HOL AZ ÓRÁS

Tudod-e milyen volt a szövőgép és rokka,
melyeken nagyanyám szőnyeget szőtt s a fonalat fonta?
Ott állt a csűrben és én elbűvölten néztem,
ahogy a piros-fehér fonalak szövődtek a gépen..
A ráncos ujjak tolták-vonták a mintázatot,
s a szőtt mintákkal a fehér vászon új életet kapott.
Még ma is melegen néz rám szobám faláról,
rongyszőnyegem lépteimet halkítja a padlásról.
Melegséget érzek, mert mögötte a kétkezi munka
s egy szelet az életemből,-ahogyan nagyanyám mondta..

De ugyanolyan becsülete volt a nótás cipésznek,
ki serényen tódozta-fótozta a lyukas cipőket.
Ma már csak ritkán akad egy-egy letörtsarkú topánka,
a cipészmester kulcsokat másol zárakba..
Hol az órás, ki javította az időmérő szerkezetet?
Mikor nem elem mozgatta az apró fogaskerekeket..
Van-e még kovács mester, kosárfonó, asztalos,
seprűkészítő, köszörűs, drótos tót és agyagos?
Ne hagyjuk, hogy e mesterségek kihaljanak,
s a gépek leigázzák hagyományainkat!

Ezért írjunk róluk minél többen,
osztozzunk együtt emlékeinkben..

B Ilona Tóthné
Kép: Net

 

 

ŐSZ VÉGÉN

Ősz végén a hortenziám
olyan, mint egy idős dáma
sötétre őszül ezerszirmú
nyári rózsaszín virága.
Mutatóul kivillan még
egy-egy kései hajtás,
aztán az is szineződik,
mint az elmult ifjúság..
De a zord idő az egyenes
szárakat sem töri meg,
büszke tartással emelik fel
bölccsé vált virág-.fejüket.

B Ilona Tóthné
Kép: saját

53 Imre König, Ferencziné Kapás Irma és további 51 ember/2016.11.05.

Ma olyan szép idő volt,kicsit kikönyököltem az ablakpárkányra. Alattam egy csodálatos, hatalmas hortenzia bokor van, már megbrnult virágaival is fenséges...A látványától eszembe jutott ez a versem:

2017.09.29.

Tetszik

HozzászólásMegosztom

41 Gizella Emese Szatmári, Csepella Vera és további 39 ember

Sándor képéhez:

SZABADSÁG

A szabadság érzése tölti el a lelkem,
ha erre a képre pillantásom vetem..
Nincsenek korlátok, karám, és nyakló,
csak a végtelen mező és három legelésző ló.
Talán honfoglaló őseim is ezt a képet látták,
mikor szülőföldemet hazámul választották..
Két ló párban, egymás mellett tépi a füvet,
szerelmüket nem homályosítja esti szürkület..
És a tiszta tó tükrén lebegő árnyékuk
nem vésztjósló sötét árny,csak jelzi, van italuk..
Minden rajta van e képen, ami szép életünkhöz kellene,
szerelem, tiszta víz, bő étek, szabadság, nyugalom és béke,
olykor a nap elé kúszó felhők, -mintegy Isten intelme-,
őrízd és védd azt, ami megadatott,
hogy soha ne takarja felhő a napot!

B Ilona Tóthné

ANYA

Még itt vagyok benned, meg sem születtem,
tested piros erei körülfonnak engem,
szíved ritmusára lépbölcsőm nesztelen ring,
szeretet szirmokkal rám rózsákat hintsz.
S mikor majd szenvedéseddel világra jövök,
kékmadár szárnyaival hozzád repülök,
boldog sírásommal vegyül örömkönnyed
tudom, mindig velem leszel és én veled..

B Ilona Tóthné
Kép: Gaudi Márton, Az anya

KASZÁLÁS

Sok helyet bejártam a világban,
gyönyörködtem számtalan csodában,
de oly nyugalmat sehol nem találtam,
mint a szénaillatos távoli határban.
Nagyapámmal -akkor még gyerekek- 
egy ébredő reggelen kaszálni mentünk,
felejthetetlen élménnyé vált nekünk.
Az öreg a kaszával ment rendületlen a tarlón,
homlokáról verejték csorgott a tűző napon,
a kalászkoronás fejek megadón meghajoltak,
majd kasza-vájta sebbel a tarlóra hulltak.
De éltek még és mint a vér az erekben,
úgy áradt illatuk a határtalan térben.
Kévét kötöttünk és a szekérre fektettük,
mikor a nap búcsút intett, örömtől repestünk.
Pulyák, indulunk-szólt nagyapám 
és mi zsibongva másztunk a kazalra,
lestük, amint fekete kalapját homlokába tolja,
majd csillag világította tiszta térben
ostorával megsimogatta a lovat gyengéden.
A szekér lassan ballagott haza, kicsit dülöngélve,
mi ott fent, a magasban vidáman üldögélve.
Biztattuk a lovat, ahogy az öregtől hallottuk:
Húzd Pejkó a szekerünk,
ebből lesz a kenyerünk.
Nekünk ez volt az aratás,
élet-lépből boldog harapás ..

B Ilona Tóthné
Kép: Net

CSEND ÖLELTE

Vörös dárdákat lövellt a  nap a szürkülő ég alatt,
csak a naplementkereskedő gyűjtötte az utolsó sugarakat,
a földműves gyengéden megcsipkodta fáradt lovát,
eloldotta sok éven át szolgált veretes nyaklóját.

A gazda befejezte már a verejtékes munkát,
szemével még végigszántotta a lankás pusztát,
zsunnyogva cihelődni kezdett, majd szomját oltotta,
bajszát megpödörve kumiszos korsóját meghúzta.

Büszke ember volt, csendőr soha neki nem parancsolt,
alázatot csak a föld iránt érzett,szeretetéért robotolt,
fekete kalapját előtte a csiszár, bognár ujjával megböki
s csend ölelte agyagpadlós háza hársak mögött naponta üdvözli.

Aludj békésen, gazda,-hallja félálomban az Úr szavát,
- holnap a napot kezdheted újra,-s látja maga mellett lovát.
Kora reggel,-még alig pirkad, elindul a harmatos mezőre,
szél görgette ördögszekerek gurulnak  útján körötte..

B Ilona Tóthné
Kép: N

et

KERESEM

Az életről miért is írok?
Úgy tűnik, mindig csak sírok..
De oly kevés barátom a jó szó,
áhítjuk, mint hűs vizet a szomjazó.
Egy férges alma az egész élet,
próbáld meg belőle kihámozni a szépet.
Nehéz, mert mint a  szó,- a szép is kevés,
látni, megtalálni oly nehéz..
Keresem is,-ki tudja, hány éve,
hol lemondva, hol bízva, remélve.

Az ősz utolsó napjai még melegek,
de közelít a tél s a hideg fenyeget.
Lesz tüzelőd és fedél feletted,
nem csak a szél fúj majd mögötted?
Várja-e meleg étel gyereked,
vagy a hitelezők jóllaknak belőled?
Mennél vadászni a tisztásra,
fácánleves lenne vacsorára..
Ja, hogy te a fától nem látod az erdőt?
Vedd le szemedről a sötét kendőt!

B Ilona Tóthné
Kép:

Net

Szikra /Hatszavas játék/

jeges, sötét űr a lélek,
mikor a fájdalom vermébe téved,
a gondolat beszűkül s a test
mint a gyufa lángja, oly gyenge lesz..
hiába nézed az égen a hollót, mint repül,
izgalommal várhatod, hogy tested felépül..
de ha szikrát kap a remény
s az akarat erős, kemény,
a régi leszel újra, ép testtel s lélekkel
megbékélsz majd az élettel..

B Ilona Tóthné
Kép: Net

TetszikTetszik · · Megosztom

VALAHOL

" Semmi nem mélyíti el úgy az emlékeket, mint a felejtés utáni vágy."

Én már ne akarok emlékezni,
sem a múltban révedezni...
Elengedtelek oly régen már,
az emléked üvegdarabként szurkál,
végigszánt a behegedt sebeken, .
Óh, gyűlölöm már azt az órát,
mikor elmentél
s magányra ítéltél.
Gyűlölöm a halált,
- ki sokak szerint jó barát-,
mert alattomos jótevőként elragadott
de ki tudja, ott messze, hol vagy?
Talán valahol kószálsz
az éteri térben,
s én maradtam
a szürke hétköznapok
erdejében..
Hiányzol! Nem ezt ígérted!
Egymásnak fogadtunk örök hűséget,
de te elmentél, itt hagytál,
egyszer talán ott fenn
meg sem ismersz már.
Éveken át keretem másodat,
-volt, akiben azt hittem, te vagy,-
de mindig kijózanított a csalódás,
téged nem pótolhat senki más..

Szemem csak mered a távolba,
a vérző nap lemenőben olyan,
mintha rám hajolna,
s mikor megszólal a szaxofon
síró hangja,
szomorú szívem mintha
újra és újra
meghalna..

B Ilona Tóthné

TEMETŐ CSENDJÉBEN

Temető csendjében, a reggeli ködben
Kőszobor áll, szelíd mosollyal ragyogva
Madarak repkednek körötte csipogva
Csipegetik az életmorzsákat .
Némán állok sírotoknál, szeretteim,
Kő fedte dermedt csontjaitok előtt
Emlékeimbe fagyva csorognak könnyeim,
Érzem, lelketek itt lebeg fejem fölött.
Álmotokat egy kőgalamb őrzi,
Mely ott ül a kőtáblán idők végezetéig,
Szikla szívében az én vérem lüktet, jelzi
Életem folyik tovább szívem szakadtáig.

Legyen békés, nyugalmas álmotok,
s a kőgalamb őrizze sírotok..

B Ilona Tóthné
Kép: Net

49 Márta Bosnyákné Harpauer, Borsos Mihály és további 47 ember(2016.10.26)

Élet,-halál

Óh, mi értelme van ennek a világnak?
Annak, hogy élek és a harangok
zúgnak majd végül, én csak fekszem ott,
mereven, mint kivágott fa és halott
arcom hiába néz az ég felé, csak tetőt lát,
mely lezárja, semmibe veszi az élet viharát.
Csitulj szív, ne légy haragos,
mint vihar korbácsolta tenger, zavaros!
Az ember küzd, szenved, élvez,
rámegy egy egész viharvert élet..
Gondolataid cikáznak ide-oda,
s mindezt lezárja egy egyszerű faláda.
Csitulj szív, ne légy haragos,
mint kóbor kivert kutya, oly morgós!
Oly kevés az öröm, mindig csak remélni,
mindentől, mi ismeretlen, reszketni, félni..
De a halál sem más, mint az élet
végső szenvedése,-legyen bár hitem,
nem én döntöm el, szívem szerint maradok,
az életbe egyszer úgyis belehalok..

B Ilona Tóthné

ARANYSUGARAK

/Játék- emlék, remény, mező, sóhaj, láz/


Valahol fenn, aranysugarak ragyogó fényében
kezemet fogod, pehelyként lebegünk a Mindenségben.
Lázálom ez, vagy mélyről feltörő, oly vágyott kép?
Néha felém száll egy emlék, ilyenkor szépek az esték..
De elkopott már a reményem, hisz' oly sokat vártam,
sóhajtva kívántam, bárcsak lennél még itt a földön,
ölelnél, szeretnél, s nem a fényes égi mezőkön..

B Ilona Tóthné
Kép: Net

Erika Kocsis, Istvan Ozvegy, Ildikó Czink és további 16 ember kedveli ezt.

10 Illésné Slezák Éva, Gabriella Gőgös és további 8 ember(2016.10.21.)

ŐSZ VÉGÉN

Magányos pad
hulló lombok alatt
Kihalt a park
Nem suttog senki
szerelmes szavakat
Haldoklik az ősz
a lábam alatt

B Ilona Tóthné
Kép: Net

10 Erzsi Ferenczyné, Hortobágyi Istvánné Zsuzsa és további 8 ember(2016.10.26.)

Hozzászólások

Mária Sarolta Nagyon szeretem az ilyen sokatmondó pársorosokat... írjál sokat. Szép.

Mégsem tetszik · Válasz · 1 · Tegnap, 9:49

B Ilona Tóthné válaszolt. · 1 válasz

TetszikTetszik · · Megosztom

• Andrasné Tóth, Sándor Tóth, Erzsébet Pádár és további 17 ember kedveli ezt.
  
  

  Zsuzsa Várkonyi, György Zoltánné, Tünde Havellantné Szerencsés és további 24 ember kedveli ezt.

MERENGÉS

Tanka

homály fedi már
hajdani vágyaimat
néha felsír még
sekélyen egy bús dallam
múlt ködében merengés

B Ilona Tóthné
Kép: Net

A VÁGY

/KKK játék/

Tanka

óh. a vágy hangja
sekély vízben szirének
búgó dallama,
tér,-időtlen merengés
érző szív homályában.

lehetsz fiatal,
vagy jóval azon túl is,
-a vágy nem kérdez-
izzó szenvedélyt hevít,
vagy bús gondolat marad

B Ilona Tóthné
Kép: Net