bárcsak esne a hó,
s eltakarna mindent
ami fájó!
bárcsak esne a hó,
fehér lepel alá temetné
a félelmeket, kétségeket,
az elvesztett reményeket,
s ott rohadnának,
mint a lehullt levelek...
Szívná magába a szeretetet,
hogy nedvétől magként duzzadva
millió hajtásként törne elő,
s virulna, mint tavasszal
a virágos mezö...
bárcsak esne a hó,
hogy az ujjanm hegyével
belevésett szó
örökre megmaradna,
s lenne mindenkinek
boldog karácsonya...
Bartha Ilona
Kép: Net
2016. december 23., péntek
2016. december 15., csütörtök
Decemberi ajándék
Mondtam már, hogy nagyon utálom a decembert? Akkor most mondom! -Jaj, jányom, miket beszélsz, hiszen akkor vannak az ünnepek! Nem baj, akkor is utálom!
Már évek óta figyelem, hogy nálam a bajok mindig decemberben tetőződnek. Nem mintha a többi hónap krémes-süti lenne, de a december!
Vegyük sorjában: mint arról korábban beszámoltam, elkaptam a nagy náthát és még ki sem kászálódtam belőle, mikor szomorúan tapasztaltam, hogy valahol a vizem csordogál. Nem tudtam, hogy hol, de akár hogy is volt, az izzadtságom nem tehetett ki 20 m3-t. Ráfogtam a WC-re, mindent kicseréltettem, hát majd a jövő eldönti, ott volt-e a baj.
Miután e szörnyűségeken túllettem, gondoltam, végre nyugodt időszak következik és nekifohászkodtam az ablakpucolásnak. Mit tesz Isten,a létra tetején látom ám, hogy a postásnő ott kapálózik a kapuban. Én, mint a villám, szárnyaszegetten, de mosolyogva repültem kifelé, mondok, megjött a kormánycsomag. De hamar lelombozódtam, mert helyette a postásnőm egy rendőrségi levelet szorongatott. Mikor megláttam, minden bűnömet átvizsgáltam magamban rendőrségileg, de nem lettem okosabb.Bent, kibontva a levelet kiesett egy csekk csekély 30 ezer Ft-ról, mondván, ha jót akarok, rövid időn belül fizessem be. Kiderült, hogy novemberben Mályin keresztülhajtva 19 km-rel túlléptem a megengedett sebességet, ezért ez a büntetésem.Valóban jártam arra a jelzett napon, lehet, hogy figyelmetlen voltam, de én semmiféle korlátozó táblát nem láttam. Mindegy, több, mint 40 éve vezetek, belefér ez a kis figyeletleségem. És én "jót akarok", ezért be fogom fizetni. Csak hát december van. Mondtam már, hogy utálom a decembert?
Bartha Ilona
Már évek óta figyelem, hogy nálam a bajok mindig decemberben tetőződnek. Nem mintha a többi hónap krémes-süti lenne, de a december!
Vegyük sorjában: mint arról korábban beszámoltam, elkaptam a nagy náthát és még ki sem kászálódtam belőle, mikor szomorúan tapasztaltam, hogy valahol a vizem csordogál. Nem tudtam, hogy hol, de akár hogy is volt, az izzadtságom nem tehetett ki 20 m3-t. Ráfogtam a WC-re, mindent kicseréltettem, hát majd a jövő eldönti, ott volt-e a baj.
Miután e szörnyűségeken túllettem, gondoltam, végre nyugodt időszak következik és nekifohászkodtam az ablakpucolásnak. Mit tesz Isten,a létra tetején látom ám, hogy a postásnő ott kapálózik a kapuban. Én, mint a villám, szárnyaszegetten, de mosolyogva repültem kifelé, mondok, megjött a kormánycsomag. De hamar lelombozódtam, mert helyette a postásnőm egy rendőrségi levelet szorongatott. Mikor megláttam, minden bűnömet átvizsgáltam magamban rendőrségileg, de nem lettem okosabb.Bent, kibontva a levelet kiesett egy csekk csekély 30 ezer Ft-ról, mondván, ha jót akarok, rövid időn belül fizessem be. Kiderült, hogy novemberben Mályin keresztülhajtva 19 km-rel túlléptem a megengedett sebességet, ezért ez a büntetésem.Valóban jártam arra a jelzett napon, lehet, hogy figyelmetlen voltam, de én semmiféle korlátozó táblát nem láttam. Mindegy, több, mint 40 éve vezetek, belefér ez a kis figyeletleségem. És én "jót akarok", ezért be fogom fizetni. Csak hát december van. Mondtam már, hogy utálom a decembert?
Bartha Ilona
2016. december 13., kedd
SZERETNÉM A TELET
A hófehér szűzhavat szán hasította.
Gyerekek, megjött a Télapó! Csengő bongott,
fehérsubás fenyők mögött tágranyílt őz szemek,
kacagó gyereksereg, a kandallóban tűz ropogott...
Tél volt, hideg, dermesztő, a jeget
korcsolyák szántották, szánkón húzta apa fiát,
a Bükk lejtőin sízők siklottak a magas hóban,
csúszkáló gyerekek élvezték a befagyott pocsolyát.l
Tél van most is, néha nap, néha hideg, dermesztő,
félelmek,vajon elég lesz-e a tüzelő?
Itt-ott jégcsapok lógnak,de a jégmezők olvadnak,
szeretném a telet, a fehéret, de nem kegyes az idő.
Hol a TÉL és hol a HÓ, drága, kedves Télapó?
Néhány éve nem láttam már hóembert,
répa orrút, s hóban hentergő gyereket.
Én úgy szeretném szeretni a decembert!
Bartha Ilona
Kép: net
Gyerekek, megjött a Télapó! Csengő bongott,
fehérsubás fenyők mögött tágranyílt őz szemek,
kacagó gyereksereg, a kandallóban tűz ropogott...
Tél volt, hideg, dermesztő, a jeget
korcsolyák szántották, szánkón húzta apa fiát,
a Bükk lejtőin sízők siklottak a magas hóban,
csúszkáló gyerekek élvezték a befagyott pocsolyát.l
Tél van most is, néha nap, néha hideg, dermesztő,
félelmek,vajon elég lesz-e a tüzelő?
Itt-ott jégcsapok lógnak,de a jégmezők olvadnak,
szeretném a telet, a fehéret, de nem kegyes az idő.
Hol a TÉL és hol a HÓ, drága, kedves Télapó?
Néhány éve nem láttam már hóembert,
répa orrút, s hóban hentergő gyereket.
Én úgy szeretném szeretni a decembert!
Bartha Ilona
Kép: net
2016. december 12., hétfő
VÁRAKOZÁS
Kulcsra zártam a kemény tölgyfaajtót,
kizártam minden nyugtalanítót,
a külvilág most megszűnt számomra létezni,
nem akarok már senkitől és semmitől félni.
Hosszú volt az év, nyűgökkel teli,
szeretnék kicsit magamba merülni,
várakozni halvány gyertyafényben,
lebegni fenyőillattal teli légben...
Eltöltenek a remény apró cseppjei,
mint az ablakomra fagyott jégvirág csipkéi.
Ha jössz, halkan kopogtass,
s én tudni fogom, hogy te vagy,
összabújunk, meghitten várjuk az ünnepeket,
s amíg élek, nem hagyom, hogy kihüljön
bennünk a szeretet...
Bartha Ilona
Kép: net
kizártam minden nyugtalanítót,
a külvilág most megszűnt számomra létezni,
nem akarok már senkitől és semmitől félni.
Hosszú volt az év, nyűgökkel teli,
szeretnék kicsit magamba merülni,
várakozni halvány gyertyafényben,
lebegni fenyőillattal teli légben...
Eltöltenek a remény apró cseppjei,
mint az ablakomra fagyott jégvirág csipkéi.
Ha jössz, halkan kopogtass,
s én tudni fogom, hogy te vagy,
összabújunk, meghitten várjuk az ünnepeket,
s amíg élek, nem hagyom, hogy kihüljön
bennünk a szeretet...
Bartha Ilona
Kép: net
2016. december 8., csütörtök
Egy pillanat
december 3., Újra beszökött az este,
ma láttalak egy percre..
Kérdőn csodálkozó pillantásod
kicsit torzzá tette arcvonásod,
s én hirtelen e furcsa pillanatban
meglepődtem magamon magamban,
mert idegenként néztem rád,
nem volt már bennem semmi vád.
S mint őszi fáról lehulló sárga levél,
melyet tovább sodor az enyhe szél,
oly közömbösen mentem el előtted,
mintha nem is találkoztam volna veled..
ma láttalak egy percre..
Kérdőn csodálkozó pillantásod
kicsit torzzá tette arcvonásod,
s én hirtelen e furcsa pillanatban
meglepődtem magamon magamban,
mert idegenként néztem rád,
nem volt már bennem semmi vád.
S mint őszi fáról lehulló sárga levél,
melyet tovább sodor az enyhe szél,
oly közömbösen mentem el előtted,
mintha nem is találkoztam volna veled..
A földre hullott levél már az elmúlásé..
Bartha Ilona
Kép: Net
Bartha Ilona
Kép: Net
2016. december 6., kedd
Hajnali Mikulás
Lázas álmomban
piros műanyag Mikulás-virágokat láttam,
ott nyiltak hátul, a kerítés mentén,
aranyszegélyén, gyöngybibéjén
hálót szőtt az éjszakai dér.
Aztán hirtelen messziről hallom,
sok kiscsengő sikt, bing-bong,
-de nem, csak egy autó vészjelzője
hasítja a levegőt és villog...
Kihalt minden, a redőnyök
félig lehúzva,
s a szigetelt ablakok szegélyén
még a csend sem bújhat ki kúszva.
Hol vannak a fényes kiscsizmák,
vagy már nincsenek is,
csak márkás topánkák?
Idáig jutottam álmomban,
mikor felébredtem egy köhögési rohamban,
az ablakon át kinéztem az utcára,
remélve, hogy látom majd,
amint a Mikulás szánja
elsiklik előttem és a jó öreg
piros csokoládés zacskóit dobálja
a kertes házak udvarába..
De nem láttam semmit, csak egy kihalt művilágot,
s ragyogó csillagok helyett távol egy autó vészjelzője
villogott...villogott..
Bartha Ilona
Kép: Net
28 Birta Angéla Angi, Zoltánné Várady és további 26 ember
...
piros műanyag Mikulás-virágokat láttam,
ott nyiltak hátul, a kerítés mentén,
aranyszegélyén, gyöngybibéjén
hálót szőtt az éjszakai dér.
Aztán hirtelen messziről hallom,
sok kiscsengő sikt, bing-bong,
-de nem, csak egy autó vészjelzője
hasítja a levegőt és villog...
Kihalt minden, a redőnyök
félig lehúzva,
s a szigetelt ablakok szegélyén
még a csend sem bújhat ki kúszva.
Hol vannak a fényes kiscsizmák,
vagy már nincsenek is,
csak márkás topánkák?
Idáig jutottam álmomban,
mikor felébredtem egy köhögési rohamban,
az ablakon át kinéztem az utcára,
remélve, hogy látom majd,
amint a Mikulás szánja
elsiklik előttem és a jó öreg
piros csokoládés zacskóit dobálja
a kertes házak udvarába..
De nem láttam semmit, csak egy kihalt művilágot,
s ragyogó csillagok helyett távol egy autó vészjelzője
villogott...villogott..
Bartha Ilona
Kép: Net
28 Birta Angéla Angi, Zoltánné Várady és további 26 ember
...
2016. november 27., vasárnap
Haikuk képről
kavicsok közé
rejtem pettyeimet, de
hűségem tiéd
piros nyakörvem
kavicsokhoz kötöz,én
a szolgád vagyok
a kavicsoknak
szemem életet ad,most
alattvalóim
Bartha Ilona
Kép: Eleonóra Művész Szalonja
20 Magdi Béres, Istvan Ozvegy és további 18 ember
2016. november 26., szombat
Csodáld a sokszínű szivárnyt
Heti játékra
Hallgasd a hegedű dallamát,
mikor a fekete húrok jajongnak, sírnak,
de hallgasd akkor is, mikor örömódákkal zengik
a féktelen lilát,
s a kék tenger feletti naplementében
szállnak a darvak...
Fekete hajam lassan hófehér lesz,
napjaim szürkeségében ritkán von be sárgával a nap,
de a titokzatos éj átlátszó por-semmi létemet
narancssárgára festi, s az élet új értelmet kap...
Ahol nap van, ott árnyék is, rózsaszínű köd,
türkizkék szemekben az ifjúság tüzes vágyai,
a reménység zöld színében sarjadó rügyek,
néha szomorú vasárnapok, mikor magányosan teng a lélek.
Ez az élet. Nem fekete-fehér!-Színes-szintelen világ,
halványkék ég alatt piros-pipacs szenvedély,
bíbor rózsa tövisétől kiserkent vér,
andante és fortisszimó váltakozás..
De te hallgasd a hegedű dallamát,
s csodáld a sokszínű szivárványt.
Bartha Ilona
Kép: saját
Hallgasd a hegedű dallamát,
mikor a fekete húrok jajongnak, sírnak,
de hallgasd akkor is, mikor örömódákkal zengik
a féktelen lilát,
s a kék tenger feletti naplementében
szállnak a darvak...
Fekete hajam lassan hófehér lesz,
napjaim szürkeségében ritkán von be sárgával a nap,
de a titokzatos éj átlátszó por-semmi létemet
narancssárgára festi, s az élet új értelmet kap...
Ahol nap van, ott árnyék is, rózsaszínű köd,
türkizkék szemekben az ifjúság tüzes vágyai,
a reménység zöld színében sarjadó rügyek,
néha szomorú vasárnapok, mikor magányosan teng a lélek.
Ez az élet. Nem fekete-fehér!-Színes-szintelen világ,
halványkék ég alatt piros-pipacs szenvedély,
bíbor rózsa tövisétől kiserkent vér,
andante és fortisszimó váltakozás..
De te hallgasd a hegedű dallamát,
s csodáld a sokszínű szivárványt.
Bartha Ilona
Kép: saját
2016. november 25., péntek
ÖNÉLETRAJZ / A Csodálatos természet antológiában való résztvételhez /
Nehéz néhány sorban ecsetelni egy hosszú életútat. Megpróbálkozom, talán elfogadható lesz.
Miskolcon születtem, 1941 január 4-én, egy fagyos téli napon, amikor még fújtak a háború szelei és fegyverropogás is hallatszott. Ilyenkor apám karjában reszkettem a pincében, mint pici gyerek. A háború végén, mint akkor minden családban, nagyon nehéz volt a helyzet. Aztán jöttek a kemény 50-es évek, sokat szenvedtünk, mert apám kivándorló szülők gyermekeként Amerikában született, ami abban az időben bűn volt.A nagyszüleimről nem is beszélve, akik elszegényedett nemes emberek voltak, hiába gazdálkodó életmódot folytattak, földet műveltek. Mindezek ellenére gyerekkoromra mindig örömmel gondolok vissza, a csodálatos szünidőkre, melyeket a nagyszülőknél töltöttünk, a természet közelségére, a virágzó rétekre, hajladozó búzamezőkre.
Miskolcon érettségiztem, egy olyan osztályba jártam, ahol a hozzám hasonló "megbélyegzett" gyerekek tömörültek. Talán ennek tudható be, hogy nagy volt közöttünk az összetartás igaz, mély barátságok alakultak ki, melyek mai napig tartanak.
Érettségi után két évig gyárban dolgoztam, majd felvettek a miskolci Műszaki Egyetemre. A harmadik évben megbetegedtem, komoly operáción menten keresztül, a tanulmányaimat abba kellett hagynom. Felgyógyulásom után előbb a miskolci Tervezőirodában, majd a pesti Agrotervnél dolgoztam, mint épitész- szerkesztő. Munka mellett pénzügyi-gazdasági vonalon tanultam tovább, majd megszereztem az épitőipari árszakértői oklevelet. Férjhezmenetelem után Keszthelyre kerültem, egy kivitelező vállalatnál helyezkedtem el, szakképesítésemnek megfelelően.Férjem, aki tudományos munkatárs volt a keszthelyi egyetemen, mint agrárember, élt-halt a földért, szabadidejében kis szőlönket művelte, én pedig mellette a konyhakertben termelgettem. Mindent, amit a kertészetről tudok, Tőle tanultam.Férjem özvegyember volt, három gyermeket hozott a házasságunkba, de én már csak a legkisebb fiúgyermeket neveltem.
A későbbiekben a kivitelező vállalat KFT-ékre tagolódott, az egyik ilyen KFT -nek lettem az ügyvezető igazgatója, innen mentem nyugdíjba.
Sajnos a férjem ekkor már nem élt, a gyermekem is kirepült a családi otthonból, így 1996-ban visszatértem a "gyökereimhez", a húgom közelségéhez, ahol most is élek, e szép kis faluba, Sajószögedre.
Egyedül élek, de nem magányosan. Van egy kis kertem, ahol mindig van mit csinálni és amikor bevezették az internetet, új tartalmat kapott az életem.Írni kezdtem, ami saját magamat lepett meg legjobban, mert nem is sejtettem, hogy e téren szorult belém egy kis tehetség. A Facebookban irodalmi csoportokban publikálok, van egy blogom, ahol az írásaimat "tárolom".Eredményesen vettem részt néhány pályázaton, antológiákban is jelentek meg verseim.Koromra való tekintettel könyvkiadásra már nem gondolok, nekem nagy öröm az, hogy a csoportokban olvasnak, a barátaimnak általában tetszik, amit írok. Itt, a faluban talán nem is tudják, csak a közvetlen szomszédok, hogy egy verselő él közöttük, én ugyanis képtelen vagyok nyilvánosság előtt szerepelgetni.
Arra buzdítok minden nyugdíjast,-mert soha semmi nem késő, hogy ne törődjenek bele a hétköznapok monotonságába, fedezzék fel magukban azokat a épességeket, melyek örömet jelentenek nekik, legyenek céljaik, vágyaik.
Én e szerint élek, néha rögökön bukdácsolva haladok utamon, amig végére nem érek. Ha valamiért szomorú vagyok, kimegyek a kertbe, megnézem a csodás naplementét, vagy lesétálok kutyámmal a tópartra, mélázok a kék víztükörnél, a parti lombok alatt béke költözik szívembe. Ezt kivánom minden nyugdíjas társamnak...
Tóthné Bartha Ilona
Miskolcon születtem, 1941 január 4-én, egy fagyos téli napon, amikor még fújtak a háború szelei és fegyverropogás is hallatszott. Ilyenkor apám karjában reszkettem a pincében, mint pici gyerek. A háború végén, mint akkor minden családban, nagyon nehéz volt a helyzet. Aztán jöttek a kemény 50-es évek, sokat szenvedtünk, mert apám kivándorló szülők gyermekeként Amerikában született, ami abban az időben bűn volt.A nagyszüleimről nem is beszélve, akik elszegényedett nemes emberek voltak, hiába gazdálkodó életmódot folytattak, földet műveltek. Mindezek ellenére gyerekkoromra mindig örömmel gondolok vissza, a csodálatos szünidőkre, melyeket a nagyszülőknél töltöttünk, a természet közelségére, a virágzó rétekre, hajladozó búzamezőkre.
Miskolcon érettségiztem, egy olyan osztályba jártam, ahol a hozzám hasonló "megbélyegzett" gyerekek tömörültek. Talán ennek tudható be, hogy nagy volt közöttünk az összetartás igaz, mély barátságok alakultak ki, melyek mai napig tartanak.
Érettségi után két évig gyárban dolgoztam, majd felvettek a miskolci Műszaki Egyetemre. A harmadik évben megbetegedtem, komoly operáción menten keresztül, a tanulmányaimat abba kellett hagynom. Felgyógyulásom után előbb a miskolci Tervezőirodában, majd a pesti Agrotervnél dolgoztam, mint épitész- szerkesztő. Munka mellett pénzügyi-gazdasági vonalon tanultam tovább, majd megszereztem az épitőipari árszakértői oklevelet. Férjhezmenetelem után Keszthelyre kerültem, egy kivitelező vállalatnál helyezkedtem el, szakképesítésemnek megfelelően.Férjem, aki tudományos munkatárs volt a keszthelyi egyetemen, mint agrárember, élt-halt a földért, szabadidejében kis szőlönket művelte, én pedig mellette a konyhakertben termelgettem. Mindent, amit a kertészetről tudok, Tőle tanultam.Férjem özvegyember volt, három gyermeket hozott a házasságunkba, de én már csak a legkisebb fiúgyermeket neveltem.
A későbbiekben a kivitelező vállalat KFT-ékre tagolódott, az egyik ilyen KFT -nek lettem az ügyvezető igazgatója, innen mentem nyugdíjba.
Sajnos a férjem ekkor már nem élt, a gyermekem is kirepült a családi otthonból, így 1996-ban visszatértem a "gyökereimhez", a húgom közelségéhez, ahol most is élek, e szép kis faluba, Sajószögedre.
Egyedül élek, de nem magányosan. Van egy kis kertem, ahol mindig van mit csinálni és amikor bevezették az internetet, új tartalmat kapott az életem.Írni kezdtem, ami saját magamat lepett meg legjobban, mert nem is sejtettem, hogy e téren szorult belém egy kis tehetség. A Facebookban irodalmi csoportokban publikálok, van egy blogom, ahol az írásaimat "tárolom".Eredményesen vettem részt néhány pályázaton, antológiákban is jelentek meg verseim.Koromra való tekintettel könyvkiadásra már nem gondolok, nekem nagy öröm az, hogy a csoportokban olvasnak, a barátaimnak általában tetszik, amit írok. Itt, a faluban talán nem is tudják, csak a közvetlen szomszédok, hogy egy verselő él közöttük, én ugyanis képtelen vagyok nyilvánosság előtt szerepelgetni.
Arra buzdítok minden nyugdíjast,-mert soha semmi nem késő, hogy ne törődjenek bele a hétköznapok monotonságába, fedezzék fel magukban azokat a épességeket, melyek örömet jelentenek nekik, legyenek céljaik, vágyaik.
Én e szerint élek, néha rögökön bukdácsolva haladok utamon, amig végére nem érek. Ha valamiért szomorú vagyok, kimegyek a kertbe, megnézem a csodás naplementét, vagy lesétálok kutyámmal a tópartra, mélázok a kék víztükörnél, a parti lombok alatt béke költözik szívembe. Ezt kivánom minden nyugdíjas társamnak...
Tóthné Bartha Ilona
2016. november 23., szerda
Évkönyvem 2016.
Ilona,
az évkönyved megmutatja életed legjobb pillanatait! Emlékeztet, milyen
csodás barátaid vannak. Egy pillantás az évkönyvbe és máris
visszaemlékezel a régi szép időkre!
Nyisd ki az évkönyved és vess egy pillantást az emlékeidre! Kattints ide!
hu.nametests.com|Forrás: Ilona
Nyílik a föld / szonett
Amikor a föld szíve meghasad,
őrült fájdalmába beleremeg,
felszaggatja a mélyben az ereket,
rommá tépi a falakat, utakat.
Jajok és halál a hasadékokban,
életek munkája semmivé lesz,
nem tudhatod, mikor nyílik meg a föld,
elnyel, s fuldokolsz a fekete lyukban...
Beteg a föld teste, forrong, morajlik,
lávakönnye vágatot éget s folyik,
jégmezők olvadnak a melegben.
Ember vigyázz! Talán még nem késő,
óvd földünket, mert ő az éltető,
nélküle por leszünk a mindenségben...
https://www.youtube.com/embed/ TLUgEXI9RYI?rel=0
Bartha Ilona
őrült fájdalmába beleremeg,
felszaggatja a mélyben az ereket,
rommá tépi a falakat, utakat.
Jajok és halál a hasadékokban,
életek munkája semmivé lesz,
nem tudhatod, mikor nyílik meg a föld,
elnyel, s fuldokolsz a fekete lyukban...
Beteg a föld teste, forrong, morajlik,
lávakönnye vágatot éget s folyik,
jégmezők olvadnak a melegben.
Ember vigyázz! Talán még nem késő,
óvd földünket, mert ő az éltető,
nélküle por leszünk a mindenségben...
https://www.youtube.com/embed/
Bartha Ilona
2016. november 20., vasárnap
AZ ÉN BIBLIÁM
Az én Bibliám
Csont-kötéses Biblia,
Igaz minden szava,
Családi hagyaték
Amit tartalmaz: ajándék.
Gyakran lapozgatom,
Gondjaimban vigaszom,
Jó érzés a tudat,
Hogy őseim is e könyvből
Olvasták a sorokat..
Csont-kötéses Biblia,
Igaz minden szava,
Családi hagyaték
Amit tartalmaz: ajándék.
Gyakran lapozgatom,
Gondjaimban vigaszom,
Jó érzés a tudat,
Hogy őseim is e könyvből
Olvasták a sorokat..
Bartha Ilona
Kép: saját
Kép: saját
Gyula Koszta · Stefan Miklos ismerőse
Nem lattam ijet oszinten.
Irén Földeák · Borsos Mihály és további 1 személy ismerőse
Milyen igaz!
Erzsébet Pádár Szép és hasznos!
<3
Bartha Ilona Köszönöm szépen mindenkine
A hit nagyszerűsége
A hit nagyszerűsége.... dum spiro spero........mondja a bölcs tornatanár.......
Jeruzsálemben egy öregúr minden áldott nap kimegy a Falhoz, immár hatvan éve. Erről tudomást szerez a CNN riporternője. Érdekelte a dolog, elment a Falhoz, majd azonosította a bácsit, mialatt az imádkozott. 45 perc múltán az öreg megfordult, és elindult. A riporter odament hozzá, hogy interjút készítsen vele: -Bocsánat, uram. Rebeka Smith vagyok a CNN -től. Hogy hívják Önt ? -Móric Fischbein -válaszolta az ember. -Mióta jár a Falhoz? -Körülbelül hatvan éve. -Hatvan éve!? És miért imádkozik? Imádkozom azért, hogy zsidók, keresztények és muzulmánok között béke legyen, Imádkozom azért, hogy ne legyenek háborúk és szűnjön meg az emberek közötti gyűlölet, Imádkozom azért, hogy ne legyen éhínség sehol a világon... -És mit érez, most, 60 év után ? -Mintha a falnak beszélnék... /Net/
Jeruzsálemben egy öregúr minden áldott nap kimegy a Falhoz, immár hatvan éve. Erről tudomást szerez a CNN riporternője. Érdekelte a dolog, elment a Falhoz, majd azonosította a bácsit, mialatt az imádkozott. 45 perc múltán az öreg megfordult, és elindult. A riporter odament hozzá, hogy interjút készítsen vele: -Bocsánat, uram. Rebeka Smith vagyok a CNN -től. Hogy hívják Önt ? -Móric Fischbein -válaszolta az ember. -Mióta jár a Falhoz? -Körülbelül hatvan éve. -Hatvan éve!? És miért imádkozik? Imádkozom azért, hogy zsidók, keresztények és muzulmánok között béke legyen, Imádkozom azért, hogy ne legyenek háborúk és szűnjön meg az emberek közötti gyűlölet, Imádkozom azért, hogy ne legyen éhínség sehol a világon... -És mit érez, most, 60 év után ? -Mintha a falnak beszélnék... /Net/
Fagyott
Fagyott
2016. november 15.
Itt a tél! Az éjjel fagyott, a madarak vize
bejegesedett! Ma kiöntöm a hordókból a mostanáig tartogatott "finom"
esővizet.Milyen jó lenne ez nyári locsoláskor...
Kis ügyi voltam, reggel korábban keltem és már megfőztem az ebédet: zöldborsólevest, sült savanyúkáposztát nokedlival összekeverve, csempésztem bele egy kis kolbászt is. Délután pedig megsütöm a szokásos rágnivalómat, sajtos kockát, vagy rudat, mert már elfogyott.
Szép napot kívánok mindenkinek! :-)
Kis ügyi voltam, reggel korábban keltem és már megfőztem az ebédet: zöldborsólevest, sült savanyúkáposztát nokedlival összekeverve, csempésztem bele egy kis kolbászt is. Délután pedig megsütöm a szokásos rágnivalómat, sajtos kockát, vagy rudat, mert már elfogyott.
Szép napot kívánok mindenkinek! :-)
A bejegyzést írta: Ilona
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)












