Nyékládházi pillanatok.

Mint Sándor korábban jelezte, ma a nyékládházi Művelődési Házban Kocsis Erika verseiből összeállított irodalmi est volt. Gondolom, Erika majd erről beszámol, nekem nagyon-nagyon tetszett és örülök, hogy módom volt megnézni, meghallgatni. Az örömömet fokozta, hogy találkozhattam és személyesen is megismerhettem csoportunkból  Erikát, Novák Zsuzsát, Sándorunkat,-hogy csak néhányukat említsem.
Ami igazi meglepetés volt, Sándor az előadás után meghívott bennünket egy ízletes vacsorára. No, én ezután nem dicsekszem a főző-tudományommal, mert Sándor nemcsak verset tud írni, hanem legalább olyan jól főz is.

Készítettem néhány képet és köszönöm, hogy részese lehettem ennek a számomra emlékezetes eseménynek.

KÉK VÉR

Ükapám mondta hajdanán
dédimnek, élete alkonyán,
-nem adhatok mást neked,
mint őseim örökét,-
kék véremet, mely jelzi,
nem vagy akárki,
az élet veled bárhogy babrál ki.
Apámon át ért el hozzám is e mondás,
s régen, mint botor kisiskolás,
mindig kék szíveket rajzoltam.

S most itt ülök egy orvosi szobában,
egy tű nyomán karjaimból a vér kibuggyan,
piros az, nyoma sincs a kéknek,
nem is értem, az ősök miről regéltek...
Nekem az ég a kék, a folyók és tengerek,
s az ér,melyben piros vérem csörgedez
testemben, itt a karjaimban, hol most
egy vékony tű matat,
s nyomában mindkét helyen
két kék domb marad,
mely lassan lilára vált és egyre nő,
de felszívódik majd, ha ideje jő.

Bocsássatok meg ősök,
én ragaszkodom a piroshoz,
legyek akárki, nekem ez a fontos,
mert piros vérem hordozza az életet,
s festi vörösre a hajdani kék szívemet...

B Ilona Tóthné
Kép: Net

Van, ami nem változik

Tegnap mostam és a szép, napos időnek köszönhetően minden megszáradt, én azt szoktam mondani, hogy a ruhák napillatúak lettek. Mert a napon száradt ruháknak illatuk van.
Ma délelőtt tehát nekiálltam a vasalásnak. Szeretek vasalni, de az utófázisától mindig ódzkodom. nem tudom, miért, de a kivasalt ruhák elpakolásáért már nem rajongok. Úgy vagyok vele, mint a bevásárlással. Megveszem a szükséges termékeket, hazahozom, aztán két órát fújtatok, mert azokat is el kell pakolnom.
Vasalás után még egy kicsit vakaróztam, aztán rutinos mozdulatokkal mindent a megszokott helyére tettem. Ma nem tudom, mi volt velem, talán nosztalgiáztam, mikor szememet két másik kupacra vetettem, amikhez már évek óta hozzá sem nyúltam a szekrényben.Kicsit elgondolkodtam, mik is pihennek itt nagy békességben. Mert a húsz éves ruháimat látva felismerem őket, ahányszor rájuk nézek, mindig eszembe jut az a mondás, hogy mihez tíz évig hozzá sem nyúltál, azokra nincs is szükséged, kidobandók. De én ragaszkodó természet vagyok...
Visszatérve a két kupachoz, gondoltam, megnézem a tartalmukat. Kiderült, hogy rengeteg terítő, hímzett kézimunka, kézzel szőtt törülköző, konyharuha a tartalmuk, amiket még nagyanyámtól örököltem, testvérek között is lehetnek vagy százhúsz évesek. A kezembe is akadt egy hímzett falvédő, ami valamikor a sparhert fölött viríthatott, a következő szöveggel: "Sütni, főzni nem nehéz, ha van hozzá elég pénz". A csodába! Nem én írtam ezt a mondatot? Akár a holnapi ebéd készítésemre is vonatkozhatna! Ó, mony, mony(mani, mani) mamikám! Hát már akkor is...?

Aztán egy másik falvédőt betűztem: "Hol van a boldogság mostanában? Barátságos, jó meleg szobában!".No, ez télen születhetett, elképzeltem, ott lóghatott a kemence környékén, miközben dérvirágok vonták be az ablakokat és kint süvölthetett a fagyos tél. Ami azt illeti, ezt én is kitehetném télen a cirkó mellé, vagy a radiátor fölé imádságként a Gáz művekhez. Mert jön ugyan a gáz, de valahogy nem melegít. Egyébként sem tudom, ki lehetett az a nagyokos, aki kitalálta, hogy hideg szobában kell és lehet jót aludni.Sajnálom, de én ezzel nem értek egyet. Ha nincs meleg, a boldogságom és az álmom is oda.
Tovább már nem mertem turkálni, mert soha nem lenne vége az írásomnak...
A korok, rendszerek jönnek, mennek, de mégis van valami, ami nem változik. Mi, emberek és viszonyulásunk a bennünket közvetlenül érintő dolgokhoz. Sőt, van, hogy a tárgyak még száz évek elteltével is üzennek nekünk...

B Ilona Tóthné

Deus ex machina

Ember, hiszed, "deus ex machina " vagy,
hogy te vagy az, akinek mindent szabad?
Sikolt a fűrész az ősi erdőben,
fák, állatok sírnak némán, erőtlen
mint én, halottaimnál könnytelen
könyörtelen csendben a temetőben.
Önmagad gépekké kovácsoltad,
gondoltad, irányíthatod sorsodat,
de a gép csak egy báb, érzéketlen,
csak kezelheted, de te nem vagy Isten...

(deus ex machina: Isten a gépből)
B Ilona Tóthné

SZINES ÁLOM

Vörös
színben tündökölt az ég,
Napisten odébb tolta a felhőket,
s mielőtt a színfalak mögött lebukott,
még illegette magát, mint kacér kokott.
Szürke
csillagszemű, szilaj vágtázó ménes
est porával terített utat az éjnek,
színes álmok  világába surrant a holdfényes
éjszaka, a rémségek nappalokba menekültek
Piros
pipacsos réten buja szél hancúrozik az ifjúsággal,
s az ezer színű vadvirágok között fekszel, ajkaddal
fogva tartva egy fűszálat s nevetsz,
zsálya, szegfű, vadrózsa bódító illatában lebegsz
kék
búzavirágok bólogatnak,
kék szemed az ég kékjével egyesül
valahol a távolban Vivaldi Tavasza zeng,
s öreg fa odvában egy bölcs bagoly mereng...
Sárga
fényben fürödnék még, hallgatva Schubertet,
Szerenád zenéjére kergetném a lepkéket, de
sötétkék
hullámok verdesik a szikla falat,
s az álom oly sebesen tovahalad.
Benned a színek változnak, kopnak,
újraéledni már csak színes terítőkön fognak,
s az ifjú lány-kezek, melyek valamikor arcod simogatták,
már csak szorgosan a fonalakat szövik, fonják...
Zöld
lombok csókolják még egymást az ágtetőn,
de a rozsdás ősz már itt topog a küszöbön.
Barna
színű  subájukat a fák az avarra vetik,
alattuk csak lagymatag vérem csörgedezik....
Fekete
varjak serege károgva űzné a telet,
-kár, kár, jön már a jég, a fagyhalál-
hó felett köröznek, dermedt szemükben rémület,
s álmomban reszketve féltem létemet.

Reggel magamhoz térve az álom után,
kezemet orrával boldogan bökdösi kutyám,
az ablakomon át az orgona illata beszökik,
szemben velem a kerítés léceire
trombita virág kapaszkodik,
narancsvörös
harsonái mintha zenélnének,
már tudom, a színek nélküled is élnek,
az élet szép, köszönöm neked, természet!

B Ilona Tóthné
Kép: saját

33Rajtad kívül Joli Szep, Istvan Ozvegy és további 30 ember/ 2016. 05.12

2015. május 16., 15:02 ·

‎Novák Zsuzsa‎ – Szókincstanya

2015. május 16., 13:00 ·

Kedves csoporttársak!
Megleptetek a sok jó és szép verssel. Nem könnyű ennyi jó vers közül kiválasztani a legjobbakat..Így aztán verstanilag is meg kellett néznem az alkotásokat. Higgyétek el nekem, hogy nem volt könnyű feladat. Lassan odajutunk, hogy felkészült költők verseit kell elemezni, kritikát írni. Ez mindannyiunk számára öröm, mert mérhető a fejlődésetek. Odafigyeltek egymásra, a segítő kritikára. Ezáltal tudunk tanulni egymástól. Kivétel nélkül mindenkinek gratulálok,akik részt vettek a játékban. Gyönyörű alkotások születtek.

Sándor mivel nincs,megkért, hogy közvetve, Novák Zsuzsának, küldjem át elemzésem és Zsuzsa által jelenjen meg a tanyában. Gyula Halyas .
A hét nyertese: Ildikó Tokos Trinfa Ez költészet Ildikó! Töretlenül hozod a jobbnál jobb verseid a tanyába. Figyelemmel olvasom verseid s ha kell megkritizálom, vagy megtámogatom a hozzászólásommal. Ez a vers remekmű,ritmikájában is jó.
Második: Kovács László: Recept c. verse. Laci,te birtokában vagy valaminek. Nagyon szellemes a cím és a vers. Jól megfogott gondolat,nagyon kifejező vers. Vannak életünknek sötét oldalai is,de ha jól sáfárkodunk tudásunkkal és lehetőségeinkkel és nem engedjük elhatalmasodni pesszimizmusunk,akár a szívárny színeit is "kifőzhetjük" házunkban. Tartalmilag és ritmikailag 5-ös.
A harmadik helyen B Ilona Tóthné végzett. Színes álom. Jó versábrázolás,a színek kiemelten nagy szerephez jutnak, a vers végig hű marad a címhez. Egy évet álmodtál meg nékünk Ilona és tártad elénk gyönyörű költői képekkel. Tartalmilag és ritmikájában is jó.
Különdíjasaink:
Novák Zsuzsa Két emberből mit vált ki a szerelem. Harag, féltékenység, szenvedély. Majd megnyugvás. Tartalmilag és ritmikailag is megállja a helyét.
Éva Gaudi Határtalan nagymama szeretet áramlik a versből,szép költői képekben megjelenítve.
Kata Okos. A vers kulcsmondata: "meghasonlott" A Szinek mögött fontos mondanivaló áll: Ne mutassunk mást magunkból, mint valójában vagyunk. Tudjuk elfogadni saját személyünk. Jól megírtad Kedves Kata!
Minden kedves csoporttársamnak, jó hétvégét, jó pihenést kívánok!
Sziasztok. Halyas Gyula

 39 Bíró Antalné Marton Veronika, Horváth Éva és további 37 ember/2107.12.28/

A 19. játékhéten írott versek értékelése

Kedves Játszótársak!

Bevallom, az első napokban kicsit elkeseredtem és vádoltam magam, hogy rossz feladatot adtam, mert a versek száma nem növekedett. Én azért választottam ezt a témát, mert büszke vagyok arra, hogy ez a sokat szenvedett, de végtelenül tehetséges kis nép-mi magyarok-megtudtuk mutatni a világnak, hogy a hungariumokkal olyan dolgokat tudtunk, tudunk produkálni , ami csak a miénk, ezek elsőségét soha senki nem vitathatja. mindnyájan büszkék lehetünk.
Végül nagyon örültem, hogy másokat is megihletet ez a téma. Köszönöm Nektek.
Nézzük a verseket:

G Orosz Piroska.

Hungarikum A paprika
Írta: G Orosz Piroska.
Nénémasszony paprikája
belehullott a kolbászba,
olyat csípett a fenekén,
hogy csak jajgatott a szegény.
Fűszeres lett a kolbásza
Hungarikum: Ne csodálja!
Kalocsán termett a hegyes
csili csípős, édes nemes
Vörösborba megáztatva
karcos lesz az istenadta,
ha ezt issza iszogatja,
elmúlik a fejfájása.
2015 05 05.

Piroskám,először is köszönöm, hogy Te voltál az első, akit ez a téma megragadott és nagyon tetszett"népies" versed, humoros formába öntve.A kolbászról és a híres kalocsai paprikáról írtál, aminek az a fő tulajdonsága, hogy befelé menet és kifelé jövet is csíp.Örömmel olvastam, gratulálok!

Etela Dvorák Valami

megmarad mindig
valami az éjszakából
emlékoszlopon kivirágzik a remény
mely tisztítótűzként itt marad
s nem ragadja magával
a hajnali hencegő fény
perdül-fordul kezemben
a levendula illatú
horgolt csipke
pillangók szárnyán
csöndben összeolvad
s majd szánalomból
földre szállt angyal
játssza tova fut óhajoddal
mint egy tünemény

Drága Etka! Sokszor hangoztattam már és mindig csak ugyanazt tudom mondani: egyszerűen utánozhatatlan vagy. Nem tagadom,irigyellek, mert én soha nem tudnék írni ilyen légies finomsággal ,a belső szépséged ezen a versen is megmutatkozik. A"levendula illatú horgolt csipke"-nekem csodálatos...Gratulálok, Etka!

A makói hagyma

 
Írta: G Orosz Piroska.
Hagyma, hagyma vöröshagyma
Híres Makót gazdagítja,
Ott terem a sok hektárja
Édes nemes gyöngyhagymája.
Hungarikumnak csodája
Valamennyi jó fajtája,
Híres makói fokhagyma
Magyar kolbász adaléka.
Sóval, borssal ízesítve
Megtelik a bendő vele,
Ehetsz hagymát kilószámra
Lecsó alá, önmagába,
Kenyér, hagyma és szalonna
Parasztember tápláléka.
Kiviszik a határba
A madár ott meglátja,
Amit hazavisz a papa
Azt megeszi az unoka.
2015 05. 08.

Kicsit tájékozatlan vagyok, nem tudom, a szabályok szerint lehet-e két verssel benevezni.Akár hogy van, én örülök a versednek, Piroska, mert a makói hagyma, amiről írtál, szintén híres hungarikum.Milyen igaz:" Parasztember tápláléka"-, no,de az "úri gyomor" sem veti meg, nélkülözhetetelen a főzésnél, ráadásul nagyon egészséges és sok vitamint tartalmaz..Köszönöm, hogy írtál egy kedves verset róla!

Ács Nagy Éva

 Magyar gulyás

Híres , mint a Magyar csipke,
bográcsban rotyog a leve,
bárhová mész a nagyvilágon,
illatát érzed, elvarázsol,
a Magyar gulyásnak nincs párja,
ki egyszer kóstolta, kívánja,
mindegy milyen húsból készül,
eltűnik a bendőbe végül,
külhoniak is nagyon szeretik,
ha jönnek ide, ezt keresik,
s hírét viszik szerteszét,
elszeretnék sajátítani a receptjét,
de igazít csak Magyar tud főzni.
ebben minket senki sem tud megelőzni,
ez csak a miénk , receptje utánozhatatlan,
mert szíve van benne a Magyarnak!

Ó, a magyar gulyás! De sokan próbálták már utánozni, de mint írod, Évikém, a "receptje utánozhatatlan". Igen, mert szív van benne és jó magyar alapanyag  Köszönöm, Évi, nagyon tetszett a versed.

..
Nelli Pécsi Hungarikum

Magyar buliba megyek,
ott minden jó dukál,
pálinkával kezdünk,
azzal koccint a betyár.

Törköly is van! – mondják.
Ide vele, jöhet!
Mit nekem erősség!
Jöjjön még egy löket!

Unikum keserű
likőr, minden bajra,
gyógynövényekkel teli,
bízd csak mindet Tasra.

Gyula mohón önti,
garatjába a törkölyt,
Tokaji aszú is van,
Attila abból hörpölt.

A cigányzenészek,
húzzák már a nótánk,
tettre kész tenyerünk,
veri vígan bokánk.

Seress Rezső is,
beállhatna a sorba,
hungarikumként elhangzik,
’Szomorú vasárnap ’-ja

Búcsúzóul eszünk
karcagi birkapörköltet,
persze csak makói hagyma,
és szegedi paprika , mi benne főhet.

Hogy Puskást se feledjük,
focizzunk egy kicsit,
rúgjuk a bőrt kedvünkre,
állítsuk kapuba Mikit.

Ha mindezt túléltük,
jöhet a gyógyvíz,
javasolnám listába venni,
mi mást, mint Hévízt.

Ja, a gulyást kihagytam,
szürke marhából persze,
megfekszi a gyomrot,
vigyázzatok vele!

Másnap egy Gundel,
és kész a gasztrocsoda,
Így érezd jól magad,
Magyarországon, turista!

Kedves Nelli! Le a kalappal! Tartalmas versedből sok hungarikumot ismerhettünk meg, a pálinkától a törkölyön át a száz tagú cigányzenekarig és Puskás Öcsiig. Ez igen, nagyon köszönöm a remek rímekbe foglalt ismertetést, igaz, nézetem szerint nem szabadvers, de nagyon tetszett, szívből gratulálok!

Kohut Katalin: Hollókő

Cserhát pompázatos vára
igazságos hollók által rakva,
mely rege mutatja a mágikus
világ csodálatos madarait.
Kaskics András ördöggel cimborált,
elrabolta a szomszéd falu leányát.
Várába záratta, fogsába ejtette,
könnyes szemeit népe megleste.
Minden éjjel leszálltak a madarak,
férfivá változtak, köveket hordtak
egymásra, hogy szabadítsák a lányt,
kinek gyásza mára legendává vált.
Hollókő büszke vára örökké hirdeti:
a mesék világa a földet ellepi.

2015. május 9.

Drága Kati, Te mindig meglepsz, most is olyat mutattál be nekem, ami-szégyen ide, vagy oda-eddig nem hallottam, mármint Kaskin András aljas lányrablását és a férfivá vált hollók küzdelmét a kiszabadításáért.Versedet olvasva ez ember rájön arra, mennyi mindenről nem tudunk és kis hazánkban ki tudja, mennyi településünk neve mögött rejlik mesevilág .Köszönöm a versed, tanultam belőle! Gratulálok!

A fennti verseket többször átolvasva is nagyon nehéz volt döntenem, mert -mint írtam-mindegyik nagyon tetszett. De jöjjön a hálátlan feladat, az alábbiak szerint döntöttem:

I. helyezett: G Orosz Piroska:A paprika

II. helyezett: Etela Dvorák: Valami

III. helyezett: H kohut  Katalin: Hollókő

Különdíj: Ács Nagy Éva: Magyar gulyás és Nelli Pécsi: Hungarikum

További sikeres versírást kívánok.

Szeretettel: B Ilona Tóthné

AMI A MIÉNK

Amikor száz vonó a húrokba csap,
a magyar ember sírva vígad,
száz cigány önti dalba a lelkét,
milliók törlik szemük bús-édes könnyét...
Igyunk hát vigadjunk, vagy felejtsük a bút,
kezemben tartom Tokaj aranyát, az aszút,
benne a nap méz színe ragyog,
s mikor hörpintem, nem a földön vagyok...
Jártál már Matyó földön s Kalocsán?
Nem varázslat, terítőn virágzik a rózsa és tulipán.
Asszony szív dobog a hímzett rózsában,
s deli férfi erő a piros paprikában.
A nap is búcsúzik már a Hortobágyon,
magyar szürkemarha csorda pihen a szálláson.

Csak néhány HUNGARIKUM, mit itt említék

de van még bőven, sorolhatnám,-melyek csak a miénk,
magyaroké...

B Ilona Tóthné
Kép: Net

Eső után

Ültél-e már eső után egy fa alatt,
s láttad-e, hogy a víz csókolja a magokat?
Duzzadnak kertemben a levelek,
a szomjas föld mohón issza a nedveket.
Egy csiga jött valahonnan, araszol előttem,
tapogatóival kíváncsian köröz a levegőben,
házából kibújva fényes csíkot húz maga után,
ez  az ő ideje, nem érdekli, mi lesz majd ezután.
Rátapad egy levélre, szívja az életerőt,
meztelen testét felfedi s én csodálom őt.
Él a pillanatnak, feledi biztonságos házát,
csúszik, mászik, semmi nem töri útját...

Hirtelen csengetnek s én siettemben
-a sors már csak ilyen-véletlen ráléptem.
Konklúzióm az,élj meg minden percet,
nem tudhatod, az óra véget mikor csenget,
elfelednek majd, s te leszel, aki voltál,
porszem a Mindenségben,bármily utat jártál..

ELHAGYATVA

Nagyon régen beköszöntött Isten,
világosság és fény volt idebent,
s mint ahogyan a méhek zümmögnek,
úgy mormolták az imát gyarló emberek.
Az ódon falak közé beszökött a nap,
megvilágítva lelkeket s az ódon falakat,
volt itt élet, zöld ágak ölelték a templomot,
a gonosz a kitárt ajtón át elosont.

De az idő szétmarcangolta az álmokat,
elhagyatva áll most a napfényes ég alatt,
töredezett kövekre hullik a vakolat.
A zöld ágak csonttá aszottak,
eltünt korok sötét kapuján ma csak
a könyörtelen idő lassan araszolgat.
Az emberek elfelejtették e helyet,
birtokba vette a romboló enyészet...

B Ilona Tóthné
Kép: net

21Illésné Slezák Éva, Hortobágyi Istvánné Zsuzsa és további 19 ember/ 2016.04.

Lament

B Ilona Tóthné: Elhagyatva

gyusziapu.deviantart.com

Küldj nekem egy dalt

Küldj nekem egy dalt,
ne kelljen kérni,
itt bent a zene kihajt,
nem kell a szó, nem kell beszélni.
Szív ablakán  csend függönye meglebben,
a hang csendesen csordogál az erekben,
majd vágtat, mint a szilaj csikó,
eltölt, beterít, mint a pelyhes hó.
S a pünkösdi rózsa rózsaszín álmai
hegedű húrjain vibrálnak köröttem,
táncol a gondolat, búbánat mögöttem.
 

Küldj nekem egy dalt,
mert itt bent a zene kihajt,
minden felhő hagy nevessen,
érzem, elmúlt már minden,
de egy titok maradt még bennem... 

B Ilona Tóthné
Kép: Net

 

Levél Barátnőmnek

Közmondás: Nincs jobb tükör a régi barátnál


Ezt a levelet nem most írtam, talán megbocsájtjátok, hogy feltettem ide, a játékhoz. Tudom, nem vers, nem is vidám, de olyan jólesett ezzel a közmondással kapcsolatban most ezt itt közölni. A levelet, ha most írtam volna, derűsebb lenne, mert jó vége lett...

• Meleg fülledt idő van,talán vihar készül.Még nem ért ide a vihar szele,de szinte rezeg a levegő.Ma füvet nyírtam és a csendet csak a gép berregése törte meg.Közben elkalandoztak a gondolataim és ahogy a levágott fűszálak szerte-szét röpködtek,úgy  jutott eszembe ezer emlék,a mi közös múltunkból.
• Nagyon aggódom,mert kivizsgálás alatt vagy,a szíved rendetlenkedik,mint olykor az enyém is.Nehezen bírja már azt a sok emléket,titkot,örömet,bánatot,fájdalmakat,amit a hosszú évek alatt elraktároztunk.Ide-s tova fél évszázada ismerjük egymást,szinte gyermekkorunktól.Együtt kezdtük a gimit,ami akkor nehéznek tűnt,de most visszagondolva olyan volt,mint egy nagy játék.
• Emlékszel még a sok boldogságra,csinytevésre,a kirándulásokra,a házibulikra?Egyikünk sem tehetős családból származott,mégis mindenünk meg volt,a bulikra a hétköznapi ruhánkból menő cuccot varázsoltunk,önfeledten hülyéskedtünk,táncoltunk,énekeltünk.A srácok,Öcsi,Csöszi,Gyuri és a többiek nagy legényeknek akartak látszani,udvarolgattak,közben azon(is) járt az eszük,mivel viccelhetnének meg bennünket.No,és a TANÁR ÚR!Mai napig hasznosítom a tanításait.Csodálatos pedagógus volt!Pedig szegénynek nehéz volt kordában tartani bennünket.
• Varázslatos évek voltak azok és mi jó néhányan igazi barátok,testvérek lettünk.Úgy érzem, a gimis évek befejeztével a gyermekkorom is végetért.
• Szétszéledtünk a nagyvilágban.Belőled kiváló pedagógus lett,nemzedékeket neveltél fel.Én,az akkor még utált műszaki pályán kötöttem ki,mert "bűnös nemesi múltam" miatt a hőn áhítozott orvosi egyetem szóba sem jöhetett.De a sors így rendelte,ki tudja,miért.Szerelmek jöttek-mentek,majd családalapitás,gyerek nevelés.
• Jó pár év kihagyás után,mikor a "régi gárda" találkozott,már felnőtt,érett fejjel szinte újra gyerekekké váltunk.A baráti szeretet,az összetartozás mai napig megmaradt.Mi "harcos" utat jártunk be,de nem számit a politikai hova tartozás,nem számit az eltűnt idő sok fájdalma,keserűsége,mi barátok vagyunk.Féltjük és óvjuk egymást.
• Ezért aggódom most annyira.Te is elvesztetted a társadat,mint én,elvesztetted a fél szívedet és az a másik fél talán túlterhelt a gondoktól,a fizikai megpróbáltatásoktól,a családért aggódástól,olykor az egyedüllét bújától.Szeretném,ha éreznéd,nem vagy Egyedül.Mi itt vagyunk.Ha beteg vagy,mi is betegek vagyunk.Ezért kívánom,hogy ez a kivizsgálás,érfeltöltés ne egy betegség kezdete legyen.Vigyázz magadra,magunkra.
• Azzal a reménykedéssel zárom soraimat,hogy a következő találkozáskor megint a régiek leszünk,tele vidámsággal és szeretettel.
• Sok szeretettel puszillak: Ica

B Ilona Tóthné

•     
  

I

HA ELVESZTLEK

Hogyha elvesztlek, no mondd,
árnyékom nélkül hogyan élhetek,
mely sötét foltként ott lebeg
egybefonódva, símogatva a betont?
Hogyha elvesztlek, ki fogja a forró nyárban
hideg vízzel fröcskölni a vágyam,
s mikor a fagyos tél bekúszik a szobába,
egymagamban hogyan szítok tüzet a kályhába?
"Hogyha elvesztlek, no mondd,
tudsz-e úgy aludni többet,
hogy ne susogjak majd fölötted,
mint a széles hársfalomb?"
Hogyan telepszik rád az orgonaillat,
ha nem vagy mellettem, mikor ülök a fa alatt,
ki mondja meg, fel mit vegyek,
s látni elismeréssel csillogó szemed?

Hogyha elvesztlek, tovább gyötör életem,
de miért?-mondd, ha hiányzik másik felem...

/ Az idézet Rainer Maria Rilke: Altató c. verséből való/

B Ilona Tóthné
Kép:net

24 Eta Dékányné, Éva Etelka Varady és további 22 ember/2017.01.15/

HA ELVESZTLEK
Hogyha elvesztlek, no mondd,
árnyékom nélkül hogyan élhetek,
mely sötét foltként ott lebeg...
Továbbiak

TetszikTovábbi reakciók megjelenítése

HozzászólásMegosztom

22 Jolán Surányi, Kathy Fulop és további 20 ember(2017.04.28)