2020. március 20., péntek

Nem mese


Mostanában olvastam a meseterápiáról. A mese felnőttekre is gyógyító hatással van, évezredek óta hallgatták, erőt adott, mint a népdalok.
Manapság a gyerekeknek mondunk mesét, ők megértik. A mi világunkban mindent racionálisan akarunk megoldani.Ezáltal egyre nő a lelkiproblémákkal küzdő emberek száma, egyre többek mind magányosabbak. A meseterápia segít abban, hogy a teljességet megteremtsük magunkban és felfedezzük magunk körül.
Minden életeseménynek megvan a mesebeli párja. A népmesékben több ezer év emberi tapasztalata, tudása van és azok a mesék, amelyeket az emberi tapasztalat igaznak tartott, fentmaradtak.
Ma mindent átbeszélünk, megbeszélünk, mégis boldogtalanok vagyunk, míg a meshősők nem tépelődnek, hanem cselekszenek.A mesehősők a cselekvésben élnek, megkeresnek, megszabadítanak, legyőznek...Mindenkinek megvan a maga meséje, csak meg kell találni. Az a mi mesénk, amelynek hősével azonosulni tudunk, amely a sorsunkat, problémánkat rejti magában. Energiát nyerünk, ha a mesében lévő szimbólumokat megértjük. A teremtő képzelet és a fantázia ebben segítségünkre van.Ha hallgatunk a megérzéseinkre, félretesszük a racionalitást és elfogadjuk,hogy nem csak az létezik, amit látunk és tudunk, közelebb jutunk a megoldásokhoz.
Természetesen ennek az árát meg kell fizetni, erőfeszítésekre van szükség, küzdeni kell a célért, olyan ösvényen elindulni, amin eddig nem jártunk..
/BI/
Kép: Net

Baktériumok és vírusok

Ma karantén-magányomban eltünődtem a hazugságon és a sánta kutyán. Visszaemlékezve ugyanis mikor a vírusokról tanultunk, biztos ellógtam T. Kálmán tanár úr biológiai órájáról, mert a Béke moziban egy jó film mehetett. No, lám, így most vén fejjel az interneten tanulmányoztam-szégyen ide vagy oda-hogy mi is az a vírus és baktérium. Ime:
wellandfit.hu
Baktériumok kontra vírusok: mi a különbség? | Well&fit
A vírusokról és a baktériumokról a legtöbb laikus tudja, hogy szabad sz

2020. március 9., hétfő

A Bükk





Tegnap gyönyörű napom volt! Keresztfiamék meghívtak egy bükki kirándulásra! Ó, a Bükk a szerelmem, minden évben első kirándulásunk a Bükkbe vezetett, míg a húgom élt. Aztán néhány év kimaradt, ezért is örültem most ennek az alkalomnak. Látni Lillafüredet, a Hámori- tavat, a pisztrángost, felmenni Bánkútra és onnan a magasból megcsodálni a lent elterülő gyönyörű vidéket. A Bükkben égigérő fák nőnek, vigyázzba állva, szálfaegyenesen őrzik a tájat.
Aztán, ahogy kaptattunk fölfelé a kanyargós, meredek úton, vegyes érzelmek kerítettek hatalmukba. Sírni lett volna kedvem.Sírni az örömtől, hogy ismét szívhatom a friss hegyi levegőt! És újra sírni-miért is? Elkeseredve láttam, hogy a meredek hegyoldalról szinte minden második-harmadik fa gyökerestől majdnem az útrahajol, az erdőben is kidőlt fák sora. Sose láttam még ilyennek a bükki erdőt! Mikor volt itt ekkora szélvihar? Vagy ez is a klíma-változásnak köszönhető? Ó, égigérő fák, ne hagyjatok cserben!
/BI/

2020. február 26., szerda

A saláta

Reggel azt írtam, hogy szomorú vagyok, mert esik az eső, de aztán mégis összeszedtem magam és elkászálódtam a közeli bevásárlóközpontba, az ok egyszerű: úgy éreztem, már nem bírok ki még egy napot friss saláta nélkül, nekem attól van erőm és már napok óta nem ettem. Hirdettek céklát potomáron, persze egy darab sem volt már, de kaptam uborkát, káposztát, hagymám és kis paprikám volt itthon.
Szerencsésen haza is értem és rögtön betelepedtem a fürdőszobába a tükör elé, majd tüzetesen tanulmányozni kezdtem az arcomat. Szerintem más nem ugyanazt az arcot látja, mint én a tükörben.Miért írom mindezt? Én magam nem veszem észre, de valószínű, hogy valamelyik ráncom mélyén látható az óriási birka-türelem, a mosoly mögött pedig az udvariasság és a beszélgetésre invitálás. De az utóbbi egyáltalán nem igaz, mindig magamnak
való voltam és sokat beszélni sem szeretek, elég magamat meggyőzni valamiről.
Történt ugyanis, hogy amikor ott méláztam a húsoskirakat előtt, a hátam mögött megszólalt egy nagyon jól öltözött idősebb hölgy, hogy áruljam már el, én melyik húsostálcát választanám, a szeletelt pulykapárizsit, a baromfisonkást, vagy a vastagkolbászt? De még felsorolt egy párat.
A legolcsóbbat- mondtam, mert mindegyik olyan vékonyra van szeletelve, hogy az íz már kiszorult a hajszálvékony szeletekből. Olyan ez, mint az én éthordóban ebédre hozott levesem, mindegyiknek más a neve, no, de az íze ugyanaz.
Aztán még kérdezgetett egy-két dolgot, majd elkezdett beszélgetni, de amikor egy idő után már az ősöknél tartottunk, észbekaptam és mondtam, én még szeretnék néhány dolgot vásárolni.
Még bóklásztam egy ideig, de valahogy elment a kedvem. Arra gondoltam, mennyi magányos ember él közöttünk, akik nem tudnak kivel gondolatokat cserélni, beszélgetni, néha egészen egyszerű dolgokról.
Már a pénztárnál tartottam, mikor a hölgy megint mellettem termett, megkérdezte, hogy cigarettázom-e? Több tízév óta, mondtam. A férjem is!-és elhúzta a száját. Tehát van férje!
Mégis, hogy is van ez a magányosság-téma?

Kép:saját

2020. február 19., szerda

Disznólkodás


Ma már korán reggel "disznólkodtam". Vettem ugyanis nagyon szép zsírszalonnát, mivel nagyon szeretem a friss tepertőt, reggel szépen összevagdostam és kiolvasztottam. Jaj, de fínom!
Mégis úgy döntöttem, eme kedvenc tevékenységemet egy időre hanyagolom! Majd ha jönnek a jobbidők! Mert ez a zsírszalonna most majdnem duplájába került, mint néhány hónappal ezelőtt. Tehát más disznó(l)kodás után kell néznem...
Kép:Net

4 megosztás

2020. február 8., szombat

A hálózat

A hálózat csapdájába estem. Ez nevetségesen hangzik, ha arra gondolok, hogy már egy vén szatyor vagyok, de higgyétek el, igaz, már valóságos félelmeim vannak.
Én naponta felmosom a lakást, frissítés jelszóval, de be kell vallanom, mostanában vettem észre, hogy  egyre jobban elfáradok e kimerítő frisítésbe. Ugyanis a lakásom már kezd hasonlítani a felettem lévő kék eget átszabdalt, oszlopokon nyugvó vezetékek szövevényes hálózatára. Például a szobámban- ahol renszerint pihenni, tévézni, vagy számítógépezni szoktam, már alig tudok megmozdulni. Behálózzák a szerkentyűkre kötött mindenféle drótok, vezetékek, már olyan a szoba, mint egy termetes pókháló, drótokból fonva. Itt megbotlok, ott megbotlok, no, és mint említettem, a felmosásról nem is beszélve.
Néha kiülök az előszobába, ahol csak a telefon van, a vezetékét a mennyezeten futtattam el, tehát aránylag nyugodt hely. Tegnap aztán elkövettem azt a hibát, hogy szóltam a keresztfiamnak, hogy nem jó ez a telefon,-igaz, már húszéves- nem hallom, ha cseng. A keresztgyereket egyébként magamban csak "drótfiúnak"hívom, mert ahányszor jön, mindig hoz mgával valami új vezetéket, amit ide-
oda bedug, fogalmam sincs, mire szolgál, pedig nem vagyok egy teljesen műszaki alfabéta, dehát bevallom, már nem is érdekel.
Szóval a gyerek hozott nekem ajándékba egy két telefonból álló modern vezetékes telefont, persze a hozzávaló vezetékekkel, az egyik most itt lóg a fürdőszobaajtón, ahhoz kell vennem egy hosszabbítót, a másik a heverőm melletti kisszekrényen szintén bedugva az itt található hármas elosztóba.Ez azért jó, mert fel sem kell állnom, olyan, mint a mobiltelefon, és itt csörög a fülem mellett.
Egyszóval: ki, vagy mi a világ ura?- A technika, ezen belül az Á-RAM! Érdekes, mi halandók az urai és egyúttal a rabszolgái is vagyunk....
/BI/

Kép: Net

2020. január 10., péntek

Hó nélkül

Már strázsál a Hold a sötét égbolton,
előtte vigyázzban csillagok állnak,
távolabb mind a felhők mögé bújtak,
köd szitál fentről és hullik monoton.

Majd ónos eső esik, jeges az út,
az udvar, a kert talaja világít,
fenn az ereszen síró jégcsap siklik,
egy kóor cica lába négyfelé fut.

Oly furcsa ez a tél- más, mint régen volt,
messzi égő erdőktől vörös égbolt,
tűzben égő fák, állatok teste.

Tél van, hó nélkül- a klima változik,
jéghegyek olvadnak-a Föld melegszik,
beteg a bolygó, kezelni kellene.
/BI/

Kép:Net



2020. január 7., kedd

Szülinapi akármi

 
Hogy a témánál maradjak, elkészítettem az "ünnepi" kajámat...
Rántott karfiol, rántott hagymakarikák, sült krumpli, majonéz...Finom lett, szívesen küldenék belőle, de mire elkészült, a nagyja elfogyott.Én már csak ilyen hálás vagyok, bár a szeretetemnek nincs határa, - az ilyen finomságnak igen. Sajnos. Nálam...
 
186 ismerősöd írt az idővonaladra a születésnapod alkalmából.



Bartha Ilona fényképe.

Felhívás!


Nagyon elfoglalt és szomorú vagyok.
Kutatok...
Keresem a CÉLOM, valahol elvesztettem!
Nem látta valaki?
/BI/

Kép:Net

2020. január 3., péntek

Zúzmarás ágak közt

Kicsit elszégyellte magát a tél,
hisz' új év kezdődött, s ő feketén
-hideget jelző varjak károgásával,
néha a felhők mögül kitörő egy-egy
sugárral-küldött jelzést felénk.
De mára fehérbe öltözött,
s te ott állsz a zúzmarás ágak közt,
félénken magadba mélyedve,
mint erdőben a vadász egy fa mögött,
lelked berkeiben keresed a jövőt...
Biztatás ez a fehérség,-tiszta lap,
ne félj, hisz' mindenki azt kap,
amit -a sors kezét fogva- bele ró, 
ha a szándék, terv erős, lesz ez jó
s tiszta, mint a fehér hó...

gyere ki az ágak mögül
tavasszal minden kizöldül..

Kép:Net.

2019. december 27., péntek

Ilyen az én szerencsém..


Kicsit belefáradtam a karácsonyi ünnepekbe-gondolom, többekkel együtt. Elhatároztam, ma csak téb-lábolok, nézegetem a fenyőket az ablakból, mert bár hidegebbre fordult az idő, sütött a nap. Néhány percre még a kertbe is kimentem, vittem friss vizet a madaraknak, mert a tegnapi befagyott. Az etetőbe kiszórtam a magokat. Általában már várják a madarak az eleséget, szinte percre pontosan időben érkeznek.
Ilyenkor aztán én is elhelyezkedem az ablaknál a reggeli kávémmal a kezemben, mert olyan üdítő látni, amint nyüzsögnek, röpködnek, veszekednek...
Most is ezt tettem és láttam, riadtan felrepülnek, mert -szerintem egy héja mint egy villám közéjükcsapott, elkapta az egyik madarat, szétmarcangolta és a tollak csak hullottak, hullottak...
Elkeseredtem, az ünnepi hangulatból visszazökkentem a valóságba.Ilyen az élet. A héjának is élni kell, egy másik élet árán...
Lehet tenni ez ellen valamit?

2019. december 10., kedd

Ne félj

Köszönöm, POET.HU!


Ne félj, ha süvítenek a szelek
Égig érő hegyek fehér csúcsain,
Délceg bércek dicső, büszke ormain
Uralkodni vágyó felhőket űznek.


Ne félj, ha fehér fényben fürdő réten
Róka kergeti a reszkető nyulat,
Patáikkal kaparják a havat
Szarvasok a kies erdőszélen
.
Ne félj, ha hideg téli éjszakákon
Reccsen a padló, fény vibrál a falon,
Mert valaki akkor is ott van veled.

Ne félj, ha érzed, csak vagy a világon,
Téblábolsz céltalanul és vakon,
Mert van, aki vezet, fogja a kezed...


poet.hu
Ne félj, ha süvítenek a szelek / Égig érő hegyek fehér csúcsain, / Délceg bércek dicső, büszke ormain / Uralkodni vágyó felhőket űznek.

Feldolgozás



Még csak most keveredtem ide, eddig ugyanis játszottam. Feldolgozósdit!
Tegnap ugyanis végre sikerült egy normális fej káposztát vennem (eddig ugyanis nem volt, vagy ha volt, akkora méretűek, hogy csak kisbaltával tudtam volna szétvágni, mint szegény sógorom, aki a kisbaltával mindig mindent megoldott, régebben írtam, hogy még a cseresznyeszedést is, mert nemes egyszerűséggel levágta a cseresznye-ágat. No, de halottakról jót, vagy halkan...)
Szóval csináltam dinszteltkáposztát rétesbe, káposztasalátát, két kis vödörrel lesavanyítottam töltöttkáposztának, aztán sárgarépát szelegettem, de ha már babráltam, akkor egy kis céklasalátát is készítettem. Úgy tűnik, a leírás hosszabb, mint ami az asztalon látható, tipikus női munka, amit mindig végzünk, de rajtunk kívül más nem nagyon veszi észre...Sorstársaim...


2019. december 4., szerda

Bundás hagy-ma


Ma kedélyem kicsit ingadozó, kint a nagy hó és ez az én bajom. No, meg az, hogy mire kettőt nézek, már sötét van, tegnap is már du. 5-kör úgy kellett tapogatnom a falat, mikor kimentem kaputnyitni. Szóval ilyen időben mit lehet kint csinálni? Ezt a bent-ülisdit meg nem nekem találták ki...
Bármilyen hihetetlen, nálam ez az ábrándozások ideje. Mivel a nagy érzelmeken már rég túlvagyok, mint földhözragadt személynek mi más lenne az ábrándozásaim forrása, mint a jó kaja. Hja, nagy utat tettem meg idáig, de ha másért nem is, ezért még érdemes tovább menetelnem....
Ebédem még volt mára, de én a jövőre. azaz estére is gondoltam és csináltam bundában sült hagymakarikákat majonézzel.Nagyon szeretem, ilyen lett:












2019. november 30., szombat

Légy őrült

Légy őrült, táncolj a szitáló ködben,
mikor dér-gyöngyöket sírnak a kopár fák,
kapd el a szélben lebegő leveleket,
könyved lapjai közt örökké éljenek.

Légy őrült, ne bánkódj,-vidáman nevess,
hagyd a bút a józanoknak, -csillogjon szemed,
az életet csak akkor látod szépnek,
ha nem a múltat, hanem a jövőt nézed.

Légy őrült, érezd magad szabadnak,
e szabadságot te teremted magadnak,
lelkedben ez a szárnyas öröm zenéje,
s őrültséged nem más, mint benned a béke.

Kép: Net