(megadott szavak: tőzsér, csürhés, gerencsér,gubacsapó, pákász)
SZERELEM
(A pákász nyila)
Falu végén lakott a szép Mari,
Oly titokzatos volt ő, mint Mata Hari,
hetyke legények vetekedtek érte,
a vőlegényt mindenik személyében vélte...
A tőzsér marhalevelet vitt ajándékba,
csürhés Dani az ostorát csattogtatta,
gubacsapó magára öltötte díszes gubáját,
a gerencsér is kínálta cserép fazekát.
De Mari szívét a pákász ejtette szerelembe,
mert ő Ámor nyilát a szívébe lövellte,
a mocsári nádak is meghajoltak,
szerelemben éltek, míg meg nem haltak..
NÉPNEVELŐ
(Hagyományok)
Ó, gerencsér, formáld úgy az agyagot,
hogy cserép táladban nőjenek a magok,
Legelő,legelő! A marhának enni kő'!
Ne legyen tőzsér a nevem, ha e sok gebét
a vásárra elviszem!
Eladnék én sok marhát,
de a legelőket ellopták.
Nézd csak a pákászt! A lápvidéken bogarász,
nagy halász és vadász,a Bodrog köz királya,
gyűjti a növényeket, a jó isten is meghálálja!
A láp és mocsarak is hazánk része,
honatyáink, ne menjen ez feledésbe!
A guba sem aprópénz, hanem egy régi népi ruha,
gubacsapó készíti azt, varrja, szövi, fonja,
néha a csürhés is vállára veti,
s a csorda szemét tágra mereszti...
Régi mesterségek ezek, s csak hogy tudjátok,
velük is őrződnek a magyar hagyományok...
HAZA
(Demonstráció)
Éljen a magyar hon!
Csilingel a sok kolomp, bőgnek a marhák,
a tőzsér a menet élén fogja az ökör szarvát,
csürhés, aki csordás a kockaköveken
tereli a nyáját.
A pákász lenget egy vadvirágot az íj hegyén,
gubacsapónak gubája feszül a testén,
Miska -kancsókat osztogat a gerencsér,
s kíván hozzá minden jókat, mi belefér.
Országunk háza elé vonul a menet,
hagy lássa mindenki, vannak még régi mesterek,
őseik is azok voltak, mind magyarok,
a szebb jövőért emléküket ápoljátok.
B Ilona Tóthné
Kép: Net
Kerekné hozzászólt ehhez a fényképhez.
Különdíjasok ajándéka: pákász gyűjtötte méz
:D
B Ilona Tóthné és
Sárközi Mariann
