Csendesen szemerkél, néha lehull egy-egy levél, van a fán még ezer is tán', szúnyókálnak faág ágyán.. -Könnyezel? Óh, ne tedd! Nem az elmúlás még ez! Csak a szele megérintett, őszi szellő játszik veled.. Nézd csak, amint a vadrózsa piros csipke-szeme rádkacsint, a fel-fel bukó nap mosollyal visszaint. S a rezgő nyárfa alatt pajkos szél nyalja arcodat. Az egynyáriak kókadtan hajolnak szirom-méhükben gyűjtik a magokat. Szőlő sorok között serény embersereg az ünnepi vígságot most szedi meg, s a fák, bokrok ezer színben pompáznak, mielőtt lombjukat átadják az elmúlásnak.
Őszi eső mossa le fatestüket, s tavasszal tisztán, ragyogva újraszületnek..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése