NAGYON FÁJ

Néha irigyeltem a mindenható Isteneket,
mert ők azok, akik életről-halálról döntenek.
De vajon egy őserő készteti-e őket erre,
ki ad választ nekem erre a kérdésre?
Van-e szívük s mert nehéz a döntés
-embert próbáló nézni a szenvedést-
van, amikor áthárítják a feladatot:
dönts te a halálról, s akkor majd megtudod...

Ma,-mintha elvesztettem volna a lelkem,
rám eső sziklaként porrá tört döntésem,
oly hosszú időn át hűséges társam
holnap  álomba ringatom,
s reggelente-mint  mindig a buksi fejét-
a sírját megsimogatom...

Bartha Ilona
kép: saját

Békebeli napom

A mai napomról-bár még nincs vége-azt írnám, olyan békebeli volt. Béke és nyugalom volt bennem, ami elég ritka alkalom, mert az élet mindig gondosodik arról, hogy történjen valami. Általában nem a legkellemesebb esemény. De ki nincs így ezzel? Csakhogy ma azt olvastam itt, hogy "senkitől és semmitől nem függesz saját magadon kívül".Irtam is hozzá néhány szót, alapjában véve igaz mondás.Itt van a kutya elásva-gondoltam és elhatároztam, ki is ásom és nem foglalkozom többet olyan dolgokkal, ami idegesít, elvégre már megengedhetem magamnak! Mit foglalkozzak én olyanokkal, hogy mit csinál az ország gázszerelője, hogy Brüsszelben mit mondanak, mit nem mondanak, mennyi a fizetése a "nagyoknak" stb...Hagyjon nekem mindenki békét, én már csak magamtól függök, ezektől a dolgoktól oda lenne a lelki békém.
Fogtam is a fűnyírót, annak a hangja mindjárt el is riasztotta a még fel-fel törő napi bosszús kóválygásaimat és nagy brügetéssel gyönyörűvé varázsoltam a zivatartól megnyurgult, amúgy már kihalóban lévő gyepemet.Mellesleg a szomszédok már megszokták e béli feszültség-levezetésemet.
Miután kigyönyörködtem magam hasznos tevékenységemen, felhívtam a barátnőmet. Igen, sajnos Ő még nem tudta magát túltenni a sok szemműtét utáni maradandó félvakságán. Pedig ha pozitívan nézzük, ennek a világnak a gyarlóságaiból is csak a felét látja, no, de az is sok, mondhatnám sokk.Azért jó, hogy felhívtam, mert felelevenítve néhány közös emléket, mindjárt jobb kedvünk lett. Kinevettük magunkat magunkon, mert akkor még volt min nevetni.Tehát kellemes délutánom volt, sose legyen rosszabb...
/BI/

Az eset, ami megesett

/Játékra. Megadott szavak: telefoncsörgés,mosoly, gyilkosság,rasszizmus,értelmetlen/

Nagyon nyomott volt a levegő és délutánra már annyira belefáradtam a semmittevésbe, hogy ledőltem kipihenni magam, mikor élénk telefoncsörgés riasztott. A keresztfiam telefonált,némi bosszúsággal a hangjában és elmesélte, mi történt.
Éjszakás műszakban dolgoztak a társával, reggel 8 óra körül értek haza, fáradtan, mint mindig és lefeküdtek, ilyenkor legalább délig aludtak. Tudni kell-már többször írtam róla,-hogy a volt telkemen rendezkedtek be, a kerti lakból igényeikhez és lehetőségükhöz mérten szép kis házikót létesítettek és az időközben öt kutyára gyarapodott állomány miatt alaposan körbekerítettek mindent. Lefekvés előtt a kutyákat csak az ő udvarukba engedték ki, elszeparálva a tágas lenti tértől, hogy senkit ne zavarjanak.
Lefeküdtek és alig aludtak egy órát, mikor éktelen sivalkodásra ébredtek. Egy gyilkosságnál nincs ilyen borzasztó hangzavar, a szomszéd kerttulajdonos, egy 80 év körüli idős asszony torkaszakadtából ébresztgette őket, mire az öt kutya is észtveszejtő ugatásba kezdett és tépték a kerítést.
-Lopják a biciklit!-kiabálta Márta.
A gyerekek hol biciklivel, hol kocsival mentek dolgozni, időjárástól és pénztárcájuktól függően. Most éppen biciklivel voltak, amit a belső kerítéshez támasztottak, mikor megjöttek.
Végre a keresztfiam kitámolygott a hangzavarra, akkor már a tolvaj-nevezzük Barnabőrnek-átmászott a majd kétméteres utcai kapun, előtte persze kidobta a biciklit(nagy teljesítmény), majd ott szaladgált a kapu előtti főúton, próbált volna elhajtani, de Márta-az ő kapuján belülről az öklét rázta és azt kiabálta, hogy kihívta a rendőröket...Barnabőr

 ettől megijedt, ledobta a biciklit és eliszkolt.
Meglátásom szerint az egész lopási kisérlet meghiúsulása az idős hölgynek köszönhető, nem is tudom, honnan volt annyi lélekjelenléte. Aztán megtudtam, hogy három napig nem ment ki a "gyógykúra"(így nevezte a telkét) helyszinére az eset után, mert sokkot kapott...Barnabőr egyébként holt biztos, hogy előzőleg már terepszemlét tartott, tudta, mikor van az öt kutya elzárva, de Mártika fültépő sikoltozása nem szerepelt a terveiben.
Az, hogy Barnabőnek neveztem a cigánygyereket-szeretném kijelenteni, nem rasszizmus! Értelmetlen lenne ráfogni, a "sápadtarcúak" épp' úgy lopnak, a tolvaj az tolvaj, legyen bármilyen a bőrszine. Ámbár-míg én használtam a telket, minden télen betörtek, tudták, hogy téli időszakban nem járok kint. Minden mozdíthatót elvittek, rádiótól a vendégeknek kikészített ágyneműig. Persze, sose fogták el az elkövetőket, de én sejtettem, kik voltak, mert az ásóm és a kapám mindig megmaradt, a lapátom viszont szintén elvitték, mert arra lehet támaszkodni...Ezen már mosolyogtm a végén...
Tanulság: semmi. Aki ugyanis be akar valahova menni, az bemegy. Nem számít a kétméteres kerítés, a kutya-nyáj, stb. Csakhát a sikert nem adják olyan könnyen, főleg, ha egy nyolvanéves hölgy ott téblábol a környéken...
/BI/
Kép: Net

Napi egyperces. Piti dolgaim

Hol is kezdjem? Túl vagyok a szokásos havi nagybevásárláson, ilyenkor-ha hazaérek és kapun belülre kerülök, mindig megköszönöm Istennek, hogy megsegített és semmi baj nem történt és a kutya sem akasztotta fel magát a drótkerítésre, főleg azért, mert már nem tud felmászni, hiába, ő is megöregedett.
Érdekes, korábban eszembe sem jutott hálákodni, pedig jóformán állandóan úton voltam, ahogy mondani szokták, még "oda" is kocsival mentem. De egyszer minden véget ér, minél jobban telik az idő, annál jobban meggondolom, hogy rászánjam magam egy-egy útra. De a szükség törvényt bont, élni kell, ahhoz pedig kaja és energia szükségeltetik.
No,és velem mindig történik valami...Ahogy ott tolatok a pénztár előtt a dugig rakott kocsimmal, hátranéztem és látom, egy idősebb úr áll mögöttem egy szál zellerrel a kezében. Mondtam neki, álljon elém, mert amíg a pénztárosnő ezt a  halom cuccot elszámolja, kizöldül a zellere. Az öregúr meghökkenve, nagy köszönömökkel elém csoszogott. Piti dolog-gondoltam, aztán én lepődtem meg, mert amikor kijöttem a bevásárlóközpontból, az úr ott állt a kijáratnál és újra megköszönte, amiért magam elé engedtem. Hihetetlen, hogy ilyen semmiség is milyen nagy örömet tud okozni valakinek!El is töprengtem rajta, amíg bepakoltam a kocsiba.
Kicsit rámjött a fáradtság és eszembe jutott, hogy azt olvastam az újságban, hogy itt, a városi ligetben elhelyeztek egy "okos padot", amire-ha ráül valaki, feltöltődik a telefonja, akkumulátora, tabletje , meg minden egyéb. Na, ezt nekem tették ide-gondoltam, ráülök, hátha engem is feltölt,ad a lábaimnak egy kis energiát. Sajnos több személy által foglalt volt a pad, így a közterületi feltöltődésem elmaradt.
Mivel a szokások rabja vagyok, fogtam magam és leparkoltam a cukrászda elé. Nem tudom, ki hogy van vele, az én igazi feltöltőm nyáron a fagyi, be is tankoltam belőle két nagy gombóccal. Technika ide, vagy oda, nincs ettől jobb energiaforrás nyáron, napelem sem kell hozzá.
Örömmel repesztettem haza, azzal a tudattal, hogy volt egy ember, aki örült nekem és hálás volt, van egy kutya, aki szintén örül nekem és hálás, amiért megjöttem és én is elrebeghettem hálaadó imámat.
Már csak ki kell pakolni. Piti dolog...
/BI/

Mai egyperces/ A vadszőlő

Szárnyakat kaptam! Többször említettem, hogy a nyári hőség felszippantotta minden erőmet és energiámat, meg-mivel van önkritikám, úgy érzem, a fél eszemet is. Hosszú idő óta nem volt egy épkézláb gondolatom sem, próbáltam palástolni, de nehezen ment. Nem, mintha most lenne, de talán sikerül összekaparni magam. Mert végre esett az eső, jobban mondva szakadt és kicsit lehült a levegő. Tehát szárnyakat kaptam és mindjárt el is repültem néhány méterre, majd leparkoltam ide a kiskert kerítése elé, ahol a vadszőlő fut és burjánzik, mert őt hidegen hagyta a forróság, sőt bosszantásomra az üvegfal pici résén-amiről eddig nem is tudtam, a benti térben is megkapaszkodott. Hova tettem én az eszemet, amikor ezt a vadszőlő-tőkét úgy 15 éve elültettem? Biztos akkor is nyári hőség volt, mert ez a felmelegedés nem egy-két éves probléma...Ez a vadszőlő azóta is ingerel engem, játszik velem, már többször kivágtam és kivágtam a zöld kukába, de azért sem hagyja magát.De majd most! Nekiestem,mint Józsi bácsi a vadkörtének, erőm teljében metszettem, téptem, cibáltam, négy dugigzsák lett a zöldekkel. Elégedetten és hétrét görnyedve szemléltem az eredményt, bár a kedvem némileg elment, mert nagyon jól tudom, hogy holnap már megint frissen fog rám vigyorogni...De legalább adtam neki egyet!
A másik fél erőmet holnapra tartogatom, nekilódulok bevásárolni,  mert már üres a kamra és őszintén, a lehullt körte majszolása megfeküdte a  gyomromat. Az is eszembe jutott, hogy teli hassal talán az agyamba is kerül néhány morzsa és tudok majd kapirgálni valamit. Ami ugyan nem hiányzik senkinek, de olyan jó, ha néha én is bosszanthatok valakit! :)
/BI/

Napi egyperces

Kenyérsütés

Minden rosszban van valami jó - mondja a közmondás. De érdekes, én ennek már a fordítottját is tapasztaltam. Például, mikor az egyik szolgáltató elhúzza a mézesmadzagot az orrom előtt és dicshimnuszokat zeng a legújabb variációjukról. De nekem valahogy ez sosem jött be, ma már féláron sem térnék el az általam megszokott dolgokról.
Kicsit eltértem a tárgytól, dehát én ilyen csapongó vagyok, mindenről eszembe jut valami.
Korábban már említettem, hogy megszünt itt a szomszéd utcában a kisbolt. Tudni kell, itt falun azért távolságok vannak és még kenyérért is sokat kell sántikálni, amig beérek a központba. A lábaim tiltakoznak, hát még öreg kutyám, ha elesik a napi egy karéj májaskenyér uzsonnától.
Most azt találtam ki,hogy boltba csoszogás helyett megsütöm én a mindennapit. Kortársaim! Ajánlom, mindig legyen otthon lisztetek, élesztőtök, a nehéz pillanatokra. Micsoda kenyeret sütöttem, nem győzök csodájára járni! De ez még semmi! A kelttésztából lecsíptem egy darabot, amiből néhány lángost készítettem és kisütöttem-no, nem kemencében, mert az csak öreganyámnak volt(neki mindene volt a férjem szerint, még öreganyja is)-hanem olajban. Isteni lett, tejföllel kenve, sajttal szórva, tán még tizedébe sem került, mint a szigeti...
Aztán, amíg sütögettem, látom, nagy a mozgolódás a szomszéd portán. Tegnap este előtte tettem meg tízperces sétámat a kutyával, a szomszédnőm azt mondja, mutat nekem egy csodát! Valóban csoda volt, mert a kopár fűsáv között egy jó nagy, élénkzöld,

viruló folt "éktelenkedett". Hogy miért volt csoda? Nálam már ebben a hőguta időben szinte nyoma sincs a fűnek, hiába locsolom. Dehát a szomszéd fűje mindig zöldebb- gondoltam én mostanáig, mert kiderült, hogy a zöld folt alatt lefektetett vízcső törést szenvedett. Nem ott volt az arany elásva, ezért mondom én, ne irigykedjünk másra...
A lényeg. van kenyerem...
/BI/
Kép: Net

Paradicsom befőzés

Nagyon elfáradtam ma,ami egyáltalán nem újság, már akkor is fáradt vagyok, ha nem csinálok semmit.Hát mégha csinálok!
A fiam hozott egy láda paradicsomot, nagyon örültem neki, sok munka van mögötte és mint ilyet,, ngyon megbecsülöm. Az én paradicsomom ugyanis az idén nem sikerült, nőtt, kapaszkodott felfelé, már szinte kis fácskává alakultak, de nem volt rajtuk semmi a néhány szem csresznyenagyságú, de körte formájú termésnél, ami alul minjárt meg is rohadt.
Tehát nekiálltam ebben a fülledt hőségben paradicsomot-egy részéből lecsót főzni, mert volt itthon paprikám, hagymám. Tíz üveg lett, de már alig tudtam befejezni, mert ömlött rólam a verejték.
Közben hallom, hogy a szabolcsi gazdák tüntetnek, mert a felvásárlók 15 Ft/kg körüli áron akarják az almájukat átvenni. Hát ez nevetséges! Vajon ezek a jóemberek tudják egyáltalán, hogy "születik" az alma?
Azt, hogy kora tavasszal meg kell metszeni a fákat, majd gondozni, permetezni, aztán, ha az időjárás kegyes és lesz termés, leszedni, ládázni, szállítani...Már pedig Szabolcsban sok temelő ebből él(ne), de ez az ár még a leszedés költségeit sem fedezi...Aztán meg hogyan lesz ebből az árból a boltokban, 2-300 Ft/kg? Hogyan becsülik itt a munkát?
Nos, hát ezért teszek én el minden szem paradicsomot meg egyebeket, mert nem szabad, hogy a befektetett emberi munka

kárbavesszen, mint az alma esetében.És az értékesítésnél lenne legalább valami választási lehetőség, mielőtt a kereskedő keze beteszi a lábát...
/BI/
Kép: Net

Csak egy pofon

Valószínű nem fogok osztatlan lismerést kiváltani azzal, amit néhány sorban megemlítek. Senki ne vegye magára, rólam van szó.
Van itt egy csoport, ahová- úgy érzem- nem tudtam teljesen beilleszkedni. Eddig nem volt ilyen problémám, sok csoport tagja vagyok, mindenhol jól érzem magam. De itt...szóval itt más a helyzet.
A csoport tagjai jórészt fiatalok, akik nem sokat kertelnek- úgy is mondhatnám, nem számolnak el tízig, mielőtt valamit leírnak, amúgy szabadszájúan néven nevezik a gyereket és "sáros szájjal" megmondják a tutit. És ez az, ami engem bánt.
Oly sokat olvastam róla, meg taasztaltam is, milyen gyönyörű a nyelvünk, gazdagsága páratlan. Tehát a "csúnyát "is ezerféle módon képesek vagyunk kifejezni, mégis, mégis sokszor marad az az egy, sokszor káromkodásnak is beillő kifejezés...
Arra gondoltam, mindez neveltetés kérdése.
Hányszor hallom,hogy vétek a gyerekeket megütni, mert attól nem lesz jobb. Anyám, aki vezetővédőnő volt, bizony nem sokat töprengett, ha valamit rosszul szóltunk, vagy csúnyán beszéltünk. A keze olyan volt, mint a rakéta, egy-két orroncsapás után rögtön tudtuk az illemet és a csillagokat nem a sötétedő égen kerestük, mert ott lebegtek előttünk...
Nem mondom, hogy örültem annak a néhány pofonnak, de az értelmét egy életre megjegyeztem, ma már hálás vagyok érte, mert soha nem beszéltem csúnyán, a legnagyobb káromkodásom is az volt, ha valami kiborított, hogy "basszuskulcs", de még azt is halkan mondtam. Csak hát most, ez a beilleszkedés...
Szeretném is a Ti véleményeteket megtudni, mert lehetséges, hogy rosszul látom a dolgokat. Bár most, hogy gyakran itt vannak a szomszédék kicsi unokái, hmmmm-tudnék miről mesélni....
Tényleg olyan ártalmas, ha időnként meglegyintünk egy gyereket? Az én példámon keresztül nézve, hosszú életem alatt semmiféle lelkitörést nem okozott anyám kezejárása, sőt-mint írtam-így utólag hálás is vagyok érte, mert igenis tanultam belőle..
/BI/

Titkok

Az ember képes arra, hogy keresse,
kutassa a Világegyetem titkait...
Sok mindent tudunk már, fényévekre
tőlünk más bolygókra képzeli terveit.
A Nap az Univerzum szíve,
vajon meddig tart élete?
Kérdések, tapasztalat, tudás(nem tudás)
belefér a végtelenbe.

Csak azt nem értem, hogyan került
a kocsikulcsom a felmosóvödörbe...
/BI/

Kép: Net

Nemzedékek

2018. augusztus 15.

Nem könnyű az élet, már akit férfinéppel áldott meg a sors. De van egy hatalmas előnye: mindkét nem látószögéből érzékelheted a világ eseményeit, nem csak beszűkült női szemmel osztogathatod a véleményedet, a velük való beszélgetésekkel nagyobb emberismeretre teszel szert, jobban kitágul a világ mindenféle értelemben. Ritkán van rá alkalom, hogy fiammal, unokámmal, keresztfiammal egy asztálnál ülve elmélkedhetünk, még akkor is, ha-mint rangidős , immár női "bölcs" néha a rövidebbet húzom. Mert olyan gyors ütemben változik a világ, hiába hivatkozok én arra, hogy régebben minden más volt, olykor kemény munkával, nehéz mindennapokon keresztül tartunk ott, ahol vagyunk, de -így utólag-mégis boldogok voltunk, a mai fiatal nemzedék ezt nem teljesen így látja, ők jórészt a jelennek élnek, nagyon rövidtávú jövőben gondolkodnak-nekem ez a tapasztalatom.
Beszélgettünk ebben a verejtécsurgató hőségben és magamban arra gondoltam, lehet, hogy nekik van igazuk. A fiam szerint, ha a felmelegedés ilyen ütemben folytatódik, akkor hogyan tervezzenek hosszabb távra? Ha nem figyelünk, nem vesszük észre a temészet jelzéseit és nem teszünk valamit, akkor nem 100, hanem legfeljebb 30-40 év van előttünk.
Hát figyeljetek és tegyetek-mondtam! Kár volt, mert rám szólt:-miért, Te más világban élsz?
Milyen igaza van! Az előrelátás, a segítés nem kor függvénye, ez az összetartásról, a megértésről, az emberi hozzáálásról szól...
Szóval kicsit beszélgettünk, komoly fiammal, "jövő nemzedék" magának való unokámmal és a kicsit felelőtlen, de nagyon szeretett keresztfiammal...
/BI/
Kép: saját

Nem törtek meg /játékra/

Megadott szavak:barbár,esőfelhő,zománcfesték,musztáng, kötél

Az amerikai pusztán perzselt, égetett a nap,
száraz fűcsomók kókadoztak,
szomjukat oltották volna a mezők,
és a vadlovak,-szikráztak a legelők.
Ó, a vadlovak, a musztángok!
A szabadság megtestesítői vagytok,
pedig de sokan erőszakos halált haltatok!
Barbár emberek, lőttek rátok,
kötéllel vontak, vágóhídon darálták husotok...
De nemhiába spanyol a véretek ,
oly vad és szilaj a testetek,
szőrötök fénylik a napon, mint a zománcfesték,
megcsillan rajtuk a testi verejték.
Szabad voltotok megmaradt,
nem törte meg a gyarló emberi akarat,
talán csak az indiánoknak hódoltatok be,
ők tudták, milyen a szabadság szelleme....

Végre gyülekeznek az esőfelhők,
sörényeteket lobogtatják a szellők,
felfrissül a puszta s ti, musztángok
új erővel, szabadon vágtáztok.

/BI/
Kép: Net

Toalettpapír

Korábban írtam, igyekszem aktuális témákról írni, elsősorban olyanokról, amiket a saját bőrömön is érzek, ezáltal sokunk is, mert ugye mi vagyunk a "nép fiai", azaz a többség. Előrebocsátom, nem politizálok, távol áll tőlem, nem értek hozzá.
Amiről most írok, már néhány hónapja nyomja a lelkem, gondolkodtam, kiírjam-e magamból, mert amolyan sz@r téma, lehet, hogy nincs is igazam,De mégis .megemlítem.
Havonta egyszer nagyvásárlást csinálok a közeli bevásárlóközpontban. Ilyenkor az élelmiszerektől kezdve a mosóporig mindent megveszek, amire egy hónapban szükségem van, addig, amíg ezt megtehetem. Most hallottam, magas az infláció, amit hallás nélkül is észrevettem, mert mindig többet fizetek ugyanazokért, mint az előző hónapban. A drágulásra mindig van ok.
Ami most kiverte nálam a biztosítékot, az nem más, mint a WC papír.
Eddig mindig a legegyszerűbb fajtát vásároltam, az egyrétegű, nyoltekercses csomagolásút, ami kb.200 Ft volt. Nem kell nekem két-háromrétegű, amig trónolok, unalmamban elhajtogattam, lett belőle négy réteg.Szóval a boltban nyúlok a szokásos helyre a papírért,-ott állt mindig halomban-de mit ad Isten, eltűnt, nincs, helyette csodás csomagulású, két-háromrétegű, 16 tekercses csomagokat találtam, ezer forinttól ezerhatszáz, vagy még több áron.Aranylemezből vannak ezek? Némelyiknek illata is volt.Elgondolkodtam:  egy nagyobb családnak vajon hány ilyet kell venni egy hónapban, már ahol van mit enni és van minek kijönni? Én kérem vissza a régi WC papíromat, mindenféle illat és díszítés nélkül, egyrétegűen, a régi áron. No, jó, lehet kicsit drágábban, mert elvégre infláció van...a lényeg, hogy a célnak mgfelelő legyen és legalább ötödével kevesebbe kerüljön a mostaninál, mert én igénytelen vagyok, vállalom..
/BI/

Tüzes nyár

Még lomha sötétben is perzsel a nyár,
lehúzott redőny résén bekúszott egy sugár.
Nem vágyom se fényedre, se tüzedre,
menj innen messze, a pokol tüzébe,
(úgyis onnan jöttél, nem égi fény vagy)
égetsz, perzselsz, lelkemben hamut hagysz,
tüzes nyiladdal áttöröd bőrömet,
Ámort játszol, de csak égeted szívemet...

Én már vágyón csak az én nyaramat várom,
amikor a levelek sárgulni kezdenek a fákon,
s reggelente friss levegőn kávém iszom
a harmatos zöldben
megbékélve az élettel, mert tudom
sorsom ott van a kezedben...
/BI/

Kép: saját

Napi egyperces- A kézimunka

Sose tagadtam, hogy nagy bagós vagyok, nem mondom meg, hány éve cigarettázom, mert még kederül...és én beborulok. Tény, hogy húszéves korom óta.
Ma már-az ára miatt-kifejezetten luxus hóbortnak számít a bagózás, aki műveli, az nagyon jól tudja.Így az ember mindent elkövet, hogy csökkentse a dohányzásra fordított összeget-no, és a lelkiismeretét.Nekem az a szokásom, hogy úgy irányítom a napi teendőimet, hogy a 18 órás Híradóra elkészüljek, ilyenkor aztán elfekszem a sarokgarnitúrán és hogy ne unatkozzak, hozzákezdek a dugdosáshoz, azaz a töltögetéshez. No, nem bolti dohányból, mert azon sokat nem spórólnék, de sikerült felfedeznem "dugi-dohányt", ami olcsóbb jóval a boltinál, de a minősége?!Arról jobb nem beszélni.Próbálom lazán töltögetni, de a fejem így is belapul, mire elszívok egyet. Aztán a hamu véletlenül sem a hamutartóban landol, hanem rá, ide  a garnitúrára. Végül a kellemetlenséget úgy oldottam meg, hogy vettem egy szép anyagot ágytakarónak, azzal burkoltam be a garnitúrát. Sajnos ez ilyen dzsörzé szerű anyagból van, amin a leesett hamu apró lyukakat képzett. Idővel aztán már kezdett a szitára hasonlítani. Csinálnom kell vele valamit!
Mindig szerettem kézimunkázni, így azt találtam ki, hogy a lyukakat körbehímzem virágokkal. Egész jól néz ki...
A minap eljött egy barátnőm, természetesen hellyel kínáltam a garnitúrára. Mielőtt leült, csodálkozva nézte a "művemet", majd álmélkodva megszólalt.
-Te Ica, ez a takró nagyon drága lehetett, tiszta kézimunka az egész!
Magamban jót mosolyogtam, de nem árultam el a titkomat.
-Tudod, hogy van, a kézimunkát meg kell fizetni-mondtamI
/BI/

A rekordom

Olyan változatos az életem! Egyik munka követi a másikat, igazán nem panaszkodhatok. Persze, ebben a melegben csak módjával!
Tegnap késő délután- miután mára megfőztem az ebédet-leszedtem a körtét. Ennyi sok körtém még sose lett ezen az öreg fán. Viháncolt még egy kicsit, mielőtt összel majd jól megkurtítom, adok még neki néhány évet...Leszedtem hat ládával, még nem teljesen sárgán, hogy legyen ideje beérni. Egy nagy vödörrel, a gyönyörű szőlőfürtökkel a tetején át is tettem a szomszédnőmnek, merő jószívűségből, nem azért, hogy csak én kinlódjak az eltevéssel...( :))
Az érettebb

szemek közül jónéhány a földre esett, gondoltam, majd csinálok ma valami sütit, este készítettem belőle friss dzsemet. Mégis, mára meggondoltam, mert a sütőből kiáramló 200 fok valahogy éppen nem hiányzott.
Milyen jó, hogy így döntöttem, mert legalább megdöntöttem a saját rekordomat! Ugyanis palacsintát sütöttem, eddig a sütési idő lerövidítése érdekében, két palacsintasütővel végeztem e munkát, most előszedtem a harmadikat is. Csupa öröm volt, képzeljétek, néhány perc alatt vagy húsz palacsintát megsütöttem, igaz, ugráltam egy kicsit, viszont jóleső érzéssel nyugtáztam, hogy hajlott korom ellenére még lehetne helyem a Balaton parti strandok büféiben, tán még fizetnének is érte...
Este majd locsolok, kókadt növényeimet és a kutyát-halottnak a puszi, mert a füvem már kiszáradt! De nem baj, jön még kutyára dér-no, nem most, de kivárjuk!
Jó lubickolást kívánok a Pestieknek a szökőkutakban, nekünk falusiaknak megteszi a locsolóslag végére barkácsolt zuhanyrózsa is!

Szép vasárnapot!
/BI/