ELMÚLT MÁR

B Ilona Tóhné

Szonett




A magány lassan beterit, merengek,
Törlöm könnyeim, forrását a búnak,
Egyre növekvő árnyait a múltnak,
Maradok magamban, jéggé dermedek.

Ifjúságom már tünékeny képzelet,
A közelgő tavasz nem más, mint illat,
Nekem már nem jön el, régen elillant,
Oly gyorsan elszállt, tán nem is létezett.

Éltem én vad szerelemben, mámorban,
Boldog asszonysóhajos kábulatban,
Társtalan magányban szenderegve.

De az idő, mint lejárt útlevélre
Rányomta pecsétjét életemre,
Gondolatban vágyom csak szerelemre.

Kép: Net

ISTEN MOSOLYA

Egymillió felvételből  sem sikerül egy ilyen fotó..

A KÉK HÁZ

Égi harmat hull reám,
gyöngykönnyként csendesen
csorog a ház falán?
A földön vagyok,
vagy a felhőkön ülök?
S onnan ámulok e csodán,
habzó tengerből kiemelkedő
hajdan volt palotán..
Óh, nem, a földön vagyok,
s a teremtő ember tervezte,
alkotta eme létező csodát,
a reménység kék fellegvárát!
Ha kállsz a csipkés erkélyre,
meglátod a tiszta kék eget,
mely tükröződik a ház arcán,
s a sok buborék nem könny,
hanem cseppenként csurranó
réménység táplálta lélekgyöngy..

B Ilona Tóthné
Kép: Net

ŐSZI RIGÓDAL

ÁPRILY LAJOS /1887 / CSODÁLATOS VERSE:

ŐSZI RIGÓDAL

Megeste már a dér a bokros oldalt,
fenn vaglud-ék húz vadlud-ék után.
Ragyog az ősz. És dalt hallok, rigódalt,
egy ritkalombu vadcseresznyefán,-
Ilyenkor cinke cserreg és ökörszem,
rég hallgat búbosbanka-s gerleszó.
Ha pártalan s nem várja fészek-öl sem,
miért szól még a megtévedt rigó?
Tán junius sugár-illúziója
remegett át a bíbor lom felett,
s attól dalol a völgy révült rigója
ilyen évszak-tévesztő éneket.
Nem is téved: halkan szól, mintha félne,
köd ül a hangok túlfinom során,
mintha hunyt szemmel, álmában zenélne,
egy álom-őszben, álom-fuvolán.
A hangja nem fog mámorral kitelni,
nagy líra nincs. S mégis, így volna jó:
amig a hófelhő jön, énekelni,
mint az a révült, holdkóros rigó.

WASS ALBERT, CSAK CSENDESEN

Testvér, csak lábujjhegyen jer velem,
csak nagyon halkan, nagyon csendesen.
Amerre járunk,
ne rezzenjen egy kis levél se meg,
ma lelkem olyan mint a tó:
legkisebb rezzenéstől megremeg.
Gyere a templomunkba:
a bükkerdő ma vár,
a Csend harmóniája
ott megint a lelkünkbe talál.
Gyere velem...
csak szótlanul, csak csendesen,
csak csendesen...

Kép: Net

BÚCSÚZIK A NYÁR

27Erzsike Soósné, Gabriella Oszvald és további 25 ember/ 2016 08.

Halkszavúak a nappalok,
érett gyümölcsökkel fáradok,
szelíden búcsúzik a nyár..
nap fénye is halványul már,
de az élet nem nem múlik el,
a földre meleg csókot lehel.

Évszakok mennek és jönnek,
mozgásban a természet,
ím, az ősz már kopogtat..
vándorolnak a madarak,
tücsök hegedűje hallgat,
gyík bújkál az avar alatt..

Óh, nyár, ne búcsúzz, maradj még,
kell még nekünk a fény, a fény!

Az éjszakák már hűvösek,
sárgulnak a falevelek,
a virágok szíromkelyhe
esőkönnyek temetője..
hullott gyümölcsön a méhek
még szívják az édes nedvet..

Ne szomorkodj, hogy a fáradt nyár
már csak piheg,
a nyomában ezer színű télelő,
az ősz liheg..

B Ilona Tóthné
Kép: Net

Anita Alimán, Ibolya Fejes, Ágnes B Erdei és további 17 ember kedveli ezt.

KRISTÁLYBA ZÁRVA

Szép napot, ragyogót, mint a kristályok!

Kristályba zárva

Kristályba zárt
végtelenség
a mindenség
óceánok kékje
nap fénye
föld barnája

idő ajándéka

B Ilona Tóthné
Kép: Net

Vivaldi Four Seasons Autumn Sand Animation Ferenc Cakó

HAIKUK

Jó bor

bor dícsérete:
jókedv, együtt velünk a 
szikla is dalol

Minden elmúlik

minden elmúlik
tehát ami van az él
míg vége nem lesz

Szeretetforrás

virágok között
a lélek is megnyugszik,
szeretetforrás

B Ilona Tóthné
kép: Net

Aranyos történet

Üzen az őszi erdő

Ilona Bartha Tóth

Üzen az őszi erdő, csalogat
s én feledem a fáradt napokat,
piros szőnyegén, mint éltes királynő
tétován lépdele,s fejem felett
lombok között csillagokat lesek.
Fák koronáján varjak ülnek.
Tündér libben a fák között,
az ifjúság az, óh de szép volt!
Suhanó szele, mint elhaló sóhaj
még itt lebeg a dermedt levegőben..
Lelkemben nem érzem
a hosszú évek súlyát,
szabad vagyok és szárnyalok,
fentről nekem ne rikoltsa
egy varjú sem, hogy kár!
Mert a bogas erdei ösvényeken
-tapasztalatom erejével,
ha nem is ifjúi hévvel -
megtalálom a hátralévő utat,
melyet oly sok idős ember kutat.
Kiérek a kies tisztásra
s feltárul előttem
a tiszta látóhatár..

A varjak serege továbbszáll..

Kellemes, pihentető vasárnapot!

Felirat a kapun:
"Nem veszek semmit, nem adok el semmit, nem térek át semmilyen hitre. És ezt a kutya is tudja!!"

BOLYONGÓ LÉLEK

11. szójáték
/bársony, galamb, ég, puszta, lélek/



óh, bárcsak ne lenne
szavam pusztába
mormolt szó
s a lélek ne lenne
örökké bolyongó

bársonyos ég helyett
ne felhők gyülnének
bánatos fejem felett
s a hangod se hallanám
mikor susognak a nádak
és szél korbácsolja a fákat
s ne kőszoborként állnék
és várnék örökké rád
de itt lennél velem
fognád a kezem
mint valamikor régen
amikor még voltál
s szerelmesen
a fülembe súgtál
fejemre most békés
galambok szállnak
s vidáman turbékolnak

az egyik talán Te vagy..

Kép: Net

KRISTÁLYOK

KRISTÁLYOK

B Ilona Tóhné

Kristály csillogás

végtelen időutazás
olyan, mint az emberi lélek,
melyet az idő nemessé érlel,
minél több év száll el felette,
annál ragyogóbb lesz, mint az elme,
csiszolja az idő, sors csapása,
fényének soha nem lesz elmúlása..

Kép: Net

SZÉLJÁRTA UTAKON

B Ilona Tóthné

Széljárta utakon csatangolok a semmibe,
virágillat, útszéli lapuk alján megbúvó pereszke,
a domboldalról levelek gurulnak pörögve,
lent, a mezőkről ide hallik a tücsökzene.

Talán a szél tudja egyedül, utam hová vezet,
az elnyűtt világból kifelé, vagy befelé menet ?
Most a szellő járta táj virágzó, élő.
Lehet, hogy ez lesz majd a múltidő?

Csak a szél mardosta sziklák maradnak,
hová a megmaradtak elzarándokolnak,
a kopár táj ölelkezik majd a végtelennel,
s a semmi kongó üvöltését a szél viszi el..

Nem lesz nappal és éjszaka, csak sötétség,
kövek és sziklák maradnak, végtelen mélység.
Kérdezem a szelet, más bolygón lesz helyem?
Vagy az űr porában keringek szüntelen?

Uram add, hogy ne igy legyen!

Kép: Net

Nép Ágnes, Piroska Erika Polyák, Péter Jánosné Marika és további 25 ember kedveli ezt.