SZINEK

2015. szeptember 12., szombat

JÁTÉK

Kedves Tanyalakók, Játszótársaim!

Nem hagylak Benneteket pihenni, pedig az elmúlt hetekben nem volt könnyű feladatunk, ránk fér egy kis pihenés.

Ezért úgy gondoltam, most könnyítésként kicsit játszadozzunk, mi mással, mint a szavakkal. Ez eddig is így volt, de most nem kell tanulnunk, továbbá azon rágódnunk, mi is az én ars poetikám. Tehát játszunk...

Szerintem egy író embernek van példaképe, vagy egyszerűen szereti olvasni kedvencei verseit, valamiért rá figyel, azonosul az általa szeretett költő érzéseivel. Lehet ez a költő akár csoporton belül is, vagy a magyar-és világirodalom nagyjai közül valaki.
A feladat a következő: megkötés nélkül valamelyik kedvenc költőd verséből egy, max. két sor idézetének felhasználásával írj saját verset.Követheted a költő gondolatait, de még jobb, ha az idézethet párosítva a Te érzéseidet, gondolataidat írod le.A versformában nincs kötöttség, saját címet adhatsz a versnek, csupán egy kérésem lenne, a vers alá írjátok oda, kinek és melyik verséből idéztetetek. Természetesen az idézőjelet kérem az idézett mondat(mondatok)-hoz kitenni, továbbá a gyűjtőbe csak egy verset tegyetek be, persze írni bármennyit lehet. Kizárólag új versek kerüljenek a gyűjtőbe.

Szeretettel kívánok mindenkinek jó játékot, abban a titkos reményben, hogy érdekelni fog Benneteket ez a téma és minél többen írtok.
Én inspirációként egy versemet hoztam, bizonyára Ti ezektől sokkal jobbakat fogtok írni...

Jó játékot kívánok, lezárás péntek, 22-e, 20 óra.kor.

SZÁGULDÁS

Amikor az ifjúság madarát
még nem kellett kergetni,
ó, azok voltak a szép idők!
Énekeltek a búzamezők,
s az erdők halkan zsongtak,
szerelmesek bokrok alá bújtak...
Vadul átdübörögtünk az ifjú éveken,
örökké futottunk, nem néztük a távolságot,
hiába álltak előttünk élet-korlátok,
szilajul tapostuk a sarat, lendülettel..
"Jó lovasok voltunk, világgá vágtattunk,
s nem a távolság, ó! az élet fogyott el."

Idézet:
Sinka István: Lovasok az opál mezőkön című verséből.

B Ilona Tóthné

2015. szeptember 11., péntek

PÓKHÁLÓBAN

Van a világon egy pókfajta,
amely rengeteg tojását lerakja,
s mikor a kicsinyek kikelnek,
a gyengébb tápláléka lesz az erősnek.
Az anya a maradék kispókokat tovább eteti,
magától a falatokat elveszi,
a mikor már kiürült az éléskamra,
pókjainak saját testét feláldozza..
A kispókok élvezettel rágcsálják anyjukat,
számukra az élet az, hogy megtöltsék hasukat...
Ösztön lenne az áldozat, vagy szeretet?
Gondolkodj el rajta s ítéld meg!

B Ilona Tóthné
Kép :N

2015. szeptember 10., csütörtök

ÖRÜLÖK

Ma örülni fogok,
fricskát mutatok
ennek a bolond
világnak
Van okom az örömre,
nem száraz kukorica levél
hullik fedélként fejemre,
s nem rúgott hasba sors,
mint asszony egy védtelen
gyermeket,
mert nem is ember az,
ki ilyet tett...
Kifordult a világ tengelyéből,
s a senki földjén,-talán kegyelemből-
van egy békés sarkom,
ahol esténként fejemet
lehajtom,
Örülök, mert a nyögések,
tébolyult futások dübörgése
most még távol esik tőlem,
s nézhetem, amint egy darázs
ráveti magát
egy szétloccsant gyümölcsre.
Örülök, csak a szemem könnyezik,
de kit érdekel,
hogy ajkamon
mosoly húzódik
vagy örömömben
sírok egy kicsit..

B Ilona Tóthné

19 Lengyel Katinka, Istvan Ozvegy és további 17 ember/ 2016.09.10.

2015. szeptember 6., vasárnap

Csak igaz legyen

Én csak rímfaragó vagyok, nem költő,
az élet színpadán epizód szereplő,
szeretnék költő lenni, de nem én döntöttem így,
ez a sorsom, ezt hagyta rám a Teremtő...
Mégis, ha mint vers író a tollat kezembe veszem,
s egy-egy kósza gondolatomat papírra vetem,
-írok vágyakról, álmokról reményekről,-
öntörvényű életemben van egy szabály:
csak igaz legyen!
Bár szárnyalok a versekben, mint egy sas,
szabadon lubickolok a reményben,
mégis lelkem a földhöz ragadt,
nem kergetek hiábavaló álmokat,
célom, írjak arról, mi megszépíti a mindennapokat,
csak igaz legyen!
Hogy a gyermek, aki csontot rág,
mert nem jut más, mint csirke far-hát,
érezze, lesz ez még másképp1 is egyszer,
ha az, akinek kell-ráfigyel.
Csak igaz legyen!
S felhők szélébe kapaszkodva kérem az Urat,
a csillagok szikrázó fényei úgy ragyogjanak,
hogy ne zúzzák szét a földi álmokat,
egyformán süssön minden lényre a nap.

Bármiről is írok, nálam a határ,
öntörvényű életemben a szabály:
csak igaz legyen...

B Ilona Tóthné
Kép: Net

2015. szeptember 2., szerda

A KÖRZETORVOSNÁL

Kalózfalu az ország kiváltságos települései közé tartozik, rendezett, betonutakkal, játszótérrel rendelkezik, sőt orvosért sem kell húsz kilométert gyalogolni a legközelebbi városig, mert jól felszerelt orvosi rendelő ékeskedik a falu közepén.
Van is nagy "keletje", a rendelő mindig tele, dr. Tüskés Venek háziorvos soha nem unatkozott s ha beteghez hívták, azonnal távozott.
Ilyenkor Tanúpipőke, az asszisztensnő vette át a staféta botot. Köztudott, hogy faluhelyen mindenki ismer mindenkit, azt is tudják, kinek mi a baja, sőt, még azt is, amiről az illető maga sem tudott...
Igy Tanúpipőke már előre elkészített receptekkel várta a sóhajtozó betegeket.
Nagy volt kint a nyári hőség, szinte kellemes volt a klímával felszerelt folyosón ücsörögni, néhány "nem beteg" is nap közben itt hűtötte magát.

Ma Tanúpipőke invitáló kiabálására elsőként Pepita Ofélia sántikált be a rendelő ajtaján. Ofélia a falu postása, aki rendszeres vendége volt a háziorvosnak, mikor Tanúpipőke meglátta, már automatikusan nyújtotta az orvosnak a kötszereket és sebhintőport, mert mivel mással is kezelhették volna a kutya harapásokat. A szőrével? No, azt már nem!

Kint Kicsit Bob szorongatott kezében egy kis üvegcsét, szerényen meghúzódva a sarokban.Csendesen tűnődött, szemérmes lévén nehezen szánta rá magát, hogy elmenjen az orvoshoz. De mostanában hiába mondogatta a felesége, hogy "még egy kicsit, Bob",-nem ment a dolog. Tudni szerette volna, mi ennek az oka, hisz' még alig múlt el nyolcvan éves.

Végre Babette anyó is sorra került. Babette anyó szerény nyugdíját kertészkedéssel egészítette ki, az ott termelteket, valamint a falu széli erdőkben szedett gombákat árulta a piacon, bár az utóbbiról már lemondott, miután két kuncsaftját gombamérgezésseel kórházba szállították. Sokat dolgozott, kapált, ásott, öntözött, a derékfájását is ennek köszönhette. No, és kergette a kutyát, aki mindig a zöldség ágyás kellős közepén terült el. Ősszel, a kert ásásánál derült fény a titokra, ugyanis kiderült, a kutya oda ásta el a nagy csontokat és egész nyáron azokat őrizte.

Rongy Aurél már kezdett türelmetlenkedni.Legszívesebben beugrott volna a rendelőbe, de a lábai már nem engedelmeskedtek. Ó, Rongy Aurél! Valamikor hírhedt táncosa volt a falunak, nem volt olyan esküvő, mulatság, ami nem az ő virtuóz táncáról zengett volna. De mára már ronggyá koptatta lábait, annak is örülhet, ha képes a sarki kocsmáig elvánszorogni...

Sok beteg várakozott még kint, de csak a napi látogatókat említettem...

B Ilona Tóthné
Kép: Net

A RONGY QUARTET

/ Modern mese Rejtő hősökkel /

Az X Faktorban feltűnt egy zenekar
Rongy quartet néven, kik nem merültek el
a verseny után sem a mélyben.
Kül-és belhonban oly nagy hírnévre tettek szert,
hogy milliók csodálták őket,
mint zálogházi becsüs az ékszert..
A quartetnek Rongy Aurél volt a szülő atyja,
s ő, mint az egyik hegedűs, a vonót húzogatta.
A másik hegedűs Kicsit Bob volt,
kicsit mindenki sírt, mikor hegedűje szólt.
Pepita Ofélia a cselló művésze,
küllemével a közönséget oly nagyon bűvölte...
Tüskés Venek lett a brácsa mestere,
Babette anyó pedig a zenekar menedzsere.
Testőrnek szerződtettékTanúpipőkét,
ki egy személyben volt tanú és pribék...
Stúdiójuk egy távoli tanyán volt,
állítólag költők és marhák éltek ott,
volt néhány ló, birka és terelő kutya,
idillikus környezet a gyakorlásra,
méla csend és béke borult a tájra,
míg a zenekar rá nem zendített,
mert akkor a hegedű szóban a kutyák
macskák hangját hallani véltek..

Babette anyó oly jól menedzselte
a kis csapatot, hogy
a Rongy quartet mindenhol
nagy sikert aratott..

B Ilona Tóthné
Kép: Net

2015. augusztus 31., hétfő

Levél testvéremhez

Egy éve már, hogy csonttá aszottan
élet és halál közt feküdtél a kórházban,
s még akkor is, ott is egyre suttogtad,
testvérem, fogd kezét a fiamnak.
Egy éve már, hogy nem vagy velünk,
hiába féltettünk, kétségek közt éltünk
Tudom, fentről figyelsz bennünket,
de oly sok felhő takarja földünket,
ezért levelet írok neked, hogy tisztán láss,
s még ott az égben sem érjen csalódás...

Fiad sokat dolgozik mégsem látja hasznát,
csak törleszti egyre a hitelek kamatát,
s hogy fedél nélkül ne maradjon és az élete
ketté ne szakadjon, neki adtam telkemet,
mely hivatott lett volna szépítenivénségemet.
Segíteni így tudtam s ami még telik tőlem,
megosztom velük maradék kis pénzem...
nehéz az élet most nagyon s hálát adok a sorsnak,
hogy még rokkant nem vagyok, segítségre nem szorulok,
mint sokan, kiktől elhúzták az ápoló kezeket,
s most kis lakásukban tehetetlenül fekszenek.

Te emlékszel arra, hogy nagyapánk
mennyit dolgozott a földeken, húzta az igát?
Eleink a vérüket, életüket adták a magyar földért,
verejtékkel dolgoztak , harcoltak minden négyzetméterért.
S most a határban letaposva a búza,
mezei nyulak bújnak minden kis lyukba,
s a határ menti kertek gyümölcseit idegen kezek
szaggatják és tépik, s áramlik a hatalmas tömeg,
menekült sereg.
Soha nem hittem volna, hogy a rossznál is lehet rosszabb,
hogy egy háború és forradalom után jön még egy korszak,
mikor kis hazánk átkelő hídja lesz ezreknek,
kik az új háborúk elől s életükért egyre csak menetelnek...

Te ezt már nem érted meg,
érted, hozzád imádkozom minden nap
s kérem Istenünket, hallgassa meg szavam,
de értük imádkozni sem tudok, mert más a hitük,
s nem tudom, ki az, kiben bíznak, ki segítő Istenük..

Testvérem, bárcsak sok szépet írhatnék,
de nagy volt a forróság s közben eljött a nyár vég,
íme itt az ősz a nyakunkon, oda a szünidő,
kezdődik a drága iskola, holnap tanévkezdő,
sok kis nebuló szorítja családok öveit,
mert nagy ára van, hogy élvezzék a tanév örömeit...
Itt sincs kolbászból a kerítés( csak egyeseknek),
kenyér és munka kellene sok embernek.

De, hogy szépet is írjak,-nagyon szeretem az őszt,
s ha sárgulnak a levelek, járni az erdőt.
Gondolok mindig rád, ha a Bükkben sétálok
és a vízesésnél József Attila szobra mellett állok.
Sokat voltunk itt együtt, néztük, amint a vízcseppek,
mint az ember élet, lassan alá estek..

Andrasné Tóth, Magdolna Barkó Péterné, György Kovács és további 17 ember kedveli ezt
B Ilona Tóthné
Kép: saját

2015. augusztus 30., vasárnap

JEGES EMLÉK

Az idő ködös útjain
jégtömbbé válnak emlékeim,
az áttetsző jégburokban
sóhajokba fagyottan
egy néma alak vár...
nem emlékszem már
ki voltál
talán meg sem láttalak
s a percnyi élet elszaladt
már nincs idő várni az olvadásra
mélán merengeni a homályban,
eltűnt világom már nem kutatom,
találkozunk majd a Fényúton...

B Ilona Tóthné
Kép: Net