Gyümölcstelen napok /játékra/

Megadott szavak: lámpafény, konyhakés, kontraszt, libidó, gyümölcstelen

"S azok a téli éjszakák!
kapu alatt vacog a vágy:
egy konyhazug, egy szalmazsák-
ha ennyi lenne a világ..."
/Zelk Zoltán: Sirály/

Eta minden nap főzött magának. Ez neki már olyan volt, mint egy szertartás. Mikor még együtt volt a család, munka után a koraesti órákra tevődött ez a tevékenység frissen főzött vacsoraként gyerekei és férje számára. Boldog volt, mikor látta arcukon a megelégedettség örömteli kifejezését.

Mióta nyugdíjas lett és egyedűl maradt, a "szertartása" az ebéd készítés idejére tevődött át. Most is az életlen konyhakéssel(mert az mindig életlen volt) aprította a hagymát, mára hagymás zsíroskrumplit tervezett rántottpárizsival, uborkasalátával.
Szája szegletében halvány mosoly játszadozott. Neki a napi monotonság nem kényszer volt, egyfajta szabadságként élte meg az egyedüllét óráit, napjait, éveit. Hosszú volt az út idáig és még most is becsülte az időt. Szinte sajnálta azokat az idősebb, a társasház árnyékában ücsörgő embereket, akik dologidőben csak panaszkodtak, bajaikat sorolták, szemüket törölgették és pletykáltak. Ők még nem tudják, milyen rövid az élet és ebből a "rövidségből"mennyi időt elvesztegetnek?
Délután olvasgatott, tévézett, majd megsétálttta a kutyáját és este-különösen a nyári évszakban-kitára az ablakokat, kikönyökölt, lenézett a csendes utcára, ahol már imbolygott a lámpafény, éles kontrasztot képezve a sötétedő éggel és az egyik toronyház mögött kukucskáló Holddal. Fel-fel tűnt egy-egy összekapaszkodó pár, távolabb, a járdán. Fiatalok!
Újra mosolygott, arra gondolt, hogy valamikor, a gyerekek lefekvése után néha a férjével rövid sétát tettek ők is ugyanígy a ház előtt. A friss levegőn szemükben ott bújkált a szeretet melege, ilyenkor férje megsímogatta a haját és átölelte a vállát.
Ma már gyümölcstelen a libidó, de nem búslakodott ezen, bár jó lett volna együtt megöregedni. De neki ez a sors jutott és ő ezt megnyugvással elfogadta...

Elrévedezett, mikor hirtelen felberregett a telefon. -"Mama"-és az unokája csak csicsergett, csicsergett vidám gyerekhangján...
/BI/
Kép: net

Érthetetlenség, Gyakorlás, Haiku

Érthetetlenség
Az én igazságom az-az enyém.
A te igazságod az-a tiéd.
És az ő igazsága?
Az ott van a ti igazságotok között,
mert mindenkinek meg van a maga igazsága...
De akkor hol van az az egy?
Az EGY igazság?
/BI/

Naponta próbálom gyakorolni....
" Ha az ember egyszer abbahagyja a búslakodást amiatt, ami már megtörtént és nem szorong többé amiatt, ami talán sose történik meg, akkor képes tökéletesen belehelyezkedni a jelen pillanatba. Akkor kezdi el élvezni az élet örömét."
... Továbbiak

9Amanda Csöregh, Antal Szabadvári és további 7 ember

Haiku

a sötétben félsz
mert nagyon világosak
a félelmeid
/BI/

13Zsuzsa Táboriné, Amanda Csöregh és további 11 ember

Dicsekedés

Csak dicsekedni akarok...Igaz, ez két éve volt, azóta sokkal "bölcstelenebb" lettem. Mert két év nekem már nagy idő, és mint tegnap említettem, a sok bölcsesség már nem fért a fejembe, testem más részeire rakódott...Nem mintha vesztettem volna valamit...

Tetszik

Hozzászólás

Megosztás

49Várady Etelka Éva, Magdolna Kőnig és további 47 ember

Zuhé

Zuhé
Az úgy vót, hogy tegnap a nagy fülledtség miatt csak úgy, magamban imádkoztam egy kis esőért. De az éjjel nem esett, reggel korán már hőt sugárzott a nap, így bekarikáztam a központi boltba, mert már kenyerem sem volt.Sajnos itt, a szomszéd utcában megszünt a kisbolt, mert nem volt kifizetődő, aminek következtében teljesen letargiába zuhantam, mert mi lesz velünk, idősekkel a későbbiek folyamán? Én most még -ha nehezen is, elballagok, vagy bebiciklizek, vagy kocsikázok a központba, míg bírok...De utána? Szóval tervezem a "jövőmet"...Kezdem átérezni, mit élhetnek át azok a falusiak, ahol még bolt sincs. Sok itt az idős ember.
Szóval megjártam a boltot, utána főztem, majd most gondoltam-fűrészelni jaj de jó-kimentem és a tegnap leaprított ágakat fel akartam fűrészelni.Alig értem ki a kertbe, nagy dörgés, villámlás, majd akkora zuhé keletkezett, hogy alig tudtam berohanni a házba. A gravitációt megcáfolva vízszintesen esett...Mert ha Isten ad, akkor két kézzel ad...De
legalább megkímélt a mai locsolástól..
/BI/
Kép. Net

Tetszik

Hozzászólás

Megosztás

27Várady Etelka Éva, Erzsébet Gyöngyike Mátyás Horváthné és további 25 ember

Mert mindennek oka van

Mert mindennek oka van...
" Ahogyan öregszünk,általában úgy növekszik a testsúlyunk is.Ez azért történik,mert hihetetlen mennyiségű információt gyüjtünk össze a fejünkben.És természetesen egyszer eljutunk arra a pontra,amikor ez a sok információ már nem fér bele a fejünkbe.Ekkor kezdjük el az információkat a teljes testünkben gyűjtögetni.
Na,ezek után minden világos,ugye?"
Én nem vagyok túlsúlyos!!!

Tetszik

HozzászólásMegosztás

47Várady Etelka Éva, Olga Kristóf Lejko és további 45 ember

Péntek 13

Ma péntek van és 13-ika van!

Én már évekkel ezelőtt elhatároztam, hogy nekem ez a nap azért is szerencsés lesz! Ez onnan ered, hogy apám-aki nagyon babonás volt, az összes fekete macskát száműzte a házból. Csak e miatt a nap miatt!
Fel a fejjel! Legyünk optimisták! Most azt mondom, igenis, szerencsés vagyok! Ma például már nagytakarítást csináltam az egész házban, kiporszívóztam,  mindent felmostam. Mi ez, ha nem szerencse? Tudjátok Ti, hogy az én koromban hányan örülnének ennek a tevékenységnek? De nem tehetik, mondjuk egészségi okok miatt.Tehát szerencsés vagyok, mert még tudok porszívózni. Igaz-csak úgy megjegyzem-ha le kell közben hajolnom, azért már én is megnézem, mit tudok még ott alant csinálni, ha már egyszer lent vagyok. De akkor is!
Szóval legyünk optimisták, ez is olyan nap, mint a többi, örülhetünk, bosszankodhatunk, de ne bántsuk a fekete macskát! Állatbarát vagyok!
/BI/
Kép: Net

 

Hogyan legyünk kevesebbek néhány kilóval

Tegnaap írtam a  ránctalanítási programomról, aminek az volt a lényege, hogy nyugodtan együnk vaniliasodóval leöntött aranygaluskát, mert az az 1-2 kg plusz kisimítja a ráncokat.Persze ez csak a korombéliekre vonatkozik, a fiatalok sanyargassák csak magukat, nekik még nincsenek ráncaik.Ma a zsírégetési programomról akartam írni, ha netalán mégis zavarna valakit az a néhány felszedett kiló, de az élet megkímélt ettől a feladttól...
Ugyanis tegnapra ütemeztem a TESCO-béli látogatásomat, de meggondoltam magam, mert két hatalmas zivatar is követte egymást, így ma indultam neki ennek a "jaj, de nem szeretem" utamnak.Nem is tudom, hogyan lehet valaki szerelmese a vásárlásoknak, mikor engem a hideg is kiráz tőle.
Ilyenkor igyekszem a halmas bevásárlókocsi árnyékában meghúzódni, ha ismerőst látok,  ráhasalok, hogy ne vegyen észre, mert nem mindig van kedvem beszélgetni.
Ma is így tettem, mikor megláttam Borikát, de hiába fedeztem magam, csak észrevett és már messziről integetett. Borikát még a hugomtól "örököltem", az ő barátnője volt, így engem is jól ismert.
-Szeretnék néhány zölségfélét venni-mondtam, mert tegnap bepakoltam aranygaluskából.Megjegyzem, mióta az eszemet tudom-úgy 18 éves koromtól-a súlyom szinte változatlan.Nyurgának teremtett az Isten, így az a csekélyke többlet elvész rajtam. Csakhát a gond ott van, hogy a testem nagyonis nyilvántartja a koromat és hozzákezdett rendezgetni.Ami abból áll, hogy a lábaim mintha vékonyodnának és az onnan elvett izomzat zsír formájában a derekam körüli részre tapadt.
-Nehogy fogyókúrázz, Ica!-intett Borika.
-Nekem van egy jó módszerem! Ha valaki olyannal találkozom, aki számít nekem, behúzom a hasamat, ez mindjárt -4 kg!
Elálmélkodtam, elég fárasztó lehet szegénynek behúzott hassal órákig beszélni valakivel.Dehát a szépségért meg kell szenvedni!
-De Borikám, hol van itt a női egyenjogúság? Mutass nekem egyetlen férfit is, aki nem büszke a "tekintélyére", és vidáman vedeli a sört, miközben dagad a sörhasa.
-Egyébként én számítok Neked? No, akkor csak engedd ki nyugodtan a behúzott hasadat!
Milyen fifikás nő ez a Borika! De nem sokat töprengtem rajta, mert vártak a salátának való alapanyagok.
/BI/

Mitől döglik a légy

Példabeszédem: Az ember mindig nézze meg előbb, hogy mitől döglik a légy és csak azután cselekedjen.
Előzmények: tegnap a légycsapóval a kutya farára suhintottam. Nagyon csodálkozott, mert ilyen még nem történt és nagyon tisztában van vele, hogy ez a fő fenyitési eszközöm, mégha csak a levegőt kaszabolom is vele. Ugyanis megyek az étkezőbe és a kövön gyanus szinezett víz-félét látok, ott álmélkodom, mert még életében nem pisilt be. Ahogy ott méltatlankodom a légycsapóval, érzem, hogy a fejemre csepeg valami. Felnézek, hát a polcról a néhány nappal ezelőtt eltett meggybefőttem leve csordogált.Felforrt, nem bírta a hőséget.
Szegény kutya, hát ilyen anyád van.Meg akartam vígasztalni, de úgy megsértődött, hogy rám se hederített! :)
/BI/

Kép: saját

Ránctalanítás

Ma nagy tettre határoztam el magam..Talán a sok nap miatt-hogy úgy mondjam- mintha szaporodtak volna a ráncaim..Eddig is voltak, hiszen a kor függvénye, de azokat már megszoktam.Viszont egyre újabbak nyomulnak, mint katonák a harcmezőn.Ezért beütemeztem magamnak egy ránctalanító programot.
Mivel bőven termett uborkám, néhányat felszeleteltem és a képemre pakoltam..Vártam, de eredmény semmi..Bárcsak salátát csináltam volna belőle! :(
Végűl döntöttem, szerintem rajtam egyedül a "teltség" segít.Majd egy kis zsírpárna elsimít. Hoppá, meg van a holnapi ebédem: aranygaluka ,vanilia sodóval..Lehet, hogy ráncos maradok, de így legalább dagi is..

A következő program: zsírégetés..Egész jól elvagyok...:)
/BI/

Csakazértis (játékra)

Megadott szavak: gumiszoba, hátulgombolós,boszorkányüldözés,rózsaszirom,szeretlek

Te mondtad: " A szerelem, szeretet kortalan, mert nem a korból, hanem a szívből származik."
                       Tudod, mert orvos vagy és boncoltál már szíveket...

Dúl bennem a haragos indulat,
mert a "nagyúr" gyakorolja a hatalmat,
minden előzmény nélkül kitörölt életemből.
Vagy boszorkányüldözést folytat merő heccből?
De én nem vagyok már hátulgombolós, sem boszorkány,
aki az ilyen tettre -csak úgy- fittyet hány,
s ha ezerszer is gumiszobába kényszerítesz,
csakazértis harcolok veled, vátesz!
Kit elvettél, tudom, egyszer visszatér,
mint elveszett gyermek, ki végül hazaér,
visszautadra rózsaszírmokat hintek,
olyan egyszerű ez: mert szeretlek...
/BI/
Kép: Net

Az élet

Az életnek az az értelme, hogy tulajdonképpen nincs semmi értelme...
Pucéran megszületünk, majd okosodunk, gürcölünk, s mire "bölcsebbek" leszünk -pucéran meghalunk.

Készülődés
Tankák

megrendültem, mert
meghalt velem egyidős
barátnőm, ez jel,
készülj te is, nem tudni
mikor kerül rád a sor

lomtalanítok
kidobálom életem
apróságait,
nekem fontosak voltak,
de másnak teher
/BI/

GYURIKA /Játékra/

Megadott szavak: kandúr, hegyi imola,játszótér, borzasztó, kerékkulcs

/Töredék/

Nemrégiben írtam Mici cicánkról, aki megtisztelte apám "lyukas" sakktábláját, borzasztó volt, szegény apám sokat vesződött vele, míg sikerült megtisztítania. Nos, hát ennek a Micikének a leszármazottja volt Gyurika, egy termetes kandúr, aki akkora volt, hogy bármelyik földszintes kutya megirigyelhette volna a termetét.
Gyurikát a két házzal odébb lakó K. Gyuriról neveztük el, mert-mikor meglátott bennünket a húgommal, macskaléptekkel és nyaknyújtogatással osont a kerítéshez...
Mi imádtuk Gyurikát, mert nagyon szeretett velünk játszani és úgy őrízte a házat, mint egy kutya.
De Gyurika leginkább a magaslati levegőt szerette, mint a hegyi imola. Volt a konyha sarkában, a hatalmas kétszárnyú bejárat ajtó mellett egy üveges szekrény, annak a tetején tanyázott és nézett le bennünket. Mi már megszoktuk, hogyha ott megyünk el előtte, kedélyesen megsímogatta a fejünket.
Egyszer, sötét kalapban és felöltőben,-ahogyan illik- az egyházasember (mi így hívtuk ) eljött az adót beszedni. Gyurika a törzshelyén volt és morgott, idegesíthette a fekete kalap, melytől fentről nem lehetett az arcot látni és néhányat rápaskolt a kalapra, majd ráhuppant. Az egyházasember majdnem összeesett ijedtében, még egy imát is elmondott, szegény anyám röstellkedve rohant apám fétve őrzött meggylikörjéért és megkínálta az adószedőt, hogy magáhoztérjen.De többet nem jött

hozzánk adót szedni.
A mi játszóterünk a kővel burkolt utca volt, melynek a végén volt a malom, a lovaskicsik kerekei nyomot hagytak az úttesten. Előttünk folyt a Pece patak, télen ott korcsolyáztunk, nyáron onnan hordtuk a vizet a locsoláshoz. Járdát mi építettünk, utcai szocialista brigád keretében. A járda szélén egy hatalmas villanyoszlop állt, aminek a csúcsára Gyurika felmászott, ott óbégatott, máig sem tudom, hogy jött le onnan, még tűzoltólétrával sem lehetett volna elérni.De estére már a szekrény tetején nyújtozkodott.
Akkoriban még csak néhány Trabant pöfögött az utakon, felfegyverkezve kerékkulccsal meg egyebekkel.Nekünk csak egy Csepel motorkerékpárunk volt, apám azzal közlekedett, de Gyrika oda is befészkelt magát apám ölébe, mert nagyon szeretett motorozni.

Sajnos nem tudom, hogyan végződött Gyurika története. A szüleim a hetvenes évek elején a családiházból panelba költöztek Diósgyörbe, mert a házunk helyére is panelt építetettek.
Gyurikának nem tetszett a sok betonfal, mi sem éltünk már akkor otthon.
Anyám írta, hogy Gyurika bánatosan üldögél az első emeleti ablakban, aztán egyszercsak eltűnt. Szabadnak született...
/BI/
 

Mai történetm: A mobiltelefon

A minap telefonálni akartam a mobilommal, oszt azt mondja: " erről a számról nem hívható senki."
No fene, ez meg mi? Teszem azt, hőgutát kaptam, hogyan értesítsem a mentőket? Aztán hallottam, hogy megint adategyeztetést kell csinálni a mobillal ebben az évben is, de egyébként évenként...
Eszembe jutott a tavalyi kálváriám-nem részletezem- de három napom ráment, míg e műveletet sikerült rendeznem.
Gyorsan leültem a gép mellé, semmi baj, majd online elintézem, persze sikertelen lett,mert valami számot kértek, amit állítólag SMS elküldtek, de nekem a "bejövő" tök üres volt.
Neki fohászkodtam és befurikáztam a városba a telefonosokhoz. Ott voltak egy páran, szerencsére leülhettem, volt néhány szék. Aztán közölték, hogy menjek egy házzal odébb, mert itt csak a 20-sokkal foglalkoznak. Átmentem, húztam számot és türelmesen várakoztam, ill. rogyadoztam, mert itt még szék sem volt, ahol az öreg, fáradt emberek letehették volna a sejhajukat.
Előttem egy idős bácsi egyeztetett a kedves fiatalemberrel, de valami komplikáció lehetett, mert az ügyintéző háromszor, négyszer elmondta ugyanazt az idős úrnak, de a bácsi sehogyan sem értette. Én rájöttem, hogy süket szegény, talán hangosabban kellene beszélni...Persze úgy sem értette, szegénykém legalább annyira tájékozott volt e kütyü használatához és annyit értett hozá, mint tyúk az ABC-hez-vagy mint én. Utálom a mobiltelefont! Nem is használom, de mindig nálam van, mert ugye sose lehet tudni, mikor történik valami.Mondtam is a fiatalembernek,mikor rám került a sor, hogy mi öregek már nehezen bírkózunk meg ilyen modernségekkel.
- Nem csak Önök, a fiatalok is, mert türelmetlenek és mindig rohannak!- mondta
(Le a kalappal a fiatalember türelme előtt, már ezért megérte ide jönni.)
Szóval végül minden rendben, ill. majd három nap múlva megtudom, mert addig nem használhatom a mobilomat.
Nem értem én ezt az egészet! Tizenkét éve megvettem egy telefont, biztonságérzetet adott tíz évig, most meg itt szaladgálok vele, mint egy kergebirka.
Tessék már nekem megmondani(aki tudja), mi a jó abban, ami senkinek sem jó?
/BI/
Kép: net

Csalamádé- Játékra

Megadott szavak: füge, csalamádé, bakancslista, ügyefogyott, kőfejtő

Haikuk

mérleg: mézédes
füge,- keserű élet
vaj'h merre billen?

a savanyúság
is élvezhető néha
lásd: csalamádé

nincs bakancslistám
elkopott a bakancsom
eleget láttam

 azt mondják, ügye
fogyott, mert ügyefogyott
tanú az idő

kő-fej-tő-ből nem
 lesz zseni, de még lehet
izompacsirta
/BI/

Kép: saját

Mégis érdemes

Az ember gyakran eltöpreng azon, miért írok, van-e egyáltalán értelme, kit érdekelnek az én gondjaim, bánataim, örömeim. Aki ír, az nagyon jól tudja, hogy az írás nem munka, de ami olyan drága,-időráfordítás. Mennyi mindent lehetne az alatt az idő alatt csinálni, míg a tollat koptatom.
Aztán történik valami, ami értelmet ad mégis az írásnak!
Ma a facebook megajándékozott egy emlék-versemmel, ami nem jó, nem is rossz-gondolom én, de nekem mégis nagy érték. Mert olyan emberekről emlékeztem meg benne, akiket nagyon szerettem, akiktől tanultam emberséget, figyelmet, aki bevezetett a költészet rejtelmeibe.D e már nincsenek közöttünk. Hálás vagyok minden kis emlékképért! Sajnos a mindennapi malomtaposás ritkán ad alkalmat gondolni ezen EMBEREKRE, de a szívemben vannak, és azok is, akikkel a mai napig is "találkozom" a közösségi oldalakon. Tudom, sokan közülük velem éreznek.

Jó volt akkor fejtegetni azt a borsót, nem csak azért, mert volt, hanem azért is, mert a idén épp' csak egy levesbevaló termett. No, erre csak két sor jutott volna az emlékeimre!
/BI/

Délutáni elmélkedés

(mellébeszélő költemény)
Ilona Bartha Tóth
2012

Kertemben a napon
E csendes, szép napon
zöldborsót fejtettem,
nem is sejtettem
milyen gondolatébresztő
e tett, ahogy a szemek
peregtek merengtem,
más mit csinálhat éppen
máshol, ebben az időben.
Magdi barátnőm,

bár személyese nem ismerem
álmodik Los Angelesben
s miközben alszik,
álmát angyalok őrzik.
Laci a kertben bóklászik
vagy fáradtan "unokázik".
Medvénk a barlangban tanyázik,
szerelmes szonetten rágódik,
vagy-mivel még nincs kész az ebéd
tűnődik, kinek harapja meg hátsófelét
Bigi a haza sorsán töpreng,
kérdezi a Napot
ez itt már a "jó napot?"
Van, aki a parkban,padon
elmélkedik az elmúláson,
az is lehet, meccset néz éppen,
vagy magányát oldja
szép zenében.
Bécsben nem tudom, hány óra,
majd Anikó megmondja.
Sárink hétfőn utazik
reménykedve búcsúzik.
Sorolhatnám még tovább,
de a mesének itt a vége,
a borsóm immár kipucolva,
maradok
szép napot kivánva.

Kép: net