2013. október 26., szombat

MESSZE TŐLEM, TÁVOLI FELHŐK


B Ilona Tóthné

Esteledik. Ablakomból
nézem a felhőket,

messze, tőlem távol sötétlenek,
mintha kéklő hegyeket látnék
és ott fenn, a csúcson állnék.
De az őszutó rebbenő napsugarai
még elfelejtettek búcsúzni,
néhány narancsvörös csik
felhő-hegyek mögül kikacsint.
A fénylő oldalon valaki mosolyog,
aranysugarakat lövell
mielőtt a sötétben eloson.
Kint az utca olyan csendes,
minden elült, néhány madár repdes,
majd végleg leszáll az este.,
maradtam egyedül, merengve.
Kályhámban parázs világit,
s te itt vagy velem megint,
érzem tagjaimban szétáradó meleged.
Igy várom újra- és újra, mig este lesz
a sötétlő felleget, a fénylő oldalt,
nézlek s látom halvány mosolyod..

2013. október 25., péntek

A CINKE

ragyog az ősz
néha itt-ott
eltévedt felhő
lovagol az égen
oly derűs minden
fám arany-bíbor
lombjai között
kis cinke cserreg
láthatóan örömtől
repesve repked
talán érzi már
ez őszi ragyogás
csak bevezető akkord
a szél rövidesen
hideg havat hord
addig is ugrál
önfeledten
majd letelepszik
egy ágra
s rám néz
kedvesen
kis toll-farkát
ide-oda rázza
mintha mondaná
jövök még
télen nálad leszek
vendég

e pici madarak
a szívemben
lakoznak

B Ilona Tóthné



APRÓSÁGOK



LEVÉLÉGETÉS

a levelekből
hamu lett, a fák várják
új tavaszukat

SZIVÁRVÁNY

a szivárvány az
színes égi kapu
majd átmegyek rajta

ERŐ

igazi erő
abból van, ha vállaljuk
gyengeségünket

VILLÁMLÁS

villámlás nem más
mint az égiek
tüzes perlekedése

B Ilona Tóthné
Kép: saját

2013. október 23., szerda

LYUKAS ZÁSZLÓ



Carmen

Lyukas zászló a szélben
lobog, mint hősi szív,
lángolón és tüzesen
ha a hon harcba hív.
Szine piros, fehér, zöld,
Gyönyörű nemzetem!
Alattam remeg a föld
úgy érzem, ha nézem.

Mögötte fáklya lángja
szökken az ég felé,
s magyarok imája
szól, egy hős nemzetért.
Lyukas zászlót fúj a szél
sok hősi halottért,
a fáklya most értük ég,
parazsa izzik még!

B Ilona Tóthné


2013. október 22., kedd

SZÁNTÁS




Bő termését adta már a föld
kamra polcain üvegbe zárva,
és a kenyéren is ott az áldás.
Most pihenni készül,
a paraszt megkezdte a szántást.
Becsüld a parasztot!
Olyan ő a földnek,
mint gyermeknek az anya,
táplálja,gondozza,
majd álomba ringatja.
Rögös ágyát szántással késziti,
verejtékkel öntözi,
munkájából új élet sarjad.
Most előtte a végtelen határ,
fogja keményen az ekét,
fejét lehajtja,
görnyedt háttal nógatja a lovat,
izmai megfeszülnek.
Egyek ők most,ló és ember.
Az ekevas mélyen belevág a földbe,
nyomukban kifordult rögök és árok,
hol magok élednek majd.
Csak mennek, az izzadtság csorog..
Becsüld a parasztot!
Kisérje áldás e nehéz munkát,
hangozzék az ima:
Mindennapi kenyerünket
add meg nekünk ma.

B Ilona Tóthné
Kép: Net

2013. október 21., hétfő

A NAP BÚCSÚJA

:

A nap búcsúja


Most elmegyek-tekintett szét a Nap
mielőtt lebukott a háztetők alatt.
A gerincbe kapaszkodva lenézett,
sugaraival megsimogatta a rétet,
bokrokat, levélhullató fákat.
S mint az üstökös, úgy ragyogott...
Majd átadta helyét a sötétnek,
csillagoknak, Göncöl-szekérnek,
melyek égi lámpásként világítanak,
s féltő őrzői zavaros álmainknak..

Ilona B.T.
Kép:saját

KEZDŐDIK


Haiku

Kezdődik

Kezdődik a nap
olyan lesz,mint a tegnap
bárcsak más lenne

2013. október 18., péntek

ŐSZ A KERTBEN

Ősz a kertben
Saját képek

2013. október 17., csütörtök

HAZÁM



Carmen

Hazám, gyönyörű földem
Páratlan, szépséges,
Bölcsőm voltál, életem.
Befogadsz majd, kedves
Ha meghalok, öledben?
Mély álomba ringatsz,
Élek, halok e földben,
Mindig velem maradsz.

Folyóink, hegyek, völgyek,
Sokszínű vidékek,
Szorgos, büszke emberek,
Kűzdők és békések.
Népünk nyelve, a dalok
Gazdag, mint országunk,
Legyünk büszkék, boldogok,
Hogy magyarok vagyunk!

B Ilona Tótné
Kép: Net

2013. október 16., szerda

SZERETNÉK MÉG ÉLNI



B Ilona Tóthné

Szeretnék még élni
néhány évet,
látni, hogy a világ
merre téved.
Lesz-e vizünk
kristálytiszta,
levegőnk élni,
nem fuldokolni,
tiszta környezet,
vagy szeméthegyek
patkányokkal,
járványokkal?
Zümmögnek-e méhek?
Szorgos munkájuk
maga az élet!
Mennyi mindent
szeretnék még látni
ŐRIZNI, VIGYÁZNI!
Hogy a fák nőjenek
az égig,
bő termést adjanak
ezer évig,
a nap érleljen
gabonaszemeket,
virágok boritsák
a réteket,
hogy este,
ha lehanyatlik
a nap,
Isten őrizze
álmainkat.

Kép: Net


Hozzászólások
További 11 hozzászólás

2013. október 15., kedd

CSENDESEN SZEMERKÉL



B Ilona Tóthné


Csendesen szemerkél, borongós az idő,
Nem kétség, itt az ősz, a nyár már múlt idő, 
De emlékben megmaradt ez a nyár lelkemben
Virágillatot érzek,fehér felhők úsznak az égen.

Bár enyhén sötétesek  a tűnő nappalok,
Az én szivemben továbbra is fény ragyog,
Most éppen délidő van, szól a harang,
Olyan az ősz nekem, mint egy nyitott barlang..

Kép: saját

2013. október 12., szombat

OKTÓBERI NAPSÜTÉS


B Ilona Tóth

Reggel már köd szitál,
harmatos a fű, szél fújdogál
október van, de a napsugarak
még szeliden simogatják a fákat.
Mint kis hiddal összekötött nyugalomsziget,
ha kinyitom a kertkaput, a sok fa integet,
óriási fenyőfám ágain meggyvágók ciripelnek,
örülnek a reggeli éltető fénynek.

Én mindenkinek csak egy fát kivánok,
mely alatt ülve feledteti a zajos világot,
hol a lélek pihenve megnyugszik,
nem a hétköznapokkal vetekszik.
Csend van és nincs demonstráció,
csak faágak rezgése és madárszó,
nem hallatszik a politikai lárma,
nem ver adók göcsörtös ostora.

S a Hiradó nem okád naponta vért,
nem öli meg testvér a testvért,
nem bolyonganak betegek az utcán
s ülnek százan kórházak folyosóján.
Én mindenkinek csak egy fát kivánok
Nyugalom-szigeten, mint itt a kertben,
gyönyörködni a szines levelekben,
októberben,csendben, kései napsütésben..
Kép: Net
3T

2013. október 11., péntek

KESERŰ ILLAT

ÉTK 3.


Lehet akkor harmónia, béke és szeretet,
mikor az ember mindennapi gondok után üget?
Forgunk, mint csapágyban a kicsi golyók,
tengelyünk körül, s maradunk egyhelyben topogók.
Arcunk vörös a szégyentől, mint hemoglobinnal festett vér,
mert a sokévnyi élet-harc semmit nem ér..
Aranyszálakból szőttünk textil-álmokat
remélve, hogy az utolsó harmadban
kisüt majd ránk a nap.
De a kíméletlen idő széttépte az álmokat
keserű illattal telített a fiolányi térfogat.
Reménytelenség a megtört szemekben,
mint űzött vadnak az erdei remízben..

Bízom, hogy az új nemzedék álmait
nem ígéretek szakadó szálaiból szövik..

B Ilona Tóthné
Kép: Net

2013. október 10., csütörtök


ROZSDÁS LEVÉL
Szonett 69.

A kert végében van nekem egy sarok,
ahol csak a rozsdás levél zizzen,
lehullva a vállamon megpihen
s én a zajoktól távol álmodozhatok.

Képzeletem a messzi múltba repít,
látok egy kicsi lányt nagy szemekkel,
tekintete tele kérdésekkel,
amint csodálattal anyjára tekint.

Nekem is lesz családom, gyermekem,
és mesélek majd neki, mint te nekem?
Anyám átölelt s én ölébe ültem..

Azóta sok tavaszból érett nyár,
nyomukban már régen a fakó ősz jár,
kérdésekre a válasz : életem..

B Ilona Tóthné
Kép: Net

2013. október 9., szerda

Már csak egy szám vagyok

Engem az Istenke birkatürelemmel áldott meg..

Történt, hogy lejárt a jogosítványom két napja. Tegnap elmentem az orvoshoz és a szükséges igazolást beszereztem.A többi intéznivaló a városban lévő Okmányirodára tartozik. Ezért nem aludtam egész éjjel, mert amilyen peches vagyok, biztosra vettem, hogy -ha máskor nem is, de ma a városba menet biztos igazoltatni fognak.Nagy szerencsém volt, megúsztam.
Az Okmányirodában kezembe nyomtak egy csekket, hogy adjam fel a postán, aztán menjek vissza, utána intézkednek.A posta kicsit odébb van, de egy szép parkon kell átmenni, gondoltam, majd meg-meg állok és csodálom a lombhullató őszi fákat. Ugyanis a fájós lábaim miatt a séta a leggyengébb pontom.No, végre odaértem, de amikor beléptem, hirtelen nem is tudtam, hol vagyok, azt gondoltam, talán a TESCO odaköltözött, mert nem láttam mást, csak mindenféle árúkkal megrakott polcokat. Újra kimentem és kerestem a megfelelő ajtót, de csak az az egy volt, ahol jöttem-mentem. Végre felfedeztem az ablakokat, örültem, mert nem volt előttem senki.meglobogtattam a csekkemet, mikor az ablak mögül a hölgy kiszólt, hogy hol a számom?
Elámulam, mert eddig a TESCO-ban, de a postán sem kellett semmilyen számot felmutatnom..
Újra keresésbe kezdtem, aztán a bejárattól kicsit távolabb megtaláltam a szám-adagoló masinát, majd kicsit ingerülten visszavágtattam számommal a kezemben az ablakomhoz, közben látom, mind a hat ablaknál az én számom villog, végig is mentem mindegyiken, végre az utolsó ablaknál befizethettem a csekkemet. Ezt letudtam-gondoltam.
Visszacsoszogtam az Okmányirodába, ahol szintén az ablak mögött ülő hölgy tudatta, hogy számot kell húzni.Örültem, mert ez legalább helyben van..
Aztán csináltak rólam egy horror-képet, majd elkérték a mobil-számomat, mert a jogsim csak egy hónap múlva lesz kész és majd értesítenek. A sok megrázkódtatás után a mobil-számom kiment a fejemből, szerencsére megelégedtek az e-mail címmel is.

Engem az Istenke birkatürelemmel áldott meg, de a mai nap után csak a birka maradt..

B Ilona Tóthné
Kép: Net