam homályossá vált szemedet.

Azóta lehet forró nyár, vagy zúzmarás tél,
-ami másnak csak egy fekete- fehér kép,
nekem mementó, örök emlék,
s a florentinkalap, mely szobám faláról 45 éve rám tekint,
mezei virág nélkül, mert azt otthagytam neked,
megsimogatom a szalagba-kötött kravátlit,
mint nap a háborgó tengert, mert benne van a lelked.

Óh, hányszor felidézem e régi emléket,
soha nem válik köddé,
mint kristály pohárra fújt lehelet...

B Ilona Tóthné

Erzsi Ferenczyné, Nép Ágnes, Magdi Béres és további 29 ember kedveli ezt.

 

Gyula Gulyás megosztott egy hivatkozást az idővonaladon.

22 órája ·

Florentinkalap

B Tóth Ilona: A FLORENTINKALAP

gyusziapu.deviantart.com

A HETI JÁTÉK ÉRTÉKELÉSE

Kedves Csoporttársak!

Eljött az én szomorú órám. Értékelni kell! Először is nagyon köszönöm, hogy olyan sokan megtiszteltetek a résztvétellel, köszönöm élményt adó verseiteket. Ez nem túlzás, örömmel konstatáltam, milyen sokan írtatok Rengát, pedig-mikor megemlítettem a feladványban, kicsit szorongtam, hogy nem fog tetszeni ez a kihívás. De "vettétek a lapot ", ráéreztetek az ízére. Én ezeket a rövid versszakos verseket nagyon szeretem, mert néhány szóval elmondja azt, amit Kati néni a kapu előtti padon fél napig mesél a szomszédnőnek (:D) és még el is lehet tűnődni rajta. De félretéve a viccelődést, most elárulom az én nagy értékelési módszeremet: szépen sorban elolvasom a verseket, leírom a szerzőket  a vers címekkel egy papírra.Ha nagyon tetszik a vers, a papíron bekarikázom. De most póruljártam, mert mire végeztem, azt vettem észre, hogy minden vers be van karikázva. Mit lehet ilyenkor tenni? A karikát is bekarikázni! Igen, de melyiket? Szóval csak azt akartam jelezni, hogy nagyon szép versek születtek, szinte lehetetlen dönteni, az én szememben csak hajszálnyiak a különbségek. De nem regélek tovább, hiszen Ti is érzitek ezt...

Döntésem alapján:

I. HELYEZETTEK: Germán Ágnes: Vágyak
   Nagyon tetszett Ágnes verse (Renga láncvers). Egy-a földön két lábbal álló ember szinte mindennapos vágyai, aki a kétkezi munkában leli meg az élet örömeit, a kreativitásban, az otthon melegében. Gyönyörű vers, gratulálok!

                          István Özvegy: Vágyévszakok
   Szintén Renga.István álmai, vágyai a természethez kötődnek, kikelettől a hideg télig. " Kikelettel jön a mézédes remény"-csodálatos- de télen a vágy is hervadozik, szerintem csak várakozik.Mindig örömmel olvasom szépségesen írt természet-ábrázolásaidat. Sok ilyen szépet még, még...

                           Holdosi Tímea: Vágyom
Kedves Tímea, engem nagyon meglepett a Rengád. Lehet, hogy figyelmetlen vagyok, de még nem olvastam Tőled verset, szinte felüdülés volt nekem az a fiatalos lendület, ahogyan adnád-kapnád a nevetést, örömet, vigaszt nyújtanál az elesetteknek, nagyon szépen ábrázolva. Megteheted, sokaknak szüksége lenne most mosolyra, bánatfelejtőre. Örülök a pozitív gondolatoknak, gratulálok!

II: HELYEZETTEK Tünde Havellantné Szerencsés: Vágyaim
     Tünde, a versed (Renga) olyan, mint egy üde, friss lehelet.A gyermeki lélektől az érett asszonyon át a ráncos korig a korokra jellemző vágyakat fogalmaztad meg, tulajdonképpen azokat, melyekre mindnyájan vágyunk. Nagyon szép, gratulálok!
                 
                            Kata Dusnokiné: Vágyom
Nagyon szép Renga, gratulálok, Kata! Kitártad a szíved, csendes, halk sóhajjal, egyszerű, mégis felemelő vágyaidat feltárva, többször is elolvastam, annyira tetszett!( Az utolsó versszaknál megjegyezném, hogy az "s"  nem szótag, csak az "és".)
                            Ibolya Fejes: Vágyom
Drága Ibolya, Te le sem tudnád magad tagadni!A napi bosszúságaikat, bajainkat csökkentő gyógyírok utáni vágyakozások, az élhető élet feltételeinek, reményeinek a vágya nem csak a Te, hanem -nagy szívednek köszönhetően-mások számára is, ezek csendülnek ki szavaidból.Gratulálok!

III.HELYEZETTEK: Gabriella Kerekné: Még ebben az életben
Nagyon tetszik a vers, az egész Univerzum benne van ebben a néhány sorban! Nagy gratula!
                 
                               Széll Magdolna: Vágy
A vágyak és a természet összefüggéseit ábrázolod Rengádban, nagyon szépen.Elgondolkodtató, szép, gratulálok!
         
                                Kovács László: Lista, talán bakancs
Egy életút során a meg nem valósult és elért vágyaid, álmaid jelennek meg, az idő haladtával, már kicsit a sorsra bízva, ebbe beletörődve befűzött cipővel várod az utolsó hajót.Nagyon meghatott, olyan emberi írás! Köszönöm!

KÜLÖNDÍJASOK: Ildikó Czink: Vágyakkal szálló
"Mert vágyak és álmok nélkül olyan vagyok, mint  falkából kiűzött farkas"-ez a mondat mindent elmond..Nagyon szép, gratulálok!

                                 Horváth János Kislord: nem renga, csak mocskos vágyak...1417
Egy kiábrándult , az életbe belefáradt ember keserű gondolatai, aki már a vágyaiban is képtelen szépet látni. Ne is tagadjuk, bőven vannak ilyen emberek sajnos, a kilátástalan helyzetek, társadalmi vagy magánéleti problémák "kitermelik" őket. Nekem nagyon tetszett ez a vers.Gratulálok!

                                  Vercsek Györgyi: Vágyaim
Nagyon szép Renga! A melegség, fény utáni vágy, utazni, alkotni- örömeid,-mint mindenki,-ezekben lelnéd.Gratulálok, nagyon tetszett!

A gyűjtőben 23 vers volt, nagyon nehéz volt rangsorolni, mert,-mint említettem, egy hajszál választotta el őket egymástól. Én elsősorban szubjektív  nézőpont szerint, a rám gyakorolt hatás  alapján, főleg tartalmi szempontból döntöttem és kivétel nélkül minden játékosnak szívből gratulálok.

Megszeretném még megemlíteni Turza Sándor játékon kívül írt inspiráló csodálatos verseit és azt a nem kis munkát, amit verseibe fektetett.A néhányunk vágyairól írt "eposza" teljesen levett a lábamról, ahogy elnézem, belelát a lelkünkbe, kicsit meg is vagyok ijedve, mert rejtett titkaink is napvilágra kerülnek...(:D).Köszönöm, Sándor.
De köszönet illeti az admintársakat is, Edit, Erika, Zsuzsa , köszönöm kedves, inspiráló verseiteket!
A jövő heti játékot Edit Fekete fogja feladni.
Szeretettel: B Ilona Tóthné

                     

NINCS MÁR BENNEM

Még mindig a vágy...

Naponta kérdezem magam:
lehet-e még reményem, vágyam?
Mert van, amikor a szív bőszen buzog,
tam-tam,pergő ütő veri a dobot...
Viharvert napokon viszont alig dobban,
de nem csoda ez az én koromban.
Vágyak?- Ugyan, örülj, hogy élsz,
nincs már bennem semmi félsz,
megalkudtam magammal,
megbékéltem sorsommal...
Fáradt csendemmel összebújva
nesztelen múlik az idő,
csak álmodozom arról, esendő
kis életemben legyen még néhány  év,
testemet ne kínozza gyötrő szenvedés.
Nem vágyom már nagy dolgokra,
legyen utódaimnak jó dolga,
előttük még ott van az egész élet,
ne veszítsék el soha a hitet...
Adjon Isten nekik mindig kenyeret,
s fejük felé biztos fedelet.
Ha ez vágy, akkor legyen az,
Jöjj el még, szép tavasz!

B Ilona Tóthné
Kép: Net

SÁNDOR TURZA: ILONA JÁTÉKÁRA

Sándor Turza

20 perce

Ilona játékára
Vágyak, ahogy írtátok volna

Lord:
Ölelés, mosoly,
lehet az élet bármily komoly,
nem kell a csók mellé más,
csak egy pohár bor.
Ha vad szelek üvöltenek
nem mondom,
a pálesz is jöhet,
s ha meg voltak ezek,
kezembe sört veszek,
mondok nektek
néhány kedveset.

Fekete Edit:
Legényként járt oldalamnál a kikelet,
zsákba gyömöszöltem a vad szeleket,
sorokba szedtem a sok szétszórt szemetet,
vágyam volt ez oldal, itt panaszkodni lehet.
Azt vettem észre, szeretitek,
a vágyam annyi, oda se figyeljetek,
de boltomba néha betérjetek,
ezt-azt a polcon megnézzetek.

Özvegy István:
Óvárak tövében pihenni,
a csend útját sosem keresztezni,
a vihar elöl messze menni,
a vágyam csak ennyi,
a fél világot a karomba ölelni.

Kerekné Gabriella:
Fejemben egy álmodott vágy van,
nem nőtt még hozzá szárnyam,
de van tollam, szépen szóló szájam,
megpihenni köztetek, itt a tanyában.

Kocsis Erika:
Életet adni a röpke mondatoknak,
lelket a sebzett szárnyú gondolatnak,
bearanyozni a napot a holnapodnak.
Lehet-e vágyam több, mint illat az
akácvirágban, mint fény a napsugárban,
lehet, életemet dalban járjam.

Kovács Sándor:
Íz legyen a borban, számolatlan
dallam a mondatokban,
ritmusban élni szakadatlan,
cseppé lenni egy patakban,
egy gondolatra jót pihenni a szabadban.
Szerencsés Tünde:
Mellkasomon ajtót nyitni,
ki ott bent rab, nektek megmutatni,
szellő szárnyán szép ívű mondatokkal
szaladni, ki nem kérte, annak jó kedvet adni,
s míg lehet, e földön köztetek maradni.

B. Ilona Tóthné:
A harmónia, a virág illata,
a mosolygó nap, a földből
kibúvó mag, a ráncba szedett
gondolat, a szívemből leírott
szavak, hozzád eljussanak.
A vágyam ennyi, a lemenő nap
fényénél, szemem lecsukva
megpihenni, szeretni és nem feledni.

Széll Magdolna:
Szívemmel látok és érzek,
sósak, édesek az ízek,
de életembe kellenének fények,
nem kíván többet bennem a lélek,
tisztán lássam, amiben élek.

Vezendi László:
Nagy tereken tanyát verni,
vak szemekkel szembe menni,
magam megértetve nyugton megpihenni,
szeretné ezt, László Vezendi.

Hilda Katzler:
Apró csóknak lángja lenni,
öleden rózsabimbót teremni,
benned magamat látni szeretni,
a fullánkot kihúzva mélyen eltemetni,
veled együtt az égen bárányokat terelni.

Prilke László Ispaits:
Szerelmet írni, bút, bánatot,
kívánom, hogy rózsává váljanak a mondatok,
a mosoly, a jó szó nyisson rám ablakot,
szóljatok hozzám akkor is, ha én hallgatok.

Zsidi Mariann:
Voltam én már orkán, fekély,
szálka a mások torkán,
legyek én hang az ébredő hegedű húrján,
Voltam én már bántott és meghallgatott,
vegyétek ajándékba e néhány mondatot.

Gulyás Gyula:
Színeket adni a szavaknak,
hangot a mondatoknak,
vágyam az, hogy egyszer az ágyat
arrébb toljad, ha arrébb toltad,
hagyd, hogy én is szóljak.
Mert szívemet adom napról napra,
az alkotóknak, de nehezen bírom
hangját, folyton zavarom a pormacskát,
figyelem, nekem kinyílik-e a világ,
Én szürkeként a legszebb vagyok,
mert a fehérnek, sárgának hátteret én adok,
nem vágyom másra, elég ha adhatok.

Benczi Attila:
Maradni, szavakat alkotva
gondolatokat lopni magamba
másokra ragasztva, elmékbe tapad,
vagy féreg, vagy napfény lesz
------------------------------------------
értelme lennék én a kék égnek

Tokos Trinfa Ildikó:
Örökké tenni minden évszakot,
a gondolat alatt a vonal lehet
szaggatott, a vágott virág is
bocsát ki illatot, a legtüzesebb
nyári nap melege is sír hajnali harmatot.
Írni vágyom, írni sok szebbnél szebb mondatot,
örökké tenni a domb oldalát,
megfesteni a letört fa ágát,
csokorba szedni nektek Hargita virágát.

Kovács László
Hálót akarok, hálót mi örök,
mi nem hiteget, mi joggal viseli a face nevet,
min elétek önthetem szorgalmas lelkem,
min ott lehetek fájdalom, mosoly,
rózsaszín pír az arcokon, na igen,
a világháló lett úrrá vágyamon.

Novák Zsuzsa:
Mint kertemben lelkemben is rend legyen,
tollam hegyén dal folyjon át,
tűnjenek az árnyak, lapockáimra nőjenek
végre szárnyak, legyek én virága az életfának,
én emberként járok, bennem ilyenek a vágyak.

Bartha György:
A múzsámmal sörözni menni,
azt is hagynám, ha szeretne fejembe
szeget ütni,
elmerülni benne, arcában felderülni,
vele egy hangszeren szeretnék hegedülni,
szeretnék egyszer a rímek szárnyán repülni,
szeretnék Dávidka kezébe egy verset tenni,
amit Dávidka többé nem tudna feledni,
ezért ha kell, hajlandó vagyok
a múzsámmal táncra kelni.

Béres Judit:
Ha kimondom - megbánom,
tetvek, férgek másznak a vágyon,
ürülék folyik az álmon,
én mondtam:
ha kimondom - megbánom!

Ildikó Czink:
Arra vágyom, hogy az idő járjon ólomszárnyon,
mikor jó nekem, felettem meg is álljon,
ha jó előlem sietve menne, hát kővé váljon,
mosolyrózsa töve fakadjon szókincspalotámon.

Vercsek Györgyi:
Két kezem van, szemem van, fülem,
éltet a jelen, csendemben reményként virágzik a hitem,
talán odabenn szikraként pislákol még a szerelem,
vágyom arra, hogy egyszer hatalmas tűz legyen.

Germán Ágnes:
A kör szélén szegélynek lenni,
fehéren, feketén azt lásd, hogy én vagyok,
az univerzumban a remény,
sok közül egy vagyok e hatalmas földtekén,
kiben hatalomként él a regény,
az én vágyam, ily szerény.

Fejes Ibolya:
Mi sok, mi kevés,
mi a vágy, elérni kézzel
a napnak sugarát?
Létrát támasztani a holdnak?
Nem enyém ez, de vágya lehet
egy bolondnak.
Én igazán arra vágyom,
minden tyúkom tojjon meg holnap.

Kaszt Ibolya:
Ne fújjon port felém a szél,
legyen hideg, de ne legyen gond a tél,
mosoly, kenyér jusson annak, aki fél,
az állam háztartásában, hízzon meg
végre az egér, foga nőtt tavaly,
megdöglött akkor, lett ösztövér,
de a tegnap született, már legyen kövér.
Czibak Ili:
Szeretek nevetni, bút, bánatot,
míves mondatokba temetni,
szeretek szeretve lenni,
szeretni, a holnapnak is
szeretnék búzát vetni,
minden kalászt kezembe venni,
újra, újra vetni.

Kata Dusnokiné:
Van egy nagy nagy álmom, illatos rózsák
nyíljanak szerte a világon,
az élet ne fájjon, járjon a boldogság
büszke sólyom szárnyon,
amire én vágyom, égbe szökő pacsirtává váljon.

Mária Dufek:
Holnapot, tegnapot,
rövid rímekbe szedni,
a vágyam csak ennyi,
sose tudj elfeledni!

Hitka Péter:
A megértés a vágyam,
számtalan nőt vetkőztetve,
öltöztetve láttam,
néha csendben voltam,
néha eltátottam a számat,
de ezek olyan papucsban
járnak, hogy értelmét
veszik el a munkának,
megértés a vágyam,
miért van káromló szó
a szádban,
megértés a vágyam,
arcodba kiabáltam.
Nem szólt semmit,
hmm…többet nem is vártam

Marica:
Háborog a szél, tudj’ isten,
tán ha perel, véget is ér,
a magam fajta nyugalmat,
jókedvet remél, fújjon keletről
vagy nyugatról a szél,
a toll egyszer csak a vágyról beszél.
Mária HS:

Hatalmas tengeren vágyhajómat
hullámtarajára hányja a szél,
nyugalmat tétova tollamtól remél,
bízom benne, minden ráncot
kisimít a szél.

Sólyom Magyar:
Pöpikéim, ritkán röppenek ide be,
s ha jövök írok nektek izibe,
szentet fröccsentek a falra,
kormánytagokat akasztgatok
képként a falakra,
Látom, ti ettől meg vagytok riadva,
de tudom, régi a pockos néni mosolya,
öreg barátom rég óta hűti a sört,
jövök Bátyus, kérjed a kört!
A vágyam csak ennyi, közétek röppenve,
veletek röhögni.

Halyas Gyula hozzászólásban:
Mikor megpihenek a kútágas árnyékában, felpattintom a virtuális könyvet e tanyában, a kincset, a szépséget lássam, érezzem azt, hogy otthon jártam, hogy virág érintette meg a lábam, lehelet része voltam a versnyi sóhajtásban, hát ennyi az én vágyam, a maradást, a jó kedvet lássam. Na nem baj az sem, ha kinő a szárnyam. Nagy grati mindenkinek!

REPÜLJ EL

21 Ferencné Császár, Kovács Árpád Gábor és további 19 ember( A "vágy"-játékhoz, csak úgy...)

Fúj a szél, fázom,
melegre vágyom,
rózsa illatára,
teli süteményes tálra,
várok egy vendéget,
ki velem beszélget.

Fúj a szél, fázom,
melegségre vágyom,
kandalló tüzére,
vibráló fényekre,
egy kis boldogságra,
örömre, kacajra.

Fúj a szél, fázom,
tisztítótűzre vágyom,
szívem csordultig tele,
kísért félszáz év emléke,
kiborult, elég már,
repülj el, bús madár.

Fúj a szél és eső esik,
de bánatom oszladozik,
apasztom a szívemet,
kimerem sok emlékemet,
csak a szépek maradjanak,
legyen helye az újaknak...

Fúj a szél, nem fázom,
meleg a lakásom,
az ablak előtt egy fa ágon,
kékmadár gubbaszt , s a tollakon
eső cseppek koppanak,
s mint a gyöngyök, legurulnak...

B Ilona Tóthné
Kép: Net

21 Ferencné Császár, Kovács Árpád Gábor és további 19 ember/2017.10.20./

Szókincstanya, heti játék

Kedves Csoporttásak, játékos Tanyalakók!

Engem ért az a megtiszteltetés, hogy a jövő heti játékot kiírhatom. Bevallom, most kicsit féltem ettől a feladattól, mert az elmúlt hetekben olyan csodálatos, mégis embert próbáló játékok születtek, melyeket nem hiszem, hogy überelni tudok. De hát az élet unos-untalan feladatok elé állít bennünket, melyeket meg kell oldanunk...
Törtem hát az agyam, végül megszületett a döntésem.

A játékot egy aforizmával kezdeném Fontanellétől: " Számtalan olyasmi, ami megvan nekünk, de létének nem vagyunk tudatában, másvalakinek külön-külön is a legnagyobb boldogságot okozná."
Karinthy Frigyes pedig a feladványt talán így kezdené: " Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek."-Sokat sejtető, igéző mondat.
Az előbbieket figyelembe véve tehát a feladványom: írjunk a vágyainkról, álmainkról, a jövőt illető elképzeléseinkről.

Nincs olyan ember a földön, akinek ne lennének vágyai. A vágyak teszik széppé az életünket, a megvalósításukért folytatott harcunk edzi a testet, lelket. Értelmet ad az életnek, célokat, mert élni addig érdemes, addig jó, míg céljaink vannak. A lemondás, a letargia olyan mélyre süllyeszt, ahonnan nagyon nehéz, vagy lehetetlen a felszínre vergődni. Legyenek vágyaink, kinek-kinek egyénre szabott, akár egyszerű mindennapi dolog, de lehet a hazára, az egész nemzetre vonatkoztatni elképzelésünket.Óriási a paletta. Írjunk vágyainkról őszintén, nyitottan, mintha egy baráttal beszélgetnénk és úgy tekintenénk erre a témára, mint egy lehetőségre, lelkünk kapuját kitárva, egymást ölelve.
A játékot bármilyen versformában, vagy akár prózában is írjátok, a kérésem az lenne, a gyűjtőben csak egy mű szerepeljen.

Azért egy kicsit nehezítésül arra gondoltam, hogy bemutatom, ill. megismertetlek benneteket(aki még nem ismerné) egy általam nagyon kedvelt vers formával, a Renga láncverssel. Akinek kedve van hozzá és nem sajnálja tördelni az ujjait a szótagszámlálás miatt, nagyon örülnék, ha egy-két Renga is feltűnne a versek között.
A Renga egy ősi japán versforma, ami a Tankából alakult ki, amelyben szigorú szabályok alapján három vagy annál több költő fűzte össze felváltva a maga
                                             5 7 5 7 7  szótagsoros verseit. Tehát a Renga minden versszaka 31 szótagú, és a szótagszámokból látszik, hogy az első három sora Haiku, az egész versszak pedig Tanka. A Renga tehát Tankákból álló verslánc.(Akit érdekel, a Wikipédiában bővebbet is megtudhat róla)
A feladványom tehát: írjunk a vágyainkról és kiegészítésül még egy kis tanulnivaló. Remélem, nem lesz nehéz és elnyeri a tetszéseteket.
Szeretettel kívánok mindenkinek jó játékot, ragyogó verseket!
A játékot 23-án, pénteken 20 h-kor zárom le.

Inspráló versnek Linda Dillow: Akinél a szív lecsendesül c.versét és egy Rengámat hoztam.

“Tavasz volt, de én a nyarat vártam;
a meleget, a patakok hűs vizét.
Nyár volt, de én az őszt vártam;
a színes leveleket, és a hűvös, száraz levegőt.
Ősz volt, de én a telet vártam;
a ropogós havat, és a karácsony örömét.
Eljött a tél, de én a tavaszt vártam,
a rügyfakadást, a nap melegét.
Gyermek voltam, de felnőtt akartam lenni;
szabad és önálló.
Húsz éves voltam, de harminc akartam lenni,
érett és sokat ismerő.
Középkorú voltam, de húszéves akartam lenni;
ifjú és szabadlelkű.
Nyugdíjas lettem, de középkorú akartam lenni;
tevékeny élettel.
Életem elmúlt, és sohasem kaptam meg, amit akartam.”

Vágyaim
Renga

vágyam: szeretnék
élni még néhány évet
jó egészséget
túlélni a tárgyakat
konyhámban a csapokat

mert olyan furcsa
hogy a tárgyak nem esznek
mégis léteznek
s ha egy gyermek éhezik
élte lángja kialszik

legyen terített
asztala mindenkinek
tiszta vize a
poharában és üde
friss levegő, zöld erdő

sok ezer évig
teremjenek dús mezők
a nyár legyen nyár
énekeljen sok madár
turbékoljon gerle pár

éljen nemzetem
békében, unokám is
jólétben, fényben
télen ropogjon a tűz,
Istenünk, ki gondot űz

szeretnélek még
szeretni és ölelni
de már nem lehet
majd ha én is elmegyek
az égben vársz engemet

B Ilona Tóthné

HA FÉRFI VAGY

/ A játékhoz /

Valamikor deli férfi volt az eszményképem,
aki izmos, mint Tarzan a dzsungelben,
s sziklán ülve mélyen gondolkodik, mint
Rodin szobra, s közben révetegen néz
rám és a csillagokra...
Kinézetében fekete fürtös görög Istenről álmodtam,
képzeletben fürtjeivel játszadoztam.
Határozott jelleme kell, hogy legyen, erős, szilárd,
s elküld mindenkit...oda, aki engem bánt.
No, és ropja úgy a rock and rollt,
hogy letekintve nevessen a komor Hold.
Gyengéden ölelve csak engem szeressen,
s büszkén mondhatom anyámnak: ő a kedvesem...

Amikor az álmodozások kora véget ért,
kaptam is én egy derék, kedves férjt,
aki ugyan nem volt görög Isten, de szőke haja
lobogott a szélben és kék szeme
melegen simogatott, mint nyári tó vize...
Nem a csillagokba vágyott, a föld volt az élete,
s amikor sétáltunk, a kezemben volt keze.
Néha kirúgott a hámból, ha a jókedv utolérte,
de ha nagy bánata volt, kibuggyant a könnye.
Nem korlátozott szabadságomban,
a fontos az volt, rendben legyen minden a családban.

" Ha férfi vagy, légy férfi"- üzeni a költő.
S milyen egy férfi?-Kérdezd,

s megmondja másik fele, a nő!

Hiányzol...
48 Ildikó Klavinovszki, Weitert Ibolya Nagyné és további 46 ember/2017.03.31./

Piroska Orosz, Erika Kocsis, Edit Fekete és további 20 ember kedveli ezt.

B Ilona Tóthné
Kép:net

SÉTA ŐSZI ESŐBEN

Csendesen esik már reggeltől,
gurul a nappal, mint a cseppek
pórázt tartó kezemről,
spriccelnek a percek,
mikor a kutya megrázza magát,
s bundájából esőgyöngyök repülnek.
Fázósan gombolom össze esőkabátom,
kutyám ficánkol és elmosolyodom,
mert e furcsa pillanatban szívemben
Vivaldi zenéje zsong, ó nem
a sáros ősz és hideg tél,
hanem a tavasz,
s az utca nedves kövein
árnyékvirágokkal játszik
az utcalámpa fénye...

Lelkemet tisztára mosta az őszi eső...

B Ilona Tóthné
Kép: Net

Fáj ma

fáj ma az ősz nekem, hideg, borzongató,
a nap színű levelek is törött szárnyú lepkeként lebegnek,
s alászállnak, mint fénytelen merengő hangulatom,
de a nap,- ha néhány percre is majd letekint,
s bujálkodik az őszi széllel odakint,
méla rosszkedvem is a sugarakkal elrepül,
a mélabú lanyhul, s kedvem lassan felderül

de újra itt az este, sötét az ég alja,
röpke reményemet a fényre az éj tovahajtja..

vajon a fecskék megérkeztek már második otthonukba?

B Ilona Tóthné
Kép:net