Nézem a gyertyákat az asztalon,
a nap végére már csonkjukig égtek,
egyre fogytak, mint az emberélet.
A lángok is halványabbak lettek,
fel-fel lobbannak, pirosan tekergőznek,
majd suhannak, mint a szellemek,
vagy mint ahogyan a lepkék repülnek.
A lepkék olyan érdekesen repülnek!
Nézed őket, egyszer csak eltűnnek,
majd ismét feltűnnek ringatózva szállva,
letelepszenek egy rózsa harmatos szirmára.
Gyertyáim lassan elalszanak,
a fojtott levegőben csak a füstjük marad.
Hirtelen olyan üres lett minden.
Vége napotoknak, meghalt szeretteim.
Hol vagytok? Nekem maradtak az emlékeim,
melyek rám telepedtek már,mint a lepke,
amely ringatózva leszáll egy levélre..
15 Zsuzsa Winkle, Magdi Béres és további 13 ember/ 2016.11.02./
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése