kavicsok közé
rejtem pettyeimet, de
hűségem tiéd
piros nyakörvem
kavicsokhoz kötöz,én
a szolgád vagyok
a kavicsoknak
szemem életet ad,most
alattvalóim
Bartha Ilona
Kép: Eleonóra Művész Szalonja
2016. november 27., vasárnap
Haikuk képről
kavicsok közé
rejtem pettyeimet, de
hűségem tiéd
piros nyakörvem
kavicsokhoz kötöz,én
a szolgád vagyok
a kavicsoknak
szemem életet ad,most
alattvalóim
Bartha Ilona
Kép: Eleonóra Művész Szalonja
2016. november 26., szombat
Csodáld a sokszínű szivárnyt
Heti játékra
Hallgasd a hegedű dallamát,
mikor a fekete húrok jajongnak, sírnak,
de hallgasd akkor is, mikor örömódákkal zengik
a féktelen lilát,
s a kék tenger feletti naplementében
szállnak a darvak...
Fekete hajam lassan hófehér lesz,
napjaim szürkeségében ritkán von be sárgával a nap,
de a titokzatos éj átlátszó por-semmi létemet
narancssárgára festi, s az élet új értelmet kap...
Ahol nap van, ott árnyék is, rózsaszínű köd,
türkizkék szemekben az ifjúság tüzes vágyai,
a reménység zöld színében sarjadó rügyek,
néha szomorú vasárnapok, mikor magányosan teng a lélek.
Ez az élet. Nem fekete-fehér!-Színes-szintelen világ,
halványkék ég alatt piros-pipacs szenvedély,
bíbor rózsa tövisétől kiserkent vér,
andante és fortisszimó váltakozás..
De te hallgasd a hegedű dallamát,
s csodáld a sokszínű szivárványt.
Bartha Ilona
Kép: saját
Hallgasd a hegedű dallamát,
mikor a fekete húrok jajongnak, sírnak,
de hallgasd akkor is, mikor örömódákkal zengik
a féktelen lilát,
s a kék tenger feletti naplementében
szállnak a darvak...
Fekete hajam lassan hófehér lesz,
napjaim szürkeségében ritkán von be sárgával a nap,
de a titokzatos éj átlátszó por-semmi létemet
narancssárgára festi, s az élet új értelmet kap...
Ahol nap van, ott árnyék is, rózsaszínű köd,
türkizkék szemekben az ifjúság tüzes vágyai,
a reménység zöld színében sarjadó rügyek,
néha szomorú vasárnapok, mikor magányosan teng a lélek.
Ez az élet. Nem fekete-fehér!-Színes-szintelen világ,
halványkék ég alatt piros-pipacs szenvedély,
bíbor rózsa tövisétől kiserkent vér,
andante és fortisszimó váltakozás..
De te hallgasd a hegedű dallamát,
s csodáld a sokszínű szivárványt.
Bartha Ilona
Kép: saját
2016. november 25., péntek
ÖNÉLETRAJZ / A Csodálatos természet antológiában való résztvételhez /
Nehéz néhány sorban ecsetelni egy hosszú életútat. Megpróbálkozom, talán elfogadható lesz.
Miskolcon születtem, 1941 január 4-én, egy fagyos téli napon, amikor még fújtak a háború szelei és fegyverropogás is hallatszott. Ilyenkor apám karjában reszkettem a pincében, mint pici gyerek. A háború végén, mint akkor minden családban, nagyon nehéz volt a helyzet. Aztán jöttek a kemény 50-es évek, sokat szenvedtünk, mert apám kivándorló szülők gyermekeként Amerikában született, ami abban az időben bűn volt.A nagyszüleimről nem is beszélve, akik elszegényedett nemes emberek voltak, hiába gazdálkodó életmódot folytattak, földet műveltek. Mindezek ellenére gyerekkoromra mindig örömmel gondolok vissza, a csodálatos szünidőkre, melyeket a nagyszülőknél töltöttünk, a természet közelségére, a virágzó rétekre, hajladozó búzamezőkre.
Miskolcon érettségiztem, egy olyan osztályba jártam, ahol a hozzám hasonló "megbélyegzett" gyerekek tömörültek. Talán ennek tudható be, hogy nagy volt közöttünk az összetartás igaz, mély barátságok alakultak ki, melyek mai napig tartanak.
Érettségi után két évig gyárban dolgoztam, majd felvettek a miskolci Műszaki Egyetemre. A harmadik évben megbetegedtem, komoly operáción menten keresztül, a tanulmányaimat abba kellett hagynom. Felgyógyulásom után előbb a miskolci Tervezőirodában, majd a pesti Agrotervnél dolgoztam, mint épitész- szerkesztő. Munka mellett pénzügyi-gazdasági vonalon tanultam tovább, majd megszereztem az épitőipari árszakértői oklevelet. Férjhezmenetelem után Keszthelyre kerültem, egy kivitelező vállalatnál helyezkedtem el, szakképesítésemnek megfelelően.Férjem, aki tudományos munkatárs volt a keszthelyi egyetemen, mint agrárember, élt-halt a földért, szabadidejében kis szőlönket művelte, én pedig mellette a konyhakertben termelgettem. Mindent, amit a kertészetről tudok, Tőle tanultam.Férjem özvegyember volt, három gyermeket hozott a házasságunkba, de én már csak a legkisebb fiúgyermeket neveltem.
A későbbiekben a kivitelező vállalat KFT-ékre tagolódott, az egyik ilyen KFT -nek lettem az ügyvezető igazgatója, innen mentem nyugdíjba.
Sajnos a férjem ekkor már nem élt, a gyermekem is kirepült a családi otthonból, így 1996-ban visszatértem a "gyökereimhez", a húgom közelségéhez, ahol most is élek, e szép kis faluba, Sajószögedre.
Egyedül élek, de nem magányosan. Van egy kis kertem, ahol mindig van mit csinálni és amikor bevezették az internetet, új tartalmat kapott az életem.Írni kezdtem, ami saját magamat lepett meg legjobban, mert nem is sejtettem, hogy e téren szorult belém egy kis tehetség. A Facebookban irodalmi csoportokban publikálok, van egy blogom, ahol az írásaimat "tárolom".Eredményesen vettem részt néhány pályázaton, antológiákban is jelentek meg verseim.Koromra való tekintettel könyvkiadásra már nem gondolok, nekem nagy öröm az, hogy a csoportokban olvasnak, a barátaimnak általában tetszik, amit írok. Itt, a faluban talán nem is tudják, csak a közvetlen szomszédok, hogy egy verselő él közöttük, én ugyanis képtelen vagyok nyilvánosság előtt szerepelgetni.
Arra buzdítok minden nyugdíjast,-mert soha semmi nem késő, hogy ne törődjenek bele a hétköznapok monotonságába, fedezzék fel magukban azokat a épességeket, melyek örömet jelentenek nekik, legyenek céljaik, vágyaik.
Én e szerint élek, néha rögökön bukdácsolva haladok utamon, amig végére nem érek. Ha valamiért szomorú vagyok, kimegyek a kertbe, megnézem a csodás naplementét, vagy lesétálok kutyámmal a tópartra, mélázok a kék víztükörnél, a parti lombok alatt béke költözik szívembe. Ezt kivánom minden nyugdíjas társamnak...
Tóthné Bartha Ilona
Miskolcon születtem, 1941 január 4-én, egy fagyos téli napon, amikor még fújtak a háború szelei és fegyverropogás is hallatszott. Ilyenkor apám karjában reszkettem a pincében, mint pici gyerek. A háború végén, mint akkor minden családban, nagyon nehéz volt a helyzet. Aztán jöttek a kemény 50-es évek, sokat szenvedtünk, mert apám kivándorló szülők gyermekeként Amerikában született, ami abban az időben bűn volt.A nagyszüleimről nem is beszélve, akik elszegényedett nemes emberek voltak, hiába gazdálkodó életmódot folytattak, földet műveltek. Mindezek ellenére gyerekkoromra mindig örömmel gondolok vissza, a csodálatos szünidőkre, melyeket a nagyszülőknél töltöttünk, a természet közelségére, a virágzó rétekre, hajladozó búzamezőkre.
Miskolcon érettségiztem, egy olyan osztályba jártam, ahol a hozzám hasonló "megbélyegzett" gyerekek tömörültek. Talán ennek tudható be, hogy nagy volt közöttünk az összetartás igaz, mély barátságok alakultak ki, melyek mai napig tartanak.
Érettségi után két évig gyárban dolgoztam, majd felvettek a miskolci Műszaki Egyetemre. A harmadik évben megbetegedtem, komoly operáción menten keresztül, a tanulmányaimat abba kellett hagynom. Felgyógyulásom után előbb a miskolci Tervezőirodában, majd a pesti Agrotervnél dolgoztam, mint épitész- szerkesztő. Munka mellett pénzügyi-gazdasági vonalon tanultam tovább, majd megszereztem az épitőipari árszakértői oklevelet. Férjhezmenetelem után Keszthelyre kerültem, egy kivitelező vállalatnál helyezkedtem el, szakképesítésemnek megfelelően.Férjem, aki tudományos munkatárs volt a keszthelyi egyetemen, mint agrárember, élt-halt a földért, szabadidejében kis szőlönket művelte, én pedig mellette a konyhakertben termelgettem. Mindent, amit a kertészetről tudok, Tőle tanultam.Férjem özvegyember volt, három gyermeket hozott a házasságunkba, de én már csak a legkisebb fiúgyermeket neveltem.
A későbbiekben a kivitelező vállalat KFT-ékre tagolódott, az egyik ilyen KFT -nek lettem az ügyvezető igazgatója, innen mentem nyugdíjba.
Sajnos a férjem ekkor már nem élt, a gyermekem is kirepült a családi otthonból, így 1996-ban visszatértem a "gyökereimhez", a húgom közelségéhez, ahol most is élek, e szép kis faluba, Sajószögedre.
Egyedül élek, de nem magányosan. Van egy kis kertem, ahol mindig van mit csinálni és amikor bevezették az internetet, új tartalmat kapott az életem.Írni kezdtem, ami saját magamat lepett meg legjobban, mert nem is sejtettem, hogy e téren szorult belém egy kis tehetség. A Facebookban irodalmi csoportokban publikálok, van egy blogom, ahol az írásaimat "tárolom".Eredményesen vettem részt néhány pályázaton, antológiákban is jelentek meg verseim.Koromra való tekintettel könyvkiadásra már nem gondolok, nekem nagy öröm az, hogy a csoportokban olvasnak, a barátaimnak általában tetszik, amit írok. Itt, a faluban talán nem is tudják, csak a közvetlen szomszédok, hogy egy verselő él közöttük, én ugyanis képtelen vagyok nyilvánosság előtt szerepelgetni.
Arra buzdítok minden nyugdíjast,-mert soha semmi nem késő, hogy ne törődjenek bele a hétköznapok monotonságába, fedezzék fel magukban azokat a épességeket, melyek örömet jelentenek nekik, legyenek céljaik, vágyaik.
Én e szerint élek, néha rögökön bukdácsolva haladok utamon, amig végére nem érek. Ha valamiért szomorú vagyok, kimegyek a kertbe, megnézem a csodás naplementét, vagy lesétálok kutyámmal a tópartra, mélázok a kék víztükörnél, a parti lombok alatt béke költözik szívembe. Ezt kivánom minden nyugdíjas társamnak...
Tóthné Bartha Ilona
2016. november 23., szerda
Évkönyvem 2016.
Ilona,
az évkönyved megmutatja életed legjobb pillanatait! Emlékeztet, milyen
csodás barátaid vannak. Egy pillantás az évkönyvbe és máris
visszaemlékezel a régi szép időkre!
Nyisd ki az évkönyved és vess egy pillantást az emlékeidre! Kattints ide!
hu.nametests.com|Forrás: Ilona
Nyílik a föld / szonett
Amikor a föld szíve meghasad,
őrült fájdalmába beleremeg,
felszaggatja a mélyben az ereket,
rommá tépi a falakat, utakat.
Jajok és halál a hasadékokban,
életek munkája semmivé lesz,
nem tudhatod, mikor nyílik meg a föld,
elnyel, s fuldokolsz a fekete lyukban...
Beteg a föld teste, forrong, morajlik,
lávakönnye vágatot éget s folyik,
jégmezők olvadnak a melegben.
Ember vigyázz! Talán még nem késő,
óvd földünket, mert ő az éltető,
nélküle por leszünk a mindenségben...
https://www.youtube.com/embed/
Bartha Ilona
őrült fájdalmába beleremeg,
felszaggatja a mélyben az ereket,
rommá tépi a falakat, utakat.
Jajok és halál a hasadékokban,
életek munkája semmivé lesz,
nem tudhatod, mikor nyílik meg a föld,
elnyel, s fuldokolsz a fekete lyukban...
Beteg a föld teste, forrong, morajlik,
lávakönnye vágatot éget s folyik,
jégmezők olvadnak a melegben.
Ember vigyázz! Talán még nem késő,
óvd földünket, mert ő az éltető,
nélküle por leszünk a mindenségben...
https://www.youtube.com/embed/
Bartha Ilona
2016. november 20., vasárnap
AZ ÉN BIBLIÁM
Az én Bibliám
Csont-kötéses Biblia,
Igaz minden szava,
Családi hagyaték
Amit tartalmaz: ajándék.
Gyakran lapozgatom,
Gondjaimban vigaszom,
Jó érzés a tudat,
Hogy őseim is e könyvből
Olvasták a sorokat..
Csont-kötéses Biblia,
Igaz minden szava,
Családi hagyaték
Amit tartalmaz: ajándék.
Gyakran lapozgatom,
Gondjaimban vigaszom,
Jó érzés a tudat,
Hogy őseim is e könyvből
Olvasták a sorokat..
Bartha Ilona
Kép: saját
Kép: saját
Gyula Koszta · Stefan Miklos ismerőse
Nem lattam ijet oszinten.
Irén Földeák · Borsos Mihály és további 1 személy ismerőse
Milyen igaz!
Erzsébet Pádár Szép és hasznos! 
<3
<3
Bartha Ilona Köszönöm szépen mindenkine
A hit nagyszerűsége
A hit nagyszerűsége.... dum spiro spero........mondja a bölcs tornatanár.......
Jeruzsálemben egy öregúr minden áldott nap kimegy a Falhoz, immár hatvan éve. Erről tudomást szerez a CNN riporternője. Érdekelte a dolog, elment a Falhoz, majd azonosította a bácsit, mialatt az imádkozott. 45 perc múltán az öreg megfordult, és elindult. A riporter odament hozzá, hogy interjút készítsen vele: -Bocsánat, uram. Rebeka Smith vagyok a CNN -től. Hogy hívják Önt ? -Móric Fischbein -válaszolta az ember. -Mióta jár a Falhoz? -Körülbelül hatvan éve. -Hatvan éve!? És miért imádkozik? Imádkozom azért, hogy zsidók, keresztények és muzulmánok között béke legyen, Imádkozom azért, hogy ne legyenek háborúk és szűnjön meg az emberek közötti gyűlölet, Imádkozom azért, hogy ne legyen éhínség sehol a világon... -És mit érez, most, 60 év után ? -Mintha a falnak beszélnék... /Net/
Jeruzsálemben egy öregúr minden áldott nap kimegy a Falhoz, immár hatvan éve. Erről tudomást szerez a CNN riporternője. Érdekelte a dolog, elment a Falhoz, majd azonosította a bácsit, mialatt az imádkozott. 45 perc múltán az öreg megfordult, és elindult. A riporter odament hozzá, hogy interjút készítsen vele: -Bocsánat, uram. Rebeka Smith vagyok a CNN -től. Hogy hívják Önt ? -Móric Fischbein -válaszolta az ember. -Mióta jár a Falhoz? -Körülbelül hatvan éve. -Hatvan éve!? És miért imádkozik? Imádkozom azért, hogy zsidók, keresztények és muzulmánok között béke legyen, Imádkozom azért, hogy ne legyenek háborúk és szűnjön meg az emberek közötti gyűlölet, Imádkozom azért, hogy ne legyen éhínség sehol a világon... -És mit érez, most, 60 év után ? -Mintha a falnak beszélnék... /Net/
Fagyott
Fagyott
2016. november 15.
Itt a tél! Az éjjel fagyott, a madarak vize
bejegesedett! Ma kiöntöm a hordókból a mostanáig tartogatott "finom"
esővizet.Milyen jó lenne ez nyári locsoláskor...
Kis ügyi voltam, reggel korábban keltem és már megfőztem az ebédet: zöldborsólevest, sült savanyúkáposztát nokedlival összekeverve, csempésztem bele egy kis kolbászt is. Délután pedig megsütöm a szokásos rágnivalómat, sajtos kockát, vagy rudat, mert már elfogyott.
Szép napot kívánok mindenkinek! :-)
Kis ügyi voltam, reggel korábban keltem és már megfőztem az ebédet: zöldborsólevest, sült savanyúkáposztát nokedlival összekeverve, csempésztem bele egy kis kolbászt is. Délután pedig megsütöm a szokásos rágnivalómat, sajtos kockát, vagy rudat, mert már elfogyott.
Szép napot kívánok mindenkinek! :-)
A bejegyzést írta: Ilona
2016. november 14., hétfő
DÉRBŐL SZŐTTEK
Dérből szőttek
fehér csipkeruhát
az éltető nap sugarai,
fátyolt terítenek ágak közt,
köd uszálya az ősz mögött..
Tollborzoló madárkák
fázva várják a hóbundát,
kiváncsi varjak serege
kórusban zengi már:
fehér lesz a határ,
Kár,kár,kár..
Bartha Ilona
Kép: Net
fehér csipkeruhát
az éltető nap sugarai,
fátyolt terítenek ágak közt,
köd uszálya az ősz mögött..
Tollborzoló madárkák
fázva várják a hóbundát,
kiváncsi varjak serege
kórusban zengi már:
fehér lesz a határ,
Kár,kár,kár..
Bartha Ilona
Kép: Net
2016. november 13., vasárnap
Na, ha majd itt tartunk
Na, majd ha itt tartunk mi is...akkor lesznek gondok!)
Mikor először olvastam, elmosolyodtam, aztán elgondolkodtam és nagyon szomorúnak találtam...
Három idõs nõvér él együtt a házban, egyik 92, a másik 94 és a legidõsebb 96 éves.
Egyik este a 96 éves az emeleti fürdõszobában fürdéshez készülõdik, teleereszti a kádat vízzel. Ahogy az egyik lábát beleteszi a kádba, megáll, gondolkodik, majd lekiabál a húgainak:
- Most nem tudom, hogy kilépek a kádból vagy belépek a kádba?!!
A 94 éves válaszol:
- Én azt innen nem tudhatom, mindjárt megyek és megnézlek! – ezzel elindul a lépcsõn felfelé, de félúton megáll, gondolkodóba esik és õ is elkezd kiabálni:
- Most én felfele megyek vagy lefele?
A 92 éves a konyhaasztalnál ül, teázik és hallgatja a nõvéreit. Rosszallóan ingatja a fejét s közben megjegyzi, hogy ‘remélem, én sose leszek ilyen feledékeny’ s hogy nyomatékot is adjon a dolognak, lekopogja háromszor alulról felfelé az asztal lapján.
Aztán felkiabál:
- Mindjárt felmegyek és segítek rajtatok, csak elõbb kinézek az ajtón, hogy ki kopogott!
/Net/
Mikor először olvastam, elmosolyodtam, aztán elgondolkodtam és nagyon szomorúnak találtam...
Három idõs nõvér él együtt a házban, egyik 92, a másik 94 és a legidõsebb 96 éves.
Egyik este a 96 éves az emeleti fürdõszobában fürdéshez készülõdik, teleereszti a kádat vízzel. Ahogy az egyik lábát beleteszi a kádba, megáll, gondolkodik, majd lekiabál a húgainak:
- Most nem tudom, hogy kilépek a kádból vagy belépek a kádba?!!
A 94 éves válaszol:
- Én azt innen nem tudhatom, mindjárt megyek és megnézlek! – ezzel elindul a lépcsõn felfelé, de félúton megáll, gondolkodóba esik és õ is elkezd kiabálni:
- Most én felfele megyek vagy lefele?
A 92 éves a konyhaasztalnál ül, teázik és hallgatja a nõvéreit. Rosszallóan ingatja a fejét s közben megjegyzi, hogy ‘remélem, én sose leszek ilyen feledékeny’ s hogy nyomatékot is adjon a dolognak, lekopogja háromszor alulról felfelé az asztal lapján.
Aztán felkiabál:
- Mindjárt felmegyek és segítek rajtatok, csak elõbb kinézek az ajtón, hogy ki kopogott!
/Net/
Kell az erő
van-e még erőd
megtartani a kezedre szállt lepkét,
s gyógyítani széttört lelkeden a hasadást,
komor éj után nézni a hajnalhasadást,
s legyűrni fojtó lázad parázsló hevét?
mert néha olyan gyenge az ember,
hogy egy lepke, vagy hópihe is teher...
kell az erő,
hiszen minden hajnalban új nap fakad,
szembe kell nézni s tépni a pókhálókat,
összetört szívedből kivetni minden rosszat,
s szeretet-hegekkel összeforrasztani a jókat,
majd továbbadni, szórni mások elé,
mint a szirmokat,
adni, sugározni,
meglátod, százszorosan visszakapod,
így lesz békés minden álmod,
a reggelt angyalok hozzád eléd,
s lelkeddel megsimogatod
az elrebbenő lepkét..
B Ilona Tóthné
Kép: Net
Kép: Net
Várakozó álláspont
.2016.11,09.
Öt éve írtam...Azóta néhány versem "megszületett"...Csak előbújt valami..
:)
Várakozó állásponton vagyok..
Öt éve írtam...Azóta néhány versem "megszületett"...Csak előbújt valami..
:)Várakozó állásponton vagyok..
Az élet mindig tartogat meglepetéseket.
Egy régi ismerősömről,barátomról, volt osztálytársamról most tudtam meg,milyen gyönyörűen farag.Ő orvos,velem egykorú lévén már szintén nyugdijas Azt eddig is tudtam,hogy nagyszerűen fényképez,karácsonyi meglepetésként pedig "ennivaló",aranyos mézes-figurákat sütöget a családnak és bizton állithatom,egy hivatásos mézeskalács készitő sem alkot különbet.Ennyi sok-sok év elteltével örömmel vettem tudomást a művészi fokon végzett faragási tevékenységéről..
Azóta csak álmélkodom és várakozó állásponton vagyok.Olyan sok minden lakozik az emberben,amit az idő kihoz belőlünk..Lehet,hogy nem is tudtunk róla,hogy van bennünk valami.De az idő mindent bebizonyit..Vajon belőletek kandikált-e ki rejtett tartalék?
Mit tagadjam,mióta Gyuri faragását megtudtam, figyelem magamat.Számba vettem,mi az,amit hobbi szinten tudok,illetve tudtam,-de erről majd később.Szóval rajzolni,kézimunkázni mindig nagyon szerettem,sőt újabban főzni is.De a főzéshez úgy érzem,nincs meg a kellő alázatom,mert ha valami nem úgy sikerül,ahogy a nagy könyvben meg van irva,-kivágom,mint a macskát..E téren tehát még van tennivalóm. Ráadásul azt is észrevettem-amit nagyon szégyellek-,hogy mióta "gépezek",időnként a helyeírásommal is baj van.
Mindezek ellenére reménykedem.Talán még van egy kis időm,hátha bennem is..De az idő csak telik és csak nem akar előbújni semmi..Egyszer,talán, mégis valami..Addig sem esem kétségbe! Bőven van miben gyönyörködnöm,hallgatnom,olvasnom.
B Ilona Tóthné
Egy régi ismerősömről,barátomról, volt osztálytársamról most tudtam meg,milyen gyönyörűen farag.Ő orvos,velem egykorú lévén már szintén nyugdijas Azt eddig is tudtam,hogy nagyszerűen fényképez,karácsonyi meglepetésként pedig "ennivaló",aranyos mézes-figurákat sütöget a családnak és bizton állithatom,egy hivatásos mézeskalács készitő sem alkot különbet.Ennyi sok-sok év elteltével örömmel vettem tudomást a művészi fokon végzett faragási tevékenységéről..
Azóta csak álmélkodom és várakozó állásponton vagyok.Olyan sok minden lakozik az emberben,amit az idő kihoz belőlünk..Lehet,hogy nem is tudtunk róla,hogy van bennünk valami.De az idő mindent bebizonyit..Vajon belőletek kandikált-e ki rejtett tartalék?
Mit tagadjam,mióta Gyuri faragását megtudtam, figyelem magamat.Számba vettem,mi az,amit hobbi szinten tudok,illetve tudtam,-de erről majd később.Szóval rajzolni,kézimunkázni mindig nagyon szerettem,sőt újabban főzni is.De a főzéshez úgy érzem,nincs meg a kellő alázatom,mert ha valami nem úgy sikerül,ahogy a nagy könyvben meg van irva,-kivágom,mint a macskát..E téren tehát még van tennivalóm. Ráadásul azt is észrevettem-amit nagyon szégyellek-,hogy mióta "gépezek",időnként a helyeírásommal is baj van.
Mindezek ellenére reménykedem.Talán még van egy kis időm,hátha bennem is..De az idő csak telik és csak nem akar előbújni semmi..Egyszer,talán, mégis valami..Addig sem esem kétségbe! Bőven van miben gyönyörködnöm,hallgatnom,olvasnom.
B Ilona Tóthné
AZ ÉN ÉLETEM
Az én életem már csak ilyen,
Forró nyár után az ősz libben
De az idő azt is tovább hajtja
Jön majd a tél, a fehér árva.
Tavasz lesz-e, még nem tudom,
Ha igen, fogom a kalapom,
Teli tüdőből szivom majd a levegőt
S bejárom az erdőt, a réteket, mezőt.
Élek a változó évszakokban,
Néha fényben, néha árnyékban,
Járom az utam, végét még nem látom,
Sirok és nevetek e furcsa világon..
B Ilona Tóthné
Köszönöm! :)
:)
Az én életem már csak ilyen, / Forró nyár után az ősz libben, / De az idő azt is továbbhajtja, / Jön majd a tél, a fehér árva.
poet.hu
Etela Dvorák 
<3
<3
Márta Bosnyákné Harpauer Gratulálok.
Erzsébet Pádár NAGYON TETSZIK! :)
Mari Szabo · Sági Erzsébet és további 3 személy ismerőse
Katalin Rencsisovszky Szeretettel gratulálok, Ica ! <3
<3
Istvan Ozvegy Gratulálok!
Válasz írása...
Bartha Ilona Köszönöm szépen mindenkinek! :)
VÁGYAKOZÁS
Keresem minden nap
újra-és újra,
homályos ködben,
világi szürkeségben.
Régen nem látom már
a nap mosolyát,
a hold is elbújik,
felhők takarják,
sötét az éjjel, nappal,
mint itt belül a lélek,
s kint a letaposott levelek.
Bárcsak leülnél mellém,
egyetlen hosszú percre,
s kezemet fogva
nevetnél szemembe.
Vágyom már régóta,
mikor illan el e zűrös világ
minden nyűge,
s boldogság költözik
nyugtalan szívembe,
elégedettség,
jóleső érzet,
hogy érezzem, bennem
most a béke
boldogságot virágzik...
Bartha Ilona
Kép:net
újra-és újra,
homályos ködben,
világi szürkeségben.
Régen nem látom már
a nap mosolyát,
a hold is elbújik,
felhők takarják,
sötét az éjjel, nappal,
mint itt belül a lélek,
s kint a letaposott levelek.
Bárcsak leülnél mellém,
egyetlen hosszú percre,
s kezemet fogva
nevetnél szemembe.
Vágyom már régóta,
mikor illan el e zűrös világ
minden nyűge,
s boldogság költözik
nyugtalan szívembe,
elégedettség,
jóleső érzet,
hogy érezzem, bennem
most a béke
boldogságot virágzik...
Bartha Ilona
Kép:net
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)