SZINEK

2017. december 9., szombat

FB megemlékezés 2017 évemről, Edit Fekete: Digitális Antológia 2017.

Köszönöm a megemlékezést!

♥2017.12.08.

Edit Fekete - digital antolgy - 2017

Fekete Edit 2017 digitális antólgia

gyusziapu.deviantart.com

2017. december 8., péntek

Asszociáció Tóth Árpád: Őszi kérdés című versére

Tóth Árpád

Őszi kérdés

Jártál-e mostanában a csendes tarlón este,
Mikor csillaggal ékes a roppant, tiszta tér,
S nagy, lassú szekerek ballagnak haza, messze,
S róluk a szénaillat meghalni visszatér?

És fájt-e, amíg nézted a nyárfást révedezve,
Hogy reszket agg fejük, az ezüstösfehér,
S hogy édes életednek újra egy éve veszve,
Mert viszi már szeptember, a nagy szénásszekér?

S ültél-e elfáradva kemény, útmenti kőre,
Merőn bámulva vissza az elvakúlt időkbe
És feldöbbenve: jaj! ha most ledőlnél halva!

S eszméltél-e fel árván az éji hidegen,
Mikor a késő szellő, mint kósza, idegen
Eb, lábadhoz simúlt s bús kezeidet nyalta?

Asszociáció

Monoton élet

Ősz végén autómmal suhantam

a főúton, mely mint főér a szívet

kettéosztotta a learatott mezőket,

főtt kukorica ízét éreztem a számban

s láttam, amint egy sertés tengerit túrja a tálban.

Láttál-e már ilyet? Vagy éppen pihensz

fáradtan, munka után a panel negyedik emeletén,

elmerengve azon, hogy túl vagy már életed delén,

ám újra itt az ősz, s te sorsod írása szerint tengsz-lengsz,

álmaidban valami új változásban reménykedsz...

Ha vége a robotnak, elfásultan zötyögsz

buszon vagy villamoson, majd leülsz

néhány percre a parki padra, gondolataidba merülsz.

Miért fáj ez a monoton élet? Halkan nyögsz,

majd felállsz,- idő, míg hazatalálsz.

Álmaimban őszi estén a csillagokban jártam,

de a kép összetört, didergő kutya vonyított.

Lezuhantam. Megmaradok? Még a hideg is kirázott!

S a hajnali ködszitálta sugarak ott bolyongtak
a szélzörgette kopasz fa ágai között...

Bartha Ilona

2017. december 3., vasárnap

Esti séta

E tél friss havas estéjén
-Advent első vasárnapján-
kutyámmal bandukolok az út szélén,
fehér a drótkerítés rácsa a kis közben,
a járdalapokon totyog a léptem,
fekete nyomot hagy. Örültem.
Szűk kis én-világomban a köddel
gomolygott bennem a leülepedett csend,
érzékeimben halk szimfónia zeng..
Jó érzés ez a békesség, az utcalámpa fényében,
-mint ezer pillangó, hópelyhek lebegnek,
majd rámszálltak tisztán, fehéren,
beborítanak csendes várakozással,
miközben utamról lassan hazaérek.

Te tőlem messze is tudod, mit érzek...

Bartha Ilona
Kép: Net

2017. december 1., péntek

Müller Péter születésnapján(Emilia Erdős tette fel)

Müller Péter (Budapest, 1936. december 1. –) József Attila-díjas író, dramaturg, forgatókönyvíró, előadó. A hazai spirituális irodalom egyik legismertebb alakja.
Csokorba kötöttem egy pár idézetet: Müller Pétertől

💮
Ha a közeledben van, akit szeretsz, mintha melegebb lenne a levegő. A tárgyak mosolyogni kezdenek, a szoba ismerősebb lesz, mintha az illat is megváltozna körülötted, ha a közeledben van, aki számodra kedves. Ez az összetéveszthetetlen jelenlét-érzet, amikor az idegenség hirtelen ismerőssé válik, amikor meghitté varázsolódik a környezeted - a szeretet biztos jele.
******
A lelki szeretet nem más, mint az érzéki szeretetnek egy magasabb minőségű, finomabb halmazállapota.
******
Rendszerint van egy, akit igazán szeretünk. Aki a legkedvesebb. Lelkünkhöz közelálló. Olyan titok ez, melyet nem szabad bolygatni. A szeretet mélyebben van. Tudatnál, akaratnál, vágynál, képzeletnél, társadalmi elvárásnál mélyebben. A szeretet nem kötelesség, nem feladat. Nem józan ésszel, akarattal, kényszerrel előidézhető állapot. A szeretet: a szabadság jegyében áll.
******
Vannak az életünkben olyan események, amelyekről - miközben javában zajlanak még - tudjuk, hogy sohasem felejtjük el. Ilyen egy-egy jó beszélgetés, egy ölelés, néha egy szép zene; amíg éled, egy Hang azt mondja benned: "szívd magadba jó mélyen ezt az élményt, mert ebből kell táplálkoznod egy életen át!" Ne felejtsd el!... Ide vissza kell találnod, mindig!
******
Aki nem tudja átélni a másik örömét, fájdalmát, aki képtelen belebújni egy másik ember lelkébe, aki nem éli át, hogy a másik ember önálló világ - az (...) nem tud szeretni még.
******
Nyúlj felém "jó kezekkel", s vetíts rám magadból olyasmiket, amik az életemet megkönnyítik: láss jobbnak, mint amilyen vagyok. És cserébe én is ezt teszem.
******
Másoktól várni a boldogságunkat éppolyan ostobaság, mintha másoktól várnánk, hogy helyettünk nőjenek fel, helyettünk tanuljanak, helyettünk szenvedjenek, örüljenek és éljenek.
******
"Szívvel látni" nem azt jelenti, hogy nem látom a hibáidat, esendőségeidet, néha még a legtaszítóbb, leg megvetendőbb tulajdonságaidat is. Nem azt, hogy nem látom meg a "gonoszságodat", amitől, mint minden ember, te sem tudtál vagy nem akartál megszabadulni - hanem azt, hogy mindezeknél följebb is nézek benned, és tudom, hogy több vagy, mint a démonaid!
******
Ha veszítettél már el valakit, tudod, hogy a vesztés pillanatában szeretted a legjobban és a legigazabban. Amikor szembesültél azzal, hogy "nincs". Amikor a sors letépi rólunk azt, akit szeretünk, s ott maradunk kifosztva, egyedül - a hiányban döbbenünk rá, mennyire szerettük. Utólag. És jönnek az emlékek: a közönyös hétköznapok, a szürke reggelek, a fáradt fölkelések, a rosszkedvű morgások, veszekedések, összezördülések, a kellemetlen esték, amikor nem történt semmi, csak ültetek egymás mellett, üresen - a hiány fájdalmas érzésével visszanézve villámfényben látod meg a múltadat, s azt kiáltod:
- Milyen hülye voltam! Nem láttam, milyen kincset szórok szét minden percben és órában!... Bár akkor tudtam volna, amit most tudok: hogy ajándék volt vele az élet! Bár visszatérhetne, akár csak egyetlen percre is! Másképp szólnék hozzá? Másképp látnám, másképp ölelném... És elmondanám neki azt, hogy... Mit is?... Amit nem lehet elmondani.
******
Egyre inkább az az érzésem, hogy az életünk egyetlen mondat, csak nem tudjuk kimondani, hogy mi az. (...) A nagy találkozások, a lélek közeli pillanatok mindig azok voltak, amikor valakit megszerettem. Az igazi csoda a barátság, a valódi, emberközeli kapcsolat, amikor egyszer csak repül velünk az idő, és az az érzésünk, hogy mi már valahol találkoztunk. Néha egy pillanat többet ér, mint egy egész esztendő.
******
A legszebb ajándék: egy mosoly. Egy ölelés. Vagy még az sem - csak egy gondolat: "Szeretlek".

💗
******

2017. november 29., szerda

A jövő

Világéletemben optimista voltam, de mostanában azt vettem észre magamon, mintha leszálló félben lenne a derülátásom. Ritkán nézek TV-t, mert mindig rosszkor kapcsolom be. Nem tudom kiszámítani...Szóval valamelyik nap egy női bundát mutogattak, ami macskaszőrből készült. Egy ilyen bundához több tíz macska szükségeltetik...Kinek van gusztusa magáravenni ezeknek a szerencsélen állatoknak a szőrét-bőrét?
De amit tegnap hallottam, még ezen is túltesz. Én szeretem az életet, de már annak is örülök, talán mégsem lesz már több tíz-évem, mert valószínű éhen fogok meghalni. Finnországban ugyanis már javában készítik a tücskökből készült kenyeret, sőt, a tudósok kutatják, milyen bogarakat zabálhatunk még meg, mert Isten adta fehérjeforrások. Még ilyet! Magam előtt látom az aranyló búzamazőket, melyekben tücskök muzsikálnak, majd elhallgatnak, mert az ember felfalta őket. És mi lesz a búzával?
Rövid időn belül nem lesz tanácsos hallgatni a hőszerelmes deli ifjút, amint úgy udvarol kedvesének:" úgy szeretlek, majd megeszlek"...Szencsére engem ez már nem érint, mert rágós falat lennék...

Bartha lona

2017. november 28., kedd

Még van idő a születésig

Advent. Szíven kinyílt,
magányomban zajtalan a várakozás,
asztalomon haványan világít a gyertyaláng..

A víz befagyott a vizeshordó felszínén,
kimeregetem, nehogy az égiek hidege
szétfeszítse,
mint engem a kavargó gondolatok.
Töprengtem, vajon a mai világban
mit jelent ez az ünnepi várakozás.
Mert sok a nyüzsgés, a faarc, a vásárlás,
tülekedés és leárazás..
Fáradt tekinteteken bizonytalankodás,
telefoncsörgés és adománykérés ide-oda,
szépen vagy agresszíven.
TV, rádió harsog mindig csak egy nevet,
mert ő, csak ő a hibás, hogy a magyarokat
balsors fenyeget...
Talán mindnyájan tettünk (nem tettünk)
valamit, hogy e lüktető modernségben
elvesztettük a lenkünk.
Mert bárhogy kutatom, keresem a meghitt csendet,
nem érzem, nem találom az Adventet...

Nem késő még, van idő a születésig,
csak lenne bennünk egy parányi hit,
s még azok is, akiknek légüres térben
úszik a lelkük,
legyen egy pici pont, egy porszem,
amit a gyertya fénye megvilágít..

Még mindig hullanak a tobozok
a fenyőfámról...

Bartha Ilona
Kép: Saját

2017. november 26., vasárnap

ADVENTI SZONETTÍRÁS

Drága Ary!
Ezúton megküldöm az én szonettemet, remélem, megfelel.Ronsard szonett-formában írtam, a rímeket és a 10-11 szótagszámokat ennek alapján vettem figyelembe.

XI. szonett:

Kezdő sora: A bűn terhe tovább nem nehezül. (Megjegyzés: itt a sor eleji S-betű a mesterszonettől eltérően kimarad!)

Befejező sora: Így várlak míg te álmodsz, s bennem ébredsz.

XI. szonett:

Bartha Ilona, jelige: ünnep

A bűn terhe tovább nem nehezül.

Templomodban, a hajnali rorátén

kérlek Uram, könnyíts test-lélek terhén,

hittel várjalak Advent ünnepén.

Gyertyák fényében meleget érzek,

mely oly nagy hiány e nyűgös világban,

eltévedünk gyarló hazugságokban,

s belénk telepednek a félelmek.

Most, család járás idején várom,

lelj szállást az én lélekutamon,

tisztán és hittel érezzem, hogy szeretsz.

Jöjj Jézus, karácsonyi fényekben,

s te is, ki már ott vagy a mennyekben!

Igy várlak, míg te álmodsz, s bennem ébredsz.

Köszönettel: Ica

2017. november 25., szombat

Mai boldogságom

Ma boldognak éreztem magam. Nem szárnyaló boldogság ez, hanem béke és megelégedettség.
Reggel, ebben a zord, ködös időben lebonyolítottam a bevásárlásomat, bajok és gondok nélkül.
Pedig félve indultam el, az úttest nedvességtől fénylett, ilyenkor nem nehéz megcsúszni a kocsival. Aztán féltem a tömegtől, a zajoktól, a lökdösődéstől.
De nem történt semmi rossz.
Hazaérve, éppen kipakoltam, mikor eljöttek a keresztfiamék. Születésnapja volt, felköszöntöttem és egy kávé és krémes mellett elbeszélgettünk.
Később telefonon hívott egy barátnőm, majd egy órát társalogtunk, kitárgyaltuk örömünket-bánatunkat, viccelődtünk, bosszankodtunk és jókat nevettünk(magunkon), ahogyan mindig.
Most pihenek és jóleső érzettel kostatálom, boldog volt ez a napom. Nekem már ilyen kevés kell a boldogságoz.
Kevés?- Ó, nem is olyan kevés a nyugalom és elégedettség ebben a mai zaklatott világban...

Bartha Ilona
Kép: net

OKLEVÉL/ 2017.nov.21.

november 21., 19:59 ·

‎Olga Ottilia Szathmáry‎ – FÉSZEK

november 21., 19:47 ·

A Fészek Irodalmi és Művészeti Csoport 3. Vers-versenyének eredményeit Szép Joli oklevélkeretbe szerkesztette! Netán, ha van valami tartalmi elírás az az én hib...
Továbbiak

2017. december 9., szombat

2017. december 8., péntek

2017. december 3., vasárnap

2017. december 1., péntek

2017. november 29., szerda

2017. november 28., kedd

2017. november 26., vasárnap

2017. november 25., szombat

Hozzászólások

Hozzászólások

Hozzászólások