Kezemben tollat szorongatok,
Kint köd szitál a békés tájra,
Rákapaszkodik a kopár fákra.
Olyan sötét és lanyha minden,
Semmi sem tündököl pompás szinben,
Az üde levelekből avar lett,
Elmúlt már belőlük az élet.
A fehér hó majd magába zárja,
Téli hótakaró a növények halottasháza,
De csak mély álomba dermedtek,
Tavaszra ismét újjászületnek.
Bartha Ilona
Kép: Net
Semmi sem tündököl pompás szinben,
Az üde levelekből avar lett,
Elmúlt már belőlük az élet.
A fehér hó majd magába zárja,
Téli hótakaró a növények halottasháza,
De csak mély álomba dermedtek,
Tavaszra ismét újjászületnek.
Bartha Ilona
Kép: Net
Hozzászólások
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése