Szél hozott, kedves, árnyékod itt repdes
szívlabirintusban, kék erek között,
mint madarak a piros mező fölött,
szárnyuk kis folyó tükrében verdes..
Halvány már az ég, a nap szikrázik,
óh, bárcsak ne az árnyékod látnám!
Részegen hajladoznánk szelek táncán,
színek kavalkádja lágy zenét játszik..
Nem is tudom, hány éve, csak árnyékod
ölelem, látomás lettél, alakod
felszívódott lelkem bordái között..
Árvaságom a térben szétszóródik,
magányom a képzelettel játszik..
Rám vetűlsz még, madárszárnyad nem törött ?B Ilona Tóthné
Kép: Net
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése