2018. május 12., szombat

Ijedtség
2018. május 12.
Vissza a naplóhoz

Ahogy mondani szokták, a bolond a saját kárán, az okos más kárán tanul. Sajnos megállapítom, hogy már megint az első csoportba kerültem.
Történt, hogy a kedves szomszédnőm valamelyik nap felhívott és elújságolta, hogy az éjjel valaki feszegette a garázsajtaját. Ez érdekes volt, mert nálam ugyanakkor másnap reggel az udvart és előkertet összekötő saját gyártmányú kertkapum tárva-nyitva állt, elhúzva előle a tekintélyes méretű, ménkű nehéz betontömböt, ami a zárat helyettesítette és azért tettem oda, mert azt még a kutya sem tudja elmozdítani. Eleinte nem is törődtem vele, talán szórakozott voltam és én mozdítottam el, pedig nagyon jól tudtam, hogy csak kora tavasszal metszegettem az előkertben, azóta nem jártam ott. Dehát az ember mindent megmagyaráz magának.
Most viszont megjedtem, bár nem vagyok félős, de a szobaablakom éjjel-nappal kitárva. Hogy Feco szavaival éljek, kicsit már "öregecske" vagyok( :-)), ki a bánatnak hiányzik, hogy éjjel jobbik esetben fejbekólntsanak?
Rögtön a cselekvés mezejére léptem és rendeltem egy mozgásérzékelőt itt a neten, ami elemekkel, szállítással együtt potom 4,5 ezerbe került...
Fel is szereltem. Sajnos ez még az én mozgásomat sem jelezte, viszont bekapcsolás után egyfolytában világított, így kikapcsoltam, ismerve az elemek működésének az időtartamát. Végül a bejárati ajtóra helyeztem, hogy legalább a fényében este a kulcslyukat megtaláljam. Meg a betörő is.
Szóval óvatosan az itteni vásárlásokkal...
A bejegyzést írta: Ilona

Dsida Jenő: Tíz parancsolat

Napfényes szép napot kívánok!

Dsida Jenő:Tíz parancsolat

(részlet)
Én vagyok a Te távoli
társad és örökös barátod,
kinek kezét sose fogod meg
s igazi arcát sose látod.
Én is, mint te, egyazon úton
járok szüntelen körbe-körbe
s éjszakánként ugyanúgy nézek
önmagamba, e furcsa, görbe,
törött és fátyolos tükörbe.
De nem szabad velem törődnöd,
legfeljebb ints egy lenge búcsút
felém, ha más tájakra visz
ez a vidám és néha bús út,
mely annyi felé kanyarog,
mert szánalmasan gyönge, gyatra
vadász, ki másra is figyel,
mint az üldözött drága vadra:
célod, hogy rálelj önmagadra.
Kép: saját

A FÉNY

A FÉNY
Szonett
Fény: élet, világosság és melegség.
Erő. A fény ereje táplál, hevit,
Szomorú, sápadt arcokat felderit.
Egyetlen szó, de maga a teljesség.


Ha útját valami keresztezi, tény,
A fény megtörik és sötétség lesz.
Ne féljünk, bármily komor is a vátesz,
Sötétben még jobban tündöklőbb a fény!

Szűrt fényben a létünk is sekélyebb
Nem rideg és hideg, inkább szegényebb,
Olyankor a gondolatok elülnek.

Fogadjuk a fényt ölelő karokkal,
Éltet ad, búzát érlel sugarakkal,
A fényben fák, virágok rügyeznek.
/BI/
Kép: saját

Hagy(j)ma

Hagy(j)ma

2018. május 11.
Ma úgy döntöttem, hagyma napot tartok. Reggel elindultam biciklivel vásárolni, majd hazatérve egy félóra alatt elkészítettem az ebédet.Francia hagymalevest sajtos pirítóssal és rántott hagymakarikákat majnézzel. Finom lett!!
Meg is dícsértem magam, nagyon jólesett, mert ha ez nem, akkor mi lenne más hiteles? :-)))

Ami baj, hogy nagy itt a szárazság. Minden nap beigérik az esőt, de sehol semmi, jégverésből pedig nem kérek! Szóval esténként locsolás...
Szépeket!
A bejegyzést írta: Ilona

Hétköznapi ünnepek


2018. május 9.
Nem az ünnepek jelentőségét (méltóságát?) kívánom csökkenteni, de én már úgy vagyok ezzel, hogy nekem akkor van ünnep, amikor nem álmatlanul alszom és nem rezgő gyomorral ébredek, mert tudom, hogy menni kell a boltba, ügyeket intézni a városba, vagy várni kell valakire, valamire.
Ma ilyen szép "ünnepi" napra ébredtem, reggel komótosan kimentem a kertbe, szétültettem a szépen kinőtt rézvirág palántáimat, mert a zineát káprázatos szineivel nagyon szeretem. Megittam a kispadon a kávémat, majd bementem és odatettem az ebédemet. Ez nem más, mint a töltöttpaprika. Gondoltam, újitok egy kicsit, rizs helyett most gerslit kevertem a töltelékbe. Miért is ne próbálnám ki? Ráérek...Délután majd olvasgatok és felhívok egy-két barátnőmet, mert ez sokszor elmarad az enyhén zűrös napokon...
Boldog vagyok, hogy vannak még ilyen "hétköznapi ünnepeim".

Szépeket kívánok Mindenkinek!
A bejegyzést írta: Ilona

Szabó Lőrinc: Nyitott szemmel


 Azt hiszem, kicsit fáradt vagyok, nincs túl jó hangulatom. Erre ráakadtam erre a versre:



 NYITOTT SZEMMEL


(Szabó Lőrinc)
Nem az, hogy nincs sehol egy angyal,
hogy mást vártam, az volt a nagy baj,
az, hogy csalódni lehetett
s megútálni az életet.
Mindegy, miatta vagy miattam,
nyakig az undorba ragadtam
s tisztálkodtam s elment vele
ifjúságom nagyobb fele.
Volt néhány perc, s a többit,
a többit, a többit, -
- mit kerteljek? - a többit
megette a fene.
Nyakig az undorba ragadtam,
a pénz beszélt, én meg ugattam,
aztán megúntam esztelen
siránkozni az életen
s elvonultam s békét találtam
a magam önkormányzatában,
ahol angyalnak nincs helye,
de az ördög sem fekete.
Van néhány perc, a többit,
a többit, a többit, -
barátaim, a többit
eheti a fene.
Mit hiszek, mi lesz, mi lehet még?
Hiszem a bestia szerencsét,
hiszem, hogy egyszer meghalok
és hiszem, hogy elrothadok;
ilyesmiket hiszek, de nékem
talán már erre sincs szükségem:
nyitott szemmel nézek bele
a rettenetes semmibe.
Lesz egy-két perc, a többit,
a többit, a többit, -
- úgye fiúk? - a többit
egye meg a fene!
 47Gyula Bango, Gabriella Bom és további 45 ember

2018. május 4., péntek

Emlék Anyámról

Már nyílni készülnek a rózsák,
Anyák napjára illatukat ontják,
a pünkösdi rózsa is pompázik...

Lenge szellő rázza a borostyánleveleket,
Anyám, mintha te integetnél könnyes szemmel,
mint mindig, valahányszor búcsúztam tőletek.
Gyakran elém villan egy felejthetetlen kép,
-mint zabolátlan kiscsikók a réten szaladtunk,
szedtük a sok pipacsot, te a fű közt feküdtél,
s mi rád szórtuk a vörös szirmokat,
két szemeden búzavirág kéklett....
Anyánk tündér volt, nevetve átölelt minket,
s az aranysugarak fénylő tüzében
feloldódott a sok könny, lemondás, bánat,
csak szorosan ölelt és szeretett bennünket.

Ilyen voltál, Anyám, pipacs színű szivemmel
hálával telten gondolok rád,
ki kezünket soha el nem eresztette,
légy áldott odafenn, a mennyekbe'!

Tekintetemmel végigsimogatom
a borostyán rezgő leveleit...
/BI/
Kép: Net



NÉGYSOROSAK

Ami fáj

Volt egy cérnaszál,
ami összekötött veled,
de elszakadt.
-Kötél lehetett volna!-

Az ige

Hallgattam, amit mondtál,
mint igét a templomban,
de túl nagy volt a harangzúgás,
a végét nem hallottam..

Köd

Hogyan látom én?
Te jöttél felém...
s félúton, valahol a ködben
elvesztél az  útvesztőben.
/BI/

Telihold

Este felnéztem az égre,
fényözönben született a Hold,
köldökzsinórján lógott...
Furcsa volt. Egy gömb lett belőle.
/BI/
kép: saját

2018. május 3., csütörtök

Hát ilyen nincs!... Ide a rozsdás bökőt, hogy én ezt a férfit már láttam valahol?...
"A nő hullafáradtan ért haza péntek este a munkából. Egy gyors zuhany után vacsorához készült. Fogott egy serpenyőt, bele egy kevés olajat, majd tojást ütött bele. Mellé tett még két füstölt virslit és amíg sültek reszelt egy kevés sajtot is, hogy majd a végén rászórja. A tálcára kikészítette az evőeszközöket, zöldhagymát és egy sajtoskiflit.
Az egésszel az ágyra telepedett a könnyű hálóingében és bekapcsolta a laptopot. Észrevette, hogy egy ismeretlen, magát üzletembernek kiadó férfi ismerősnek jelölte a facebook-on. Rákattintott az adatlapjára és kikerekedett szemekkel kezdte bámulni..."

Ámult, bámult! Ó, de sok este ámult ezen a furcsaságon, ugyanis csak esténként ért rá ámuldozni, a mindennapok munkálatai akkor engedtek neki idő arra, hogy böngészgessen a laptopon, törölje a közösségi oldaláról a naponta szinte hadseregnyi, távoli országokban szolgáló(és mind özvegy!) katona jelölését, miközben eltöprengett azon, honnan kellene őket ismernie. Csak nem toborzó lett az oldala?
De félretéve eme furcsaságot-rólam van szó- én elhatároztam, hogy nem engedek a csábításnak és arra gondoltam, nem is írok erre a játékra, ugyanis ez nem játék! A magam részéről a számítógépet a legnagyobb találmányok között tartom számon, de mint minden nagyszerű dolognak, ennek is vannak árny-oldalai. A világ itt hever a lábaim előtt, ill. a monitoron, rengeteget tanultam ebből a szerkenygyűből, sok ismerősre, barátra tettem szert, némelyikükkel személyesen is találkoztam...
De egy dolgot soha ne felejtsünk el, ahogy a közmondás mondja: nem mind arany, ami fénylik! Az arcnélküliség sokakat felbátorít arra, hogy nem a valós személyiségüket "adják", más bőrébe bújva szerepeljenek, más szavaival "ékeskedjenek". Tehát rendkívül oda kell figyeni, óvatosnak kell lenni.Mert még így is előfordulhat, hogy "ide a rozsdás bökőt, én ezt a férfit már láttam valahol"...
Ez vonatkozik az itt kialakult barátságokra is. Én tisztelem a barátságot, az ember nem csalódhat mindenkiben és ha arra érdemesnek tartja a másikat, bizalommal forduljon hozzá. De egy ilyen kapcsolat kialakulása véleményem szerint már magánjellegű kérdés. Én soha el nem árulnám a barátomat, semmilyen vonatkozásban-még egy "játék" keretén belül sem fedném fel valós személyét..Találkoztam itt, a Magazinban olyan személyekkel, akik a nagy o-line szerelem elmúltával kígyót, békát kiabáltak egymásra,itt közölt cikkekben...Kérdem én, kire tartozik ez?
Egy idézet a barátságról:
"A barátság azok közé az érzelmek közé tartozik, amelyeket nem lehet szavakkal megfogalmazni. Számomra a barát olyan ember aki, ha tudja, hogy fájni fog akkor is megmondja az igazat. Akkor is, ha sejti, hogy ezer darabra fog tépni a mondandója. Kimondja. Megvárja, amíg darabjaimra hullok. Aztán újra összerak. Aki ha sírok addig marad velem, amíg nem nevetek a saját magam szerencsétlenségén. A legszebb a barátságban pont az a dolog, ami leírhatatlan... Az, hogy van köztetek egy olyan kapocs, amit semmi sem szakíthat meg. Sem az idő. Sem a halál. Az, hogy érzed, hogy veled van akkor is, ha kilométerek választanak el titeket... "
- Erről van szó! Azaz nem lenne fair dolog, ha a másra nem tartozó érzéseket világgá kürtölném. Ez természetesen ugyan így vonatkozik a másik félre is.Tehát olyan barátot válasszunk, akiben 100%-ig megbízunk.Ha valahol mégis kilóg a "lóláb", vonjuk le a konzekvenciát, tévedtünk, mindenkivel megtörténhet, -szép csndesen fejezzük be.

Nekem ez jutott eszembe erről a játékról, lehet, hogy nem értetek vele egyet, de én így érzem...

Bartha Ilona
Kép: Net

2018. április 29., vasárnap

Levél barátnőmnek

Szia Icám! Gyönyörű a kerted! Én is ültetni készülök. Olyan szép idő van. Okos telefonod megvan már? Jól vagy? Nem dolgoztad túl magad? Kutyaddal is minden rendben. Olyan jókat nevetek! Bármennyire is óvatoskodtam, csak megszagolt az asztal alól! Szép napot! Puszi


Szia, Gabikám!
Remélem, nem baj, hogy itt válaszolok leveledre, nagyon örülök, hogy írtál és megtudom köszönni azt a nagy fáradtságot és kedvességet, hogy meglátogattál.Szinte minden nap gondolok Rád, épp' ma mondtam Andrásnak, hogy ha Roxy már nem lesz, ha hasoncsúszva is, de egyszer elmegyek. Különben hogyan viszonozhatnám azt a sok szépet(és finomat), amikkel elhalmoztál.Persze, nem csak ezért...A testvéredre is gondoltam, sajnos a nevét elfelejtettem, pedig kutatni szerettem volna utána.Ma is volt a Keresem a családom műsor...
Itt már napok óta nyár van, a kertben foglalatoskodom, gyönyörűek voltak a virágzó bokrok, fák, ültettem is néhány dolgot, a zöldborsó már szép nagy, csak sajnos szárazság van.

Most, a kerti munkák miatt még nem foglalkoztam a telefonnal, talán majd nyáron.Látom, hívtál a Messengerre, de ahhoz is tök hülye vagyok.
Roxy úgy van, mint én, ha nekem fáj valamim, akkor neki is adok gyógyszert, mert temészetesen akkor ő is beteg...Remélem, a nyarat még túléli. Nekem igazi társ, olykor meg is billentem, mert örökké ott fújtat, ahol én vagyok, lépni sem tudok miatta. De nem tudom, mi lesz velem, ha eltávozik.
Bárcsak közelebb lennél, olyan jó beszélgetni olyan emberrel, aki igazán ismer, nyiltan, őszintén. Mert ilyen kevés van, az egy kezem is sok a megszámolásához. Ezért vigyázz nagyon magadra, Gabikám, csak azt tudom mondani, senkiben nem lehet 100%ig megbízni, bár Te még fiatal vagy, de a csalódás minden korban csalódás, minél idősebb valaki, annál nehezebb túltenni magunkat rajta.Szívből kívánom Neked, sose legyen részed benne, de jórészt rajtunk áll!
Túl se hajszold magad, mert később jössz rá, azt sem fizeti meg senki.

De nem féltelek, mindig okos barátnőm voltál!
Sok szeretettel puszillak: Ica.
 
Ui. Sajnos a nálam készített képeket nem kaptam meg..

2018. április 27., péntek

Egy idézet és a többi

Megint kedvenc írómtól idézek: "Mindig mondd azt, amit érzel és tedd azt, amit gondolsz."
Ismeritek a Száz év magányt? Igen, ő írta, Gabriel Grazia Marquez ..
Én ez idézet szerint próbálok élni, több-kevesebb sikerrel, de lehetőleg mindig őszintén. Mert az út utolsó szakaszában koptatva a köveket már megengedhetem magamnak. Legyünk őszinték, az első szakasz általában a repdeső, boldog fiatalságé, a középső szakasz a boldogulni akarásé, a munkáé, a családé, tele kompromisszumokkal..
Tehát nekem már nincs mitől tartanom, a terveim napokra vannak beosztva és örülök, ha egyre fogyatkozó erőmmel ezeket megtudom valósítani. Semmi keserűség, szomorúság nincs bennem e miatt, hiszen ez az élet rendje, örülök, hogy eljutottam idáig.
Mindezt csak ez az idézet hozta ki belőlem, nem is tudom, miért írtam le.
A napi beszámolómat azzal kezdeném, hogy a délelőttöm főzögetéssel telt el, holnapra is, mert reggel kimegyek az itteni vásárra, így holnap a főzés miatt nem kell kapkodnom. Az ebéd: sajtgombócleves és eperpudinggal töltött palacsinta.Eddig még egyiket sem csináltam, a leves rajta van az oldalamon, ajánlom mindenkinek, finom.A palacsinta is jó lett, be is burkoltam egy párat,de aztán rugdosott a lelkiismeret, ezért gyorsan nekiestem a fűvágásnak, hogy némileg ledolgozzam. Mert ugye, a kalóriák nagyon ragaszkodóak, különösen ott szeretnek megkapaszkodni, ahol a legkevésbé kellene...
De csak félig sikerült teljesítenem, az erő, az erő hiánya-mint említettem-az én szakaszom legfőbb jellemzője. De nem baj, talán holnap délután folytathatom...:-)

Kép: net
Szép estét!

2018. április 26., csütörtök

2018. április 22., vasárnap

LUNA ÉS FORTUNA

Egyszer holdtölte volt
a domdtetőn kutya csaholt,
balsorsát tán' megszánja Luna,
üvőltve égig sírt a hangja.
És én kinek sikoltsam sorsomat?
Fotuna nálam sem kopogtat!
Oly sokat hívtam, vártam,
de csak magamra számíthattam...
Kocogtam utamon, bukdácsoltam,
de a vermekből mindig kimásztam.
Esténként tágranyílt szemmel
bámultam a Holdat,
ne verj, ne bánts,
szórj rám sugarakat!
De ma már nem imádkozom hozzád , 
tudom, mindenki maga irányítja sorsát,
mert ritka, hogy a szerencsét hozó Fortuna,
-mint meglepetés-vendég, önszántából jön,
nekünk kell egyengetni útját,
s egyszercsak beköszön...

Bartha Ilona
Kép: Net
https://youtu.be/c2C_hignWjE
 gyusziapu.deviantart.com
Bartha Ilona: LUNA ÉS FORTUNA
gyusziapu.deviantart.com