Megadott szavak: kandúr, hegyi imola,játszótér, borzasztó, kerékkulcs
/Töredék/
Nemrégiben írtam Mici cicánkról, aki megtisztelte apám "lyukas" sakktábláját, borzasztó volt, szegény apám sokat vesződött vele, míg sikerült megtisztítania. Nos, hát ennek a Micikének a leszármazottja volt Gyurika, egy termetes kandúr, aki akkora volt, hogy bármelyik földszintes kutya megirigyelhette volna a termetét.
Gyurikát a két házzal odébb lakó K. Gyuriról neveztük el, mert-mikor meglátott bennünket a húgommal, macskaléptekkel és nyaknyújtogatással osont a kerítéshez...
Mi imádtuk Gyurikát, mert nagyon szeretett velünk játszani és úgy őrízte a házat, mint egy kutya.
De Gyurika leginkább a magaslati levegőt szerette, mint a hegyi imola. Volt a konyha sarkában, a hatalmas kétszárnyú bejárat ajtó mellett egy üveges szekrény, annak a tetején tanyázott és nézett le bennünket. Mi már megszoktuk, hogyha ott megyünk el előtte, kedélyesen megsímogatta a fejünket.
Egyszer, sötét kalapban és felöltőben,-ahogyan illik- az egyházasember (mi így hívtuk ) eljött az adót beszedni. Gyurika a törzshelyén volt és morgott, idegesíthette a fekete kalap, melytől fentről nem lehetett az arcot látni és néhányat rápaskolt a kalapra, majd ráhuppant. Az egyházasember majdnem összeesett ijedtében, még egy imát is elmondott, szegény anyám röstellkedve rohant apám fétve őrzött meggylikörjéért és megkínálta az adószedőt, hogy magáhoztérjen.De többet nem jött
hozzánk adót szedni.
A mi játszóterünk a kővel burkolt utca volt, melynek a végén volt a malom, a lovaskicsik kerekei nyomot hagytak az úttesten. Előttünk folyt a Pece patak, télen ott korcsolyáztunk, nyáron onnan hordtuk a vizet a locsoláshoz. Járdát mi építettünk, utcai szocialista brigád keretében. A járda szélén egy hatalmas villanyoszlop állt, aminek a csúcsára Gyurika felmászott, ott óbégatott, máig sem tudom, hogy jött le onnan, még tűzoltólétrával sem lehetett volna elérni.De estére már a szekrény tetején nyújtozkodott.
Akkoriban még csak néhány Trabant pöfögött az utakon, felfegyverkezve kerékkulccsal meg egyebekkel.Nekünk csak egy Csepel motorkerékpárunk volt, apám azzal közlekedett, de Gyrika oda is befészkelt magát apám ölébe, mert nagyon szeretett motorozni.
Sajnos nem tudom, hogyan végződött Gyurika története. A szüleim a hetvenes évek elején a családiházból panelba költöztek Diósgyörbe, mert a házunk helyére is panelt építetettek.
Gyurikának nem tetszett a sok betonfal, mi sem éltünk már akkor otthon.
Anyám írta, hogy Gyurika bánatosan üldögél az első emeleti ablakban, aztán egyszercsak eltűnt. Szabadnak született...
/BI/
