Őszi viadal

Hajnal hasad,felszáll a pára
Szarvas agancsokon csillan a fény
Badacsony erdejében szarvas viadalra hív
Ki az első,aki győzelemért vív

Tisztáson óvatosan gyülekeznek
Mutatják trófeájuk,milyen szépek
Rozsdabarna falevél hull le a fáról
Mondhatna regét a szarvasok diadaláról

S felbődül az első kész a diadalra
Szántja a földet idegesen agancsa
Lábával nagyokat dobbantva
Hívja az ellenfélt diadalra

Fák között a mókus rémülten kacsint
Földindulás,ki lesz a győztes itt
Harsog a hegyoldal ,visszhangzik a hangja
Agancsok törnek a nagy viadalban

Őzek a közelben rejtőzködve nézik
Szarvasbikák az elsőbbséget elintézik
Lesz itt nem sokára vadász trófea
A győztes az agancsos fejét büszkén tartja

Vaddisznó csörtet ,szőlő sorok közben
Feltúrja az utat,ami vezet az erdőbe
Rókák is nézik a viadalt,de őket nem zavarja
A kerteket addig ő megvámolja

Mire a nap lebukik a hegyek ormán túl
Elnyugszanak a kedélyek ,elcsitulván
S én nem tudok e tájjal betelni vele
Azon,hogy az ember hogy szerethet így bele

Dolgos emberek lakják a vidéket
Kiket összeköt itt a munka és a szeretet
Eljár fölöttük is a természet órája
De ide az embert a természet mindig visszavárja

2O13.1O.27. Korkován
Dáma Lovag Erdős Anna

Az öregség

"Az öregség az olyan, mint a bankszámlád. Azt veszed le, amit összegyűjtöttél."

az út

ahol az ég és föld összeér
nincs más, csak a végtelen tér
olyan, mint álom-ébredés
határán, mikor a tudat ébred
s a kelő nap rádréved
vagy élet-halál mesgyéjén
kapaszkodsz a lét tüdején
felhők tornyosulnak az égen
tükröződnek a sima jégen
s mintha a felhőkön járnál
nem a jégen csúsznál, másznál
sikamlós ez a sivár út
ahol magányosan futsz
néha elesel és felkelsz, de
utadon tovább menetelsz
a te utadon,-mely egyre fogy
egyedüli társad az árnyékod
s mikor fáradt utazóként
a végponthoz érkezel
sem az út, sem a világ
többé már nem érdekel

talán valahol kezdődik
az élet előről
üzend majd meg
odafentről

B Ilona Tóthné
Kép: Net

• H Kohut Katalin, László Kéri, Magyarói Zsigmond Zoltán és további 4 ember kedveli ezt.

Az őszi város

Tiszaújváros itt van a szomszédban. Kedves,szép város, jó szomszéd. Szép parkok, környezetbarát,tiszta környezet, jó érzés itt sétálgatni.Néhány kép az őszi városról:

Tetszik · · Leiratkozás · Megosztom · Reklámozás

• Czégényné Orbán Piroska, Kelemen Lujzi, Nagy L Éva és további 5 ember kedveli ezt.
• 

  Szólj hozzá...

ANYÁMHOZ

B Ilona Tóthné

Drága Anyám,
Ott lent a mélyben,
Fenn, az égi mindenségben!
Velem vagy mindenhol,
Itt bent a szivemben,
Mert belőled lettem és
Élek e földi létben.
A lista hozzád felérne
Olyan sok mindent kellene
Megköszönnöm néked.
Hálás szivvel köszönöm
A legnagyobbat,
mit adhattál
Az életet, melybe te
Már belehaltál.
Most itt állok a sirodnál
E krizantén-csokorral
Szőnyeget teritenék eléd
Millió szirommal..
Gondolatban megcsókolom
Mindkét kezedet
Kezedbe rejtve
Jégcseppé lett
Könnyeimet.

Kép:Net

2013. október 31.

Szépestét Mindenkinek!

Ma csodálatos napom volt.Részem volt emlékezésben, fájdalomban, ragaszkodásban, hűségben, örömben.Ennyi érzelem egyszerre csak széppé tehet egy napot.
A forgalomra való tekintettel ebéd után ragyogó napsütésben a miskolci temetőben meglátogattuk a szüleim sírját, leróttuk tiszteletünket, mécsesek lángjai mellett emlékeztünk.Aztán elmentünk a volt lakásunkoz, ahol még együtt éltünk és az ablakok előtti fasor hullott leveleiből felszedtem néhányat, majd lepréselem..
A volt lakásunk csak néhány kilométerre van az én imádott Lillafüredemtől, ahova eddig minden évben ellátogattunk, régebben nagy családi kirándulások keretében.Ma már,-közel tíz éve mindig úgy megyek el ide, hogy talán már jövőre nem lesz rá módom, így mindig kicsit búcsúzkodom.Aztán mikor ott vagyok, hálát adok Istennek, hogy ebben az évben is megcsodálhatom az égigérő bükkfákat, a hegyi forrást, a Hámori tavat, a Palotaszállót, a hatalmas sziklákat, érezhetem az ózondús levegőt.Újra-és újra elbűvől ez a vidék, az én igazi otthonom, ahol a világon legjobban érzem magam..Mint ma is..

CSAK JÁTSZANÉK

Csak játszanék

B Ilona Tóthné


Ha még egyszer születnék
csak játszanék, játszanék..
Nem tanulnék mást,
mint ezerféle zenét,
harmonikával a hátamon
végigjátszanék a világon.
Nem ám a z úri népnek!
A hegyeknek, mezőknek,
lágyan hömpölygő vizeknek
és a kicsi gyerekeknek..
Harmonikám zokogna
az orosz tajgán,
tüzes táncot muzsikálna Havannán,
oly szépen szólna kis hazámban,
magyar szivünk sirna boldogságban..
Aztán, ha pénzem elfogyna
kiülnék a sarokra,
csurranna-cseppenne a kalapba.
Amikor majd meghalok,
figyeljétek a csillagot,
mert egy zenész tekint le ott,
már az égi zenekarban játszik,
angyaloknak fuvolázik..

Lajos Sasvari, Katalin Fehér, Eleonóra Kertészné Rotter és további 23 ember kedveli ezt./ 2015 de./

EGYEDŰL SÉTÁLOK

B Ilona Tóthné

Amikor egyedül sétálok az őszi avaron
Úgy fáj minden, nem is értem, miért
Nagy árat fizettem a hallgatag csendért,
Hiányzol, régen átléptél a földi határon.

A múlt árnyai csak jönnek és körülfonnak
Aranyfonállal körém hálót szőnek,
Nem marad más, az emlékekből élek,
A mindennapi pókok belőlem lakmároznak.

Naponta kezdem újra- és újra,
Őrlődöm a monoton sorsban nélküled,
Erőm egyre fogy és kérdem: minek,
Nem vágyom már élet szépitő útra.

Nem igy képzeltem valamikor és most csak megyek
Taposom a hullott leveleket, életem szines epizódjait,
Lesz-e még zöld levél fejem felett, nézem fák árva ágait
A jövőm már a vég, ami egy új kezdet, de addig is élek..

Kép: Zádor György Imre

MESSZE TŐLEM, TÁVOLI FELHŐK

B Ilona Tóthné

Esteledik. Ablakomból
nézem a felhőket,

messze, tőlem távol sötétlenek,
mintha kéklő hegyeket látnék
és ott fenn, a csúcson állnék.
De az őszutó rebbenő napsugarai
még elfelejtettek búcsúzni,
néhány narancsvörös csik
felhő-hegyek mögül kikacsint.
A fénylő oldalon valaki mosolyog,
aranysugarakat lövell
mielőtt a sötétben eloson.
Kint az utca olyan csendes,
minden elült, néhány madár repdes,
majd végleg leszáll az este.,
maradtam egyedül, merengve.
Kályhámban parázs világit,
s te itt vagy velem megint,
érzem tagjaimban szétáradó meleged.
Igy várom újra- és újra, mig este lesz
a sötétlő felleget, a fénylő oldalt,
nézlek s látom halvány mosolyod..

A CINKE

ragyog az ősz
néha itt-ott
eltévedt felhő
lovagol az égen
oly derűs minden
fám arany-bíbor
lombjai között
kis cinke cserreg
láthatóan örömtől
repesve repked
talán érzi már
ez őszi ragyogás
csak bevezető akkord
a szél rövidesen
hideg havat hord
addig is ugrál
önfeledten
majd letelepszik
egy ágra
s rám néz
kedvesen
kis toll-farkát
ide-oda rázza
mintha mondaná
jövök még
télen nálad leszek
vendég

e pici madarak
a szívemben
lakoznak

B Ilona Tóthné

APRÓSÁGOK

LEVÉLÉGETÉS

a levelekből
hamu lett, a fák várják
új tavaszukat

SZIVÁRVÁNY

a szivárvány az
színes égi kapu
majd átmegyek rajta

ERŐ

igazi erő
abból van, ha vállaljuk
gyengeségünket

VILLÁMLÁS

villámlás nem más
mint az égiek
tüzes perlekedése

B Ilona Tóthné
Kép: saját

LYUKAS ZÁSZLÓ

Carmen

Lyukas zászló a szélben
lobog, mint hősi szív,
lángolón és tüzesen
ha a hon harcba hív.
Szine piros, fehér, zöld,
Gyönyörű nemzetem!
Alattam remeg a föld
úgy érzem, ha nézem.

Mögötte fáklya lángja
szökken az ég felé,
s magyarok imája
szól, egy hős nemzetért.
Lyukas zászlót fúj a szél
sok hősi halottért,
a fáklya most értük ég,
parazsa izzik még!

B Ilona Tóthné

• 
  

B Ilona Tóthné megosztotta Horváth Ferenc fényképét.

22 Olga Földes, Zoltánné Várady és további 20 ember(2016.10.23.)

SZÁNTÁS

Bő termését adta már a föld
kamra polcain üvegbe zárva,
és a kenyéren is ott az áldás.
Most pihenni készül,
a paraszt megkezdte a szántást.
Becsüld a parasztot!
Olyan ő a földnek,
mint gyermeknek az anya,
táplálja,gondozza,
majd álomba ringatja.
Rögös ágyát szántással késziti,
verejtékkel öntözi,
munkájából új élet sarjad.
Most előtte a végtelen határ,
fogja keményen az ekét,
fejét lehajtja,
görnyedt háttal nógatja a lovat,
izmai megfeszülnek.
Egyek ők most,ló és ember.
Az ekevas mélyen belevág a földbe,
nyomukban kifordult rögök és árok,
hol magok élednek majd.
Csak mennek, az izzadtság csorog..
Becsüld a parasztot!
Kisérje áldás e nehéz munkát,
hangozzék az ima:
Mindennapi kenyerünket
add meg nekünk ma.

B Ilona Tóthné
Kép: Net

:

A nap búcsúja

Most elmegyek-tekintett szét a Nap
mielőtt lebukott a háztetők alatt.
A gerincbe kapaszkodva lenézett,
sugaraival megsimogatta a rétet,
bokrokat, levélhullató fákat.
S mint az üstökös, úgy ragyogott...
Majd átadta helyét a sötétnek,
csillagoknak, Göncöl-szekérnek,
melyek égi lámpásként világítanak,
s féltő őrzői zavaros álmainknak..

Ilona B.T.
Kép:saját

39 Zsuzsa Várkonyi, Imréné Balogh és további 37 ember(2016.10.21.)

KEZDŐDIK

Haiku

Kezdődik

Kezdődik a nap
olyan lesz,mint a tegnap
bárcsak más lenne