Kedves Csoporttagok, Játékosok!
Elérkezett a 4. hétre feltett játékkiírás értékelése.
Sokan és nagyon szép Renga láncsort küldtetek be, nagyon köszönöm az aktivitást!
Mégis nehéz helyzetben vagyok. Talán elkerülte a figyelmeteket, hogy-idézem-a játékkiírás a következőkre vonatkozott:
"Az előbbiek figyelembevételével tehát a feladványom: írjunk egy-egy akár
jó, akár rossz élményünkről, ami nagy hatással volt ránk, nem
elfelejthetőek, s talán egész életünkben bennünk marad. No, nem egy
egetrengetően nagy eseményre gondolok, hanem boldog-boldogtalan életünk
egy apró mozzanatára, pillanatára,,amely, mint kávéspohárban a zacc,
leülepedett bennünk.
Gondolatainkat Renga láncvers formájában kérném megírni."
Én a kiíráskor csatoltam egy inspiráló verset hozzá való képpel. Ti, szinte valamennyien erről a képről írtatok, holott egy hozzászólásomban külön felhívtam a figyelmet, hogy nem a képről kell írni.Viszont a játék másik fele vígaszt nyújtott, mert a Renga láncsort szépen betartottátok!
A játékra 14 vers érkezett, a feltevés sorrendjében.
1. Edit Szabó: Fénylő sötétség
Szép Renga-csokor, amely a feltett képen látottak alapján egy kis falu fölötti meteorit zuhanásáról szól.
"Éjjeli csendet
felrázza az álmából,
háborgat rendet
az emberek lelkében,
felébred a fájdalom"
A félelem mellett felmerül a kérdés: vajon honnan érkezett ez a meteorit? - Szótagszám rendben, ami tetszik, vannak benne rímes sorok, ami nem feltétele a Rengának, ha mégis rímel valaki, akkor általában a 3. és 5. sor rímel.
2. Orosz Piroska: Renga vers -Érzelmi síkon a hulló csillagban szerelmedet látod, keresve a szépséget, megtalálva hamvas lényed...Szótagszám rendben, szép Renga-lánc.Elírás: minnden(helyesen: minden)
3.Márta Bosnyákné Herpauer: Az én apám - Valóban a témára írt nagyon szép Renga-láncvers, egy fájdalmas emlékről, édesapád haláláról. Fájdalmasan szép, tökéletes vers.
4. Margit Szabó Kila: Csillaghullás-Szép természeti képekkel ecstelt Renga láncsor, szi
ntén rímes sorokkal, tetszett!
"Egy csillag zuhan
égi, szép fénycsóvával
ember csodálja.
Szikrázva eső csillag
eltűnik föld gyomrába."
5. Szabó Judit Gyöngy: Kívánj valamit- Csillaghullással kapcsolatos kívánságról írtál, sorsunkat kísérje szeretet. Megható, szép Renga láncsor.
6.Ildikó Lukácsné Alföldi: Hulló csillag
"Egymagam vagyok
pedig reád gondolok
érzem illatod
nélküled más vagyok most
magányomban üstökös."- Ez a magányos érzés kíséri végig a verset, a másik hiánya.Mint Renga láncsor, rendben.
7. Erzsébet Egri:Fekete Karácsony -a játékkiírásnak megfelelően egy fádalmas emléket idéztél fel, édesapád halálát Karácsony első napján. Fájdalmas, szép Renga láncsor, kár , hogy nem sikerült versszakokra bontva feltenni. (kellett helyesen)
8.Eleonóra Kertészné Rotter: Amit az ég üzen- Csodálatosn szépet írtál a kék égről! Tökéletes Renga láncsor!
9.Éva Hirth: hulló csillag lettem-
"Vele ragyognék,
az éj hiába sötét,
ő a mindenem .
Így hulló csillag lettem,
hogy folytassam életem ?"
E néhány sor mindent elmond! A hulló csillagban keresed szerelmed, míg Te magad is az lettél...Olyan szép a rímelésed, nagyon tetszett!
10. Bíró Antalné Marton Veronika: Leszállt az este-Szintén a csillagképekről írtál, a göncöl szekérről, fiastyúkról, ahogyan halanak az égen, vajon hová jutnak? Szép Renga láncsor.
11.Istvánné Keresztes: Csillagom vagy Egy csillagról írtál egy szép Rengát, amely sorsod kísérője, Veled van álmaidban, amit szeretsz, féltesz.
"Napfénye éjben
Csillagom úgy féltelek
Nagyon szeretlek
Olyan sokszor elmondom
Ismételem nem feledem"
12. Mátyás Rita: Örök szerelem -Egyedül ülsz, mégsem magányosan, nézed a csillagokat , mintha szerelmed ölelne, örök időkig. Nagyon szép Rega sor, szép rímeléssel.
13.István Rostás: Negyven éven át 185
Szép Renga sor a vágyakozásról. Itt is feltevéskor összemosódtak a sorok, magamban szétválasztottam őket. Az1.versszak 4. sorában elszámoltál egy szótagot...
14.Joli Szep. Ízlelgetve:- Kicsit összegezésnek érzem ezt a verset a játékról, buzdítás és kételyek az új felé. A vers nem Renga láncsor..
A fentiekre tekintettel úgy gondolom, méltánytalan lenne, he rangsorolnám a verseiteket.
Kiemelném Márta Bosnyákné Herpauer, Egri Zsóka és Rostás István versét, mert ők a kiírásnak megfelelően teljesítettek. Gratulálok!
Egyúttal megköszönöm Piroska Orosznak, Bíró Antalné Veronikának és Szép Jolikának, mint adminoknak, hogy ők is megtiszteltek verseikkel és írtak a játékra.
Köszönöm valamennyiőtöknek a résztvételt, a szép Renga láncsorokat és további sikeres játékokat kívánok, mer a játék komily dologés mindenből tanulni lehet!
Szeretettel: Bartha Ilona
2018. február 7., szerda
2018. február 5., hétfő
Álom után
Álom után
2018. február 5.
Találkozás
A nő:
Végre tavasz van, kipattantak a rügyek, ágyásokba kerültek a korai magok. Felüdülés a hosszú tél után érezni a tavasz illatát.
A nő készülődik, vár valakit, a férfit, akit még sosem látott, de virtuálisan ismerte. Mennyi az ilyen ismerős, némelyik rámenős, zaklató, a láthatatlan álarc mögé bújva Istennek képzeli magát, akinek mindent szabad! Keserű tapasztalatok!
De a férfi más. Similis simili gaudet!( Hasonló a hasonlónak örül). Kicsit olyan, mint ő. Néha úgy érzi, mintha az ikertestvére lenne, de az nem lehet, hiszen idősebb nála. Talán a barátja?Igen, jó lenne, ha a barátja lenne, egy kicsit tán az is-gondolta a nő.
De a barátság nagy szó! Nagyobb, mint a szerelem! A nőnek sok gyerekkori barátja van, akik valójában már a testvérei. Együtt viháncoltak, csintalankodtak, nevettek,- sírtak, mert a számuk egyre csökken, el-el távozik valaki az időösvényen.
És a férfi? Jött valahonnan, ki tudja, de a nőt különös érzés fogta el, néhány levélváltás, gondolatcsere után úgy érezte, ha tükörbe néz, a saját arca helyett a másik arcát látja.A BARÁTOM! Melegséget érzett, ugyanakkor félelmet. A nőt nem érdeklik a külsőségek, de vajon a férfi is ilyen-e és nem fog csalódni, ha meglátja? Nem tudja,csak áll ott az étterem előtt, ahol a férfi majd befordul a kocsival, ahogyan megbeszélték.
A férfi:
Egész jól megy ez a csotrogány! Elindultam, elég messze lakik ez a nő, de úgy érzem, meg kell ismernem, elvégre én vetettem fel,hogy mielőtt meghalunk, látnom kell, mert...én így akarom. Hát most majd meglátom, ki ő-bár valójában már megismertem, gondolom én,-aztán ki tudja? Talán barátom lesz, vagy már az is? Nem, az ember ne bizzon senkiben, majd meglátjuk. A “majd” még ott lóg a levegőben...Jó lenne, ha nem csalódnék!
Hol is kell befordulni? Igen, ott vár a nő, megállok, tétován megindulok felé, ő is tesz néhány lépést felém. A nő akkor úgy érzi, nem ismeretlen, valahol láttam már, ő az!-és fut a férfi felé, a nyakába csimpaszkodik és potyognak a könnyei.”Azt hittem, sosem látlak!”-suttogta. A férfi megsimogatta az arcát és meghatódva mondta: “itt vagyok!”
Ekkor feébredtem. Az ágy szélén ülve az ablakot bámultam, láttam, bár süt a nap, még mindig tél van s a szemközti ház tetejéről az olvadó hó lassan csúszik lefelé és a hólé monoton csorog az ereszről.
A nő:
Végre tavasz van, kipattantak a rügyek, ágyásokba kerültek a korai magok. Felüdülés a hosszú tél után érezni a tavasz illatát.
A nő készülődik, vár valakit, a férfit, akit még sosem látott, de virtuálisan ismerte. Mennyi az ilyen ismerős, némelyik rámenős, zaklató, a láthatatlan álarc mögé bújva Istennek képzeli magát, akinek mindent szabad! Keserű tapasztalatok!
De a férfi más. Similis simili gaudet!( Hasonló a hasonlónak örül). Kicsit olyan, mint ő. Néha úgy érzi, mintha az ikertestvére lenne, de az nem lehet, hiszen idősebb nála. Talán a barátja?Igen, jó lenne, ha a barátja lenne, egy kicsit tán az is-gondolta a nő.
De a barátság nagy szó! Nagyobb, mint a szerelem! A nőnek sok gyerekkori barátja van, akik valójában már a testvérei. Együtt viháncoltak, csintalankodtak, nevettek,- sírtak, mert a számuk egyre csökken, el-el távozik valaki az időösvényen.
És a férfi? Jött valahonnan, ki tudja, de a nőt különös érzés fogta el, néhány levélváltás, gondolatcsere után úgy érezte, ha tükörbe néz, a saját arca helyett a másik arcát látja.A BARÁTOM! Melegséget érzett, ugyanakkor félelmet. A nőt nem érdeklik a külsőségek, de vajon a férfi is ilyen-e és nem fog csalódni, ha meglátja? Nem tudja,csak áll ott az étterem előtt, ahol a férfi majd befordul a kocsival, ahogyan megbeszélték.
A férfi:
Egész jól megy ez a csotrogány! Elindultam, elég messze lakik ez a nő, de úgy érzem, meg kell ismernem, elvégre én vetettem fel,hogy mielőtt meghalunk, látnom kell, mert...én így akarom. Hát most majd meglátom, ki ő-bár valójában már megismertem, gondolom én,-aztán ki tudja? Talán barátom lesz, vagy már az is? Nem, az ember ne bizzon senkiben, majd meglátjuk. A “majd” még ott lóg a levegőben...Jó lenne, ha nem csalódnék!
Hol is kell befordulni? Igen, ott vár a nő, megállok, tétován megindulok felé, ő is tesz néhány lépést felém. A nő akkor úgy érzi, nem ismeretlen, valahol láttam már, ő az!-és fut a férfi felé, a nyakába csimpaszkodik és potyognak a könnyei.”Azt hittem, sosem látlak!”-suttogta. A férfi megsimogatta az arcát és meghatódva mondta: “itt vagyok!”
Ekkor feébredtem. Az ágy szélén ülve az ablakot bámultam, láttam, bár süt a nap, még mindig tél van s a szemközti ház tetejéről az olvadó hó lassan csúszik lefelé és a hólé monoton csorog az ereszről.
/BT/
2018. január 30., kedd
JÁTÁKKIÍRÁS, 4. hét.
Kedves Csoporttársaim!
A változatosság kedvéért úgy gondoltuk, hogy a képek helyett néha egy-egy versformát teszünk fel, valamilyen gondolat kíséretében. Törtem hát a fejem, mitévő legyek.
A játékot egy aforizmával kezdeném Fantanelltől: "Számtalan olyasmi, ami megvan nekünk, de létének nem vagyunk tudatában, másvalakinek külön-külön is a legnagyobb boldogságot okozná."
Karinthy Frigyes pedig a feladványt talán így kezdené: "Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek ". Sokat sejtető, igéző mondatok!
Az előbbiek figyelembevételével tehát a feladványom: írjunk egy-egy akár jó, akár rossz élményünkről, ami nagy hatással volt ránk, nem elfelejthetőek, s talán egész életünkben bennünk marad. No, nem egy egetrengetően nagy eseményre gondolok, hanem boldog-boldogtalan életünk egy apró mozzanatára, pillanatára,,amely, mint kávéspohárban a zacc, leülepedett bennünk.
Gondolatainkat Renga láncvers formájában kérném megírni.
Gondolom, jónéhányan ismeritek már a Rengát, ami egy ősi japán versforma, a Tankából alakult ki oly módon, hogy valaki mondott egy Tankát, majd egy-két ember kiegészítette, ill. folytatta a témához kapcsolódóan szigorú szabályok alapján a maga
5, 7, 5, 7, 7 szótagsoros verseit.
Tehát a Renga minden versszaka 31 szótagú, és a szótagszámokból látszik, hogy az első három sor Haiku.
A Renga tehát Tankákból álló verslánc.(Akit érdekel, a Wikipédiábn többet megtudhat róla)
Inspirációnak egy korábban írt Rengám:
HULLÓ CSILLAGOK
A változatosság kedvéért úgy gondoltuk, hogy a képek helyett néha egy-egy versformát teszünk fel, valamilyen gondolat kíséretében. Törtem hát a fejem, mitévő legyek.
A játékot egy aforizmával kezdeném Fantanelltől: "Számtalan olyasmi, ami megvan nekünk, de létének nem vagyunk tudatában, másvalakinek külön-külön is a legnagyobb boldogságot okozná."
Karinthy Frigyes pedig a feladványt talán így kezdené: "Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek ". Sokat sejtető, igéző mondatok!
Az előbbiek figyelembevételével tehát a feladványom: írjunk egy-egy akár jó, akár rossz élményünkről, ami nagy hatással volt ránk, nem elfelejthetőek, s talán egész életünkben bennünk marad. No, nem egy egetrengetően nagy eseményre gondolok, hanem boldog-boldogtalan életünk egy apró mozzanatára, pillanatára,,amely, mint kávéspohárban a zacc, leülepedett bennünk.
Gondolatainkat Renga láncvers formájában kérném megírni.
Gondolom, jónéhányan ismeritek már a Rengát, ami egy ősi japán versforma, a Tankából alakult ki oly módon, hogy valaki mondott egy Tankát, majd egy-két ember kiegészítette, ill. folytatta a témához kapcsolódóan szigorú szabályok alapján a maga
5, 7, 5, 7, 7 szótagsoros verseit.
Tehát a Renga minden versszaka 31 szótagú, és a szótagszámokból látszik, hogy az első három sor Haiku.
A Renga tehát Tankákból álló verslánc.(Akit érdekel, a Wikipédiábn többet megtudhat róla)
Inspirációnak egy korábban írt Rengám:
HULLÓ CSILLAGOK
Renga láncvers
emlékszel, mikor
egy csendes nyári estén
ültünk a kertben
bámultuk a holdat és
a hulló csillagokat
sereghajtók a
fények, szikráztak, égtek,
szemed mosolygott
vibráló gyertya fénye
lázrózsát fújt arcodra
tudtad már akkor
miért az izgató tűz,
titok szemedben,
hogy az élet buborék
s tovarebben a szélben
lebegve, fájón
olvad a mindenségbe
s talán lelked
álmomban visszatér majd
virrasztó bús szívembe..
Jó játékot, szép verseket várok azzal a kitétellel, hogy öt versszaknál lehetőleg ne legyen hosszabb a láncvers. A verseket a kiírás alá kérem feltenni.
Szeretettel: Bartha Ilona
Szeretettel:
2018. január 28., vasárnap
A rossz TV
Elromlott a TV-ém! Elkeseredtem, írtam is már, hogy szinte minden elektromos szerkentyűm bedöglött. A többit még tudom helyettesíteni(jórészt a kezeimmel), de a TV-t! Tudom, sokan nem vagytok TV rajongók, de most képzeljetek el egy remete embert, akinek egyetlen szórakozása a TV és a számítógép, jaj, lekopogom, nehogy ez is bedobja az unalmast!
Szóval kókadt orral odaültem a szoba ablak elé, hogy némi kapcsolatom legyen a külvilággal.Hogy a kép teljes legyen, a frissen sütött sajtosrudakat az éjjeliszekrényre helyeztem, időnként bekaptam egy-egy darabot, ezzel is szimuláltam a komfortérzetemet.
De nicsak, mit látok? Bejött a Wild csatorna! Ezt nagyon szeretem, bár már minden filmet ötvenszer láttam. De ez? Hmmm...Jobb volt! Az ablak előtti fenyőfát ellepték a madarak, ott van a madáretető és ezek a kedves kis madárkák gondtalanul kapdosták a magokat, repdestek, civakodtak.Hogy nem vették észre, hogy egy kóbor cica ott lapul lesállásban a fa alatt? El is kapott közülük egyet és hozzákezdett rohangálni a zsákmányával, majd felmászott vele egy fára, mint egy leopárd, nehogy valami hiéna észrevegye.Mert hirtelen az is megjelent a kétfarkú kutyapárt személyében. Ez a néhány házzal odébb lakó Buksi volt, aki olyan puli féle és nyáron, a nagy hőségben levágták a szőrét, azóta két farka lett, csodálatos, szerintem róla mintázták a párt emblémáját, de nem kapott érte egy kiló tápot sem...
Míg ezen méltatlankodtam, bejött a képbe a Muzsika TV, hazaért munkából az egyik gyerek a szomszédságból, harsogott a zene a kocsiból, nem tudtam lehalkítani. Még a Hír TV hiányzott, de ahhoz fel kellett öltöznöm és elbicajozni a falu közepébe, a boltba (merthogy a kocsim sem indul). Mindegy. Mikor a boltba betértem, Mári néni lelkesen mondta éppen a híreket, akkor kezdte el, mondván, "jó napot, Magyarország!", miközben pirosorrú Misi egy kisüveg rummal a kezében lelkesen bólogatott.Mári aztán kezdett rátérni a Sorosra, -a fejemhez kaptam, erre már nem vagyok vevő! Ki is jöttem, mit tébláboljak ott, nem maradtam le semmiről, csak otthon jöttem rá, hogy a mindennapit sem vettem meg. Nesze Neked, "Hazahúzó"!
Így eltévézgettem, egy darabig nem is fogom megcsináltatni, fölösleges pénkidobás.Fizetni meg így is kell érte, meg úgyis...
/BI/
Szóval kókadt orral odaültem a szoba ablak elé, hogy némi kapcsolatom legyen a külvilággal.Hogy a kép teljes legyen, a frissen sütött sajtosrudakat az éjjeliszekrényre helyeztem, időnként bekaptam egy-egy darabot, ezzel is szimuláltam a komfortérzetemet.
De nicsak, mit látok? Bejött a Wild csatorna! Ezt nagyon szeretem, bár már minden filmet ötvenszer láttam. De ez? Hmmm...Jobb volt! Az ablak előtti fenyőfát ellepték a madarak, ott van a madáretető és ezek a kedves kis madárkák gondtalanul kapdosták a magokat, repdestek, civakodtak.Hogy nem vették észre, hogy egy kóbor cica ott lapul lesállásban a fa alatt? El is kapott közülük egyet és hozzákezdett rohangálni a zsákmányával, majd felmászott vele egy fára, mint egy leopárd, nehogy valami hiéna észrevegye.Mert hirtelen az is megjelent a kétfarkú kutyapárt személyében. Ez a néhány házzal odébb lakó Buksi volt, aki olyan puli féle és nyáron, a nagy hőségben levágták a szőrét, azóta két farka lett, csodálatos, szerintem róla mintázták a párt emblémáját, de nem kapott érte egy kiló tápot sem...
Míg ezen méltatlankodtam, bejött a képbe a Muzsika TV, hazaért munkából az egyik gyerek a szomszédságból, harsogott a zene a kocsiból, nem tudtam lehalkítani. Még a Hír TV hiányzott, de ahhoz fel kellett öltöznöm és elbicajozni a falu közepébe, a boltba (merthogy a kocsim sem indul). Mindegy. Mikor a boltba betértem, Mári néni lelkesen mondta éppen a híreket, akkor kezdte el, mondván, "jó napot, Magyarország!", miközben pirosorrú Misi egy kisüveg rummal a kezében lelkesen bólogatott.Mári aztán kezdett rátérni a Sorosra, -a fejemhez kaptam, erre már nem vagyok vevő! Ki is jöttem, mit tébláboljak ott, nem maradtam le semmiről, csak otthon jöttem rá, hogy a mindennapit sem vettem meg. Nesze Neked, "Hazahúzó"!
Így eltévézgettem, egy darabig nem is fogom megcsináltatni, fölösleges pénkidobás.Fizetni meg így is kell érte, meg úgyis...
/BI/
2018. január 25., csütörtök
A Léghajó játék értékelése
Salláné
Gyöngyi választása, Szinyei Merse Pál festménye, melyen a festőművész
az élet szépségét, a boldog, napfényes létet örökítette meg.
Címe: Léghajó
Címe: Léghajó
Számomra ez a léghajó a szabadságot jelképezi. De örömmel olvastam, szinte mindnyájatoknak szimbólizál valamit, nem csak egy repülő eszközt jelent. Nagyon szép versek születtek, öröm volt olvasni, társulni a gondolataitokkal.
A játékra 14 vers érkezett, beérkezési sorrendben az alábbiak:
1. Birta Angéla Angi: A magosban - Nagyon tetszett a versed. A két utolsó sorban minden benne van:
"Lelkem lufballon, mindent megcsodál
ott is életet lát, hol minden sívár!"
Érzékeny lelked bízik a képzelet erejében, nyitottságod az új felfedezések iránt, mégis úgy érzed, az egyetlen biztos pont a föld a talpad alatt. Ezzel én is így vagyok.( utazni-rövid "u")
2. Ildikó Lukácsné Alföldi: Léghajó
"Gondolataink szerte foszló
álmaink olyan mint a Léghajó" Szép versedben a léghajó álmaidat, vágyaidat testesíti meg. Igen, addig élünk, amíg vannak álmaink...
3.Orosz Piroska: Repülni vágytam - A Tőled megszokott, dallamos versedben képzeletbeli utazást tettél a léghajóvlal. Szép vers!
4.Eleonora Kertészné Rotter: Békés táj - Nórika, Te-mint a címben is utaltál rá-rövid, de ütős versedben a felhők felett jártál, a béke és a színek káprázatos világában.Sokan vágyunk ide.
"Föld vonzalmából kikerültem végre,
Ég felé lebegtet, ringat léghajóm," Nagyon szép vers, remek rímeléssel.
5. Márta Bosnyákné Harpauer: Léghajóval -
"Már tudom, mit fogok tenni.
Egy léghajót fogok bérelni,
Felszállok a magasba a madarakhoz,
Onnan nézem, milyen aprók vagytok." -Milyen jó a magasban! Kidobálod a gondokat, felhők szélén ülve lóbálod a lábadat! Megragadott a versed, az elképzelésed közelíti az enyémet, a szabadság érzetét adja. Szép vers, hibátlan rímeléssel,Márti!
6. Zsuzsa Kalocsa: Gyerekkori álom-Ritmikus vers, van benne élet...
"Emlékeim közt felejthetetlen
élmény,
a magasság átélése -
leírhatatlan szépség.
Mint a szerelem –
kimondhatatlan érzés,
a legszebb, mely életünk
végéig kísér." A vers soraiból kicseng a gyerekkori álom-utazás, mely a legszebb érzésben, a szerelemben teljesedik ki.Nagyon tetszett.
7. Albert Ferenc Gufi: Szállni fellegek között -Csodásat írtál, Gufi! Nyomonkövetve a festő ecsetét, vadludak között szárnyaltál a kék égen.
"Habár, a fénylő napkorong
a horizonton már túljár;
festőn színez láthatárt,
s fellegek fennkölt magasán
türkizben fürdet eget,
pasztellkék ecsetje nyomán."-Csak felsőfokon tudok beszélni versedről!
8. Joli Szep. Léghajó - Jolika, szép verset olvastam Tőled. A légi utazás kellemes szépségét ecsetelted, kicsit összehasonlítva a lenti "rendetlenséggel". Gratulálok, tetszett!
"Igazi szabadságot adó érzés
néztem ott fent,hogy zavartalan a rend
nem úgy mint a földön lent."
9.István Rostás: Léghajó 157 - Kedves István, meglepett ez a versed. Olvasás közben jöttem rá, talán egy teletrichont akártál írni, de ott a mondatok végén lévő betűk összeolvasásából kellene kiadódni a "léghajó" szónak. Akrostichon sem lehet, mert ott pedig a kezdőbetűkből. Előfordulhat, hogy az én ismereteim hiányosak, légyszíves, akkor majd közöld, de ilyen módon, ahogy Te írtad, még ilyen tipusú verset nem olvastam.A vers szép lenne, de a kiemelt betűk megtörik a sorokat.
10. Edit Szabó: Föld felett - Könnyed, szép rímelésű vers a szabadságról, amit a repülés ad.Ez a négy sor mindent elmond:
"Felfedezem országomat,
megtekintem a lakókat,
messzire körbe nézek,
láthatom az életet."-szép!
11.Margit Szabó Kila:Szállj, álomgömb - Lenyügöző vers, tökéletes rímeléssel, gondolatokkal, nagyon tetszik!
"Vágyakozom rég a magas felhőkbe,
madárként szabadon szállni az egekbe.
Szállj álomgömb! Röpülj a végtelenbe!
Látni szeretném a Földet kicsibe!
Léghajóban lebeg testünk, a lelkünk.
Átölel bennünket édes szerelmünk.
Boldogság tüze éget, ha rám nézel!
Látni a tengert! Fölötte érkezel.
Ragyog a szem fent a csillagok láttán.
Szívünk reszket az ég szép káprázatán.
Fellegben örülünk a paradicsomnak,
kacagás-muzsika elvarázsolnak.
Édenbe érkezünk,románcunk lángol.
Repdesünk örömbe a boldogságtól.
Holnap majd visszatérünk a földünkre.
Égi utunk, szívünkbe marad örökre."
12. Mátyás Rita: Álomutazás - Azt tudom írni, amit az előző versről. Versednek dallama van, szinte elénekeled, mit látsz alant..Tökéletes, szép rímek..Csak négy sor:
"csodaszép álom, fonta körbe testem,
köszönöm Istenem, ezt átélhettem.
Felhők közt repültem, egy léghajóval,
alattunk a táj,ezerféle jóval."
13.Biró Antalné Veronika: Szinyei Merse Pál.Léghajó -Aranyos vers, könnyed, elragadó. Tetszett!
"Kis unokám egyik este
Rajzával szállt egy felhőre.
Ott volt a felhő eleje,
Lógatta lábát a semmibe."
14. Istvánné Keresztes : Léghajó -Egy madár szemszögével, a szeretet érzésével csodálod a világot. Szép vers.
"Kék Ég tengerén
A léghajóból szétnézve
Picike kis madár Pintyőke
Madártávlatból dúdolva
Szíve dallamával szárnyalva
Érzése Felemelő
Az Anyaföldet csodálja"
Kedveseim, nagyon szép verseket írtatok és én most itt rágom a körmöm, nem akarok "légbőlkapott "szavakat ejteni, de nagyon nehéz most valamiféle sorrendet felállítani. De dönteni kell, ennek alapján, megosztva, sorrend szerint:
I. helyezettek: Birta Angéla, Angi, Orosz Piroska,Eleonora Kertészné Rotter,Márta Bosnyákné Harpauer,Zsuzsa Kalocsa, Albert Ferenc Gufi, Joli Szép,Edit Szabó, Margit Szabó Kila, Mátyás Rita
II. helyezettek: Ildikó Lukácsné Alföldi, István Rostás,Bíró Antalné Veronika, Istvánné Keresztes
Őszinte szívvel gratulálok Mindnyájatoknak, ismételve: nagyon szép versek születtek!
Szeretettel: Bartha Ilona
2018. január 24., szerda
A VADÁSZAT /játékra/
Repül a hinta, hasítja a léget,
ahogyan vadlibák éke az eget,
előre-hátra, fel-és le, s nevetés
úgy csobog fentről, mint a vízesés.
A parkban, fa alatt egy férfi ácsorog,
remegő szája szélén nyál csorog.
Két szőke copf viháncol a vállán,
a kislány elbújt egy bokor alján,
kicsit távolabb az anyuka egy nővel beszélget,
úgy belefeleledkeznek, szinte megáll az élet...
A parkban, fa alatt egy férfi ácsorog,
kabátját széttárja s kéjesen vigyorog.
Halk sikoly hallik, majd nyögdécsel a csönd,
prédáját húzza a vadász árnyas fák mögött,
nem hallatszik más, csak vidám csicsergés,
rúgott labdától pattog a játszótér kerítés...
Parkban, a fa alatt nem ácsorog senki,
áldozatát a férfi karjaiban kocsijához viszi.
Vigyázat anyukák! Nagy az Isten állatkertje
-emberekkel tele-
szemetekkel mindig találkozzon
gyermeketek szeme!
/BI/
kép: net
ahogyan vadlibák éke az eget,
előre-hátra, fel-és le, s nevetés
úgy csobog fentről, mint a vízesés.
A parkban, fa alatt egy férfi ácsorog,
remegő szája szélén nyál csorog.
Két szőke copf viháncol a vállán,
a kislány elbújt egy bokor alján,
kicsit távolabb az anyuka egy nővel beszélget,
úgy belefeleledkeznek, szinte megáll az élet...
A parkban, fa alatt egy férfi ácsorog,
kabátját széttárja s kéjesen vigyorog.
Halk sikoly hallik, majd nyögdécsel a csönd,
prédáját húzza a vadász árnyas fák mögött,
nem hallatszik más, csak vidám csicsergés,
rúgott labdától pattog a játszótér kerítés...
Parkban, a fa alatt nem ácsorog senki,
áldozatát a férfi karjaiban kocsijához viszi.
Vigyázat anyukák! Nagy az Isten állatkertje
-emberekkel tele-
szemetekkel mindig találkozzon
gyermeketek szeme!
/BI/
kép: net
2018. január 22., hétfő
Erőtlenül
Kályhám duruzsoló melegében
nézem az áttetsző üvegen át a lángokat,
egymásba fonódva tüzes táncot járnak,
majd lánglelkük füstként felszáll a kéményben.
Valahol messze jár már a képzeletem,
el,-valahová elvágyok innen,
nem tudom hová, csak elsuhannék csendben,
képzelődöm, hol lelném meg helyem.
Most itt heverészek háborítatlanul,
írhatnék valami szépet a havas télről,
de mire elkezdeném, hólé csorog a fenyőről,
s a fantázia haldokolva belémfúl...
/BI/
Kép: net
nézem az áttetsző üvegen át a lángokat,
egymásba fonódva tüzes táncot járnak,
majd lánglelkük füstként felszáll a kéményben.
Valahol messze jár már a képzeletem,
el,-valahová elvágyok innen,
nem tudom hová, csak elsuhannék csendben,
képzelődöm, hol lelném meg helyem.
Most itt heverészek háborítatlanul,
írhatnék valami szépet a havas télről,
de mire elkezdeném, hólé csorog a fenyőről,
s a fantázia haldokolva belémfúl...
/BI/
Kép: net
2018. január 21., vasárnap
Hóesés
Gyorsan
megörökítettem ezt a hóesést, mert kezdem megtanulni a jövőbelátást!
Annyit már tudok, hogy hol van már a hosszútávra tervezgetés ideje?
Szemem előtt minden nap csak a jövő apró, tört arabjai jelennek meg, de
azok is sokatmondóak! Azoknak, akik hisznek benne...
/BI/
/BI/
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)







