RIPORT

Magdolna Folinek‎EZÜST HOLDAS VERSÍRÓK!

☾★RIPORT!
B Ilona Tóthné Ezüst Holdas Költőnkkel.
Köszöntelek Téged is Ilona!
Te mikor is kezdtél verseket írni?
-Miután nyugdíjba kerültem és a falumba 5-6 éve bevezették az internetet, rádöbbentem, milyen határtalan lehetőség rejlik a számítógépes világban.Azóta...
Eddig mennyi verset írtál?
-Bekerültem egy irodalmi csoportba vers-szeretetem révén, ott történtek meg az első vers próbálkozásaim, majd egyre több verset írtam.Van egy saját blogom, ahol közel 450 versem van bejegyezve, de sok olyan szonettem, versem, novellám van még. Többek között az egyik online magazinban jelennek meg írásaim, több pályázatnál az elsők közötti helyezést értem el...
Jelent meg már verses köteted,és ha igen hány db?
-Verseskötetem még nem jelent meg, bár egy kiadó jelezte, szívesen kiadnák verseimet.Nemet mondtam, hiszen már elég idős vagyok, a rendszerezés, az író-olvasó találkozókon való részt vétel nekem már nagyon fárasztóak lennének...
Te,hogy fogalmaznád meg 1-2.szóban írói stílusod?
-A lelki béke írója vagyok!
Mit üzennél 1.mondatban író társaid számára?
-Kortársaimnak szeretném elmondani, hogy soha semmit nem késő elkezdeni. A mi nyelvünk páratlanul gazdag, szépséges és kifejező, használjuk ki ezt a lehetőséget. Az ember igazán addig él,,amíg vágyaink és céljaink vannak, így szeretnék még írni néhány verset, novellát, szeretnék még nagyokat kirándulni, csodálni a gyönyörű természetet...
S mit üzensz Te a világnak?
-Mi mást kívánhatnék, mint az emberi méltóság és a természet tiszteletét, megbecsülését, békét és nyugalmat a forrongó világban!
*
Köszönöm Neked is Ilona az őszinte vallomásaid!
S beszéljen helyetted is egyik versed még!
*
írta: B Ilona Tóthné

Siklik a csónak.
Siklik a csónak a csendes tavon,
mint vízisikló a parti nád között,
sejtelmes hold világit a tó fölött,
ahogyan fény vezet a vándorúton.
Mert mi vagyunk a csónak, hánykolódunk
életünk néha békés tó felszíne,
örömökkel és csodákkal van tele,
csillogó csillag fényében úszunk.
De ha a csönd felett háború dúl,
az ég is haragosan felmordul,
viharos széltől csónakunk széthasad..
Tekergő örvény lehúz a mélybe,
bízol-e magadban, élni akarsz-e?
Hát mutasd meg, erős vagy! Rúgd föl magad!
*

BOCSÁNAT

/ Egymondatos: ...ez visszarepít a régmúlt időkbe.../

Ez a történetem visszarepít a régmúlt időkbe, a régi "jó béke időkbe", amikor András és Ilonka házasságot kötött egy szabolcsi, határ menti faluban.

Mindketten elszegényedett nemesek leszármazottai voltak, a felmenők között ügyvédek, papok, földbirtokosok voltak. Nekik már csak a kutyabőr és néhány hold föld maradt.De a fiatal házasok szorgos, becsületes, fáradtságos munkájukból szépen megéltek, egyetlen fiúkat taníttatták és az volt az elképzelésük, hogy ha a fiú, Zoltán megnősül, senki más nem lehet a felesége, mint a mellettük lakó postás kisasszony, Betti. Csakhogy az élet felülírta az elképzelésüket..

Zoltán megismerkedett Erzsikével, aki a falu védőnője volt.Az ismerkedésből nagy szerelem lett.Erzsike gyönyörű úrilány volt, akinek önálló elképzelése volt az életről, hamar otthagyta a hatgyermekes családi fészket, a szülők legnagyobb tiltakozása ellenére. Ő tanulni akart, iskoláit Szegeden végezte el.
Bizony, abban az időben az apa feladata volt, hogy a család anyagi biztonságát előteremtse, a feleség és a lányok pedig a mindennapi, otthoni munka, a háztartás vezetés, a  melegség záloga volt. De Erzsike nem akart tétlenül otthon ülni és milyen jól tette, hogy ezt a szép, női szakterületet választotta és végezte el, mert a szülők aránylag korán meghaltak, így segiteni tudta testvéreit.

Zoltán és Erika nagy szeretetben éltek, egy nagyvárosba költöztek, házasságukból három gyermek született. A gyerekeket nyaranta elvitték az apai nagyszülőkhöz, ilyenkor ők is kivettek néhány nap szabadságot és együtt élvezték a falusi élet szépségeit. Azaz élvezték volna, mert Erzsike anyósa soha nem tudott belenyugodni, hogy a menye nem Betti lett. Az esküvő után is majdhogynem seprűnyéllel kergette meg Erzsikét.Nyaranta is a szabadság idején ott bántotta, szurkálta, ahol tudta, hiába láthatta, hogy Erzsike igazi családanya és szerető feleség. A gyerekek még kicsik voltak, ők ebből semmit nem vettek észre, nagyapjukkal töltötték az időt a földeken.Éveken keresztül ment ez így, Zoltán sem tudott ezen a helyzeten változtatni.

Aztán a nagyapa egy  szívrohamban hirtelen  meghalt. Alig temették el, mikor rá egy hónapra Zoltán kapott egy levelet Bettitől, hogy az anyja nagyon beteg, nála van és azonnal utazzanak el hozzá és rendezzék szegénynek a helyzetét.(Betti vénlány maradt, soha nem ment férjhez.)
Zoltán és Erzsike utaztak is azonnal, a mamát hazavitték, aki nagyon beteg volt, mai szemmel nézve gégerákos lehetett. Erzsike éjjel-nappal mellette volt.ápolta, gondozta, fülledt nyár lévén legyezgette, etette, szinte nem is aludt ebben az időben...
Egy nap, mikor az anyósa már haldoklott és ő ott ült az ágya szélén ,simogatta a szenvedő arcot, Ilonka szeméből egy könnycsepp legördült, próbálta Erzsike kezét megfogni és alig hallhatóan-már beszélni sem tudott-suttogta. " Bocsáss meg nekem mindenért, lányom".
Tíz perc múlva meghalt..

B Ilona Tóthné
 2 Magdolna Barkó Péterné és Zoltánné Várady/2017.02/

ÖRÖKRE SZERELMES

Vágyaim elültek, mint vihar után
tenger hullámai, nem fodrozódnak,

összetört vitorlaként hánykolódnak,
-érzem tehetetlenül és sután.

Hegyet emelnék bánatomból, várva,
hogy a tenger vize azt is elöntse,
pokol feneketlen mélyére döntse,
elmúlna már fájdalmam, óh, én árva

Szerelmünk égig érő torony lenne,
ha szelíd szíved dobogna, élne,
nem fuldokolnék kínzó, lázas dühben..

Örökre szerelmes, boldog évek!
Olyan volt, mint vidám, boldog ének,
emléke most is perzsel, ég szívemben.

B Ilona Tóthné

A NAP VÉGE

A nap vége
Befejeztem tettem-vettem napomat,
bekulcsoltam bejárati ajtómat.
Eljött az este, a hideg kintmaradt,
szeretem e lámpafényes órákat,
a meghitt csendet, heverő kutyámat..
Míg a tegnap kitárt karral várja a mát,
kebelén emlékként őrzi az álmát,
éjfél után megszületik a holnap..
Mit hoz majd? Nekem már nem újság,
folytatódik a biztos monotonság..

B Ilona Tóthné
Kép: Net

Tetszik ·

· Megosztom

Kovács László, István Kovács, Imréné Balogh és további 24 ember kedveli ezt.

Anya és fia

/Egymondatos/
".. mert egyszer el kell kezdeni a fizikai elszakadást.."

Az asszony ott állt a konyha ablaknál és lenézett az első emeleti panel házból az utcára. Minden nap pontosan fél kettőkor. A fiú munkából jövet ekkor ment el az ablak alatt. Ha kocsival volt, akkor egy pillanatra megállt és integetett az anyjának. Amikor biciklivel tette meg az utat és az anyja kezével intve felhívta, akkor beszaladt hozzá néhány percre. Ilyenkor az anyja mindig főzött neki előre valami finomat, a fiú megebédelt, aztán a párjának összecsomagolt ebédet is elvitte.
Ez így ment már évek óta. Az asszonyt ezek a félórás idők éltették, férje jóformán sose volt otthon, nyugdíjas lévén a közeli kiskertben éppen csak dolgozgatott, majd a barátokkal egy-két pohár borra betért a buszmegállóban lévő bisztróba, aztán hazament, megebédelt, bement a szobájába, elterült és nézte a TV-t. Önmagán kívül semmi más nem érdekelte.
Korábban sose voltak anyagi gondjaik. Amikor még mindketten dolgoztak, nem volt olyan dolog, amit a fiú ne kapott volna meg. Úgy járt, mint egy kisherceg, a legmenőbb ruhákban, modern mobilokkal, mindenféle műszaki cikkekkel felfegyverkezve. Az anyja mindent megvett neki. A fiú mindezt természetesnek vette, ebben nőtt fel, nem is kívánkozott el otthonról.
Aztán a szülők nyugdíjba mentek és szinte ezzel egy időben a fiú a munkahelyén megismerkedett egy kislánnyal. Miután összejöttek, a barátnőjével néhány hónapig a szülőknél laktak, aztán az apa "hatására" albérletbe költöztek.
A fiú társa gyakran hazautazott az anyjához, ilyenkor a fiú továbbra is feljárt

 a szülői házba, az anyja várta az ebéddel és nagyon boldog volt, de magának sem merte bevallani,-egyre fáradtabban.Mert az idő senkivel nem tesz kivételt..
Egy nap az ifjú pár , saját-hitelbe vásárolt-lakásba költöztek, mondván, hogy az albérletre kifizetett összeget legalább maguknak fektetik be. Gyönyörűen berendezték a lakást, milliós kölcsönökből, amit a bank szinte hozzájuk vágott. A fiú nem törődött azzal,-hiszen eddig mindent megkapott- hogy ezeket a kölcsönöket vissza is kell fizetni. Alig rendezkedtek be, jött a hitelválság, a fiataloknak annyi pénzük sem maradt a fizetésükből, ami a havi kosztot fedezte volna.
Az anya titokban,-hogy a férje ne tudjon róla,- nyugdíját szinte teljes egészében rájuk áldozta, e mellett a havi bevásárlásokból jócskán adott nekik mindenből.
Az asszony nővére gyakran meglátogatta testvérét, épp' egy ilyen bevásárlás-osztozkodásnál megjegyezte, hogy így a fiatalok soha nem fognak a saját lábukra állni, önállóan élni. Még idejében el kell vágni a köldökzsinórt, mert egyszer el kell kezdeni a fizikai elszakadást- mondogatta,  bár magában érezte és látta is, hogy fölösleges a figyelmeztetés.
-Az egyszem fiamról van szó- válaszolta a testvére könnyes szemmel, aki idegileg és fizikailag is egyre gyengébb lett, egyrészt a titkolózástól, mert nővérén kívül senkivel nem beszélhette meg gondjait, másrészt a megterheléstől.
Aztán az élet gondoskodott a köldökzsinór elvágásáról..Az anya rövid betegség után szinte egyik hónapról a másikra meghalt.
Halála után a fia talált egy lezárt borítékot, a levélben az állt:
                          "Drága Angyalka,ha már nem leszek, kérlek, segítsd tovább a fiamat."...

B Ilona Tóthné
Kép: Net

RAGADOZÓK

Tigris karmai közt antilop,
hiéna állkapcsában csont ropog,
oroszlán lapul a fák mögött,
zebrák legelnek magas fű között,
farkas oson fák fedezékében,
éhes kölyök szájak várják rejtekében.
Ölnek ők, mert élni akarnak,
küzdenek, ha nem,-éhen halnak..

Kislányka játszik a téren,
kéjes szem villan bokor tövében,
kinyúl egy kar,-az áldozat megvan..
Idős asszony alszik otthonában,
gyilkos kezében kés csillan,
ébredés egy másik világban..
Néhány ezer forint egy élet ára,
ember-ragadozót a kocsma várja.. 

B Ilona Tóthné
Kép: net

 

NEM ÉRDEKEL

Nem érdekel, ki vagy,
hogy' nézel ki, mi vagy,
éveidnek száma sem érdekel,
honnan jöttél, mit végeztél,
palotában vagy kunyhóban éltél,
szép-e a ruhád, vagy szakadt,
milyen színű a hajad,
szemed világít-e, mint a fáklya,
vagy mélabúsan nézel a világra..
szeretsz-e valakit,
vagy a magány beterít,
nem érdekel!
De egy úton megyünk, szembe
rád nézve villám vág szívembe..

elmentünk egymás mellett,
s fél lettem egész valóm helyett

B Ilona Tóthné
Kép:Net

TÖREDÉK

Egy különóráról tartottunk haza éppen,
a gyerek fáradtan bóbiskolt a hásó ülésen,
nesztelen suhantunk, a város házai eltüntek,
az út melletti földeken gépek dübörögtek,
talán éppen kukorica magokat vetettek..
mindig mosolygok magamban,
bárhogy is van, az élet ott van a magokban..
Mama mesélj,-riasztotta a gyerek a gondolataimat,
miközben kezében egy száraz szendvicset szorongat..

Elmesélem neked a mi szünidőnket az én papámnál.
Meséld, mama, legalább megtudom, milyen gyerek voltál..
Tudod, mi nyaranta falun, a nagyszülőknél voltunk,
s míg a papa a földeken kaszált, a réten játszottunk..

Lassan poroszkál a lovasszakér
a por lepte mezei úton,-kezdtem
s látom, a gyerek szeme örömmel megrebben..
Szemben már a lenyugvó nap
aludni készül felhő dunnába takarózva,
útszéli árokparton illatos virágok bólogatva
köszöntek el egymástól, már a tücsök sem hegedül,
a bakon öregapám ül
kérges kezében a gyeplő
szikár alakján az utolsó sugarak megtörtek..
hátra-hátra néz, a csenedet
vidám gyerekhangok törik meg.
Délceg már ismeri a járást,
nem kell neki a nógatás..
A faluba érve, szemben velünk
tehéncsoda közeleg,
a gazdák a kapuban várják őket,
mint hazatérő gyerekeket.
A tágra nyílt kapun át
Délceg büszkén hozza a sereget,
nagyanyám már megsütötte
az illatos kenyeret..
Készíti a vacsorát
s mi éhes szájjal kebelezzük
a fínom tejespuliszkát..

A nagyi kenyérsütő gépe meg van még?
S én elmagyarázom a kemence titkait.
És a puliszka sem egy csoda,
csak egy egyszerű kukorica kása..

Közben megérkeztünk, s a gyerek a lépcsőfordulóban
kezével ostor-suhintást utánozva visszaintett
mosolygó kék szemében huncut fény villant:
-a nagypapi varázsló volt, mint Harry Potter,-elmélkedett.
Meghatódtam, szemem valamiért nedves lett..

B Ilona Tóthné
Kép: Net

MAGAM VAGYOK

"Magam vagyok.
Nagyon.
Kicsordul a könnyem.
Hagyom."
/Tóth Árpád/

Országunkban a felnőttek majd egyharmada egyszemélyes háztartásban él, hatvan felett pedig egyre több az özvegyek száma. Róluk szeretnék most írni, magam is közéjük tartozom.

Bizony, korosztályomban egyre többen élünk egyedül.
Van olyan barátnőm, aki- míg egészségi állapota engedte-állandóan utazott. Szinte bejárta a világot.De ma sem unatkozik, időnként összejön barátnőivel egy-egy közös vacsorára, beszélgetésre.
Egy másik barátnőm Isten csapásának érzi az egyedüllétet, mindig más-más ismerőse  "nyakára akaszkodik" és néhány napot velük tölt. Egyszerűen nem tud egyedülleni.
Aztán van olyan,aki napjait megosztja a családjával, mai napig velük él, segít az unokák nevelésében, háztartási munkákban.
Egy másik barátnőm bezárkózik, él a négy fal között, morózus, kerüli a társaságot. Megkeseredett ember lett, állandó társa a külviágtól  való félelem, csendesen,magában őrlődve telnek napjai.

Van, aki az egyedüllétben teljesedett ki. Megtalálta az egyedüllét örömét, a szabadságot, felfigyelt sok olyan tulajdonságára, amiről eddig nem is gondolta, hogy benne rejtőzködik.Eddig lefoglalták a napi családi gondok, de most lett ideje önmagára is gondolni, befelé figyelni.
De sorolhatnám tovább, az egyedüllétet mindenki másképp dolgozza fel, a változtatásokra ebben a korban már nehéz tanácsot adni.

Szerintem csak az keseredik meg, aki önmaga számára rossz társaság.
Gondoljunk arra, hány ember szenved az elszigeltségtől, aki családban él, vagy egy rosszul működő kapcsolatban. Nem is próbálnak kilépni, változtatni, hiszen maga a társadalom is automatikusan a "vesztes" a "szegény" billogot süti rá az egyedülállóra.
Pedig az embernek élete folyamán szüksége van az egyedüllétre, a magánszférára,-alapvető igényünk.
Ma már a magány fogalma is megváltozott, benne vagyunk az események sodrában akkor is, ha egyedül élünk.

A legfontosabb,hogy szerethetőek maradjunk, nyitottak, legyünk összhangban magunkkal, keressük és találjuk meg magunknak azt, ami tartalmassá, élhetőbbé teszi világunkat. A "megkérgesedés" nem vezet sehová. Amíg céljaink vannak, a magány legyőzhető és az egyedüllét is nyugalmat, egyensúlyt hoz életükbe.

B Ilona Tóthné
Kép:Net

Amikor én még...
Kutakodtam, mit találtam!? Rég volt, tán igaz sem volt..smile hangulatjel
Amikor még voltak terveim..

Tetszik ·

· Megosztom

Ana Mercedes Muñiz Zambrano, Éva Lambrozett, Kocsi Imre és további 45 ember kedveli ezt.

HOL ÉS HONNAN

Honnan van a Mindenség,
a Hadak útja és a sötétség,
fekete lyuk, csillagok, bolygók,
a világ s mi emberek,-kis pontok?

Kitől kapta az idő a fenséget,
az uralkodó időtlenséget,
s a tér, mely olyan, mint az idő,
nem látható, a Mindenséget ölelő?

Hol van a fényben úszó Mennyország,
s a mélység tüzében izzó Pokol,
eltávozottak országa, a Másvilág,
élünk-e tovább, mikor a test már csak por?

Tudósok bogozzák a szálakat,
adnak a kérdésekre magyarázatokat,
nekem mégis oly sok az ismeretlen,
nem is tudom már meg életemben..

B Ilona Tóthné
Kép: Net

Az egyszerű és a bonyolult

Újra meglátogatott a barátom, aki már a múlt héten is vendégem volt és már akkor megfenyegetett, hogy e héten, a mai napon is tiszteletét teszi nálam.Semmi gond,örülök a vendégeknek, különösen akkor,ha a látogatás időpontját előzőleg egyeztettük.
.
A barátom néhány évvel idősebb nálam, őszes, tisztes úr, mint gépészmérnök a műszaki tudományok jelentős képviselője.Mindezt csak azért írom le, mert magam is műszaki beállítottságú vagyok, sőt a régi-még gyerekkori -közös élményekre emlékezve abban a szent hitben éltem, majdhogynem egyforma természettel áldott meg bennünket a sors.
Az eltelt hosszú-hosszú évek után ma kellett arra rájönnöm, hogy ez korán sincs így, az agyunk teljesen másképp' működik.
Pechemre a számítógépem be volt kapcsolva.Így a barátom,- miután egy-egy közös emléket felelevenítve, derűsen, nevetgélve elfogyasztottuk a töltött káposztás ebédet és a szobában felszolgáltam a kávét,-azonnal a számítógépre vetette magát.
Én  öt éve ismerem ezt a nagyszerű szerkentyűt, működését, titkait.Ez a gépem aránylag még új, magam tanultam meg a használatát, semmi gondom nem volt vele.

Büszkén mutogattam az általam használt oldalakat, levelezésemet, képeimet, írásaimat stb. Csak ámult-bámult, végül kijelentette,hogy én borzasztóan bonyolultan kezelem ezt a gépet, mindent sokkal egyszerűbben meg lehet oldani.
Leült a gép mellé és kb. egy órát magyarázott, közben feltöltött nem tudom, hány programot, kihozott vagy ötven táblázatot, kattintott ide-oda, átrendezte a mintegy ezer képemet és a letöltéseimet, majd felállt és azt mondta, már minden rendben és átadta a helyét.
Tudni kell ehhez, hogy én a kezdetektől úgy állítottam be a programokat, hogy egy kattintásra kijött az összes hely, amit használok, be sem kellett jelentkeznem, a megfelelő helyre csak rákatintottam és bent üdültem a kívánt helyemen..
Tejesen kétségbe estem, mert az ő egyszerű,nekem kibogozhatatlan módszerével belépni sem tudtam.Sehova.

Azóta is itt ülök és merengek, honnan fogom ezután az általam szépen elrendezett képeimet feltenni, hol találom meg a blogomat és egyáltalán mindent.Hogyan fogom én visszacsinálni az én "bonyolult rendszeremet"?

Végső következtetésem: ami a nőknél egyszerű,az a férfiaknál bonyolult, ami a férfiaknál egyszerű, az a nőknél bonyolult. Vagy tévednék?

TAVASZ VÁRÁS

Tavaszvárás

Gyötrő, sötét lucskos tél volt,
ámulva nézett le a Hold,
miért nem jégtől ragyog a tó,
s a földön sem csillog a hó?
Óh, szánkó húzó tél, hol vagy,
gyemekarcon sem virul fagy..
léptek tocsognak az avaron,
nincs jégvirág az ablakon,
csak ónos eső szemerkél,
csúszna már odébb a tél!

Lelkemben már itt a tavasz,
mámorosan rágondolok,
szikrázó napsütés fogadott,s a lég
 madárcsicsergéssel volt tele,
hajamba kapott a tavaz szele,
kis idő és itt lesz újra,
nagy öröm a téli búra.

B Ilona Tóthné
Kép:saját

MÁR NEM ÉRZEM

már nem érezlek minden órában, percben,
már nem látlak menni az úton, a fényben,
már nem hallom hangod a lenge szélben,
már nem érzem illatod az éj sötétjében,
már nem beszélek magamban az egyedüllétben..
már régen nem lendítem vonat ablakából kezem feléd,
már régen nem tapossa lábam veled a kert zöld gyepét,
s fiad arcát sem simogatom már, téged benne látva,
szívem sem zakatol már vergődve az esti homályba..

hogyan is tehetném mindezt, hiszen a részem lettél,
sejtjeimbe gubóztál, minden vélt rezdülésed bennem él,
s csak akkor szűnsz majd meg létezni, ha minden elmúlt,
mert egy vérrög az erek útján becsukja a szív-kaput..

B Ilona Tóthné
Kép: net

Melegszik a Föld

E téli hét végi napon
kocsimmal halkan suhanok
a gyér forgalmú úton

lámpám fénye vibrál előttem
a csillogó, nedves aszfalton
monoton csúszkál az ablaktörlő
mert egyre csak esik, esik az eső..
Melegszik a Föld..
Vajon a szívek is melegebbek lesznek?
Vagy marad üres szó a szeretet,
s néha az ember azt is bánja,
hogy megszületett..
Életünket szabályozzák rendeletek,
(gondolok erre, s máris csökkent a hőmérséklet)
élj így, meg úgy, tedd ezt, meg azt,
-mondják felül-
s hiába háborogsz legbelül..
Fagyos ez a világ,
akár hogy' is nézem,
Istenem, egy palacsintává lapult
macska az útszélen!
Ott távol, egy nedves padon
egy ember alszik a téren,
amott kóbor kutya bóklászik
éhesen a réten.
Melegszik a Föld,
nem is értem, miért
olyan hideg a tél,
hiszen se hó, se fagy,
csak az erre tévedt szél.
Csak a remény marad,
hogy tavaszra más lesz,
s szebbik arcát mutatja
a vátesz..Ámbár
"vulpes pilam mutat,
non mores"
(a róka megváltoztatja a szőrét,
de nem a természetét)
Te csak figyelj,óvatosan vezess!

B Ilona Tóthné
Kép: Net

42 Imréné Balogh, Magdolna Barkó Péterné és további 40 ember/ 2017.01./