SZINEK

2013. június 22., szombat

ZÜMMÖGI

ontja illatát a zsálya
tele kék-lila virággal
magasra nőtt kóró-szára,
lenéz a nyiló rózsára
ülök mellette a sámlin
iszom kávéébresztőmet
beterít harmat-pelerin
napsugár issza a nedveket
züm-züm, hallom barátomat
ki minden reggel üdvözöl
a kékes szárnyú darazsat,
amint kering fejem körül
elneveztem Zümmöginek,
termetes, de nem lódarázs
zümmögése vidám ének,
örülök reggeli zenémnek
napfényes így minden reggelontja illatát a zsálya
szép az élet Zümmögivel,
s ha a zsálya elvirágzott
nincs vége az életének,
lel magának új virágot..

Ilona B. T.

54Hitka Peter, Kocsis Bözsi és további 52 ember/ 2016.05.

16 hozzászólás

12 megosztás

Hozzászólások

B Ilona Tóthné Köszönöm mindkét Jutkának! :)

2014. június 3., 21:29 · Tetszik

Kovács L. István Szép képek, nagyon jó a vers hozzá!

2014. június 4., 4:44 · Mégsem tetszik · 2

Éva Zsolt De szép! Hogy hozzám miért nem fújta a szél? :-)

2014. június 4., 7:22 · Mégsem tetszik · 1

Xénia Szalkai Csináltál már a fecskefűből kenőcsöt ?

2014. június 4., 7:50 · Mégsem tetszik · 1

B Ilona Tóthné Nem csináltam még, de kipróbálom..:)

2014. június 4., 10:01 · Tetszik · 1

B Ilona Tóthné Köszönöm Mindenkinek! :)

2014. június 4., 10:01 · Tetszik

Kozák Mari 😊

június 3., 8:40 · Mégsem tetszik · 1

Erzsike Soósné Olyan terebélyes szereti uralni a kertet..

június 3., 17:22 · Tetszik

Éva Anna Ugró

június 3., 18:30 · Mégsem tetszik · 1

Katalin Fehér És szép!

június 3., 19:21 · Mégsem tetszik · 1

B Ilona Tóthné És nagyon illatos! Én szeretem..:)

június 3., 19:22 · Tetszik

Etela Dvorák <3

június 3., 19:59 · Mégsem tetszik · 1

B Ilona Tóthné <3

június 3., 20:00 · Tetszik

Gabriella Kerekné

június 3., 22:35 · Mégsem tetszik · 1

Ibolya Kaszt

Tegnap, 15:37 · Mégsem tetszik · 1

B Ilona Tóthné Mindenkinek köszönöm szépen! :)

épp most · Tetszik

2013. június 20., csütörtök

HŐSÉG

madarakat hallottam
rekedten csicseregni
kiszáradó faágon
áttörve a hőségfalat

élesen belejajongtak
verejtékező csöndembe,
elcsigázott testem
ájult álmából feriadt,
már nyugatról tűz a nap,
kacsingat a méla este..
de a hőség megrekedt,
nem inalt el a lator,
fejemnél fúj műszelet
egy morgó ventillátor..

2013. június 19., szerda

ŐRÜLET EZ A NYÁR

Valami őrület ez a nyár

tüzes porfelhőt okádó gyár

perzsel és éget

mint a sósav,

mely a kezemre tévedt

csontig hatoló hőlavina

temeti égő testem.

Valami őrület ez a nyár,

elég volt, kivagyok.

Ki vagyok? Azt sem tudom már,

talán űrszemét, mely idetévedt,

fortyog a lucskos katlanban.

De jön majd az este

Enyhül talán

mint pislákoló parázs

lassan megszűnik a tűzvarázs

holdfényénél elégek

álmomban

szürke hamu leszek.

Ilona B.T.

2013. június 18., kedd

A SZERELMES NAP

Fülledt nappalok, álmatlan éjszakák,
mintha kilyukadt volna egy nagy nap-zsák,
kutyanyelv-lógató irdatlan hőség,
szemünkbe törtető verejték.
Itt a forró nyár,vártuk, nem kétséges,
szenvedünk, pedig csak a nap szerelmes..
Mohón elnyeli szerelmetes hajnal
cseppjeit s átöleli sugárkarral,
magába szívja éltető nedveit
s emészti hajnal harmatkönnyeit.
Mert a szív, a SZÍV az, ami nincs neki,
tüze ég és lángol, de szív nélkül-semmi..

Ilona B.T.
Kép:Net

HEGYEKET EMELNEK

hegyeket emelnek
reklámokból és
szórólapokból
tornyosulnak
fejünk felett
óvva intenek
mit, hol, hogyan,
mennyit és kitől,
csak azt nem tudom
miből?
Mi csak pislogunk
a kupac alatt,
mindenki keres és
kutat,
ássuk a járatokat,
mint vakod a föld
alatt,
talajvízként tör föl
az új ár, ÁR!
Hömpölygő papirfecnik
sodrásában
kapaszkodóm nincs
elúszott már minden
kincs,
vergődöm, mint
szárnyaszegett madár
mikor lesz
vége
már?

Ilona B.T.

2013. június 16., vasárnap

JÖVŐ-ÉNEK

JÖVŐ-ÉNEK

Ilona B.T.

építsünk jó gátakat
ne vigyen el az áradat

adjunk enni éhezőknek
bizony, sokan csak tengődnek

legyen itthon munka, pénz,
itt teremjen meg a méz

az ifjúságnak jövő kell,
építkezni ezerrel

fejük felett legyen tető
hogyha fejünk lágya be nő

aki pedig didereg
oszd meg vele meleged

fogjunk össze emberek,
ne kéz mossa a kezet

mily szép a környezet,
ha nem dobáljuk a szemetet

ne írtsuk az erdőket
halljunk madáréneket

jegesmedvék éheznek,
olvadoznak a jéghegyek

mert úgy lenne jó tralala
ha a világ haladna

épitsünk jó gátakat,
ne vigyen el az áradat..

AMIKOR VOLTÁL

Renga láncvers
Ilona B.T.

,amikor voltál
oly egyszerű volt minden
vig dalt daloltál
gombát szedtünk a réten
virággal koronáztál

amikor voltál
tengerekben fürödtünk
akkor még volt nyár
este halk zeneszónál
álmodoztunk partokon

amikor voltál
néha picit cívódtunk
de nem volt oly gond
amit meg nem oldottunk
és fogtuk egymás kezét

már régen nem vagy
csak a fájdalom maradt
komor, bús szavak
mély, tátogó üresség,
óh, bárcsak itt lennél még..

2013. június 15., szombat

NE ADD FEL

"Nemes szép élethez nem kellenek nagy cselekedetek, csupán tiszta szív és szeretet."
/Pázmány Péter/

NE ADD FEL

Ilona B.T.

Amikor a tehetetlenség csalárdul körbefon,
ijedten vergődsz, mint légy a pókhálóban,
vélt-valós félelmek szúként belülről rágnak
sejtjeidet ölik, nem találod a helyes kiutat,
nagyon nehéz az élet,-véled, nincs értelme,
lemondóan legyintesz, azt érzed, csak félek..
Maradj józan,-olykor biztatom magam,
hisz' annyi minden már mögötted van!
Fogadd el , hogy e világ úgy lett megteremtve,
hogy nem minden szép és makulátlan benne!
Azért vagyunk mi emberek olyan "nagyok",
mert józan értelemmel nem süllyedünk el,
mint tengeren léket kapott, hánykolódó hajók.
Sokszor elég egy biztatás, jó szó és mosoly,
s rájövünk, a gondunk nem is olyan komoly..

2013. június 10., hétfő

ÁRRAL SZEMBEN

ÁRRAL SZEMBEN

Ilona B.T.

A víz árad, útját nem állja szikla
csak homok,millió zsákba töltve
oly hosszan, s egyre magasabban,
mögötte az emberi akarat,erő van,
keserv, fáradtság, pihentelen nappalok,
álmatlan éjszakák, vállvetve
hordják, s adják egymás kezébe
a zsákokat, kicsi és nagy, mint óriás
láncolat, mely a kék Dunát kordába tart.
Az áramló folyó egyre árad, duzzad és nő
tépi a partokat és tör utat,
ragadna magával javakat
s vinné hordalékként a házakat,
emberek évtizedes verejtékét
s növelné azokkal is víze szintjét.
Harc ez a javából s az öntelt folyó
megtörve siklik majd tovább,
mint a mérges kigyó, ha kitörik
haláltosztó méregfogát..

Kép: Net

2013. június 5., szerda

GYÖKEREK

Ilona BarthaTóth

Az emberek is, mint a növények
kapaszkodó gyökereik révén élnek,
a te gyökered mély múltadba visz,
s ha letagadnád, általad kinőnek.
A gyökér elpusztithatatlan, élni akar,
nem öli meg a kő, idő és zivatar
idők változásával a gyökér is alakul
kis hézagokban újra kinő és hasonul,
folydogál a kövek között, mint kis patak,
mint az emberélet, addig, mig elapad..
Kép: Net

2013. június 4., kedd

MOST MÉG NEM TUDOM

parányi vízcsepp
vagyok csupán,
mely csendesen
csobban
hullámok taraján,
vagy eső után
kis tócsában
a porral ölelkezik,
aztán a nap
szomját oltva
felhők fölé
repít,
vagy én vagyok a
por
és te a
víz,
s gyöngy-nedvként
magadba szívsz?
Most még
nem tudom,
mindenhol vagyok
s mégis sehol,
talán az idők
végezetéig
sodródok
valahol..

Fotó: Tóth Ricsi

2013. május 30., csütörtök

Land Virtual Tour | Leen Thobias| p4panoramaThe Holy

2013. május 28., kedd

Vágyakozás

VÁGYAKOZÁS

Hidegrázós májusvég
Lesz-e újra meleg még?
Úgy vágyom már a tiszta fényt!
Megvisel ez az idő minden lényt..
Jönne már a nyár és meleg,
Üdvözítő mindenkinek!
Élünk ölelő fényárban,
Vagy tengődünk és elveszünk
Hétköznapok homályában?

Ilona B. T.

2013. május 26., vasárnap

Virág lényed

VIRÁG LÉNYED

Szonett 63.
Ilona Bartha Toth

Kék szemed a búzavirág szirma,
hajladozó tested, mint a nádszál
mikor a langyos szellő fújdogál,
égő piros szád dús mezők pipacsa.

Szőke hajad rezzenő kalászföld,
úszik a légben, amint visszanézel.
Tűnő alakod a homályban vész el
mezőillatos lényed búcsút küld.

Mögötted vérző, lemenő nap maradt,
virág létezésed megtört, kiszáradt
csönd-alkotta rostok éji könny-nedvvel.

Az idő tengerében hánykolódva
pokolig kísér hűlt üstököscsóva
már csak gondolok rád, szerelemmel..

Kép: Net

Irén Szabó Becherer

Tegnap, 19:52 / 2016,05.04.

Ma egy különleges, képes verset választottam
"NEKEM MA LEGJOBBAN TETSZŐ VERSNEK",
amit egyik adminunk, B Ilona Tóthné írt.
SZÉP VERSEDHEZ SZERETETTEL GRATULÁLOK, ILONA!