ÁRAMSZÜNET

Ilonkáék falujában reggel 8 h-tól 17 h-ig áramszünet volt. Beharangozták ezt már egy héttel előtte és bár Ilonka a naptárába is felírta, bokros teendői mellett erről teljesen elfelejtkezett.
Ez a nap is úgy kezdődött, mint máskor. Miután Ilonka rossz alvó volt, éjjel felkelt olyan 3 óra körül, kicsit olvasgatott, aztán újabb kísérletet tett az alvásra. Ilyenkor minden eszébe jut, gondolataiban rendezgeti a másnapra tervezett dolgokat, ami már elég monotonná, mondhatnám unalmassá vált, így jó esélye volt arra, hogy az éjszaka hátralévő óráiban mély álomba merüljön, természetesen hajnali fél kilencig, minimum.

Ébredés után próbálja összekaparni magát, kóvályogva, kinyitja az ajtót a méltatlankodó kutyának, ugyanis az egyáltalán nincs tekintettel Ilonka reggeli összetört állapotára, majd következik a derékegyengetés a szobaajtó felső tokjába kapaszkodva. Ez rizikós művelet, mert ha a kéz megcsúszik, a vége  szőnyeg kóstolás lesz, dupla derékfájással.
Mikor már elég fittnek érzi magát, automatikus mozdulatokkal egy pohárba kiönti az este lefőzött kávét-mindig így tesz, mert a reggeli órákban képtelen a kávéfőzéssel bajlódni,-aztán irány a mikró, mert a kávé úgy jó, ha forró.De ma ez nem működött, ekkor villant fel előtte az áramszünet. Nem baj, a kávét megmelegítette a gázon, majd kiment a kertbe és madárcsicsergést hallgatva a virágzó gyümölcsfa alatti padon élvezettel elszürcsölgette a nap folytatásához nélkülözhetetlen erősítőt. A kutya is nagyon boldog ilyenkor, körbe ellenőrzi a kertet, majd megnyugodva "megöntözi" a fákat, bokrokat, aztán az utolsó kortyoknál az orrával bökdösi a gazdit, figyelmeztetve, hogy várja a reggelit. Az idillnek vége, vissza a konyhába, reggeli készítés, újra a mikró és ismét a némaság, hiszen áramszünet van.Marad a májaskenyér, miközben a kenyeret kenegeti, gondolta, meghallgatja a rádióban a híreket, persze, a rádió sem működött.Aztán telefonálni akart, érdeklődni, hogy másnál is ilyen áldatlan állapotok vannak-e, de a telefon is süket volt.

Az ember ilyenkor jön rá, hogy a kis hétköznapi dolgai milyen reflexszerűvé válnak. A mikró, a rádió, Tv és egyéb műszaki kütyük milyen természetessé lettek életünkben, szinte észre sem vesszük, csak amikor valami miatt nem működnek. Még jó, hogy a porszívózás nem lett mára beütemezve...

Szegény anyám.merengett Ilonka,-hogy tudott három gyereket felnevelni e nélkülözhetetlen szerkezetek hiányában? Emlékszem, már középiskolás lehettem, mikor apám megvette az első TV-t, a Tavaszt, az utcában elsőként. No, akkor jó ideig a nagyszobánk esténként moziteremmé alakult, jöttek a szomszédok, mindenkinek meg volt a helye. Nem hogy mikro, de gáz sem volt még akkor, pedig már gyümölcsözni kezdett a szovjet-magyar barátság...

Ma nagy elhatározást tettem. Emléknappá nyilvánítom a mai napot anyám tiszteletére, mikro-nap néven.Miért is ne, hiszen már mindennek van napja és ha másnak nem is, nekem ez a nap különösen fontos lett. Az emlékezés napja arra az időkre, amikor még nem volt mikro, Tv, számítógép.
Ezen a napon soha nem fogom használni ezeket a szerkentyűket,-kivéve a számítógépet, már ha lesz áram...

B Ilona Tóthné

VIRÁGESŐ

Kinyílt a nárcisz és a tulipán,
tüzesen villog a japánbirs,
meggyvágó ugrál a cseresznyefán,
rá fehér sziromeső csókot hint.
Pók ereszkedik le selyemfonálon,
hintázik a levegőben, mint én a létben,
majd megkapaszkodik egy levélben,
Isten ha segít, e tavaszt is túlélem...
Az aranyvesszőről ezer napocska süt rám,
méhek zümmögnek a körtefán,
teszik a dolgukat, ők nem kérdeznek,
vajh' mi értelme ennek az életnek...
Majd, ha az öröm mámornak vége,
rászállnak egy érett gyümölcsre,
mámorittasan csendesen lehullnak,
-bevégeztetett-végére érnek az útnak.

Az évszakok jönnek, mennek, egyszer a kör bezárul,
hol virágos szőnyegen lépkedek, majd hadat üzennek
sötét fellegek.
Hiszem, hogy ez így teljes...
B Ilona Tóthné
Kép: saját

Tetszik · Hozzászólás · Megosztom

IGAZI KÖLTŐ (Szókincstanya)

Az igazi költő még meg sem született,
de vérében már lüktetett a költészet...
Árnyból szőtt lelke ott bolyongott este
fenyvesek fölött ragyogva, könnybe veszve,
vagy ült a Duna parton csendesen, merengve,
rég nem látott anyját mily szavakkal köszöntse.
S az alföldi rónaság nagy szülötte, a lángoló,
ifjú szívvel népünk szabadságáért harcoló,
ki nem akart ágyban, párnák közt halni meg,
verseit olvasva örök időkre e kis nép megremeg.
Volt, ki csak álmodozhatott az otthonról
a szöges dróttal beszegett tölgyfa kerítés mögött,
miközben Párizsba az ősz halkan beszökött,
s már vénülő szemmel őrizte a szemem...
Igazi költő? Óh, sorolhatnám még végtelen,
örök példáink ők s én meg sem kísérlem a méltatást,
 gyér szótáramban nem találok szavakat, csak buzdítást.
Figyelmesen olvasni, tanulni tőlük nemzedékeken át,
mert az igaz költő mindig őszinte, szava múltról, jelenről,
a világról, titkokról, szépségről és szabadságról kiált..

Versemben Tóth Árpád, József Attila, Petőfi Sándor, Radnóti Miklós
és Ady Endre költeményeiből használtam fel verscímeket és idézeteket.

B Ilona Tóthné

TÓPARTI FÁK

Ma ebéd után kisütött a nap.így kimentem a kutyával a temetőbe, majd lementünk a tópartra és sétáltunk egy nagyot. Igazi kikapcsolódás volt, holnap már nem tehetném meg...
Tóparti fák
(Sajószöged)
Tanka

Tóparti öreg
fák némán szemlélitek
a múló időt
látatlan könnyeteket
elnyeli a tó víze
B Ilona Tóthné
Kép: saját

Tetszik · Hozzászólás · Megosztom

Miért nem kellek a férjemnek

Nekem már nincs férjem. Volt..Ma már azt is elviselném talán, ha nem kellek neki, csak élne még.

Barátnőim viszont vannak, olyanok, akikkel a magánéletünket, olykor titokban tartott gondolatainkat is megoszthatjuk egymással, mert tudjuk, hogy köztünk marad. Ezekből a beszélgetésekből a témával kapcsolatban megosztom a leszűrt következtetéseket.

Elnézést, hogy egy viccel kezdem, ami szerintem nem is olyan vicces:

Idegrendszeri panaszokkal keresi föl egy rendkívül csinos hölgy az orvost. A doktor kikérdezi,

majd amikor már közel jár a helyes diagnózishoz, rátér a lényegre:

– Bocsásson meg a kérdésért asszonyom, de árulja el, milyen a szexuális életük?

– Az enyém tejesen rendben van, doktor úr, de hogy a férjemé milyen, azt nem tudom.

Ő sohasem beszél a nőügyeiről.

Hoppá! Ez az! Mikor nem kellek a férjemnek? Elsősorban akkor, ha van valakije..A nevető harmadik..Így érthető is, mert szegény férj nem teljesíthet mindenhol százszázalékosan. A fizikai erőnlétnek is vannak határai. Az otthoni mindig kéznél van, várhat..
De,-hogy ne legyek rosszmájú- a mai zaklatott világban az is előfordulhat, hogy a férj reggeltől estig kénytelen dolgozni, ha az állását meg akarja tartani, vagy hogy a családjának biztosítsa a megélhetést, vagy még inkább, hogy a főnöknek eltartsa a nevető harmadikját. Igy szegénytől nem várható el, hogy mikor este hazavánszorog, tovább teljesítsen. Mert,-mint írtam, vannak fizikai határok.
Miért nem kellek a férjemnek?
Egy újabb vicc:
♣

– Mit kell tenni egy férfinak, hogy a nő kegyeit elnyerje?

– Törődni vele; bízni benne; terveket szőni; ölelgetni; babusgatni; kiszolgálni; masszírozni; telefonálni;

meglepni; megérteni; elfogadni; levelezni; nyugtatni; megvédeni; szerenádozni; ölni érte;

halni érte, lopni érte; egyenrangúnak tekinteni; ígérni; elkötelezettnek lenni; könyörögni; meghallgatni;

időben megjelenni; elvinni; fizetni; borravalót adni; visszajönni; hazakísérni; ülőkét

visszahajtani; hazudni; igazat mondani; szentnek lenni; vaknak lenni; eredetinek lenni.

– És mit kell tenni egy nőnek?

– Levetkőzni.
Kedveseim, tegyük szívünkre a kezünket és valljuk be, hogy ez igaz..
Sajnos nem minden férfi hajlandó tolerálni e némely csekélységet , főleg ami az egyenrangúságot és a vakságot illeti. Vannak kishitű férjek, akik inkább lemondanak a vetkőzésről..Ezek után teljesen felesleges az ülőkét visszahajtani..

Van még egy ok: egyszerűen kihűlt a szerelem..

Nekem meggyőződésem, hogy az egymás közötti kommunikáció sok mindenben segíthet..

B Ilona Tóthné

Mit tennék másként

Mit tennék másként, ha újrakezdhetném életem?
Új tavaszok illatában évenként kérdezem
magam, mikor sárgállik a nárcisz, a tulipán,
s rózsaszínű bimbók duzzadnak a cseresznye fán.
Mit tennék másként? Játszik velem ezernyi emlék,
látom, mikor az ég alján repülnek a fecskék
apró kis szárnyukkal a távoli Afrikából,
éhezve, szenvedve tengerek viharaitól..
Mégis, minden évben hazatalálnak a fészkükbe,
mert ez az otthonuk, örökre el nem felejtve.
Mit tennék másként? Többé nem kérdezem soha már,
Csak legyen egy otthonom, mint eddig-mely haza vár,
kenyér az asztalon, néhány jó barát, a család.
gazdagság, hírnév mulandó, könnyen elszáll..

Nem tennék semmit másként, mert ez az életem
és mint a fecskék, ezt-ha kell-százszor újrakezdem..

B Ilona Tóthné
Kép: Net

Pihenés

Az elfáradt test pihenni készül,
megtörte már a munka, az élet,
ifjú kortól éveken keresztül
művelte a földet, szántott, vetett.

Hű párja mindig fogta a kezét,
hajnaloktól estre elhalóan,
együtt húzták az élet szekerét
nap ragyogásban, olykor homályban.

"Az vagy nekem, mi testnek a kenyér,
s tavaszi zápor fűszere a földnek",
féltő mosollyal tárta ki két kezét,
s rigó füttyentett nyűtt szívének..

Az idézet Shakespeare  7. szonettjéből való

B Ilona Tóthné

 Kép: Net

Végtelen távolság

ifjú tavaszok bódulatában,
mikor a test izgalommal remeg,
választ keres fénylő csillagokban,
"van egy-egy társam, jaj ki mondja meg."

az évek elszállnak s éjjelente
már nem kérdezem a csillagokat,
a jövőt sem várom rég remegve,
magányosan élem a napokat.

álmomban, ha látok egy fényszikrát,

talán te vagy, másra már nem telik,
"küldözzük a szem csüggedt sugarát,
s köztünk a roppant jeges űr lakik."

Az idézetek Tóth Árpád: Lélektől lélekig című verséből valóak.

B Ilona Tóthné
Kép: Net

Ismerd meg magad

Sokan úgy gondolják, egy életen Keresztül nem ismerik meg magukat. Én úgy vélem, tisztában vagyok magammal. Legalábbis eddig a pillanatig. Volt időm a megismeréshez.
Miért írtam, hogy eddig a pillanatig? Azért, mert az önismeret nem egy stabil állapot, az idő függvényében alakul ki, változik. A kor, a külső környezet, a különböző helyzetekre, történésekre való reagálásunk mindig újabb és újabb jellemvonásunkat hozza elő. Fiatal koromban például nem gondoltam arra, hogy fájó derékkal hogyan fognak telni a napjaim. Most már ezt is tudom, mert benne vagyok ebben a helyzetben. Mikor a férjemet, a szeretteimet elvesztetettem, akkor azt éreztem, nincs tovább, aztán mégis túléltem. De még mindig van olyan körülmény, ami bizonytalanná tesz, ami még előttem van. Ez nem más, mint az, ami minden ember életében bekövetkezik egyszer, azaz a végleges eltávozás. Mivel azt írtam, tisztában vagyok magammal, most úgy vélem, méltó módon, tiszta lelkiismeret

tel készülök majd fel az utolsó útra. De vajon így lesz-e? Nem tudom meg, csak majd az véső pillanatban..
 B Ilona Tóthné

A négy elem, nekem

Harsányan csikorog a szélkakas,
vastorkába süvítő szelek fújják a hangot,
valahonnan az űrből érkezett.
És én honnan? Soha meg nem tudom,
csak azt, hogy egy szerves kis pont vagyok,
születtem a Mindenségben, s visszatérek oda,
ha meghalok..
S mikor vörös lánggal tüzet gyújt a naplemente,
 aludni hívja a kóborló sugarakat,

égő tüzét az éj leple letakarja,
költő szemében is az álom a tüzet eloltja.
Ha a sors kegyes hozzánk, eljönnek
az éltető hajnalok,
fűszálak közt megbújik az égi harmat,
folyók, tengerek dobálják a hullámokat,
s az erdei forrásból előbukkanó
tiszta víz életet ad.  Nézem, ahogyan
a kis csermely patakká duzzadva tovahalad.
Amikor sétálok
úgy érzem, az egyetlen biztos pont az életemben
a föld a talpam alatt. Nekem az életet jelenti,
az érlelő búzát s ahová az ózondús fák gyökerei kapaszkodnak,
mezőket, réteket, ahol virágok illatoznak,
menedéke, táplálója állatoknak. Bár néha imbolyog alattam,
mégis, ha kezemben egy rögöt morzsolok, érzem, hogy
élek, vagyok..

B Ilona Tóthné

18Magdi Béres, Erika Kocsis és további 16 ember

A négy elem, nekem
Harsányan csikorog a szélkakas,
vastorkába süvítő szelek fújják a hangot,
valahonnan az űrből érkezett....
Továbbiak

B Ilona Tóthné: A négy elem, nekem

Harsányan csikorog a szélkakas, / vastorkába süvítő szelek fújják a hangot, / valahonnan az űrből érkezett. / És én honnan? Soha meg nem tudom, / csak azt, hogy egy szerves kis pont vagyok, / születtem a Mindenségben, s visszatérek oda, / ha meghalok...

poet.hu

 október 18., 20:25 ·

Tetszik

HozzászólásMegosztom

65 Emilne Sosityemilne Klara, Szebenyi Judit és további 63 ember

POROS PADLÁS

A gyűrött, komor homályban,
ahol a hang is nyöszörög,
száraz madár tetemek közt
megbújt a szú a gerendákban.

A padlás őrizte titkát,
mint a zárt hetedik szoba,
befedte már a porpárna,
talán szellem vert itt tanyát.

Pók szőtt függönyt az ablakra,
élettelen már itt minden,
mint pumának, oly nesztelen
a léptem, por száll hajamra.

Mozdulatlan a levegő,
száz éve már fülledtségben,
bezárva a sötét térben,
éjszaka zörög a tető..

Kitárom az ablakokat,
beözönlik a napsugár,
a párkányról egy galambpár
hív, turbékolva csalogat..

B Ilona Tóthné
Kép: Net

Lebegő szerelem

Túl egy nagy csalódáson,
mikor még sikoltott bennem a vágy,
gömbbé kuporogtam, mint egy sünmalac,
a  tüskék belülről szúrtak, őrölt a dac.
Csendembe burkolóztam, nem érdekelt semmi,
a külvilág is megszűnt számomra létezni.
Csak felejtsek, felejtsek végre már!
A szerelemben e fájó seb volt egy határ.
Aztán egy verőfényes őszi napon,
mikor a must pezsegve forrt, a pillantásom
Rád vetült, Te ott álltál délcegen s kék szemed
ragyogott, amint a poharat forgattad kezedben
a fényben, s a megtört sugarak ott vibráltak szemedben,
mosolyogva rám néztél,-e pillanatban újraszülettem,
igen, akkor kezdődött az életem s a szerelem,
tudtam, éreztem,
hiszen nőnek teremtett az Isten.

Mindketten megéltük már a nagy tüzet,
szerelem lángnyelvei nyaldosták testünket,
csalódások csápjai körbefonták lelkünket.

De ez most más volt, tudtuk e szerelem egy életre szól
a hamvadó parázs szikrát kapott, újra lángol,
nem volt zajos, dübörgő, mint hirtelen jött vihar,
villám cikázás, amint az öreg tölgybe belemar.
Voltak magasságok,  mélységek és bódító meleg,
fény és árnyék, de mindig bizalom, szeretet.
Nem is tudom, hogyan éltem túl,
mikor láttam, szikár testedben fájdalom dúl.
Magaddal vitted darabokra hullt életem és szívem,
s két szikla közt kifeszített kötélen lebeg a szerelem

B Ilona Tóthné

MESSZE

Messze
(Bátyámra emlékezve)
Emlékszel testvérem,
mikor a padon ültünk
ketten
s te mesét olvastál
nekem?
Úgy vártad ezt a
percet,
milyen boldog voltál,
mikor anyánk mondta,
lesz kistestvéred!
Én még járni sem tudtam,
te apró ostoroddal
verted a térgyed és
kérdezted:
-akkor jössz-e velem
játszani, vagy nem?
Azóta eltelt
egy élet,
a te mesédnek
vége lett,
a sors idegen földbe
temetett
csak emlék maradtál
és e kép,
melyet sirodra
tennék
de oly messze vagy
bátyám,
túl
az Operencián..

B Ilona Tóthné
Kép: Net

Az én hazám

Nem vagyok a nagy szavak embere
mégis: hazám szeretetem tengere.
Sehol máshol nem tudnék élni,
e helyen születtem,itt fogok meghalni..
S egy rög a földből, melyet kezembe veszek,
áldott, minden napra ad nekem kenyeret.
A kohéziós erő benne őseim pora,
homlokokról lecsorgó verejték, a Duna,
Tisza vizem földem szomját oltja.
Bár a sors hazámat oly sokszor bántotta,
nem ő tehet róla, a dölyfös politika.
S a kicsi kavics, amit a Balaton hulláma dobál,
vagy a szikla, mi a Bükk csúcsán áll,
mi vagyunk, kicsi nép, magyarok,
soha nem feledem, hazám tagja vagyok.

Sehol máshol nem tudnék élni..

B Ilona Tóthné
Kép: Net

A világunk

A világ nem lett kitalálva
csak van. Megfoghatatlan!
Fenn tündököl az ég, a nap, a felhő,
éjjel a Hold szórja sugarát,
ránk teríti álmokat rejtő hatalmát.
Lent a föld, hegyek, erdők, sík vidékek,
folyók, tavak, óceánok tengerek,
szelíd állatok és vadak,
élők és halottak...
És benne vagy te is és én,
élünk, felkelünk új nap reggelén
s ha meghalunk, poraink maradnak
e világban, melyekből új életek sarjadnak.
A mi világunk egy EGYSÉG,
szememben maga a teljesség!
Vigyázzunk rá nagyon, mert a világ miénk,
óvjuk, ápoljuk, féltsük,
a természet hatalmát ne kísértsük,
mert ha nem ezt tesszük,
Nemezis bűneinket megtorolja..
S ki tudja, valaha
kezdhetjük-e újra?

B Ilona Tóthné
Kép: Net