Mennék már

Mennék már feléd
hívnak az útmeti jegenyék
koronájuk felér a felhőkig
de még árnyékukat taposom
a poros úton, Istenem, meddig?
Vágyam ott kókadozik
a tikkadt virágok között
utilapú levele láthatatlanná teszi
csak én tudom, hogy ott van
senki észre nem veszi...
Mennék már feléd enyhe szél-lebegéssel
hagynám e zavaros vízű világot
hol fulladozom zizzenő nyárfa-rezgésével.
Egyre szűkebb a hely itt nekem
hold hűvös, fénylő udvarába vágyom
s nem kötne gúzsba a lenti félelem.

Mennék már feléd, de még szorít az idő,
talán tompítja vágyam egy frissitő eső...

Bartha Ilona
Kép. Google

A BÜKKBEN

Úgy vágyom fel, a hegyekbe,
de jó lenne most a Bükkbe'!
Mert a lombok árnyat adnak,
átszűrik a sugarakat...
Egy rőtszőrű őz a fa mögött
lesi,-ni-ni, ki jön ott?
A távolban egy madárka
hangja rikolt a világba,
lépteim reccsenő neszét
magába zárja az avar,
nem űz el innen engem
sem zápor, sem zivatar.
Létem csodája vagy természet,
-bár természeted szeszélyes,
hol tüzet okádsz, halálost,
hol hűsen ölelsz, mint most.
Minden évben megtérek hozzád,
ha lelkem pihenni vágy,
megyek, mint hívők a templomba,
kapaszkodom a sziklákba,
hegyed alján bükkfák között
bújócskázik a múlt idő,
felettem egy szirti sas száll,
csőrében prédaként a jövő...

Bartha Ilona
Kép: saját

Fülledtség

Fülleddt, forró nyári napok,
vérszívó esti rovarok,
felfordult a világ,tűzcsóvák,
-araszolgatok, mint a rák..
Ily

en jó dolgom még sose volt,
egész nap fekszem, mint a holt,
plafont bámulok sötétben,
egy pók a hálóját szövi éppen.
Olyan a lakás, mint egy katlan,
ventillátor búg szakadatlan,
szemem vibrál, csorog a homlokom,
oh, mily jó lenne most északon,
egy-egy olvadó jégdarab rám esne,
a felmelegedés nekem jót tenne...
Hahó! Mennydörgés, jön a vihar!
-de csak illuzió, ördögkacaj...
Forró falak közt tovább fekszem,
s ringatom magam reménységben,
talán majd holnap lesz enyhülés,
kiszabadít börtönömből egy lehülés.

A kókadó virágok felemelik fejüket,
Uram, egy csendes esővel
áldj meg bennünket!

Bartha Ilona
Kép: Google

ARY szonettkoszorújához (pályázat) Lélekdícsérő

/Javított/

XII. szonett-jelige: szeretet

A lélek nem más, mint Isten szikrája,

izzón élni Isten kegyelméből,

földi létben szeretve lenni szívből,

nem sodródni reménység árjában.

Legyen minden nap lelkünkben szeretet,

s este, ha kinyitom ablakomat,

az égi sötétben látom arcodat,

vörös rózsák illata közt lebeg.

Minden gondolatod, kis rezzenésed

tükör- megmutatja belső éned,
a hitedet, mely szerelmed nektárja.

Ne hullócsillag legyen szerelmünk,

mennyei húrokon pendüljön lelkünk.

Testünket égi fénye dajkálja.

Bartha Ilona

Kedves BARÁTAIM!

Nagyon meleg van, engem kicsit lehangol, fáradékonnyá, némileg ingerültté tesz ez a hőség.Gondolom, nem csak én vagyok így ezzel.
Most, hogy sütögetem az ebédre a rántotthúst és közben törölgetem a homlokomról a verítéket, furcsa gondolataim támadtak. Nehéz az élet manapság, az embert itt-ott atrocitások érik és legyünk őszinték, kimondva vagy kimondatlanul mi sem kíméljük egymást minden esetben.Ezért arra gondoltam, szerezzünk egymásnak egy szép napot! Igazán nem kerül semmibe, oly sokszor érzem azt, hogy még egy jó szó is képes széppé varárzsolni a napomat. Lehet, hogy nem mindenki örül az ötletemnek, nem játékról van szó, nem kötelező résztvenni benne.
Tehát arra gondoltam, válasszatok magatoknak a barátaitok, ismerőseitek közül két embert, akik közel állnak hozzátok valamilyen okból és írjatok róluk néhány szép szót. Ki ne örülne ennek? Bár nem könnyű, mert például nekem kevés lenne a tíz ujjam is, ha hirtelen kapásból választanom kellene, mert majdmindenkiben találok szeretnivaló tulajdonságot.
Az én egyik választottam  ERZSÉBET PÁDÁR.

Erzsikém, nagyon szeretem az odafigyelésed, érzem a szereteted, bár még ,találkoztunk személyesen. Sok mindenben azonosak a meglátásaink, egyszerű vagy.

őszinte vagy, Te is szereted a kertészkedést és mindenkihez van egy jó szavad, egy mosolygó lájkod. Maradj meg mindig ilyennek! Puszillak!

A másik választottam bizonyára csodálkozni fog, hogy Őt jelöltem, hiszen e röpke időre, míg be tudok lépni, sokszor csak annyira futja, hogy egy szivet hagyok a versei alatt. Régen ismerem már, de szintén nem találkoztunk még, lelkileg nagyon közel van hozzám, a versei újra-és újra elvarázsolnak.Egyszerűen nem tudom, hogy lehet valakiben ennyi szép és ami fontos, ki is tudja fejezni, életet lehel minden gondolatba.Nekem Ő a VARÁZSLÓ! És a példaképem!
Ő ETELA DVORÁK! Szeretettel ölellek, Etkám!

NAPJAINK /Játékra /

Idősebb hölgy lassítva a lámpáknál
egyenletesen haladt, majd a pirosnál
megállt, nem vette észre, hogy mögötte
egy száguldó férfi kezével az agyára mutatva hörgött,
"az anyád"-kiabált, majd ő is megállt és kiszállt,
a nyitott ablakon benyúlva a hölgyet
pofon ütötte...

Az utca túloldalán egy embercsoport,
fejük felett plakát, szídja a kormányt,
-lopnak, csalnak, becsapnak, rajtad gazdagodnak-
szavaikkal ütik, vágják a hőségfalat,
pedig röpködnek a milliárdok
oda-ide...

Valahol Európában egy bomba robbant,
por, jajveszékelés, sírás,-sok ember meghalt...
A morajló tengeren zsúfolásig telt hajó ring,
majd oldalára dőlve lassan alámerül,
s a habzó tenger "megássa" a hullámsírt.
Szöges drótkerítésen ruhafoszlányok lengenek,
a karítés tövében menekültek fekszenek.
Egy magyar London utcáin hátizsákjában
vállán cipeli reménységét...

Viharok, árvizek, omló hegyoldalak,
olvadó jéghegyek, a jegesmedvék kihalnak,
hőhullámok, utakra roggyant fák,
-már ami megmaradt, hisz' az erdő javát kivágták.
Oh, természet, hát te is visszavágsz?
Füstöt, kormot okádsz,
elveszed tőlünk világunkat, a csodát?
Ember, vigyázz!

Bartha Ilona
Kép: Google

Nem úgy van az / Kiskapu-nagykapu /

Legjobb tudásom alapján-a fizikai törvények szerint-melegben az anyagok kitágulnak, hidegben összezsugorodnak.
Persze, az én legjobb tudásom nem jelent semmit, lehet, hogy amikor erről tanultunk, éppen hiányoztam, mert a miskolci Béke moziban egy jó film ment, már nem emlékszem.
Most nem másról van szó, mint a vaskapumról.A kapum ugyanis ennek az ellenkezőjét bizonyítja. Makacskodik. Pedig eleve egy rossz konstrukció, amit úgy kellett volna megcsinálni, hogy a kiskapu mellé egy acéloszlopot betonozni, ahhoz csatlakozott volna zárral a kiskapu. De nem, nálam a kiskapu a több, mint 2 méter széles nagykapuhoz csatlakozik. Ennek az a következménye, ha kiállok a kocsival, mindkét kaput ki kell nyitni.De még rosszabb a helyzet, ha ki akarok menni, vagy hozzám jön valaki és csak a kiskaput nyitnám. Így, feltételes módban. Mert se télen, se nyáron nem tudom kinyitni.Nem értem, miért van ez így, mert a régi tulajdonos, aki ezt a kaput csinálta, az utca főokosa volt, nála jobban senki nem tudott semmit.Lehet, hogy ő is hiányzott a fizika óráról, csak ügyesen titkolta. De halottakról jót, vagy halkan...
Na már most...Télen az én vaskapum kitágul és olyan szorosan simul a nagykapuhoz, mint egy hőszerelmes a párjához.Se ki, se be. Istenem, csak 2-3 mm-t engedne a szorításból, minden rendben lenne! De nem, ha kimegyek,ki kell nyitnom a nagykaput, mi által a kutya szeme rögtön felcsillan a szabadulás reményében, majd követi a hörgés, mert szabad kezemmel megfogom a nyakörvét, oda a reménység. Ha, ha, miért legyen neki jobb, mint nekem?
Most a forró napokban már éppen egy kapu-doki után akartam nézni, lent matattam a nagykapunál, mikor megtörtént a csoda.A kiskapu magától kinyilt! A szám is tátva maradt! Nem kellett kirángatnom a nagykapu szorításából, magától elengedte. Nem kitágult, hanem összeszűkült, pont arra a néhány milliméterre, ami ehhez kellett. Ezt tette a forróság. Hurrá, megtaláltam a kiskaput!-Vagy mégsem? Mert akkor a lábam mitől dagadt meg??
Bartha Ilona
Kép:saját

Trombitafolyondár

Narancs-vörös harsonák 
fújják az élet dalát,
kivágtam és etiportam,
de alulmaradtam a harcban,
felkúszott a magasba,
rátelepedett az ablakra,
s ha a szellő  meglibbenti,
az üveget megzörrenti,
reggelente beköszön,
dúl benne az életösztön.

Kinyílt a trombitavirág...

Bartha Ilona

ILONA FLASC ALBUM- Gyusziapu

Köszönöm, Gyula! <3

Ilona-Flash album

Válogatás Bartha Ilona verseiből...

gyusziapu.deviantart.com

Nem csak emlék

Nagyon szerettem öreg nagyapámat,
e szófukar, halkszavú embert,
szeme úgy villogott, mint éjjel a szentjánosbogár,
életet jelentett neki a végtelen határ,
s én láttam kezét, mikor a magokat vetette.

Szünidőben felkapaszkodtam a szekérre,
ültem mellette büszkén a bakon,
nevetett a szeme, bajszát olykor megpödörte,
így zötykölődtünk ki a földekre, át Gyarmaton,
s én követtem mindenhová, mint hűséges kiskutya.

Karácsony előtt egy hideg téli éjszaka
dideregve, mély álmomból felébredtem,
valaki állt az ágyam mellett, arcomat simogatta,
fekete kalapjában nagyapám hajolt fölém a sötétben.
Oh, papi, hát eljöttél? S én úgy örültem...

Másnap kérdeztem anyámtól, hol van a papa?
Ő értetlenül, csodálkozva rámnézett.
-Miért itt keresed, hiszen nem ez az otthona?
Elmeséltem, mi történ az éjjel,
-álmodtál lányom,az álom olykor megviccel...

Nem álmodtam,kérges kezét ma is érzem arcomon,
mosolygott s úgy suttogta:"jó legyél, kislányom".
Aznap kaptuk a hírt, az éjjel meghalt nagyapám,
tőlem elbúcsúzott, egy életen át kísért intő szava.
Talán a fényes útról letért egy pillanatra...

Bartha Ilona
Kép: Google

Az úrinő

Két évvel ezelőtti naplóbejegyzésem óta semmi nem változott, ha most a karomra nézek, ugyanazt látom...:)
Az úrinő
2015. június 16.

Ma találkoztam egy ismerőssel. Pechemre lenge, ujjatlan blúz volt rajtam, mert élvezni akartam a szellőt és azt, hogy végre kapok levegőt.
Ijedten rámnézett és megkérdezte, mitől van összekermolva a karom? A fenébe, elfelejtettem magam álcázni.
Tudod,-mondtam,-én olyan szerencsés vagyok, hogy nálam minden egy helyen van. Van itt favágó, asztalos, kertész, festő, villanyszerelő, takarító, vízszerelő, szakács... És ez mind én vagyok. Tegnap kivágtam egy elszáradt fenyőt, az karmolászott össze. De az aktuális munkák a kezemen, karomon mindig felfedezhetők. Igy van ez, kedves barátom. A látszat néha csal.
Azért megvígasztal, hogy kiöltözve, szerényen kisminkelve még egy picurka úrinő is maradt bennem..Igaz, azzal nem megyek sokra..:-)))
Kiegészítésként egy Wass Albert idézet:
"Gondolj arra, hogy meztelenül jöttél erre a világra és meztelenül térsz
belőle vissza. Vendég vagy ezen a földön. Csak az a Tied, amit a bőröd
alatt hoztál és elviszel. Gazdag, aki egészséges. Aki erős. Aki nem szorul
másra. Aki föl tudja vágni a fáját, meg tudja főzni ételét, meg tudja vetni
ágyát és jól alszik benne. Aki dolgozni tud, hogy legyen mit egyék, legyen
ruhája, cipője és egy szobája, amit otthonának érez. Fája, amit
fölapríthasson. Aki el tudja tartani a családját, étellel, ruhával,
cipővel, s mindezt maga szerzi meg: az gazdag. Örvendhet a napfénynek, a
víznek, a szélnek, a virágoknak, örvendhet a családjának, a gyermekeinek és
annak, hogy az ember él. Ha van öröme az életben: gazdag. Ha nincsen öröme
benne: szegény. Tanulj meg tehát örvendeni. És ismerd meg a vagyonodat,
amit a bőröd alatt hordasz. Élj vele és általa, és főképpen: tanulj meg
örvendeni! Vendég vagy a világban és ez a világ szép vendégfogadó. Van
napsugara, vize, pillangója, madara. Van virága, rengeteg sok. Tanulj meg
örvendeni nekik. Igyekezz törődni velük. Azzal, ami még a világ szépségéből
csodálatosképpen megmaradt, az emberiség minden pusztításai mellett is. Nem
győzöm eleget mondani: tanulj meg örvendeni. Annak, hogy élsz.
S mert élsz: gazdag lehetsz." (Wass Albert - Te és a világ) *

2 éve

Szeretem az otthonomat-Utolsó

Szeretem az otthonomat, biztonságban érzem magam.Nehezen mozdulok már ki, de vannak elkerülhetetlen dolgok, melyeket időnként el kell intézni. Ilyenkor furcsa gondolataim vannak, különösen egy idő óta, mióta jobban érzem a "kor" terheit. Írtam is már erről, természetesen mindenki másként dolgozza fel a "menés" gondolatát, én már régen ily módon:
Utolsó..
Ha ez ember a döcögő, pöfékelő vonat utolsó kocsijában ül már, minden megváltozik.Bárhova utazol, bárhova mégy az utad mintha az utolsó volna.
Szelid mosollyal az ajkadon búcsút intesz a háznak, kertnek, arra gondolva,sosem látod viszont,talán sosem térsz vissza, őrizze meg mosolyodat.
Minden nap megiszod az utolsó kávét ,elszivod hozzá az utolsó cigarettát,
lehet, hogy holnap már nem lesz rá alkalom.
Közeli barátaidat, családtagjaidat gondolatban átöleled, mintha búcsúznál.Felnézel az égre, vakitó fényt és derűs nyugalmat találsz, kinyitod az ablakod és mélyen beszivod a tavaszi, nyári virágillatot.
Mindig úgy érzed, ez az utolsó óra.Most is ezt érzem, mikor elmegyek itthonról.
Búcsúzol,-pedig még élsz..

Bartha Ilona
Kép: Net

Tetszik

39 Angéla Drobinoha, Ilona Tasi és további 37 ember

AZT HITTEM

Azt hittem, már nem érhet
csalódás az életben,
tébláboltam tűzön-vizen,
szolgáltam és nem henyéltem.

Atz hittem, már sokat tudok,
mint a bölcsek és a nagyok,
de jaj, ki gondolta volna,
értetlen leszek vén koromra.

Mert nem tudom, hogy' lehet az,
ki nem dolgozik, mégis gazdag,
míg más bérét kaparja fiókjába'
de szálka megy csak az ujjába,.

Azt hittem, a barátság örök ,
nem tépi szét sem angyal, sem ördög,
bár egyik sem lészen a politika,
az biz' a barátságot elszakítja.

Azt hittem én, lesz sok időm,
ha egyszer eljön a "pihenőm",
de csak a hidegrázás ért el,
bírkózni kell az új trendekkel.

Azt hittem én....sorolhatnám,
hogy békés sziget az én hazám,
naív vagyok, nem szépítem
de amit látok, már azt sem hiszem.

Bartha Ilona

NEM SIETTETEM

Mint egy kis hógolyó, amit leguríranak a lejtőn,
leérve megdagad, magával ragadva a tapadó havat,
úgy gurulnak előttem az órák, napok,
magába szívta a napot, avart, fagyot.
S most, e nyár eleji hőség az erőmet fogyasztja,
száradó rózsám is csak at illatát ontja...
Mint a kiszáradt rét, úgy várom a felfrissülést,
valami változást, valami mást,
ami kizökkent a monoton életsinekről,
a levertségből, egyhangúságból. Egy új állomást...
Nem siettetem az időt, rohan az magától is,
megtanultam már, nincs olyan, hogy- máris..
Türelemmel várok, nekem már csak ez van,
nincs miért sietnem, elfogadtam.
Mi mást is tehetnék? Igen, tenni, tenni kéne még,
talán megtalálnám az élet értelmét.
De .miért is keresem, hiszen magammal nem vihetem,
odaát pedig mások lesznek a törvények,
bár lett légyen valaki a pokolban vagy a mennyben,
nem tért vissza, hogy elmondja, milyen az élet lent vagy fenn.
Nem siettetem...

Bartha Ilona
Kép: saját

2017. Pünkösd

június 4., 20:50 ·

Szeretettel kívánok mindenkinek kellemes Pünkösdöt ma készült fotóimmal, kicsit tikkadt rózsáimról. Nagy a hőség..

76 Istvànné Balatoni, Csepella Vera és további 74 ember

6 megosztás