Én már nem akarok emlékezni,
sem a múltban révedezni...
Elengedtelek oly régen már,
az emléked üvegdarabként szurkál,
végigszánt a behegedt sebeken...
Ó, gyűlölöm már azt az órát,
mikor elmentél
s magányra ítéltél.
Gyűlölöm a halált
- ki sokak szerint jó barát -
mert alattomos jótevőként elragadott,
de ki tudja, ott messze hol vagy?
Talán valahol kószálsz
az éteri térben,
s én maradtam
a szürke hétköznapok
erdejében...
Hiányzol! Nem ezt ígérted!
Egymásnak fogadtunk örök hűséget,
de te elmentél, itt hagytál,
egyszer talán ott fenn
meg sem ismersz már.
Éveken át kerestem másodat
- volt, akiben azt hittem, te vagy -
de mindig kijózanított a csalódás,
téged nem pótolhat senki más...
Szemem csak mered a távolba,
a vérző nap lemenőben olyan,
mintha rám hajolna,
s mikor megszólal a szaxofon
síró hangja,
szomorú szívem mintha
újra és újra
meghalna...
mikor elmentél
s magányra ítéltél.
Gyűlölöm a halált
- ki sokak szerint jó barát -
mert alattomos jótevőként elragadott,
de ki tudja, ott messze hol vagy?
Talán valahol kószálsz
az éteri térben,
s én maradtam
a szürke hétköznapok
erdejében...
Hiányzol! Nem ezt ígérted!
Egymásnak fogadtunk örök hűséget,
de te elmentél, itt hagytál,
egyszer talán ott fenn
meg sem ismersz már.
Éveken át kerestem másodat
- volt, akiben azt hittem, te vagy -
de mindig kijózanított a csalódás,
téged nem pótolhat senki más...
Szemem csak mered a távolba,
a vérző nap lemenőben olyan,
mintha rám hajolna,
s mikor megszólal a szaxofon
síró hangja,
szomorú szívem mintha
újra és újra
meghalna...
Én
már nem akarok emlékezni, / sem a múltban révedezni... / Elengedtelek
oly régen már, / az emléked üvegdarabként szurkál, / végigszánt a
behegedt sebeken...
poet.hu
Hozzászólások
Cserényi Tiborné Magdi Nagyon szép ! 
<3
Kezelés<3
Gabriella Kamarás Volt egy műsor a rádióban,a 80-as években, az volt a címe :helyettem írták.Köszönöm
Kezelés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése