Oh, anyám- nevetett a barátnőm egy délután,
s egy fekte-fehér fotót nyújtott felém,
nézd, ketten vagyunk rajta, te meg én...
Emlékszel még? Oly régen volt-válaszoltam kurtán.
Mennyit változott a világ néhány tíz év alatt!
Nem kell már bélyeget nyaldosni küldött levelemre,
csak ülni a gép előtt és várni egy e-mailre,
miközben űrrakéták robbanása töri át a hang-falat.
Változtam én is a sebesen száguldó évekkel,
sorsom stációi új feladatokat, élményeket hoztak,
külsőleg megtörtek, tükörbe nézve látom a ráncokat,
de érzem, a tág idő itt belül csatát vesztett ifjú énemmel.
Szeretnék ősszel lehulló vadszőlőlevél lenni,
amint vérszínűre szineződve adja át magát az elmúlásnak,
törékeny létünk hiába állna ellen a változásnak,
van egy határ, mikor az ember már nem képes létezni...
Bartha Ilona
Kép: Google
2017. május 18., csütörtök
2017. május 15., hétfő
Négysoros versek
Gondolkodom
Gondolkodom, tehát vagyok,
Azt csinálom, mint a nagyok,
De a gondolkodás oly kimeritő.
Jót tenne most egy heverő..
A munka
Teszem a dolgom reggeltől estig,
hogy értelmét lássam az életnek,
esténként összetörve, fáradtan pihenek,
jobb lenne értelmetlenül élni, mégis...
A fenyő
Az út szélén óriási fenyő, dús lombokkal,
ágak között napfény játszik új hajtásokkal,
hangtalan lépkedek, rám is vetül nap,
de nekem csak lábnyomom és árnyékom marad
.
Bartha Ilona
Kép: net
Azt csinálom, mint a nagyok,
De a gondolkodás oly kimeritő.
Jót tenne most egy heverő..
A munka
Teszem a dolgom reggeltől estig,
hogy értelmét lássam az életnek,
esténként összetörve, fáradtan pihenek,
jobb lenne értelmetlenül élni, mégis...
A fenyő
Az út szélén óriási fenyő, dús lombokkal,
ágak között napfény játszik új hajtásokkal,
hangtalan lépkedek, rám is vetül nap,
de nekem csak lábnyomom és árnyékom marad
.
Bartha Ilona
Kép: net
2017. május 13., szombat
Jeges májusi hangulat
Szorongok, olyan közönyösek
a mindennapok,
még Isten sem kegyelmez, illatos május helyett
csak a könnye csorog,-talán engem sajnál.
Békák brekegnek a szögedi tónál...
- Jobb, ha most maradsz a négy fal között,
intett, -mert csak ő lehetett, s beletörött
a kulcsom a zárba, még kitörni sem tudok,
zaklatottan, beletörődve várakozok.
Mert ez az én sorsom már, gubbasztok,
mint szárnyain sebzett madár.
Valamit kéne tennem, hisz van még időm,
terveket szőni, célokat kitűzni,
de nem megy, nem megy...
Jég veri az ablakot, kopog,
a sok kis gyöngyjég, mint régen falusi utcán
kisbíró dobjának pergése, hirdetné tán,
hogy van itt egy öreglány,
terveket sző, de mit, az talány...
Majd holnap, ha kisüt a nap,
agytekervényébe egy gondolat belekap,
s a méhek sem hullanak le hajnalban fagyottan
a pünkösdi rózsa nyíló szírmairól.
Bartha Ilona
Kép: Google
a mindennapok,
még Isten sem kegyelmez, illatos május helyett
csak a könnye csorog,-talán engem sajnál.
Békák brekegnek a szögedi tónál...
- Jobb, ha most maradsz a négy fal között,
intett, -mert csak ő lehetett, s beletörött
a kulcsom a zárba, még kitörni sem tudok,
zaklatottan, beletörődve várakozok.
Mert ez az én sorsom már, gubbasztok,
mint szárnyain sebzett madár.
Valamit kéne tennem, hisz van még időm,
terveket szőni, célokat kitűzni,
de nem megy, nem megy...
Jég veri az ablakot, kopog,
a sok kis gyöngyjég, mint régen falusi utcán
kisbíró dobjának pergése, hirdetné tán,
hogy van itt egy öreglány,
terveket sző, de mit, az talány...
Majd holnap, ha kisüt a nap,
agytekervényébe egy gondolat belekap,
s a méhek sem hullanak le hajnalban fagyottan
a pünkösdi rózsa nyíló szírmairól.
Bartha Ilona
Kép: Google
2017. május 10., szerda
A Diósgyőri vár
Az ember a szíve mélyén örökké odavaló, ahol született " (Tamási Áron)
Diósgyőri vár, Miskolc,-belváros , Bükk-Molnár szikla,
Diósgyőri vár, Miskolc,-belváros , Bükk-Molnár szikla,
2017. május 7., vasárnap
Feketén-fehéren
Erika játékára
Fekete, fehér, igen, nem,
mit vettél a pénzeden?
S mi csak játszottunk az ifjú években...
Ugyan, nem is kell nekem e két seszín,
mikor van piros,kék,zöld és rózsaszín!
Fehéret hoz majd a hideg tél,
tavasszal a cseresznyevirág szírma széllel útrakél,
feketét-óh, Istenem, én már akkor sejtettem,
hogy abból is lesz elég ebben az életben.
Hiába kergetek én rózsaszín álmokat,
a sakktáblán a fehér fehér, a fekete marad,
s én csak téblábolok e fekete-fehér mezőben,
romba dőlt bástyám ormán harlekin mezben.
Amikor a futár hozta a fekete hírt,
sokkos sakkot kaptam. Varázsital, elixir?
Semmi, semmi nem segített már,
fekete éjszakában a fehéren vörös vér folydogált.
Mert a fehér és fekete az élet két meghatározó szine,
olyan, mintha az ember égen és földön lenne,
néha közberikolt a nap sárga ereje s a fák üde zöldje,
fürödni felhők fehérjében, szivárványos kékben,
s ébredni sötét veremben, fekete mélységben...
Aztán a Kaszás egyszer halkan odasúgja: matt,
az óra lecsap, s az életnek vége szakad...
Bartha Ilona
Kép: Google
Fekete, fehér, igen, nem,
mit vettél a pénzeden?
S mi csak játszottunk az ifjú években...
Ugyan, nem is kell nekem e két seszín,
mikor van piros,kék,zöld és rózsaszín!
Fehéret hoz majd a hideg tél,
tavasszal a cseresznyevirág szírma széllel útrakél,
feketét-óh, Istenem, én már akkor sejtettem,
hogy abból is lesz elég ebben az életben.
Hiába kergetek én rózsaszín álmokat,
a sakktáblán a fehér fehér, a fekete marad,
s én csak téblábolok e fekete-fehér mezőben,
romba dőlt bástyám ormán harlekin mezben.
Amikor a futár hozta a fekete hírt,
sokkos sakkot kaptam. Varázsital, elixir?
Semmi, semmi nem segített már,
fekete éjszakában a fehéren vörös vér folydogált.
Mert a fehér és fekete az élet két meghatározó szine,
olyan, mintha az ember égen és földön lenne,
néha közberikolt a nap sárga ereje s a fák üde zöldje,
fürödni felhők fehérjében, szivárványos kékben,
s ébredni sötét veremben, fekete mélységben...
Aztán a Kaszás egyszer halkan odasúgja: matt,
az óra lecsap, s az életnek vége szakad...
Bartha Ilona
Kép: Google
2017. május 3., szerda
Az asszony élete
Evokáció Várnai Zseni: Virágos ág és Kozák Mari: Evokáció című versére
Aranyhaja úszott a lenge szélben,
mint kecses hajók vitorlája a tengeren,
ringó dereka mámoros érzések barlagja,
benne rejtőzik az új tavasz magja.
"Virágos ág az asszony élete,
tavasszal könnyű szirmokkal tele."
S ha jön az ősz, "avarnak suttog egy imát",
mikor komor szelek tépik,,rázzák a fát.
Hideg, fagyos tél volt, már szürkült az égbolt,
ezüsthajú asszony állt a homályos ablak előtt,
kezével nyíló jégvirágokat rajzolt,
szája szögletében mosoly bújkált,
unokája kis kezével követte
a mama kezének jégszirmok rajzolta útját.
"Ifjú fákon tovább él lényege...
gyümölcsös ág az asszony élete."
Bartha Ilona
Kép: saját
Aranyhaja úszott a lenge szélben,
mint kecses hajók vitorlája a tengeren,
ringó dereka mámoros érzések barlagja,
benne rejtőzik az új tavasz magja.
"Virágos ág az asszony élete,
tavasszal könnyű szirmokkal tele."
S ha jön az ősz, "avarnak suttog egy imát",
mikor komor szelek tépik,,rázzák a fát.
Hideg, fagyos tél volt, már szürkült az égbolt,
ezüsthajú asszony állt a homályos ablak előtt,
kezével nyíló jégvirágokat rajzolt,
szája szögletében mosoly bújkált,
unokája kis kezével követte
a mama kezének jégszirmok rajzolta útját.
"Ifjú fákon tovább él lényege...
gyümölcsös ág az asszony élete."
Bartha Ilona
Kép: saját
2017. április 28., péntek
Függőágyon
Soha nem hittem, hogy lesz még oly jó dolgom,
hogy két ág közé feszített függőágyon álmodom,
lehúnyom a szemem, ringatott a szél,
mint hajdan anyám, mikor átölelve mesélt...
Ég és föld között szinte súlytalanná váltam,
mintha nem is itt lennék, hanem egy más világban.
Tengerparti kép lebegett előttem,
pálmaágak kecsesen hajladoztak felettem.
Ekkor hirtelen homlokomra egy kis lidérc repült,
csipogva húzogatta hajam, látszott, hogy örült.
Mozdulatlanná dermedtem, szemem sem rebbent,
nehogy megijesszem, mert akkor elreppen.
Oly szép volt e pillanat, feledtem mindent,
s akkor ott e néhány boldog percért éltem...
Bartha Ilona
Kép: Google
hogy két ág közé feszített függőágyon álmodom,
lehúnyom a szemem, ringatott a szél,
mint hajdan anyám, mikor átölelve mesélt...
Ég és föld között szinte súlytalanná váltam,
mintha nem is itt lennék, hanem egy más világban.
Tengerparti kép lebegett előttem,
pálmaágak kecsesen hajladoztak felettem.
Ekkor hirtelen homlokomra egy kis lidérc repült,
csipogva húzogatta hajam, látszott, hogy örült.
Mozdulatlanná dermedtem, szemem sem rebbent,
nehogy megijesszem, mert akkor elreppen.
Oly szép volt e pillanat, feledtem mindent,
s akkor ott e néhány boldog percért éltem...
Bartha Ilona
Kép: Google
2017. április 23., vasárnap
II.SZONETT: Pályázat/ Aranycsillag, Aranylant díj
Az Aranycsillag-Versben mondom el irodalmi pályázatán a második szonettkoszorú II. Szonettel Aranylant díjas lettem.
Aranylant díjasok:
- Tóthné Bartha Ilona költő - II. szonett (jelige: Naplemente)
II. szonett /Bartha Ilona, Jelige:naplemente/
Aranylant díjasok:
- Tóthné Bartha Ilona költő - II. szonett (jelige: Naplemente)
II. szonett /Bartha Ilona, Jelige:naplemente/
"Vérbő szemű alkonyati tűztaréj"
vörös fénnyel nyújtózik a tetőkön,
aludni készül a nappal, elköszön,
sötét lepellel űzi el őt az éj.
Így bomlik az idő millió éve,
hajnal pírja a nappalt kézenfogja,
fényt és árnyékot vetve a világra,
reménnyel telve,-majd jön az este.
Kalandozva éjjeli álmainkban
lelkünk fenn jár az izzó csillagokban,
míg testünk rab-atom a Föld talaján.
Bolygónknak mindig ugyanaz az útja,
de nem ugyanolyan,- az alkony újra
"pernyül' a horizont selymes tarkóján."
vörös fénnyel nyújtózik a tetőkön,
aludni készül a nappal, elköszön,
sötét lepellel űzi el őt az éj.
Így bomlik az idő millió éve,
hajnal pírja a nappalt kézenfogja,
fényt és árnyékot vetve a világra,
reménnyel telve,-majd jön az este.
Kalandozva éjjeli álmainkban
lelkünk fenn jár az izzó csillagokban,
míg testünk rab-atom a Föld talaján.
Bolygónknak mindig ugyanaz az útja,
de nem ugyanolyan,- az alkony újra
"pernyül' a horizont selymes tarkóján."
Bartha Ilona Köszönöm szépen Mindenkinek!
:)
Erna Szakáll Gyönyörű!
Tünde Szerencsés Szeretettel gratulálok
:-)
CSAK MOSOLYOGJ , NEVESS/ 2017.04.18
Az élet egy kegyetlen, furcsa játék,
Nevess akkor is, ha sokat bántanak,
Mert vagy és a sorstól ez is ajándék,
Ne okozz örömet, hogy sírni látnak.
Ha mégis sírni kell, bújj el csendesen,
Zokogj magadban, könnyitsd a lelkedet,
Ahol nem figyel és nem lát senki sem,
Szemed sarkából töröld le könnyedet.
Ha a száj és a szem mosolyog, nevet
Nem hallják ott bent a szívhangodat,
Nem látják a mélyen háborgó lelket.
Ne töprengj, aggódj, enyhítsd a sorsodat,
Csak mosolyogj és keresd a szépet
Ne tagadd meg soha jó mivoltodat!
Bartha Ilona
Zokogj magadban, könnyitsd a lelkedet,
Ahol nem figyel és nem lát senki sem,
Szemed sarkából töröld le könnyedet.
Ha a száj és a szem mosolyog, nevet
Nem hallják ott bent a szívhangodat,
Nem látják a mélyen háborgó lelket.
Ne töprengj, aggódj, enyhítsd a sorsodat,
Csak mosolyogj és keresd a szépet
Ne tagadd meg soha jó mivoltodat!
Bartha Ilona
Bartha Ilona Köszönöm szépen mindenkinek!
:)
Panni Szabóné Csodálatos Szonettedhez, szívből gratulálok Icám!! Annyira szép , osztom , és hálás köszönetem , hogy osztható!! Puszillak!!
<3
<3
Kovács Rózsi Szép gondolatok verssé formálva .. gratulálok Icuka!
:-)
ÉJJEL,HAZAFELÉ
13 Kovács Árpád Gábor, Ibolya Kaszt és további 11 ember/2017.04.19
Szonett
A kihalt utcán egyedül sietek
Fekete házak között éjsötétben
A Hold sem világit.Ki állhat lesben?
Kutya vonítása hallik, reszketek.
A kihalt utcán egyedül sietek
Fekete házak között éjsötétben
A Hold sem világit.Ki állhat lesben?
Kutya vonítása hallik, reszketek.
Fejemet behúzva vállaim közé
Szinte elájulok a félelemtől
Még a táska is kiesik kezemből,
Űzött vadként pillantok hátam mögé.
Összerezzenek,ha halk neszt hallok,
Ki hallja,ha fájdalmasan kiáltok?
Csak futok és szaladok ziláltan.
Ropog a lábam alatt a salak,
Kirajzolódik előttem egy alak,
Melléérve rám néz nagyon riadtan..
Bartha Ilona
Kép: Google
Szinte elájulok a félelemtől
Még a táska is kiesik kezemből,
Űzött vadként pillantok hátam mögé.
Összerezzenek,ha halk neszt hallok,
Ki hallja,ha fájdalmasan kiáltok?
Csak futok és szaladok ziláltan.
Ropog a lábam alatt a salak,
Kirajzolódik előttem egy alak,
Melléérve rám néz nagyon riadtan..
Bartha Ilona
Kép: Google
Aludj, kicsim
3 órája ·
Bartha Ilona: Aludj, kicsim
gyusziapu.deviantart.com
Aludj, kicsim
Szonett
Aludj kicsim,nézd csak, a virágok is
Becsukták szirmaikat és alszanak,
Kikeletkor majd friss harmatot isznak,
Búcsút intett már a lenyugvó nap is.
Most a hold kukucskál az ablakodon,
Sarlóján angyalka ül és integet,
Csillagok húzzák a göncöl-szekeret,
Esthajnal csillag ragyog az égbolton.
Álmodban királyfi leszel, szép.deli,
Országod virágzó lesz, mesebeli,
Kinyilik majd előtted minden kapu.
Reggel majd felébreszt fénylő napsugár,
Kicsi szobád falán vidám táncot jár,
Itt leszünk veled,Bodri én és apu.
17 Zoltánné Várady, Ilona Farkas és további 15 ember
Szonett
Aludj kicsim,nézd csak, a virágok is
Becsukták szirmaikat és alszanak,
Kikeletkor majd friss harmatot isznak,
Búcsút intett már a lenyugvó nap is.
Most a hold kukucskál az ablakodon,
Sarlóján angyalka ül és integet,
Csillagok húzzák a göncöl-szekeret,
Esthajnal csillag ragyog az égbolton.
Álmodban királyfi leszel, szép.deli,
Országod virágzó lesz, mesebeli,
Kinyilik majd előtted minden kapu.
Reggel majd felébreszt fénylő napsugár,
Kicsi szobád falán vidám táncot jár,
Itt leszünk veled,Bodri én és apu.
17 Zoltánné Várady, Ilona Farkas és további 15 ember
Hozzászólások
Borsos Mihály Remek.
Bartha Ilona Köszönöm, Mihály!
:)
Erzsébet Pádár
<3 "Reggel majd felébreszt fénylő napsugár,"
2017.
2017. április 20., csütörtök
Csintalan tavasz
Óh, április, hát való ez?
Merő szeszélyből fákat tekergetsz,
hagyod, hogy a didergő virágszírmokat
jött-ment hópelyhek karoljanak,
s fázósan tekintsen ki fészkéből a kisrigó,
hol a tavasz, ez most itt tél és hó?
De én ezt nem hagyom!
Szívemben virágzó fákat festek,
mögöttük kék ég, eltüntek a fellegek,
s ágak közt átszökő napsugárban
gyönyörködök a vígan trillázó rigó dalában.
Mert azt látom, amit látni akarok,
akkor is, ha szobámban a kályha dohog.
Néhány nap még, az ecsetet leteszem
és a csintalan április naptól meleg
ölébe fekszem..
Bartha Ilona
Kép: Google
13 Erzsébet Telekes, Magdolna Barkó Péterné és további 11 ember/2017
Merő szeszélyből fákat tekergetsz,
hagyod, hogy a didergő virágszírmokat
jött-ment hópelyhek karoljanak,
s fázósan tekintsen ki fészkéből a kisrigó,
hol a tavasz, ez most itt tél és hó?
De én ezt nem hagyom!
Szívemben virágzó fákat festek,
mögöttük kék ég, eltüntek a fellegek,
s ágak közt átszökő napsugárban
gyönyörködök a vígan trillázó rigó dalában.
Mert azt látom, amit látni akarok,
akkor is, ha szobámban a kályha dohog.
Néhány nap még, az ecsetet leteszem
és a csintalan április naptól meleg
ölébe fekszem..
Bartha Ilona
Kép: Google
13 Erzsébet Telekes, Magdolna Barkó Péterné és további 11 ember/2017
2017. április 17., hétfő
Por vagyok
Zsuzsa játékára
Rapszódia
Kis senki, por vagyok,
hát mit akarok?
Tavasszal, mikor a virágszírmok,
mint piciny, fehér, rózsaszín lepkék
selymesen a vállamra simulnak,
kiáltani, ordítani szeretnék,
dübörögve dörögni,
hogy kilóméterekre hangozzék:
emberek, nem látjátok?
Élek, vagyok!
S közben csendesen kuporgok a kert padon,
napjaim magányos folyójába merülten,
elveszve a nélkülem tüntető tömeg
lelkesen rikoltozó zajában.
Ők kimondják azt, amire én
már képtelen vagyok, hogy változni,
változtatni kéne, hozzánk csatlakozz!
Valamikor még egyszárnnyal is repültem,a
mert a másikat letörték, de mégis,
mégis hangosabb voltam,
mint a rock-dobok.
Mára az erőm elfogyott...
Az idő nem kímélt, szememben
már nem tűz ropog, s a halvány fény
még néha felvillan,
talán már holnap az élettel együtt
végleg elillan.
Kis senki, por vagyok..
Bartha Ilona
Kép:Google
Rapszódia
Kis senki, por vagyok,
hát mit akarok?
Tavasszal, mikor a virágszírmok,
mint piciny, fehér, rózsaszín lepkék
selymesen a vállamra simulnak,
kiáltani, ordítani szeretnék,
dübörögve dörögni,
hogy kilóméterekre hangozzék:
emberek, nem látjátok?
Élek, vagyok!
S közben csendesen kuporgok a kert padon,
napjaim magányos folyójába merülten,
elveszve a nélkülem tüntető tömeg
lelkesen rikoltozó zajában.
Ők kimondják azt, amire én
már képtelen vagyok, hogy változni,
változtatni kéne, hozzánk csatlakozz!
Valamikor még egyszárnnyal is repültem,a
mert a másikat letörték, de mégis,
mégis hangosabb voltam,
mint a rock-dobok.
Mára az erőm elfogyott...
Az idő nem kímélt, szememben
már nem tűz ropog, s a halvány fény
még néha felvillan,
talán már holnap az élettel együtt
végleg elillan.
Kis senki, por vagyok..
Bartha Ilona
Kép:Google
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)























