Még most is hallok egy dalt mikor az orgona kihajt, ezer apró lila, fehér virága, beterit bódító, mámoros illata.
A fojtó érzés, mely mélyről jön elönt, mint az ár, lüktet és vibrál, felrémlik egy , régi nyár ami vissza nem jön már.. De az orgona illata, mint tüzes paripa végigszáguld lelkemen, még mindig felráz, pedig oly nesztelen kigyó sikamlás, rezgő levél ringása, eltűnt életem folytatása.
Már nem is emlékszem a dalra, de nyár elején, mikor az orgona virága ontja illatát, a dallam bennem dúl, S elmúlik, mikor az orgona barnán a földre hull..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése