2017. május 18., csütörtök

Képek a változásokról

Oh, anyám- nevetett a barátnőm egy délután,
s egy fekte-fehér fotót nyújtott felém,
nézd, ketten vagyunk rajta, te meg én...
Emlékszel még? Oly régen volt-válaszoltam kurtán.

Mennyit változott a világ néhány tíz év alatt!
Nem kell már bélyeget nyaldosni küldött levelemre,
csak ülni a gép előtt és várni egy e-mailre,
miközben űrrakéták robbanása töri át a hang-falat.

Változtam én is a  sebesen száguldó évekkel,
sorsom stációi új feladatokat, élményeket hoztak,
külsőleg megtörtek, tükörbe nézve látom a ráncokat,
de érzem, a tág idő itt belül csatát vesztett ifjú énemmel.

Szeretnék ősszel lehulló vadszőlőlevél lenni,
amint vérszínűre szineződve adja át magát az elmúlásnak,
törékeny létünk hiába állna ellen a változásnak,
van egy határ, mikor az ember már nem képes létezni...

Bartha Ilona
Kép: Google

2017. május 15., hétfő

Négysoros versek

Gondolkodom

Gondolkodom, tehát vagyok,
Azt csinálom, mint a nagyok,
De a gondolkodás oly kimeritő.
Jót tenne most egy heverő..


A munka

Teszem a dolgom reggeltől estig,
hogy értelmét lássam az életnek,
esténként összetörve, fáradtan pihenek,
jobb lenne értelmetlenül élni, mégis...

A fenyő

Az út szélén óriási fenyő, dús lombokkal,
ágak között napfény játszik új hajtásokkal,
hangtalan lépkedek, rám is vetül nap,
de nekem csak lábnyomom és árnyékom marad
.

Bartha Ilona
Kép: net

2017. május 13., szombat

Jeges májusi hangulat

Szorongok, olyan közönyösek
a mindennapok,
még Isten sem kegyelmez, illatos május helyett
csak a könnye csorog,-talán engem sajnál.
Békák brekegnek a szögedi tónál...
- Jobb, ha most maradsz a négy fal között,
intett, -mert csak ő lehetett, s beletörött
a kulcsom a zárba, még kitörni sem tudok,
zaklatottan, beletörődve várakozok.
Mert ez az én sorsom már, gubbasztok,
mint szárnyain sebzett madár.
Valamit kéne tennem, hisz van még időm,
terveket szőni, célokat kitűzni,
de nem megy, nem megy...
Jég veri az ablakot, kopog,
a sok kis gyöngyjég, mint régen falusi utcán
kisbíró dobjának pergése, hirdetné tán,
hogy van itt egy öreglány,
terveket sző, de mit, az talány...
Majd holnap, ha kisüt a nap,
agytekervényébe egy gondolat belekap,
s a méhek sem hullanak le hajnalban fagyottan
a pünkösdi rózsa nyíló szírmairól.

Bartha Ilona
Kép: Google

2017. május 7., vasárnap

Feketén-fehéren

Erika játékára

Fekete, fehér, igen, nem,
mit vettél a pénzeden?
S mi csak játszottunk az ifjú években...
Ugyan, nem is kell nekem e két seszín,
mikor van piros,kék,zöld és rózsaszín!
Fehéret hoz majd a hideg tél,
tavasszal a cseresznyevirág szírma széllel útrakél,
feketét-óh, Istenem, én már akkor sejtettem,
hogy abból is lesz elég ebben az életben.
Hiába kergetek én rózsaszín álmokat,
a sakktáblán a fehér fehér, a fekete marad,
s én csak téblábolok e fekete-fehér mezőben,
romba dőlt bástyám ormán harlekin mezben.
Amikor a futár hozta a fekete hírt,
sokkos sakkot kaptam. Varázsital, elixir?
Semmi, semmi nem segített már,
fekete éjszakában a fehéren vörös vér folydogált.
Mert a fehér és fekete az élet két meghatározó szine,
olyan, mintha az ember égen és földön lenne,
néha közberikolt a nap sárga ereje s a fák üde zöldje,
fürödni felhők fehérjében, szivárványos kékben,
s ébredni sötét veremben, fekete mélységben...
Aztán a Kaszás egyszer halkan odasúgja: matt,
az óra lecsap, s az életnek vége szakad...

Bartha Ilona
Kép: Google

2017. május 3., szerda

Az asszony élete

Evokáció Várnai Zseni: Virágos ág és Kozák Mari: Evokáció című versére

Aranyhaja úszott a lenge szélben,
mint kecses hajók vitorlája a tengeren,
ringó dereka mámoros érzések barlagja,
benne rejtőzik az új tavasz magja.
"Virágos ág az asszony élete,
tavasszal könnyű szirmokkal tele."
S ha jön az ősz, "avarnak suttog egy imát",
mikor komor szelek tépik,,rázzák a fát.

Hideg, fagyos tél volt, már szürkült az égbolt,
ezüsthajú asszony állt a homályos ablak előtt,
kezével  nyíló jégvirágokat rajzolt,
szája szögletében mosoly bújkált,
unokája kis kezével követte
a mama kezének jégszirmok rajzolta útját.
"Ifjú fákon tovább él lényege...
gyümölcsös ág az asszony élete."

Bartha Ilona
Kép: saját

2017. április 28., péntek

Függőágyon

Soha nem hittem, hogy lesz még oly jó dolgom,
hogy két ág közé feszített függőágyon álmodom,
lehúnyom a szemem, ringatott a szél,
mint hajdan anyám, mikor átölelve mesélt...
Ég és föld között szinte súlytalanná váltam,
mintha nem is itt lennék, hanem egy más világban.
Tengerparti kép lebegett előttem,
pálmaágak kecsesen hajladoztak felettem.
Ekkor hirtelen homlokomra egy kis lidérc repült,
csipogva húzogatta hajam, látszott, hogy örült.
Mozdulatlanná dermedtem, szemem sem rebbent,
nehogy megijesszem, mert akkor elreppen.
Oly szép volt e pillanat, feledtem mindent,
s akkor ott e néhány boldog percért éltem...

Bartha Ilona
Kép: Google

2017. április 23., vasárnap

II.SZONETT: Pályázat/ Aranycsillag, Aranylant díj

Az Aranycsillag-Versben mondom el irodalmi pályázatán a második szonettkoszorú II. Szonettel Aranylant díjas lettem.
Aranylant díjasok:
- Tóthné Bartha Ilona költő - II. szonett (jelige: Naplemente)

II. szonett /Bartha Ilona, Jelige:naplemente/

"Vérbő szemű alkonyati tűztaréj"
vörös fénnyel nyújtózik a tetőkön,
aludni készül a nappal, elköszön,
sötét lepellel űzi el őt az éj.

Így bomlik az idő millió éve,
hajnal pírja a nappalt kézenfogja,
fényt és árnyékot vetve a világra,
reménnyel telve,-majd jön az este.

Kalandozva éjjeli álmainkban
lelkünk fenn jár az izzó csillagokban,
míg testünk rab-atom a Föld talaján.

Bolygónknak mindig ugyanaz az útja,
de nem ugyanolyan,- az alkony újra
"pernyül' a horizont selymes tarkóján."
Bartha Ilona Köszönöm szépen Mindenkinek! :)
Erna Szakáll
Tünde Szerencsés
Tünde Szerencsés Szeretettel gratulálok :-)
Panni Szabóné
Panni Szabóné Szívből jövő szeretettel gratulálok Icám !!!

CSAK MOSOLYOGJ , NEVESS/ 2017.04.18


Az élet egy kegyetlen, furcsa játék,
Nevess akkor is, ha sokat bántanak,
Mert vagy és a sorstól ez is ajándék,
Ne okozz örömet, hogy sírni látnak.


Ha mégis sírni kell, bújj el csendesen,
Zokogj magadban, könnyitsd a lelkedet,
Ahol nem figyel és nem lát senki sem,
Szemed sarkából töröld le könnyedet.

Ha a száj és a szem mosolyog, nevet
Nem hallják ott bent a szívhangodat,
Nem látják a mélyen háborgó lelket.

Ne töprengj, aggódj, enyhítsd a sorsodat,
Csak mosolyogj és keresd a szépet
Ne tagadd meg soha jó mivoltodat!
Bartha Ilona
Bartha Ilona Köszönöm szépen mindenkinek! :)
Panni Szabóné
Panni Szabóné Csodálatos Szonettedhez, szívből gratulálok Icám!! Annyira szép , osztom , és hálás köszönetem , hogy osztható!! Puszillak!! <3 <3
Kovács Rózsi
Kovács Rózsi Szép gondolatok verssé formálva .. gratulálok Icuka! :-)
Aranka Hekkel

ÉJJEL,HAZAFELÉ

13 Kovács Árpád Gábor, Ibolya Kaszt és további 11 ember/2017.04.19


Szonett

A kihalt utcán egyedül sietek
Fekete házak között éjsötétben
A Hold sem világit.Ki állhat lesben?
Kutya vonítása hallik, reszketek.


Fejemet behúzva vállaim közé
Szinte elájulok a félelemtől
Még a táska is kiesik kezemből,
Űzött vadként pillantok hátam mögé.

Összerezzenek,ha halk neszt hallok,
Ki hallja,ha fájdalmasan kiáltok?
Csak futok és szaladok ziláltan.

Ropog a lábam alatt a salak,
Kirajzolódik előttem egy alak,
Melléérve rám néz nagyon riadtan..
Bartha Ilona
Kép: Google

A Föld napja/ ápr.22.

A Föld napja

Aludj, kicsim

3 órája ·
Bartha Ilona: Aludj, kicsim
gyusziapu.deviantart.com
 
  Aludj, kicsim
Szonett

Aludj kicsim,nézd csak, a virágok is
Becsukták szirmaikat és alszanak,
Kikeletkor majd friss harmatot isznak,
Búcsút intett már a lenyugvó nap is.

Most a hold kukucskál az ablakodon,
Sarlóján angyalka ül és integet,
Csillagok húzzák a göncöl-szekeret,
Esthajnal csillag ragyog az égbolton.

Álmodban királyfi leszel, szép.deli,
Országod virágzó lesz, mesebeli,
Kinyilik majd előtted minden kapu.

Reggel majd felébreszt fénylő napsugár,
Kicsi szobád falán vidám táncot jár,
Itt leszünk veled,Bodri én és apu.
 17 Zoltánné Várady, Ilona Farkas és további 15 ember
Hozzászólások
Borsos Mihály
Bartha Ilona
Bartha Ilona Köszönöm, Mihály! :)
Erzsébet Pádár
Erzsébet Pádár <3 "Reggel majd felébreszt fénylő napsugár,"
Ibolya Kaszt
 
2017.

2017. április 20., csütörtök

Csintalan tavasz

Óh, április, hát való ez?
Merő szeszélyből fákat tekergetsz,
hagyod, hogy a didergő virágszírmokat
jött-ment hópelyhek karoljanak,
s fázósan tekintsen ki fészkéből a kisrigó,
hol a tavasz, ez most itt tél és hó?
De én ezt nem hagyom!
Szívemben virágzó fákat festek,
mögöttük kék ég, eltüntek a fellegek,
s ágak közt átszökő napsugárban
gyönyörködök a vígan trillázó rigó dalában.
Mert azt látom, amit látni akarok,
akkor is, ha szobámban a kályha dohog.
Néhány nap még, az ecsetet leteszem
és a csintalan április naptól meleg
ölébe fekszem..

Bartha Ilona
Kép: Google
13 Erzsébet Telekes, Magdolna Barkó Péterné és további 11 ember/2017

2017. április 17., hétfő

Por vagyok

Zsuzsa játékára
Rapszódia

Kis senki, por vagyok,
hát mit akarok?
Tavasszal, mikor a virágszírmok,
mint piciny, fehér, rózsaszín lepkék
selymesen a vállamra simulnak,
kiáltani, ordítani szeretnék,
dübörögve dörögni,
hogy kilóméterekre hangozzék:
emberek, nem látjátok?
Élek, vagyok!
S közben csendesen kuporgok a kert padon,
napjaim magányos folyójába merülten,
elveszve a nélkülem tüntető tömeg
lelkesen rikoltozó zajában.
Ők kimondják azt, amire én
már képtelen vagyok, hogy változni,
változtatni kéne, hozzánk csatlakozz!
Valamikor még egyszárnnyal is repültem,a
mert a másikat letörték, de mégis,
mégis hangosabb voltam,
mint a rock-dobok.
Mára az erőm elfogyott...
Az idő nem kímélt, szememben
már nem tűz ropog, s a halvány fény
még néha felvillan,
talán már holnap az élettel együtt
végleg elillan.

Kis senki, por vagyok..

Bartha Ilona
Kép:Google