TAVASZ NÉLKÜL

Lemenőben volt a nap,
de az égre még nem borult sötét kalap.
Feküdtem a homokos tengerparton,
a sárgás-vörös színek megcsillantak.
Homokba festettem alakodat,
egy sugár arannyá változtatta hajadat,
szememmel gyűjtöttem a sugarakat,
s a vöröslő alkonyat beragyogta arcodat.
Szemedben tengerkékben úszott a vágyakozás,
hullámok halk moraja volt a suttogás...
Szembenéztem a lenyugvó nappal,
színeket, színeket akartam látni még,
amikor mögöttem egy vidám ki csapat
hangosan énekelve, nevetve elrohant.
Képmásodból csak egy letaposott rom maradt...

Most a lehullott színes levelekből
puzzle-képet rakosgatok,
de szemed kékjét nem találom,
borús az ég, a felhők feketék,
egy hirtelen jött szellő felkapta a leveleket
s csak keringtek, örvénylettek fejem felett...

Télen talán a tiszta hóban
újra lefestelek majd, ahogyan láttalak
fehér arccal...a koporsóban...

Nem tudom, a tavasz hoz-e még nekem
szemednek ibolyakéket s hajadnak aranyló mezőket,
s hogy festhetek-e még rólad képzeletben
a tengerparton színes képet...

B Ilona Tóthné
Kép:net

Gyula Halyas, Széll Magdolna, Edit Fekete és további 17 ember kedveli ezt.

A MUFFINOK

A barátnőm muffinokat sütött, elküldte a képeket és amikor megláttam őket, az izlelőbimbóim azonnal követelőzni kezdtek. Maga volt a gyönyörűség, rögvest el is határoztam, én is fogok sütni. Néhány éve a muffinoknak nagy divatja volt, akkor azonnal vettem is egy receptkönyvet és a hozzá való formákat. Mindig előrelátó voltam (azért is pakolgatom egyik szekrényből a másikba a 30 évvel ezelőtti ruháimat, mert még divatba jöhetnek) és én szeretek naprakész lenni, ezért mindent tudományosan alátámasztandó vizet lehet rekeszteni a receptkönyveimmel, a lapokból gondosan kivágott millió recept-halmazzal. Persze, a rengeteg könyv közül pont a muffinos könyvemet nem találtam..
Elgondolkodtam. Gyermekkoromtól kezdve gyűjtögettem a könyveket. Az első fizetésemből is könyveket vásároltam anyám nagy bánatára, mert Ő beleélte magát, hogy végre az én keresetemmel több étek kerül majd az asztalra és néhány mázsa szénnel kiegészül a téli tüzelőanyag. De nekem ez mániámmá vált, a sok költözés, ki-be pakolászás sem vette el a kedvem. De milyen jó volt! Ha valamit kerestem, vagy tétováztam egy-egy témában, csak kikaptam a szekrényből a megfelelő könyvet, vagy felütöttem a lexikont és máris okos lettem.
Most itt téblábolok egy könyvtárnyi könyv előtt, mindkét szobában a szekrénysor tele van velük. Egy ideig nyugtattam magam, hogy dicső nyugdíjas koromban állandóan olvasni fogok, mert addig csak esténként volt rá időm, míg álomba nem szenderegtem. Jézusom-ötlött fel bennem kétségbeesve, mi lesz az én drága könyveimmel, ha már nem koptatom a földi létet? Szétnéztem a gyerekeknél és megrendülve tapasztaltam, hogy olyan szekrénysoruk van, ahová befér egy bazi nagy lapos TV, aztán mintha elvágták volna, a polcokon néhány CD lemez, vagy egy-két apróságnak van helye.
Cikkemnek akár azt a címet is adhattam volna, hogy "Gondolatok a könyvtárban"-de már ezt kitalálta más előttem. De azért gondolkodtam, töprengtem, főleg azon, hogy mégsem vagyok előrelátó, elmélázhattam volna ezen már vagy tizenöt éve, ha nem több, mióta a számítógép kiszorította a könyveket. Tegnap például a Szulejmán kapcsán elővettem a lexikont, mert evett a kíváncsiság, hogy felesége, a fondorlatos Hürrem milyen véget ér. A lexikonban szó sem esett Hürremről-nagy csalódásomra, ezért mit csináltam? Beütöttem a gépbe Szulejmánt és az én Hürrememről többoldalas írás jelent meg, már nem is érdekel a sorozat vége, mert mindent tudok.
Aztán olvastam a nyugdíjasok internetezési szokásairól, többek között arról, hogy az 55 év felettieknek kb. egyharmada már nem csak a számítógépet, hanem a különböző okos kütyüket is alkalmazza. Megint nagyon elkeseredtem, már látom, hogy a rakás könyvem, a számítógépem mellett sem fogom magam sose utólérni. Vagy ki tudja?
A könyveim sorsát viszont látom...Majd az utódok lehet, hogy kirakják az udvar közepére őket azzal a jelszóval, hogy "valami nagy-nagy tüzet kéne rakni"-már ha éppen nem lesz tűzgyújtási tilalom.

Visszatérve a muffinokhoz, végül a számítógépben rengeteg receptet találtam. Hiába, modern korban élünk..

9 Gabriella Kerekné, Gabriella Gőgös és további 7 ember/ 2016.11.28.

B Ilona Tóthné

NEM KÉRDEZEM

/Zsuzsa játékához/

" Az emberi élet röpke dráma, egyszer játsszák, nincs több előadása."


Huszonvalahányezer nap, amelyet eddig éltem,
csöndben, zajban, fényben és sötétben,
minden egyes nap bennem él, testemben, lelkemben,
itt zubog véremben, múltamat és jelent átfogó ívekben.
Benne vagyok a napi szöszökben,
dobpergésben, kottára írt hangjegyekben,
álarc és maskara nélkül
egy ember vagyok a sok ezerből...

B Ilona Tóthné
Kép: Net

Deres fejjel nem érdekel már, ki vagyok,
mert nem ez a fontos, hanem az, hogy
vagyok!

19 Ibolya Kaszt, Gabriella Kerekné és további 17 ember(2016.10.25.)

 

Ki lehetek

/Egy szonettem átdolgozása Zsuzsa játékára/

Csönd szigetemen, ahol élek
én egy senki vagyok,
egy szösszenet sors könyvének margóján,
vagy egy parányi atom talán
az univerzum hatalmas színpadán...
Születtem, éltem, élek, mint mások,
aztán meghalok majd egy nap  hajnalán.
Az is lehet, hogy sorsom szimfóniájának kottáján
ívekkel összekötött fekete pontok közül egy lehetek,
s az ív maga a szeretet, mely összeköt veletek...
Anyám a Föld, de lelkem elsuhan
Nap, Hold gyűrűjében, csillagok között,
s ha elmegyek, mit hagyok magam mögött?
Port és homokot, mely a Földre zuhan.

Ki vagyok hát? Magam sem tudom...
Mily hosszú út semmiből senki lenni,
mégis, úgy szeretnék valamit tenni,
valakivé lenni, s valamikor folytatni utam
a Fényúton...

.

B Ilona Tóthné
Kép: Saját

Ildiko Tokos Trinfa, Tünde Havellantné Szerencsés, Gyula Halyas és további 30 ember kedveli ezt.

HARAG NÉLKÜL

/Tünde játékához/
Szonett

Nem pezseg már körülöttem az élet,
minden napom más, mint volt hajdanán,
mikor szivárványt láttam az ég alján,
éreztem,hogy élek, láttam fényeket.

Nincs bennem harag a dölyfös sors ellen,
hisz' voltak és lesznek még szép éveim,
csak naponta szaporodnak ráncaim,
s a félsz' máktól egyre rosszabb a kedvem.

Mit tartogat még a sors?-latolgatom,
oly jót tenne nekem egy kis nyugalom,
nem a zűrös napok nyűgeit tűrni...

Majd tavasszal, ha a rózsák élednek,
s fészkükre a fecskék is visszatérnek,
könnyebb lesz az életet elviselni...

B Ilona Tóthné
Kép: saját

32 Gyula Halyas, Éva Jakab és további 30 ember/2016.11.12.

11.

et

KÉT PONT KÖZÖTT

Mikor gyermekként elmentünk a Vidámparkba
s felültünk a robajjal száguldó hullámvasútra,
óh, milyen boldog voltam én, oly közel volt a kék ég,
szél zilálta a hajamat, nevettem, milyen gyönyörűség!

De  a hullámvasút nem állt meg,
a távolságot mérték az évek ,
görcsösen kapaszkodtam az órákban napokba,
mikor a magasból lesiklottam a mélypontra...
Lentről szivárvány látszott, ragyogott az ég,
olyan jó lenne egy kicsit

fenn lenni még!
Csúszva, mászva kapaszkodom a sziklákba,
segítő-kezekbe, magam erejébe, az akaratba,
hej, de mindig volt valaki, aki visszarántott,
talán a sors volt az, mert nekem ez íratott...

Tanulva a tegnapokból, ma már tudom,
nem hullámvasútra kellett volna ülnöm,
magas és mélypontok között repülnöm,
hisz' ott volt előttem a körhinta,
s a két véglet között nem kísértene sors haragja,
néha vízszintesen lebegve a körforgásban,
békében és nyugalomban forognék a mában,
becsülve a sok apró örömet a köztes térben,
míg egyszer majd kiszállok a Mindenségben...

B Ilona Tóthné
Kép: Net

17Gyöngyi N Fehér, Kocsis Bözsi és további 15 ember/ 2016. 04.

MÉLYPONTON

Köd szitál,
opál, homályos üvegen át
nem látom a szürkeségben
távolodó alakod,
nem látom az elfáradt napot,
a holdat és a csillagot,
kis fekete pont vagy a messzeségben,
szíved berkeibe burkolva
magaddal vitted fényeimet,
s ami maradt, a bágyadt levertség,
lemondás, reménytelenség,
mert nem tudom
valaha
látlak-e még...

Meztelen ágakon fekete varjak
kárognak
előjeleként a jövendő
fagyoknak...

B Ilona Tóthné
Kép:net

Maria SZeles Bryan, Zsuzsa Várkonyi, Kozák Mari és további 22 ember kedveli ezt.

Kelkáposzta levelek között sütkérező rizsezshús szívem melegével tálalva

A kicsit hosszadalmas cím mögött egy finom étek rejtözik, amit most találtam és garantálom, nagyon finom.
Előzmények: Korábban már említettem, hogy nálunk húsvásár volt. de mire észbekaptam és 9 órára lementem a piacra, nekem már csak csont jutott, mint a jó fogú kutyának.Apám, szegény ha élne, mindjárt mondaná is, hogy annak is való, mint ahogy tejet sem ivott egész életében, mert az meg macskának való...Kicsit el is keseredtem, mert nagyon ritkán eszem sertéshúst, így a csontok a fagyasztóban kötöttek ki.
Tegnap aztán előkotortam, gyerekek, minden bánatom elrepült, mert arról a néhány csontdarabról több, mint egy félkiló húst lefejtettem, kutyám nagy bánatára. Este kifundáltam, hogy valami tartalmas kaját csinálok,  rakott-félét, korán fogok kelni, mert ahhoz idő kell.
Reggel a húsból pörköltet készítettem, mikor majdnem megfőtt, beletettem egy halom apróra-vágott zödséget, ami nálam előre elkészítve szintén a fagyasztóban található. Van abban brokkoli, sárgarépa, zeller, karalábé, zöldborsó és nem utolsó sorban kelkáposzta. Közben megfőztem két marék rizst. A zöldséges pörkölt isteni lett. Ezt összevegyítettem a megfőtt rizzsel.
Hogy a csotok se menjenek kárba-mert milyen finom a velő pirítottkenyéren,-szintén egy nagy fazékban zöldségekkel és a kelkáposztával odatettem főni, gondoltam, ebből remek  zöldséges csontleves lesz, amit majd nagyobb tejfölöspoharakba kiadagolva kihülés után szintén a fagyasztóba teszek, később alapléként bármibe felhasználható.
Visszatérve a a rakottasomhoz, egy zománcozott tepsibe rétegenként leraktam a zöldséges rizseshúst, majd rá egy réteg kelkáposzta-levelet és így tovább.Mikor elkészültem, a tetejét meglocsoltam tejföllel és vékonyra szelt szalonnát raktam rá, ugyanis ez a jele annak, hogy a sütőben mennyi ideig kell még sütnöm.Néhány perc után a szalonna megpirul és ezzel kész az isteni étek.
Meleg szívvel melegem ajánlom mindenkinek!

B Ilona Tóthné

AKARATTALANUL

A ságaruhás lány
/Erika játékához, játékon kívül/

Sárga fényben ragyogó ifjúság
sárga ruhába öltöztette a lányt,
sárga rózsa virított kalapján,
kezében fehér ló, herceget hoz talán....

Alatta az élet, mint a körhinta forgott,
s ő akarattalanul nem vádolta a sorsot,
amiért a magas hágóról egyre mélyebbre csúszott,
részeg csődörök kisafájához kötötte,
s életét koloncként, mámoros bűnök közt töltötte.
Az ördög boronája törte-zúzta testét,
nem volt strojfa, mely védte volna lelkét,
babonák árnyéka vetült rá, s naponta
szétnyíló szoknyája bűneit takarta.
Csak a szemét, a szemét senki ne lássa!
Fekete kalapját mélyen szemére húzta...

Néha még megjelent lidérces álmaiban
egy ifjú kislány, fekete kalapban,
azon sárga rózsa,kezében lovacska,
délcegen egy deli lovag ült rajta,
-kivel nem találkozott soha,-
s az eltűnt idők homályában
vacogó lelkét felszántotta
a tüskés borona...

B Ilona Tóthné
Kép: net

HAIKUK

A szél

a szél elfújta
lobogó gyertya lángját
mert ő nem gyászol

Félek

hideg ráz, félek
éjjel álmatlan leszek
jönnek holt lelkek

Őszi szél

őszi szél fésül
borzas árvalányhajat
téged láttalak

Eső

szomorúfűzről
esőcseppek peregnek
sír a temető

Homály

faágak közül
sarló-hold néz félszemmel
füst bántja szemét

B Ilona Tóthné

AZ ÉLET

Születés, elmúlás.

S a kettő közt mi van?
Fény és árnyék,
Gödrök és rögök.
Por beterít..


B Ilona Tóthné
Kép:Net

Zsuzsa Várkonyi, Erzsébet Pádár, György Zoltánné és további 16 ember kedveli ezt.

NÉZEM A GYERTYÁKAT

Nézem a gyertyákat az asztalon,
a nap végére már csonkjukig égtek,
egyre fogytak, mint az emberélet.
A lángok is halványabbak lettek,
fel-fel lobbannak, pirosan tekergőznek,
majd suhannak, mint a szellemek, 
vagy mint ahogyan a lepkék repülnek. 
A lepkék olyan érdekesen repülnek!
Nézed őket, egyszer csak eltűnnek,
majd ismét feltűnnek ringatózva szállva,
letelepszenek egy rózsa harmatos szirmára.
Gyertyáim lassan elalszanak,
a fojtott levegőben csak a füstjük marad.
Hirtelen olyan üres lett minden. 
Vége napotoknak, meghalt szeretteim.
Hol vagytok? Nekem maradtak az emlékeim,
melyek rám telepedtek már,mint a lepke,

amely ringatózva leszáll egy levélre..

15 Zsuzsa Winkle, Magdi Béres és további 13 ember/ 2016.11.02./

B Ilona Tóthné

Tetszik

HozzászólásMegosztom

CSOKORBA KÖTÖTTEM

/Edit játékához játékon kívül/

Florentin kalapom itt lóg a falon,
benne regényes, rég volt ifjúságom,
olala, ifjúságom...
Büszkén sétáltam benne a kopott macskaköveken,
kalapom lengedezett mohó férfi-szemekben,
királynő voltam, mint Erzsébet az ascoti derbin,
a sok tarka virágtól lett kalapom florentin,
olala, kalapom...
Csokorba kötöttem a selyem kravátlit,
kristálypohárból ittam a tokajit,
tavasz és nyár vibrált a szívemben,
ragyogott a nap, az árnyék elbújt mögöttem,
olala, szívemben...
De az idő kés-villámokkal szabdalta életem,
zúzmara kuporog már a kalap szegélyen,
a mezei virágok elszáradtak, lehulltak,
s a régi szép emlékek az idő-folyóban elúsztak,
ojajaj, elmúltak... 

Óh, lenne még a régi florentin kalapom,
pom-pom

B Ilona Tóthné
Kép: Ne

t
 
 

A FLORENTINKALAP

Ragyogott a nap, mikor leszálltam
Londonban a vonatról,
te ott vártál, megbűvölten álltál, azt suttogtad:
" magyar réti virágok",- s csak nézted florentinkalapomat,
kábultan a vágytól...
Bennem fél öröm volt, a döbbenet késként vágta a szívfalat,
csak öleltelek, soha nem feledem rekedt hangodat.
Eleredt az eső, ültem a Picadilly Circus korlátján,
előttünk a macskakövek kék színt sírtak,
gyászos lelkedből hangtalan zokogtak a szavak,
felidézték a zűrös napokat, az átkos forradalmat,
melyből nem béke, hanem örök honvágy fakadt ...
Gyere haza, vár apánk, anya!
S te feltetted a napszemüveget,
hogy ne lássam homályossá vált szemedet.

Azóta lehet forró nyár, vagy zúzmarás tél,
-ami másnak csak egy fekete- fehér kép,
nekem mementó, örök emlék,
s a florentinkalap, mely szobám faláról 45 éve rám tekint,
mezei virág nélkül, mert azt otthagytam neked,
megsimogatom a szalagba-kötött kravátlit,
mint nap a háborgó tengert, mert benne van a lelked.

Óh, hányszor felidézem e régi emléket,
soha nem válik köddé,
mint kristály pohárra fújt lehelet...

B Ilona Tóthné

Erzsi Ferenczyné, Nép Ágnes, Magdi Béres és további 29 ember kedveli ezt.

 

Gyula Gulyás megosztott egy hivatkozást az idővonaladon.

22 órája ·

Florentinkalap

B Tóth Ilona: A FLORENTINKALAP

gyusziapu.deviantart.com

A HETI JÁTÉK ÉRTÉKELÉSE

Kedves Csoporttársak!

Eljött az én szomorú órám. Értékelni kell! Először is nagyon köszönöm, hogy olyan sokan megtiszteltetek a résztvétellel, köszönöm élményt adó verseiteket. Ez nem túlzás, örömmel konstatáltam, milyen sokan írtatok Rengát, pedig-mikor megemlítettem a feladványban, kicsit szorongtam, hogy nem fog tetszeni ez a kihívás. De "vettétek a lapot ", ráéreztetek az ízére. Én ezeket a rövid versszakos verseket nagyon szeretem, mert néhány szóval elmondja azt, amit Kati néni a kapu előtti padon fél napig mesél a szomszédnőnek (:D) és még el is lehet tűnődni rajta. De félretéve a viccelődést, most elárulom az én nagy értékelési módszeremet: szépen sorban elolvasom a verseket, leírom a szerzőket  a vers címekkel egy papírra.Ha nagyon tetszik a vers, a papíron bekarikázom. De most póruljártam, mert mire végeztem, azt vettem észre, hogy minden vers be van karikázva. Mit lehet ilyenkor tenni? A karikát is bekarikázni! Igen, de melyiket? Szóval csak azt akartam jelezni, hogy nagyon szép versek születtek, szinte lehetetlen dönteni, az én szememben csak hajszálnyiak a különbségek. De nem regélek tovább, hiszen Ti is érzitek ezt...

Döntésem alapján:

I. HELYEZETTEK: Germán Ágnes: Vágyak
   Nagyon tetszett Ágnes verse (Renga láncvers). Egy-a földön két lábbal álló ember szinte mindennapos vágyai, aki a kétkezi munkában leli meg az élet örömeit, a kreativitásban, az otthon melegében. Gyönyörű vers, gratulálok!

                          István Özvegy: Vágyévszakok
   Szintén Renga.István álmai, vágyai a természethez kötődnek, kikelettől a hideg télig. " Kikelettel jön a mézédes remény"-csodálatos- de télen a vágy is hervadozik, szerintem csak várakozik.Mindig örömmel olvasom szépségesen írt természet-ábrázolásaidat. Sok ilyen szépet még, még...

                           Holdosi Tímea: Vágyom
Kedves Tímea, engem nagyon meglepett a Rengád. Lehet, hogy figyelmetlen vagyok, de még nem olvastam Tőled verset, szinte felüdülés volt nekem az a fiatalos lendület, ahogyan adnád-kapnád a nevetést, örömet, vigaszt nyújtanál az elesetteknek, nagyon szépen ábrázolva. Megteheted, sokaknak szüksége lenne most mosolyra, bánatfelejtőre. Örülök a pozitív gondolatoknak, gratulálok!

II: HELYEZETTEK Tünde Havellantné Szerencsés: Vágyaim
     Tünde, a versed (Renga) olyan, mint egy üde, friss lehelet.A gyermeki lélektől az érett asszonyon át a ráncos korig a korokra jellemző vágyakat fogalmaztad meg, tulajdonképpen azokat, melyekre mindnyájan vágyunk. Nagyon szép, gratulálok!
                 
                            Kata Dusnokiné: Vágyom
Nagyon szép Renga, gratulálok, Kata! Kitártad a szíved, csendes, halk sóhajjal, egyszerű, mégis felemelő vágyaidat feltárva, többször is elolvastam, annyira tetszett!( Az utolsó versszaknál megjegyezném, hogy az "s"  nem szótag, csak az "és".)
                            Ibolya Fejes: Vágyom
Drága Ibolya, Te le sem tudnád magad tagadni!A napi bosszúságaikat, bajainkat csökkentő gyógyírok utáni vágyakozások, az élhető élet feltételeinek, reményeinek a vágya nem csak a Te, hanem -nagy szívednek köszönhetően-mások számára is, ezek csendülnek ki szavaidból.Gratulálok!

III.HELYEZETTEK: Gabriella Kerekné: Még ebben az életben
Nagyon tetszik a vers, az egész Univerzum benne van ebben a néhány sorban! Nagy gratula!
                 
                               Széll Magdolna: Vágy
A vágyak és a természet összefüggéseit ábrázolod Rengádban, nagyon szépen.Elgondolkodtató, szép, gratulálok!
         
                                Kovács László: Lista, talán bakancs
Egy életút során a meg nem valósult és elért vágyaid, álmaid jelennek meg, az idő haladtával, már kicsit a sorsra bízva, ebbe beletörődve befűzött cipővel várod az utolsó hajót.Nagyon meghatott, olyan emberi írás! Köszönöm!

KÜLÖNDÍJASOK: Ildikó Czink: Vágyakkal szálló
"Mert vágyak és álmok nélkül olyan vagyok, mint  falkából kiűzött farkas"-ez a mondat mindent elmond..Nagyon szép, gratulálok!

                                 Horváth János Kislord: nem renga, csak mocskos vágyak...1417
Egy kiábrándult , az életbe belefáradt ember keserű gondolatai, aki már a vágyaiban is képtelen szépet látni. Ne is tagadjuk, bőven vannak ilyen emberek sajnos, a kilátástalan helyzetek, társadalmi vagy magánéleti problémák "kitermelik" őket. Nekem nagyon tetszett ez a vers.Gratulálok!

                                  Vercsek Györgyi: Vágyaim
Nagyon szép Renga! A melegség, fény utáni vágy, utazni, alkotni- örömeid,-mint mindenki,-ezekben lelnéd.Gratulálok, nagyon tetszett!

A gyűjtőben 23 vers volt, nagyon nehéz volt rangsorolni, mert,-mint említettem, egy hajszál választotta el őket egymástól. Én elsősorban szubjektív  nézőpont szerint, a rám gyakorolt hatás  alapján, főleg tartalmi szempontból döntöttem és kivétel nélkül minden játékosnak szívből gratulálok.

Megszeretném még megemlíteni Turza Sándor játékon kívül írt inspiráló csodálatos verseit és azt a nem kis munkát, amit verseibe fektetett.A néhányunk vágyairól írt "eposza" teljesen levett a lábamról, ahogy elnézem, belelát a lelkünkbe, kicsit meg is vagyok ijedve, mert rejtett titkaink is napvilágra kerülnek...(:D).Köszönöm, Sándor.
De köszönet illeti az admintársakat is, Edit, Erika, Zsuzsa , köszönöm kedves, inspiráló verseiteket!
A jövő heti játékot Edit Fekete fogja feladni.
Szeretettel: B Ilona Tóthné