Itthon vagyok

.Itt nagyon nagy hó esett az éjjel, pechemre reggelre beszéltem meg az állatorvossal a cshipszelést, igy seprővel, lapáttal,
homokkal no és a kutyával nekivágtam az útnak.Nem volt leányálom a nyári gumikkal.Kis meglepetésként ért, hogy az újság szerint 3,5 ezernél többet nem kérhetnek érte, ehhez képest 5,5 ezret fizettem és ha neki kellett volna kijönni, még + 2,5 ezer.Ennyit erről:(
A lényeg, hogy itthon vagyok, ölelek Mindenkit..:)

Életünk egy üvegpohár

ÉLETÜNK EGY ÜVEGPOHÁR

Gyenge testünk törékeny,
Üvegpohár, mit kőre ejtünk,
Egy pillanat, az élet oly tünékeny,
Ezer apró tört darabra esünk.
De ha a lélek erős, melyet
Isten adott és van hited,
Emelheted az élet-elixir kelyhet
A darabokat újra összeillesztheted.
Légy te a kő és szikla,
Melyen a kór törik össze-vissza,
Soha össze nem rakható módon,
Pusztuljon el tüzes poklon.

Most van az ősz teljében
Sétálhatsz szines tarka levélen,
Oly csodás az őszi alkonyat,
Visszahozza még az álmokat..

Visszahozza mind az álmokat!

A cikket írta: Ilona B. T.

Advent második vasárnapja

Advent második vasárnapja

2012. december 9.

Egy narancs szinű alkonyat,
a nap a felhők mögött elsuhant,
árnyékba borult fenyők nyújtóztak,
hólepte ágak között madarak lapultak.
Az ember fel lát a fénylő csillagokba,
álmában félelem nélküli útját tapossa
az izzó földön, már nem a bolygó foglya,
szárnyal az égig, reménnyel és hittel,
nem kell birkóznia a józan ésszel.
Itt lent a földön is világit most a
második adventi gyertya lobogó lángja,
adjon békességet, szeretetet a valós világba!

Fotó: saját, készült ma

Irta: Ilona B. T.

 Mártonné Balla, Magdi Béres, Molnár Gizella és további 29 ember kedveli ezt/ 2015.12.06./

A Mikulás

Mikulás

2012. december 5.

Óh, azok a csodás gyermekévek! Nagy esemény volt nálunk a Mikulás napja!

Már délután nagy buzgalommal pucoltuk, fényesitgettük kopott kis cipőinket, majd tükörfényesen ragyogva a zoknikkal együtt kitettük az ablakba..Nagyon nehéz, háború utáni évek voltak ezek, csokoládét, kekszet nem nagyon majszoltunk a hétköznapokon, de a Mikulás tudta ezt és ilyenkor nagyon kitett magáért. Nem csoda hát, hogy olyan örömmel és epekedve vártuk a napját, mert reggelre a cipők és zoknik tele voltak a finomságokkal. Némelyikbe dió, mogyoró, gesztenye is volt!
Hanem egyszer a Mikulás személyesen is eljött hozzánk! Még a szánkat is eltátottuk, eleinte kicsit féltünk, de a Mikulás nagyon kedves, barátságos volt. És pontosan olyan hihetetlenül kék szeme volt, mint a szomszéd János bácsinak!
János bácsi egyedül élt, nem volt családja, imádta a macskákat, bánatára a Buksink néha egyet-kettőt megkergetett, de nem bántotta őket.János bácsi tett-vett a ház körül, szerettem vele beszélgetni.
Nagyon érdekes volt ez a Mikulás este, mert amikor megjelent, Buksival nem lehetett birni, úgy csinált, mintha kifejezetten hozzá jött volna. Ráugrált, egyre szagolgatta, majd a hosszú kabátjának a prémjébe is beleakaszkodott. Alig tudtuk lecsillapitani.

Mi gyerekek végtelenül boldogok voltunk, igaz, néhány virgácsot is kaptunk, de ez sem vette el az örömünket.Mikor a Mikulás elment, még órákig a hatása alatt voltunk, falatoztuk a csokoládét, törtük a diót és csak beszéltünk, beszéltünk..A szüleink is velünk együtt örültek.

Mikulás után néhány nappal, egy téli estén átjött János bácsi. Akkor még más volt, mint most, TV a környéken sem volt, igy összejártunk a szomszédokkal, barátokkal, kártyázgattunk, beszélgettünk, mi gyerekek előadtuk az iskolában tanult verseket, meséket. Felejthetetlen esték voltak!

Mikor átjött János bácsi, elmeséltük a Mikulás -élményeinket, megkérdeztük tőle, nála is járt-e?
Az öreg csak annyit mondott, hogy neki még soha nem volt olyan boldog Mikulása, mint ebben az évben..

A cikket írta: Ilona B. T.

MESSZE

Do you remember my brother, 

 (Remembering my brother)

When we were sitting on the bench
two
And you read a story
me?
We expect this
minutes,
how happy were you
when mother said,
will be little brother!
I could not even walk,
're small ostoroddal
and beat the térgyed
asked:
-will you come with me
to play or not?
Since then,
a life
thy tale has
was over,
the fate of foreign ground
buried you,
only memories remained at
and this picture,
which grave
would
but so far away
brother,
beyond
of Far, Far Away ..

Messze
(Bátyámra emlékezve)

Emlékszel testvérem,
mikor a padon ültünk
ketten
s te mesét olvastál
nekem?
Úgy vártad ezt a
percet,
milyen boldog voltál,
mikor anyánk mondta,
lesz kistestvéred!
Én még járni sem tudtam,
te apró ostoroddal
verted a térgyed és
kérdezted:
-akkor jössz-e velem
játszani, vagy nem?
Azóta eltelt
egy élet,
a te mesédnek
vége lett,
a sors idegen földbe
temetett
csak emlék maradtál
és e kép,
melyet sirodra
tennék
de oly messze vagy
bátyám,
túl

az operencián..      

Zsuzsa Mikolai, Remenyi Gyozo Menahem, Gergely-Gregory Barta-Bartha és további 20 ember kedveli ezt.

Utolsó

Utolsó..



Ilona Bartha Tóth



Ha az ember a döcögő, pöfékelő vonat utolsó kocsijában ül már, minden megváltozik. Bárhova utazol, bárhova mégy az utad mintha az utolsó volna.

Szelid mosollyal az ajkadon búcsút intesz a háznak, kertnek, arra gondolva, sosem látod viszont, talán sosem térsz vissza, őrizze meg mosolyodat.

Minden nap megiszod az utolsó kávét , elszivod hozzá az utolsó cigarettát,

lehet, hogy holnap már nem lesz rá alkalom.

Közeli barátaidat, családtagjaidat gondolatban átöleled, mintha búcsúznál. Felnézel az égre, vakitó fényt és derűs nyugalmat találsz, kinyitod az ablakod és mélyen beszivod a friss, üde levegőt..

Mindig úgy érzed, ez az utolsó óra.Most is ezt érzem, mikor elmegyek itthonról.

Búcsúzol,-pedig még élsz..lehet, hogy csak én vagyok igy ezzel, de talán más is érzett már hasonlóan..

Menj el

MENJ EL

Ilona B.T.

Menj el, ne nézz vissza többé már,
Alakod elnyeli a sűrű homály,

Vidd magaddal az emlékeket,
Az örömeket és fájdalmas éveket.

Nem kell már nekem több csalódás,
Elég volt a könny és sirás,
Viszlát kedves, búcsút intek,
Már nem hat rám e tekintet..

Lehet, hogy még találkozunk,
De többé már nem barátkozunk,
Útelágazáshoz értünk

Vége lett a közös létünk..

Álmodtam egy őszről

ÁLMODTAM EGY ŐSZRŐL



Ilona B.T.


Álmodtam egy olyan őszről
ahol a nyárutó vidáman integet,
aranyló sugarakkal szórja még a meleget
s vihar nem csavarja ki a fákat tőből.

Iskolába menet a gyerekek
csillogó szemekkel kézen fogva sietnek
s mosolyogva tétován visszaintenek
az őket kisérő büszke szülőknek.

Álmodtam egy olyan őszről,
ahol a szüretelő kádakban a lányok
vidáman tapossák a fürtöket, dalok
zengenek ajkukról a kies szőlő-vidékről.

Ahol a gazdák elégedetten szemlélik
izzasztó munkájuk gyümölcsét,
piacokon, boltokban az emberek jólesőn nézik
a szép magyar árút, oldva nehéz napok görcsét.

Álmodtam egy olyan őszről,
ahol az idős, megfáradt emberek
ligetekben a padokon ülnek,
homályos köd szitál levélhullató felhőkből.

Álmodtam egy szép őszről,
s mikor felébredtem, az álomképről
azt gondoltam, valóság is lehetne,
ha a békétlen szivekbe melegség költözne..


Fotó:Zádor György Imre

Jolán Szabó, Lir Morlan, Ági Szutor és további 22 ember kedveli ezt.

Véget ért

Véget ért az őszutó,
Holnap pelyhedzik a hó,
A sötét, hideg éjszakában
Egy tűzgömb az égen suhan,
Az öklömnyi izzó darab
Beragyog mindent,amint halad,
Aztán eltűnik, mint egy látomás
Nyomában egy csik marad,majd
valahol messze a földhöz tapad

Az égi lámpás kialszik,
Bagolyhuhogás hallatszik,
Felelt-e társa, nem tudom,
Hálójába font az álom..

B Ilona Tóthné
Kép. Net

Ilyenek vagyunk.

Istenem, mi emberek
miért vagyunk ilyenek?
Adtál nekünk életet,
gyönyörű földet, napot
csillagokat, tengereket,
éltető folyókat,mindent
mi szem-szájnak ingere
és mi nem tudunk
mit kezdeni vele.
elégedetlenek vagyunk,
méltatlankodunk és sirunk,
sose elég, amink van,
zöldebb a fű a szomszédban..
Van, aki télidőben
tengereken yachtozik,
homokos partokon
vidáman napozik,
mig mások gyűjtik
a száraz ágakat,
s korgó gyomrukba
falat nem akad.
Egyesek palotában élnek,
lépteiket kiséri ájtatos ének,
mások sárban és
homokban tengődnek,
hogy örülnének
fejük felett egy tetőnek!

Látod Isten, ilyen az ember!
Méltatlanság ellen szót emel.
Én bizom Benned Uram,
a mély hitem az én kutam,
onnan meritek naponta erőt,
bár válasz nem kaptam,
s a tartalom néha kiloccsan..

These are

Bartha Ilona: Ilyenek vagyunk

gyusziapu.deviantart.com

Szonett
ELVÁGYÓDÁS

Ilona Bartha Tóth


Vágyom látni a virágos mezőket,
Hallgatni a harsány tücsökzenét,
Nézni virág és méh közös életét
S a göndörödő bárányfelhőket.


Vágyom bujdokolni erdők mélyén,
Kósza ágak közt botladozva menni,
Szarvasok hivó bőgését hallani,
Gombát keresni üde erdőszélén.


Elvágyom e zajos, vad világból
Halkan zúgó vizpartra, hol a nádból
Szellő süviti suttogó hangodat..


Vágyom utánad mindig, mindenhol,
Hol a bágyadt csend és béke honol,
Hallani vélem szerelmes dalodat..

Még nem tudom, kivagy

 

még nem tudom
ki vagy
hol a helyed
ezért homokba irom
a neved
mert ha a csalódás
keserű könnye pereg
tenger tajtékos hulláma
vagy sivatag vihara
elmossa azt
de ha olyan vagy
mint képzeltelek
kőbe vésem neved
méltó helyet találsz
szivemben
sem tenger habja
sem sivatag homokja
sem a zord idő múlása
soha ki nem törli
kedves neved
életemben.. 

Ilona Bartha Tóth

Zsu története

2012. november 27.

Zsu története.

Eddigi életem során sok érdekes emberrel találkoztam. Valahogy mindenkiben találtam valami szerethetőt, csodálnivalót. De talán a legcsodálatosabb Zsu volt.
Zsuval még általános iskolában jártunk együtt, sokat beszélgettünk, már akkor is szerette a földrajzot. Később elszakadtunk egymástól, a világ "két sarkába" kerültünk, így csak levelezéssel tartottuk a kapcsolatot. Úgy hallottam, hogy állandóan utazgat, szinte bejárta a világot. Kicsi, törékeny nő volt és el nem tudtam képzelni, hogy a sok utazáshoz honnan veszi az energiát.
Mikor én is készültem valahová, ő levélben mindég részletesen leírta, hogy az adott országban mire figyeljek, milyen szokások vannak, mit érdemes megnézni, melyik étterembe térjek be, ha valami helyi specialitásra fáj a fogam. Valóban nagy hasznát vettem ezeknek a tanácsoknak.
Nemrég hallottam, hogy meghalt. Váratlanul ért, bár előtte írta, hogy nem érzi magát túl jól.
A minap találkoztam a lányával és megkérdeztem tőle, hogy az anyukája talán csak nem valami vírust szedett össze valamelyik útja során?
Marika, a lánya tágra nyílt, csodálkozó szemmel nézett rám és azt válaszolta: -Anyukám? Hiszen ő még az országhatárt sem lépte át egész élete során! Kiderült,hogy súlyos beteg volt, alig tudott járni és az utolsó éveit tolókocsiban töltötte.
Akkor én ott a bevásárlóközpontban megmerevedtem és nem értettem, miért néznek rám az emberek olyan furcsán. Mert csak álltam és a szememből patakzottak a könnyek...

CICASZÜLÉS

Ilona Bartha Toth, 2012. november 26., 15:20 ·

Ez a mesém abban az időszakban történt, amikor a férjem meghalt, a fiam már kirepült a családi fészekből és én egyedül maradtam.Állandóan búslakodtam, rágódtam az élet igazságtalanságain, szó szerint magamba rogytam. A munkám volt az egyetlen, ami ebből a búskomorságból némileg kizökkentett.A fiam úgy döntött, ez nem mehet igy tovább és egy szép nap beállitott egy pici szőrgombóccal a kezében, mondván, hogy Kittykéről nekem kell gondoskodni.Ettől az időtől fogva megváltozott az életem.

Imádtam ezt a kiscicát. Amikor esténként a fotel háttámláján púpozott háttal harcolt az árnyékával, mint láthatatlan ellenséggel, majd meg ettem. No és többet sose késtem el, mert reggel mindig felpofozott, időben.Gyönyörű hónapok teltek el, nagy egyetértésben, sose volt vele semmi bajom, első perctől fogva szobatiszta volt, mint egy kiskutya, úgy várt engem nap-mint nap haza.

Ez igy ment egészen addig, mig egyszer csak észrevettem, hogy az én cicám mindenki előtt hanyatt dobja magát ( még a postás előtt is ), hizeleg, tekergőzik, furcsa hangokat hallat. Rájöttem, hogy nagy lány lett az én Kittykémből, hirtelen nem tudtam, mit csináljak.Berohantam az irodába és kérdeztem a titkárnőt, nem tud-e valahol egy jóképű kandúrt? Pechemre a főnök pont az utolsó szavaknál jött ki a szobájából és szélles mosollyal azonnal felajánlkozott.Meglepetésemben csak annyit mondtam, hogy nekem egy perzsa kellene.

-Extra kivánságaid vannak-mondta,- szerintem egy perzsa sem tud többet, mint én!

Végül kifejtettem, miről van szó és jót nevettünk.Aztán a sokadik szomszédnál találtam egy csodálatos vörös perzsa kandúrt, elhoztam és éjszakára összezártam őket, de reggelre nagy pofozkodásra ébredtem, igy úgy gondoltam, a nász nem sikerült.Nem is láttam a cicámon semmi változást, még az utolsó nap is a szekrénytetejéről ugrált le.

Aztán szülés előtt bevackolta magát a beépitett szekrénybe.Nem volt gyakorlatom a cicaszülésben,pláne első szülés, gondoltam, hogy itt maradok vele, hátha orvos kell. A titkárnőnek telefonáltam, hogy irjon ki egy nap szabit és lefestettem, mi a helyzet.

Később Csirike, a titkárnő elmesélte, milyen bajba keveredett. A főnök kiszólt neki, hogy küldjön be engem, mert tárgyaló felek érkeztek. Ez egy épitőipari cég volt, ahol állandóan tárgyalni kellett, hol az alvállalkozókkal, hol az ellenőrökkel, ezzel,azzal. Alényeg, hogy az épitkezésekre jutott a legkevesebb idő..

Tehát a főnök keresett és Csirike mondta, ma szabadságon vagyok.

Hogy-hogy szabadságon?- kérdezte a főnök csodálkozva, szokatlan volt neki, mert rám mindig számithatott..

-Icus szülési szabadságon van,-válaszolta ijedten a titkárnő.

A főnöknek még az álla is leesett a csodálkozástól.Hogy aztán mi történt, azt már nem részletezem. De a kollégák minden harmadik hónapban érdeklődtek, mikor megyek szülési szabadságra..

MÁR MONDTAM

Ilona BarthaTóth

Már mondtam, hogy ne kiabálj
ha valami fáj!
A folyó is hangtalan, ha jön az aszály
és elapad,
elmúlik minden, mert az idő halad,
mély fájdalmak sebe a szivben marad.

Már mondtam, hogy ne kiabálj,
ha jön a viszály!
A hangos szó tüzet szit és lángot lövel,
mint a dagály
árad és hullámzó, parttalan tenger.
Már mondtam, hogy ne kiabálj,
ha bántanak!
Sértő, igaztalan szavakkal dobálnak
s amit mondanak
igaz is lehetne,raktározd lelkedbe,
gyűlölködésnek, haragnak szivedben nincs helye.

De azt még nem mondtam, hogy kiabálj
ha öröm ér!
Hogy tudja meg a világ, a boldogság
mennyit ér,
a hangos kacaj, nevetés, vidámság
minden bajra a legjobb orvosság!

De ha nevetni nincs kedved,
mosolyogj csendedben