2017. november 11., szombat

Mindennapjaink része: a megbocsátásról
" Az élet túlságosan rövid ahhoz, hogy huzamosabb időn át haragudjunk az emberekre, és mindent elraktározzunk, ami fáj."/ Charlotte Bronte /
Életünk tele van konfliktusokkal. Sokaknak az a véleménye, hogy aki kitér a konfliktus elől, megbocsát, az gyenge ember, a másik győz és folytatja tovább játékait..Pedig a megbocsátás sokkal több ennél.
A megbocsátás olyan, mint a szeretet, az aggodalom, az idegeskedés, az öröm és sorolhatnám tovább,-azaz a mindennapjaink része.
Nem értek egyet a " ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel", de azzal sem, hogy szemet szemért, fogat fogért. Aki harmóniára, békességre vágyik, empatikus a megbántóval és akkor van ereje, hogy megbocsásson.
Előfordul, hogy az ember esélyt sem ad arra, hogy neki megbocsássanak. Én például- érzésem szerint-nagyon megbántottam apámat. Hányszor gondoltam arra, hogy bocsánatot kellett volna kérni, de makacsságom, önfejűségem miatt ezt elmulasztottam. Most már nincs kitől bocsánatot kérni és egy életen át bennem maradt feldolgozatlanul, mardos, hogy elszalasztottam az alkalmat.
De ugyanez előfordulhat a barátunkkal, a társunkkal,a gyerekeinkkel, sok apróságért bocsátunk meg szinte naponta. Ha ezt nem tesszük meg, pokolivá válhatnak a hétköznapok.
Az igazi megbocsátás felmentést, lezárást és tudatos felejtést jelent. Ellenkező esetben mind magát, mind társát egy életen át büntetheti. Mert aki tud megbocsátani, az nem gyenge, hanem erős és bölcs.
Mindannyian mások vagyunk, sokszor akaratlanul is megbántunk valakit, vagy megbántanak bennünket. Komoly sérelmek esetén nem árt önvizsgálatot tartanunk, mérlegelnünk kell, őszintén megbeszélnünk a sérelmünket. Ha ezt nem tesszük, elveszíthetünk egy számunkra fontos embert.
A megbocsátás egy minőségileg új változás kezdetét jelentheti mindkét fél részére.
Tudni kell bocsánatot kérni és megbocsátani.

Bartha Ilona
Hozzászólások
Lola Simon
Lola Simon · Albert Szuhanics és további 2 személy ismerőse
Szerintem nagyrészt igaz, amit írtál.
Csakhogy ez egy paradoxon, mivel, ha én mindenkinek megbocsátok beleértve magamat is, akkor az is bocsánatos bűn, ha nem bocsátok meg.
Senki sem tökéletes - persze ennek az állításnak az igazságát se fogadja el min
...Bővebben
Kezelés
Katalin Rencsisovszky
Katalin Rencsisovszky Bartha Ilona Ica, ezt az írásodat minél több embernek olvasnia kell, mert igaz és elgondolkodtató. Engedelmeddel közzé teszem.-
Kezelés

Valahol


Én már nem akarok emlékezni,
sem a múltban révedezni...
Elengedtelek oly régen már,
az emléked üvegdarabként szurkál,
végigszánt a behegedt sebeken...

Ó, gyűlölöm már azt az órát,
mikor elmentél
s magányra ítéltél.
Gyűlölöm a halált
- ki sokak szerint jó barát -
mert alattomos jótevőként elragadott,
de ki tudja, ott messze hol vagy?
Talán valahol kószálsz
az éteri térben,
s én maradtam
a szürke hétköznapok
erdejében...
Hiányzol! Nem ezt ígérted!
Egymásnak fogadtunk örök hűséget,
de te elmentél, itt hagytál,
egyszer talán ott fenn
meg sem ismersz már.
Éveken át kerestem másodat
- volt, akiben azt hittem, te vagy -
de mindig kijózanított a csalódás,
téged nem pótolhat senki más...
Szemem csak mered a távolba,
a vérző nap lemenőben olyan,
mintha rám hajolna,
s mikor megszólal a szaxofon
síró hangja,
szomorú szívem mintha
újra és újra
meghalna...
Én már nem akarok emlékezni, / sem a múltban révedezni... / Elengedtelek oly régen már, / az emléked üvegdarabként szurkál, / végigszánt a behegedt sebeken...
poet.hu
TetszikTovábbi reakciók megjelenítése
Hozzászólás
Hozzászólások
Illésné Slezák Éva
TetszikTovábbi reakciók megjelenítése
· Válasz ·
1
· 23 órája
Kezelés
Cserényi Tiborné Magdi
Cserényi Tiborné Magdi Nagyon szép ! <3
TetszikTovábbi reakciók megjelenítése
· Válasz ·
1
· 22 órája
Kezelés
Szőke Erzsébet
Szőke Erzsébet Gyönyörű ! :)
TetszikTovábbi reakciók megjelenítése
· Válasz ·
1
· 13 órája
Kezelés
Gabriella Kamarás
Gabriella Kamarás Volt egy műsor a rádióban,a 80-as években, az volt a címe :helyettem írták.Köszönöm
TetszikTovábbi reakciók megjelenítése
· Válasz ·
1
· 11 órája
Kezelés

2017. november 9., csütörtök

Haikuk: Ősz végén

sötét van, hideg
a lélek is didereg
ősz vége, élek

eső éleszti
a haldokló levelet
még faágon lóg

ma virágokat
hímzek, már nincs a kertben,
tű szúrt kezembe

lelkiismeret
rossz emlékkel párosul:
mindent megtettem?

Bartha Ilona
Kép: Net


Köszönet a Facebooknak

Ilona októberi emlékei
TetszikTovábbi reakciók megjelenítése
Hozzászólás

2017. november 8., szerda

Egy képet láttam


Láttam egy festményt
és a szívem úgy átmelegedett,
mert felidézte a virágos nyári meleget.
Falusi ház hosszú tornácának oszlopain
piros muskátlik kapaszkodtak,
s mint a lámpionok az éjszakában
a napsugárban úgy ragyogtak!
Mögötte a kerti virágok illata
betódult a nyitott ablakokon,
talán a "tiszta szobában" megpihent
a falusi régi bútorokon...
Képzeletben nagyanyám arcán
elsimultnak láttam a ráncokat,
amint mosolyogva öntözte a virágokat.

Vajon hány ilyen szépséges tornác létezik még?
Reménykedem,
nem a képzelet irányította a festő kezét...

Bartha Ilona
 Kép:/G.TÓT/ Tóth Gábor festőművész alkotása

2017. november 5., vasárnap

Mit gondol a gyermek

/Kicsit megkésve Sándor gondolatával játszottam, de most tudtam beszélni az "illetékessel"...
Az én gondoltom: a gyermek az mindig gyermek és adja Isten, maradjon is az minden körülmények között.

Őszi szünidő van, ilyenkor benépesül az utca,
a kapum előtt játszik a sok unoka,
kutyák ugatnak, a "nagyok"(6,7, 8 évesek)
ugratják a biciklit,
menekülnek ilyenkor a madarak, de a macskák is...
A rangidős Misi(ő sincs még tízéves)
kiadja az ukázt: utánnam, legények!
S mint mesékben a táltosok, nekilódulnak a bicajok,
nincs előttük akadály , sem ember, sem állat,
sem árok, bokor vagy fa,
s megérkeznek a célba, néha hason csúszva.
-Gyerekem, olyanok vagytok, mint a világháború-
rovom meg, lesz majd otthon ború!
Világháború?-néz rám csodálkozva,
-a nagyi még nem mesélt róla!
Közelebb hajolt, majd úgy suttogta halk hangon:
-de én tudom, milyen volt, mert láttam a  youtube-on!
Fegyverek ropogtak, aknák robbantak,
harcoltak a katonák és sokan meghaltak...
De itt nincs háború, béke van és az is lesz,
nem lesz majd sok ember, gyermek,
ki a háborúban elvesz'
S már rohant is tovább,hirtelen,
néztem, amint tovaszáguld az úttesten..

Bartha Ilona

2017. november 1., szerda

Kései délután

Nekem az a szokásom, hogy amikor végzek a munkáimmal,-nem nagy dolgok ezek, amolyan mindennapi tevékenységek, plusz, ha szebb idő van, a kertben matatás,-akkor pihenésképpen, jóleső érzéssel lekuporodom az ülőgarnitúrára és bekapcsolom a TV-t és a számítógépet. Általában ez már a késő délutáni órákban történik. Valójában soha nem érzem magam egyedül, nagyon szeretem ezeket az órákat, körül vagyok véve a TV által hangfoszlányokkal, ha érdekel valami, oda-oda nézek, meghallgatom. Tegnap is így tettem, gazdagodtam egy tanulsággal és elgondolkodtam rajta.
A történet a következő volt: Egy szegény erdélyi családot ismerhettem meg, akik önellátóak voltak, gazdálkodtak, állatokat tartottak, hogy a mindennapi betevőjük meglegyen, télen-nyáron keményen dolgoztak, erős hittel, akarattal. A ház, amiben éltek, a berendezése olyan volt, mintha száz évet visszamentünk volna az időben.
Történt, hogy a mezőről hazafelé tartva a a szekér elé fogott lovak valamitől megbokrosdtak. A férj, aki egy középkorú, nem túl erős fizikumú ember volt, leugrott valahogy a kocsiról, megragadta a gyeplőt és elkapva az egyik ló nyakát, rácsimpszkodva megállította azt a hatalmas állatot.Mint mesélte, úgy érezte, hogy akkor, ott az Isten neki olyan óriási erőt adott, hogy erre képes volt.
Mikor ezt a kis történetet elmondta a riporternek, kint álltak a porta előtt, fagyos, hideg idő volt, az asszonyka
 ott állt mellette , pufajkáját huzogatta össze a mellén, hogy minél kevesebb hideg érje a testét.De a szeme csillogott, amint a férjére nézett és hirtelen mosolyogva megszólalt: "ha az ember hisz valamiben, akkor a határ a csillagos ég!"

Ezen a mondaton gondolkodtam el.Naponta ontják a példabeszédeket a politikusoktól kezdve a jó beszélőkkel ellátott személyek különösebb hatás nélkül és ime, egy egyszerű kis asszonyka egyetlen szűk kis mondtával mekkora igazságot mondott. Kinek-kinek érdemes ezen elmerengeni..

Bartha Ilona
Kép: net

2017. október 30., hétfő

Szeretteim sírjánál

Sírotoknál imádkozom értetek,
nem tudom, csak hiszem,
hogy a heves szél repíti felétek
mormolásom, fel az égig,
ott vagytok,-értitek?
Ha igen, szeretteim, ti is mondjatok
értem néhány jó szót az Úrnak,
mert én még itt maradtam közülünk utolsónak...
Kérjétek meg, fogadjon engem egyszer szeretettel,
-bizonyítottam életemmel-s ne engedje,
hogy e bűnös világból az ördög vigyen el.
Való igaz, én sem vagyok különb, mint más,
-esendő ember-
ajkamon a szó e kesernyés élettől néha eltorzul,
nem egyeztethetően a hittel, tudom,
de legalább bevallom...
Ó, drága Anyám, látod, konok lányod
most is csak magára gondol,
de ne hidd, évtizedek óta mindig
velem vagytok, jöttök a nappal, holdsugárral,
langyos szellővel, krizantém illatával,
lelketek itt lebeg e kis mécses lángjában,
legyen békétek, nyugalmatok
fenn, a mennyországban

Bartha Ilona

2017. október 28., szombat

Az egyenes út

Én az egyenes utat szeretem. Azon a legkönnyebb közlekedni.Persze előfordul, hogy az út szélén akadályok vannak, azokat komótosan kikerülöm. De Sors úr nem nagyon törődik az én "egyenesemmel",váratlan kanyarokkal, mondhatnám beláthatatlan kanyarokkal görbíti az egyenest.Mit lehet ilyenkor tenni?
Lehúzódok, megállok egy pillanatra,gondolkodom, figyelem a szembejövő forgalmat, majd ha "tiszta" a látóhatár, szépen kiegyenesítem a kanyarokat.
Milyen egyszerűnek tűnik...Pedig nem az!

Bartha Ilona
Kép: net

2017. október 26., csütörtök

LÁNY A FŰBEN /Zsuzsa játékára,Szinyei Merse Pál: Pacsirta képe alapján/

Szonett

Pőre testeden napfény hancúrozik,
a mező illatleplet terít reád,
pacsirta énekli a tavasz dalát,
meztelenséged bárányfelhők lesik.

Magad vagy a szabadság aranyszobra,
ifjú szépséged nem törte még vihar,
bár fenn az irigy ég felhőkkel takar,
mögöttük zeng a pacsirta vágy-dala.

Szinyeit is megszállta az ihlet,
látva szépséged, megfestett egy képet,
lassu szélben szálló pacsirta dala...

Mi lehetne szebb, mint ifjú női test,
s a lágy természet, melyet egy művész fest,
ember és természet harmóniája...

Bartha Ilona
Kép: net

2017. október 24., kedd

Linda Dillow: Akinél a szív lecsendesül


“Tavasz volt, de én a nyarat vártam;
a meleget, a patakok hűs vizét.
Nyár volt, de én az őszt vártam;
a színes leveleket, és a hűvös, száraz levegőt.
Ősz volt, de én a telet vártam;
a ropogós havat, és a karácsony örömét.
Eljött a tél, de én a tavaszt vártam,
a rügyfakadást, a nap melegét.
Gyermek voltam, de felnőtt akartam lenni;
szabad és önálló.
Húsz éves voltam, de harminc akartam lenni,
érett és sokat ismerő.
Középkorú voltam, de húszéves akartam lenni;
ifjú és szabadlelkű.
Nyugdíjas lettem, de középkorú akartam lenni;
tevékeny élettel.
Életem elmúlt, és sohasem kaptam meg, amit akartam.”
Kép: saját

2017. okt.19.
Hozzászólások
Erzsébet Pádár
Erzsébet Pádár ELGONDOLKODTATOTT! JÓT TETT NEKEM. KÖSZÖNÖM! 💓🤔
Kezelés
Éva Forró
Éva Forró Épp mostanában kezdtem el olvasni.
Tiborné Éva Kovács
Tiborné Éva Kovács Mindenben igaz a versed ! Mindíg másra vágyunk mint ami van! Pedig a mindennapok szépségét is észre kellene vennünk és megbecsülni, mert az ÉLET egy pillanat csupán !!
Kezelés

A VÁGY



Tanka

óh. a vágy hangja
sekély vízben szirének
búgó dallama,
tér,-időtlen merengés
érző szív homályában.


lehetsz fiatal,
vagy jóval azon túl is,
-a vágy nem kérdez-
izzó szenvedélyt hevít,
vagy bús gondolat marad
Bartha Ilona
Kép: Net
Hozzászólások
Bartha Ilona
Bartha Ilona Köszönöm szépen! :)
Kezelés
Gabriella Kerekné
Gabriella Kerekné 💕

2017.10.22.


Gyula Gulyás megosztott egy hivatkozást a Fekete Edit versei csoportban.

Fogadjátok Szeretettel ! Szép Napot Mindenkinek!
Fekete Edit - November havi versválogatás
gyusziapu.deviantart.com
 
2017.10.23.