Napi egyperces. Piti dolgaim

Hol is kezdjem? Túl vagyok a szokásos havi nagybevásárláson, ilyenkor-ha hazaérek és kapun belülre kerülök, mindig megköszönöm Istennek, hogy megsegített és semmi baj nem történt és a kutya sem akasztotta fel magát a drótkerítésre, főleg azért, mert már nem tud felmászni, hiába, ő is megöregedett.
Érdekes, korábban eszembe sem jutott hálákodni, pedig jóformán állandóan úton voltam, ahogy mondani szokták, még "oda" is kocsival mentem. De egyszer minden véget ér, minél jobban telik az idő, annál jobban meggondolom, hogy rászánjam magam egy-egy útra. De a szükség törvényt bont, élni kell, ahhoz pedig kaja és energia szükségeltetik.
No,és velem mindig történik valami...Ahogy ott tolatok a pénztár előtt a dugig rakott kocsimmal, hátranéztem és látom, egy idősebb úr áll mögöttem egy szál zellerrel a kezében. Mondtam neki, álljon elém, mert amíg a pénztárosnő ezt a  halom cuccot elszámolja, kizöldül a zellere. Az öregúr meghökkenve, nagy köszönömökkel elém csoszogott. Piti dolog-gondoltam, aztán én lepődtem meg, mert amikor kijöttem a bevásárlóközpontból, az úr ott állt a kijáratnál és újra megköszönte, amiért magam elé engedtem. Hihetetlen, hogy ilyen semmiség is milyen nagy örömet tud okozni valakinek!El is töprengtem rajta, amíg bepakoltam a kocsiba.
Kicsit rámjött a fáradtság és eszembe jutott, hogy azt olvastam az újságban, hogy itt, a városi ligetben elhelyeztek egy "okos padot", amire-ha ráül valaki, feltöltődik a telefonja, akkumulátora, tabletje , meg minden egyéb. Na, ezt nekem tették ide-gondoltam, ráülök, hátha engem is feltölt,ad a lábaimnak egy kis energiát. Sajnos több személy által foglalt volt a pad, így a közterületi feltöltődésem elmaradt.
Mivel a szokások rabja vagyok, fogtam magam és leparkoltam a cukrászda elé. Nem tudom, ki hogy van vele, az én igazi feltöltőm nyáron a fagyi, be is tankoltam belőle két nagy gombóccal. Technika ide, vagy oda, nincs ettől jobb energiaforrás nyáron, napelem sem kell hozzá.
Örömmel repesztettem haza, azzal a tudattal, hogy volt egy ember, aki örült nekem és hálás volt, van egy kutya, aki szintén örül nekem és hálás, amiért megjöttem és én is elrebeghettem hálaadó imámat.
Már csak ki kell pakolni. Piti dolog...
/BI/

Mai egyperces/ A vadszőlő

Szárnyakat kaptam! Többször említettem, hogy a nyári hőség felszippantotta minden erőmet és energiámat, meg-mivel van önkritikám, úgy érzem, a fél eszemet is. Hosszú idő óta nem volt egy épkézláb gondolatom sem, próbáltam palástolni, de nehezen ment. Nem, mintha most lenne, de talán sikerül összekaparni magam. Mert végre esett az eső, jobban mondva szakadt és kicsit lehült a levegő. Tehát szárnyakat kaptam és mindjárt el is repültem néhány méterre, majd leparkoltam ide a kiskert kerítése elé, ahol a vadszőlő fut és burjánzik, mert őt hidegen hagyta a forróság, sőt bosszantásomra az üvegfal pici résén-amiről eddig nem is tudtam, a benti térben is megkapaszkodott. Hova tettem én az eszemet, amikor ezt a vadszőlő-tőkét úgy 15 éve elültettem? Biztos akkor is nyári hőség volt, mert ez a felmelegedés nem egy-két éves probléma...Ez a vadszőlő azóta is ingerel engem, játszik velem, már többször kivágtam és kivágtam a zöld kukába, de azért sem hagyja magát.De majd most! Nekiestem,mint Józsi bácsi a vadkörtének, erőm teljében metszettem, téptem, cibáltam, négy dugigzsák lett a zöldekkel. Elégedetten és hétrét görnyedve szemléltem az eredményt, bár a kedvem némileg elment, mert nagyon jól tudom, hogy holnap már megint frissen fog rám vigyorogni...De legalább adtam neki egyet!
A másik fél erőmet holnapra tartogatom, nekilódulok bevásárolni,  mert már üres a kamra és őszintén, a lehullt körte majszolása megfeküdte a  gyomromat. Az is eszembe jutott, hogy teli hassal talán az agyamba is kerül néhány morzsa és tudok majd kapirgálni valamit. Ami ugyan nem hiányzik senkinek, de olyan jó, ha néha én is bosszanthatok valakit! :)
/BI/

Napi egyperces

Kenyérsütés

Minden rosszban van valami jó - mondja a közmondás. De érdekes, én ennek már a fordítottját is tapasztaltam. Például, mikor az egyik szolgáltató elhúzza a mézesmadzagot az orrom előtt és dicshimnuszokat zeng a legújabb variációjukról. De nekem valahogy ez sosem jött be, ma már féláron sem térnék el az általam megszokott dolgokról.
Kicsit eltértem a tárgytól, dehát én ilyen csapongó vagyok, mindenről eszembe jut valami.
Korábban már említettem, hogy megszünt itt a szomszéd utcában a kisbolt. Tudni kell, itt falun azért távolságok vannak és még kenyérért is sokat kell sántikálni, amig beérek a központba. A lábaim tiltakoznak, hát még öreg kutyám, ha elesik a napi egy karéj májaskenyér uzsonnától.
Most azt találtam ki,hogy boltba csoszogás helyett megsütöm én a mindennapit. Kortársaim! Ajánlom, mindig legyen otthon lisztetek, élesztőtök, a nehéz pillanatokra. Micsoda kenyeret sütöttem, nem győzök csodájára járni! De ez még semmi! A kelttésztából lecsíptem egy darabot, amiből néhány lángost készítettem és kisütöttem-no, nem kemencében, mert az csak öreganyámnak volt(neki mindene volt a férjem szerint, még öreganyja is)-hanem olajban. Isteni lett, tejföllel kenve, sajttal szórva, tán még tizedébe sem került, mint a szigeti...
Aztán, amíg sütögettem, látom, nagy a mozgolódás a szomszéd portán. Tegnap este előtte tettem meg tízperces sétámat a kutyával, a szomszédnőm azt mondja, mutat nekem egy csodát! Valóban csoda volt, mert a kopár fűsáv között egy jó nagy, élénkzöld,

viruló folt "éktelenkedett". Hogy miért volt csoda? Nálam már ebben a hőguta időben szinte nyoma sincs a fűnek, hiába locsolom. Dehát a szomszéd fűje mindig zöldebb- gondoltam én mostanáig, mert kiderült, hogy a zöld folt alatt lefektetett vízcső törést szenvedett. Nem ott volt az arany elásva, ezért mondom én, ne irigykedjünk másra...
A lényeg. van kenyerem...
/BI/
Kép: Net

Paradicsom befőzés

Nagyon elfáradtam ma,ami egyáltalán nem újság, már akkor is fáradt vagyok, ha nem csinálok semmit.Hát mégha csinálok!
A fiam hozott egy láda paradicsomot, nagyon örültem neki, sok munka van mögötte és mint ilyet,, ngyon megbecsülöm. Az én paradicsomom ugyanis az idén nem sikerült, nőtt, kapaszkodott felfelé, már szinte kis fácskává alakultak, de nem volt rajtuk semmi a néhány szem csresznyenagyságú, de körte formájú termésnél, ami alul minjárt meg is rohadt.
Tehát nekiálltam ebben a fülledt hőségben paradicsomot-egy részéből lecsót főzni, mert volt itthon paprikám, hagymám. Tíz üveg lett, de már alig tudtam befejezni, mert ömlött rólam a verejték.
Közben hallom, hogy a szabolcsi gazdák tüntetnek, mert a felvásárlók 15 Ft/kg körüli áron akarják az almájukat átvenni. Hát ez nevetséges! Vajon ezek a jóemberek tudják egyáltalán, hogy "születik" az alma?
Azt, hogy kora tavasszal meg kell metszeni a fákat, majd gondozni, permetezni, aztán, ha az időjárás kegyes és lesz termés, leszedni, ládázni, szállítani...Már pedig Szabolcsban sok temelő ebből él(ne), de ez az ár még a leszedés költségeit sem fedezi...Aztán meg hogyan lesz ebből az árból a boltokban, 2-300 Ft/kg? Hogyan becsülik itt a munkát?
Nos, hát ezért teszek én el minden szem paradicsomot meg egyebeket, mert nem szabad, hogy a befektetett emberi munka

kárbavesszen, mint az alma esetében.És az értékesítésnél lenne legalább valami választási lehetőség, mielőtt a kereskedő keze beteszi a lábát...
/BI/
Kép: Net

Csak egy pofon

Valószínű nem fogok osztatlan lismerést kiváltani azzal, amit néhány sorban megemlítek. Senki ne vegye magára, rólam van szó.
Van itt egy csoport, ahová- úgy érzem- nem tudtam teljesen beilleszkedni. Eddig nem volt ilyen problémám, sok csoport tagja vagyok, mindenhol jól érzem magam. De itt...szóval itt más a helyzet.
A csoport tagjai jórészt fiatalok, akik nem sokat kertelnek- úgy is mondhatnám, nem számolnak el tízig, mielőtt valamit leírnak, amúgy szabadszájúan néven nevezik a gyereket és "sáros szájjal" megmondják a tutit. És ez az, ami engem bánt.
Oly sokat olvastam róla, meg taasztaltam is, milyen gyönyörű a nyelvünk, gazdagsága páratlan. Tehát a "csúnyát "is ezerféle módon képesek vagyunk kifejezni, mégis, mégis sokszor marad az az egy, sokszor káromkodásnak is beillő kifejezés...
Arra gondoltam, mindez neveltetés kérdése.
Hányszor hallom,hogy vétek a gyerekeket megütni, mert attól nem lesz jobb. Anyám, aki vezetővédőnő volt, bizony nem sokat töprengett, ha valamit rosszul szóltunk, vagy csúnyán beszéltünk. A keze olyan volt, mint a rakéta, egy-két orroncsapás után rögtön tudtuk az illemet és a csillagokat nem a sötétedő égen kerestük, mert ott lebegtek előttünk...
Nem mondom, hogy örültem annak a néhány pofonnak, de az értelmét egy életre megjegyeztem, ma már hálás vagyok érte, mert soha nem beszéltem csúnyán, a legnagyobb káromkodásom is az volt, ha valami kiborított, hogy "basszuskulcs", de még azt is halkan mondtam. Csak hát most, ez a beilleszkedés...
Szeretném is a Ti véleményeteket megtudni, mert lehetséges, hogy rosszul látom a dolgokat. Bár most, hogy gyakran itt vannak a szomszédék kicsi unokái, hmmmm-tudnék miről mesélni....
Tényleg olyan ártalmas, ha időnként meglegyintünk egy gyereket? Az én példámon keresztül nézve, hosszú életem alatt semmiféle lelkitörést nem okozott anyám kezejárása, sőt-mint írtam-így utólag hálás is vagyok érte, mert igenis tanultam belőle..
/BI/

Titkok

Az ember képes arra, hogy keresse,
kutassa a Világegyetem titkait...
Sok mindent tudunk már, fényévekre
tőlünk más bolygókra képzeli terveit.
A Nap az Univerzum szíve,
vajon meddig tart élete?
Kérdések, tapasztalat, tudás(nem tudás)
belefér a végtelenbe.

Csak azt nem értem, hogyan került
a kocsikulcsom a felmosóvödörbe...
/BI/

Kép: Net

Nemzedékek

2018. augusztus 15.

Nem könnyű az élet, már akit férfinéppel áldott meg a sors. De van egy hatalmas előnye: mindkét nem látószögéből érzékelheted a világ eseményeit, nem csak beszűkült női szemmel osztogathatod a véleményedet, a velük való beszélgetésekkel nagyobb emberismeretre teszel szert, jobban kitágul a világ mindenféle értelemben. Ritkán van rá alkalom, hogy fiammal, unokámmal, keresztfiammal egy asztálnál ülve elmélkedhetünk, még akkor is, ha-mint rangidős , immár női "bölcs" néha a rövidebbet húzom. Mert olyan gyors ütemben változik a világ, hiába hivatkozok én arra, hogy régebben minden más volt, olykor kemény munkával, nehéz mindennapokon keresztül tartunk ott, ahol vagyunk, de -így utólag-mégis boldogok voltunk, a mai fiatal nemzedék ezt nem teljesen így látja, ők jórészt a jelennek élnek, nagyon rövidtávú jövőben gondolkodnak-nekem ez a tapasztalatom.
Beszélgettünk ebben a verejtécsurgató hőségben és magamban arra gondoltam, lehet, hogy nekik van igazuk. A fiam szerint, ha a felmelegedés ilyen ütemben folytatódik, akkor hogyan tervezzenek hosszabb távra? Ha nem figyelünk, nem vesszük észre a temészet jelzéseit és nem teszünk valamit, akkor nem 100, hanem legfeljebb 30-40 év van előttünk.
Hát figyeljetek és tegyetek-mondtam! Kár volt, mert rám szólt:-miért, Te más világban élsz?
Milyen igaza van! Az előrelátás, a segítés nem kor függvénye, ez az összetartásról, a megértésről, az emberi hozzáálásról szól...
Szóval kicsit beszélgettünk, komoly fiammal, "jövő nemzedék" magának való unokámmal és a kicsit felelőtlen, de nagyon szeretett keresztfiammal...
/BI/
Kép: saját

Nem törtek meg /játékra/

Megadott szavak:barbár,esőfelhő,zománcfesték,musztáng, kötél

Az amerikai pusztán perzselt, égetett a nap,
száraz fűcsomók kókadoztak,
szomjukat oltották volna a mezők,
és a vadlovak,-szikráztak a legelők.
Ó, a vadlovak, a musztángok!
A szabadság megtestesítői vagytok,
pedig de sokan erőszakos halált haltatok!
Barbár emberek, lőttek rátok,
kötéllel vontak, vágóhídon darálták husotok...
De nemhiába spanyol a véretek ,
oly vad és szilaj a testetek,
szőrötök fénylik a napon, mint a zománcfesték,
megcsillan rajtuk a testi verejték.
Szabad voltotok megmaradt,
nem törte meg a gyarló emberi akarat,
talán csak az indiánoknak hódoltatok be,
ők tudták, milyen a szabadság szelleme....

Végre gyülekeznek az esőfelhők,
sörényeteket lobogtatják a szellők,
felfrissül a puszta s ti, musztángok
új erővel, szabadon vágtáztok.

/BI/
Kép: Net

Toalettpapír

Korábban írtam, igyekszem aktuális témákról írni, elsősorban olyanokról, amiket a saját bőrömön is érzek, ezáltal sokunk is, mert ugye mi vagyunk a "nép fiai", azaz a többség. Előrebocsátom, nem politizálok, távol áll tőlem, nem értek hozzá.
Amiről most írok, már néhány hónapja nyomja a lelkem, gondolkodtam, kiírjam-e magamból, mert amolyan sz@r téma, lehet, hogy nincs is igazam,De mégis .megemlítem.
Havonta egyszer nagyvásárlást csinálok a közeli bevásárlóközpontban. Ilyenkor az élelmiszerektől kezdve a mosóporig mindent megveszek, amire egy hónapban szükségem van, addig, amíg ezt megtehetem. Most hallottam, magas az infláció, amit hallás nélkül is észrevettem, mert mindig többet fizetek ugyanazokért, mint az előző hónapban. A drágulásra mindig van ok.
Ami most kiverte nálam a biztosítékot, az nem más, mint a WC papír.
Eddig mindig a legegyszerűbb fajtát vásároltam, az egyrétegű, nyoltekercses csomagolásút, ami kb.200 Ft volt. Nem kell nekem két-háromrétegű, amig trónolok, unalmamban elhajtogattam, lett belőle négy réteg.Szóval a boltban nyúlok a szokásos helyre a papírért,-ott állt mindig halomban-de mit ad Isten, eltűnt, nincs, helyette csodás csomagulású, két-háromrétegű, 16 tekercses csomagokat találtam, ezer forinttól ezerhatszáz, vagy még több áron.Aranylemezből vannak ezek? Némelyiknek illata is volt.Elgondolkodtam:  egy nagyobb családnak vajon hány ilyet kell venni egy hónapban, már ahol van mit enni és van minek kijönni? Én kérem vissza a régi WC papíromat, mindenféle illat és díszítés nélkül, egyrétegűen, a régi áron. No, jó, lehet kicsit drágábban, mert elvégre infláció van...a lényeg, hogy a célnak mgfelelő legyen és legalább ötödével kevesebbe kerüljön a mostaninál, mert én igénytelen vagyok, vállalom..
/BI/

Tüzes nyár

Még lomha sötétben is perzsel a nyár,
lehúzott redőny résén bekúszott egy sugár.
Nem vágyom se fényedre, se tüzedre,
menj innen messze, a pokol tüzébe,
(úgyis onnan jöttél, nem égi fény vagy)
égetsz, perzselsz, lelkemben hamut hagysz,
tüzes nyiladdal áttöröd bőrömet,
Ámort játszol, de csak égeted szívemet...

Én már vágyón csak az én nyaramat várom,
amikor a levelek sárgulni kezdenek a fákon,
s reggelente friss levegőn kávém iszom
a harmatos zöldben
megbékélve az élettel, mert tudom
sorsom ott van a kezedben...
/BI/

Kép: saját

Napi egyperces- A kézimunka

Sose tagadtam, hogy nagy bagós vagyok, nem mondom meg, hány éve cigarettázom, mert még kederül...és én beborulok. Tény, hogy húszéves korom óta.
Ma már-az ára miatt-kifejezetten luxus hóbortnak számít a bagózás, aki műveli, az nagyon jól tudja.Így az ember mindent elkövet, hogy csökkentse a dohányzásra fordított összeget-no, és a lelkiismeretét.Nekem az a szokásom, hogy úgy irányítom a napi teendőimet, hogy a 18 órás Híradóra elkészüljek, ilyenkor aztán elfekszem a sarokgarnitúrán és hogy ne unatkozzak, hozzákezdek a dugdosáshoz, azaz a töltögetéshez. No, nem bolti dohányból, mert azon sokat nem spórólnék, de sikerült felfedeznem "dugi-dohányt", ami olcsóbb jóval a boltinál, de a minősége?!Arról jobb nem beszélni.Próbálom lazán töltögetni, de a fejem így is belapul, mire elszívok egyet. Aztán a hamu véletlenül sem a hamutartóban landol, hanem rá, ide  a garnitúrára. Végül a kellemetlenséget úgy oldottam meg, hogy vettem egy szép anyagot ágytakarónak, azzal burkoltam be a garnitúrát. Sajnos ez ilyen dzsörzé szerű anyagból van, amin a leesett hamu apró lyukakat képzett. Idővel aztán már kezdett a szitára hasonlítani. Csinálnom kell vele valamit!
Mindig szerettem kézimunkázni, így azt találtam ki, hogy a lyukakat körbehímzem virágokkal. Egész jól néz ki...
A minap eljött egy barátnőm, természetesen hellyel kínáltam a garnitúrára. Mielőtt leült, csodálkozva nézte a "művemet", majd álmélkodva megszólalt.
-Te Ica, ez a takró nagyon drága lehetett, tiszta kézimunka az egész!
Magamban jót mosolyogtam, de nem árultam el a titkomat.
-Tudod, hogy van, a kézimunkát meg kell fizetni-mondtamI
/BI/

A rekordom

Olyan változatos az életem! Egyik munka követi a másikat, igazán nem panaszkodhatok. Persze, ebben a melegben csak módjával!
Tegnap késő délután- miután mára megfőztem az ebédet-leszedtem a körtét. Ennyi sok körtém még sose lett ezen az öreg fán. Viháncolt még egy kicsit, mielőtt összel majd jól megkurtítom, adok még neki néhány évet...Leszedtem hat ládával, még nem teljesen sárgán, hogy legyen ideje beérni. Egy nagy vödörrel, a gyönyörű szőlőfürtökkel a tetején át is tettem a szomszédnőmnek, merő jószívűségből, nem azért, hogy csak én kinlódjak az eltevéssel...( :))
Az érettebb

szemek közül jónéhány a földre esett, gondoltam, majd csinálok ma valami sütit, este készítettem belőle friss dzsemet. Mégis, mára meggondoltam, mert a sütőből kiáramló 200 fok valahogy éppen nem hiányzott.
Milyen jó, hogy így döntöttem, mert legalább megdöntöttem a saját rekordomat! Ugyanis palacsintát sütöttem, eddig a sütési idő lerövidítése érdekében, két palacsintasütővel végeztem e munkát, most előszedtem a harmadikat is. Csupa öröm volt, képzeljétek, néhány perc alatt vagy húsz palacsintát megsütöttem, igaz, ugráltam egy kicsit, viszont jóleső érzéssel nyugtáztam, hogy hajlott korom ellenére még lehetne helyem a Balaton parti strandok büféiben, tán még fizetnének is érte...
Este majd locsolok, kókadt növényeimet és a kutyát-halottnak a puszi, mert a füvem már kiszáradt! De nem baj, jön még kutyára dér-no, nem most, de kivárjuk!
Jó lubickolást kívánok a Pestieknek a szökőkutakban, nekünk falusiaknak megteszi a locsolóslag végére barkácsolt zuhanyrózsa is!

Szép vasárnapot!
/BI/

A híd

Ó, hányszor készültem menni hozzád
át a hídon, melyet Isten kezében tart
kezdetektől, a szívedig vezet tovább,
de nem lehet, messze a túlsó part!
Oly végtelen két kéz között a betonút,
nem lelek rád, lassan a por beborít,
az évszakok sorakoznak, az idő fut,
s mire elérnélek, a kéz ökölbe szorít...
/BI/
Kép: Net- Vietnám, Golden Bridge

Forró napok

Próbálok mindig aktuális lenni. Ebből kifolyólag már unalomig ismeritek erről a nyárról szóló néhánysoros írásaimat. Dehát nyár van, forróság, fülledtség, lassan kibírhatatlanság. És én aktuális vagyok, miről is írhatnék...
A verejtékes, nem alvós éjszaka után arra gondoltam, ma megemberelem magam és kezdek folyékony állapotú magammal valamit. Mert az mégse járja, hogy itt tespedek és lesem, mikor mozdul meg a függöny. Volt, ahol már esett néhány csepp eső, sőt rövidke nyári zivatar is volt, de itt?
Nehéz most gondolkodni, különösen arról, mit főzzek ebédre. Leves mindenképpen kell, mert már nem bírom a sok vizet vedelni, nem ártana némi változatosság. Oda is tettem a "valamit visz a víz" levesemet, mert ebben víz is van, meg valami is! A "valamit" a kertből hoztam be, néhány szem krumplit, zöldséget, hagymát. Remek lett a levesem, tettem még bele egy kis vegetát, majd metélttésztát. A második fogás a tegnapi melegfronti hülyeségem miatt már készen volt.
Tegnap ugyanis nagyon megkívántam-ne nevess- a spenótot. Ahogyan anyám készítette, tejes zsemlével dúsítva. El is készítettem, de csináltam még mellé krumlipürét pörkölttel, aztán jóízűen megebédeltem. A végén jöttem rá, hogy a spenótom valahogy kimaradt. Hiába, meleg van...
De nem baj, mára jó lesz...
Valahogy frissiteni kellene a lakást. Ilyenkor mindig, mindenhol felmosok. Most is ezt teszem, már majdnem végeztem, de elfáradtam, így leültem a kanapé szélére pihenni felmosónyéllel a kezemben, közben hallgatom Cziffra György zongorajátékát.Micsoda virtuóz volt! Még most sem tudom miért, de kiszökött a könny a szememből...Az érzéseket a hőség sem öli ki az emberből...
/BI/

https://youtu.be/3L0Rncqx1yQ

Gömbike

Vígasztalhatatlan vagyok! Most hívtam fel a fiamat, születésnapja lévén és a menyem zokogva vette fel a kagylót, Gömbike, a kutyájuk éppen akkor távozott az örök vadászmezőkre.Gömbike 3-4 évvel fiatalabb volt az én kutyámnál, aki most 15 éves és naponta reszketek, mert éppen olyanok ők, mint az emberek.Látom, hogy koruk mellett mennyire megviseli őket ez a szörnyű, fülledt hőség.Szenvednek, mint mi. Gömbike eddig bírta.Isten veled, kutyus, légy boldog odaát! Úgy érzem, nemsoká Roxy is melletted lesz....
Talán nem is kellett volna most ezt leírnom, de kijött belőlem, mint a könnyek a szememből..

30 hozzászólás

1 megosztás

58Várady Etelka Éva, Magdolna Kőnig és további 56 ember