2014. május 24., szombat

Erdőben

Erdő szelleme ott bolyong a fák között,
nesztelen mozgását hűs szellőnek véled,
onnan figyel, néz rád a lombok mögött,
s víg madárdalokkal most ő köszönt téged.

Silnanus kitárt védő szárnyai alatt
vigyáz az ott lakókra, őzekre, nyulakra,
ág sem rezzen, ahogy fától-fáig halad,
nem tudod, de ott van, mutatja utad..

Menj csak tovább kitaposott ösvényeden,
s kitárul előtted az ős tölgyek kapuja,
jó helyen jársz itt, ózon béke-szigeten,
erdő szelleme feléd két kezét nyujtja.

B Ilona Tóthné
Kép: Net




2014. május 22., csütörtök

ÓCEÁN MÉLYÉN

Haikuk

óceán mélyén
korall álarcod fedi
néma magányod

lezárt szemeid
mögött titkok rejtőznek
mély víz méhében

néhány ezer év
és nem maradsz egyedül
ott leszünk veled

B Ilona Tóthné
Kép: Net

2014. május 18., vasárnap

KÉP A FALON

A kalapos hölgy

A kép a heverőmmel szemben lévő falon van, alatta TV és egyéb műszaki tárgyak Éjjel-nappal szembenézek vele, délután,esténként ott pihenek, éjjel pedig, ha felkapcsolom a kislámpát, onnan néz rám jóságos tekintete.
A bekeretezett, kinagyított fénykép egy gyönyörű nőről készült, komoly, szépséges arccal, nagy, őzikebarna szemekkel, a 30-40-es évek divatja szerinti kalapban. Engem mindig elkápráztat, amikor ránézek és arra gondolok, Karády Katalin és Tolnai Klári sem volt szebb..
Pedig ő nagyon távol volt a szinészmesterségtől,-védőnő volt.
Az ő idejében nem volt divat a nőknek felsőfokon tanulni, a hozzá hasonló lányokat,-mikor beléptek a felnőttkorba, a szülők férjhezadták. Fő hivatásuk az anyaság volt, a családfenntartást, az anyagiakat a férj keresete biztosította. A nő ilyen családban nőtt fel öt testvérével.
De neki más elkézelései voltak az életével kapcsolatban és vállalva az apjával való összetűzést, elköltözött otthonról. Szabadságra vágyott, független életre, tanulni akart.
Nagyon szerette a gyerekeket és rengeteg lemondással, kínnal-keservvel elvégezte a védőnőképzőt. Soha nem bánta meg ezt a döntését, pedig egy fiatal nőnek abban az időben a falukat járni, beteg gyerekeket gondozni, nevelési tanácsokat adni nem kis dolog volt. Ezek a gyerekek egy életen keresztül szeretettel beszéltek, emlékeztek meg az ő védőnőjükről.
Később férjhezment és a fárasztó munka mellett három gyereket szereteben, tisztességgel, végtelen odaadással felnevelt. Nehéz idők voltak azok, mégis mindig volt kenyér az asztalon, néha kapott falun tojást, egy-egy csirkét, a gyümölcsöt az udvaron lévő hatalmas meggyfa biztosította. A fejlődésben lévő gyerekek mindig éhesek, a félfogukra sem lett volna elég egy vizes -zsemle , benne egy vékony szelet répával...A háborús években is minden napra jutott vitaminként egy kanál csukamájolaj..
Minden betegséget, szenvedést, ami a gyerekeket érintette, magára vállalt volna. Mikor a kisebbik lánya mandulaműtétre a kórházba került, ott zokogott a folyosón és kérte Istent, neki fájjon, ne a gyereknek.
Később bölcsödevezető lett, egészen nyugdíjazásáig  gyerekekkel foglalkoott. Még akkor is gyakran felkeresték a " bölcsödei gyrekek ", kíváncsi volt rájuk, figyelemmel kísérte életüket.
Aztán gyerekei kirepültek otthonról, a férje meghalt és csendes magányban élt haláláig. A gyerekek szerették volna, ha valamelyikükhöz költözik, de ő nem akart, mert a férje ott volt eltemetve és akkor hogyan ment volna hozzá a temetőbe..

A húgom gyakran mondja, hogy néha földbegyökerezik a lába, ha elmegyek hozzá, mert,-mint mondja, mintha anyut látná.
Ilyenkor nagyon boldog vagyok. Igen, a képen, a falon anyám van..

B Ilona Tóthné
19 Lengyel Katinka, Judit Béres és további 17 ember(2017.04.29.)
Csak egy hangulat

Nesztelenül lebegek az űrben,
testetlenül a vaksötétben,
világitanék,szórnám a fényt,
de elvesztettem a reményt.
Az én váram már régen porba hullt,
fáradt testemre rátelepszik a múlt,
vállamra már csak a végtelen borul,
merengek fázósan,hangtalanul.
Tűnődésem tétován lépeget,
ma minden olyan reményvesztett.
Égi háború dúl, a hajnalt várom,
lelkemből is elillan e lidérces álom,
lesznek még jobb napok, vidámak,
talán még új élmények is várnak..

B Ilona Tóthné
Kép: saját





 





2014. május 16., péntek

Vihar után

Vihar után

Nehéz napokon vagyok túl. Gondolom, sokunkat megviselt ez a szeles , esős időjárás..
Az ember egy-egy nehéz nap után sokszor úgy érzi, éveket öregedett..Hát ez nekem egyáltalán nem hiányzik, mivel lassan már nincs hova öregedni..

Szóval van az itthoni kiskertem közepén egy óriási fenyőfa.Még a Bükkből hoztam 10-15 cm-es korában, kiültettem, azóta eltelt 15 év és az én kis csemetém majd majd 40 méteresre növekedett.Álmomban sem gondoltam, hogy ilyen langaléta lesz, igaz, úgy féltettem, mint egy gyereket. A konyhaablakból pont rálátok, minden nap gyönyörködöm benne. Nos, az orkán kacérkodott velem, úgy belecsimpazkodott szegény fámba, hogy azt hittem, bármely percben tövestül kirántja. Arra már alig figyeltem, hogy a tetőmről potyogtak a palák és lent landolva összetörtek..
Ma-miután csendesült a szél, megállapítottam, hogy az én " fácskám" megállta a helyét..Ha nem ez történik, megsiratom és idővel megbékéltem volna. Mert a sors ellen hiába kapálózunk..Az idő szalad, kivel ez történik, kivel az. Közben menthetetlenül öregszünk.
Nézzünk időnként tükörbe és fogadjuk el magunkat olyannak, amilyenek vagyunk.
Nagyon szeretem Moretti Gemmát. Olvassuk el erről szépséges versét:

Moretti Gemma: Tükör

Ne számolgasd az éveket,
nem lesz sem több, sem kevesebb,
ha tükröd szemed elé tartod,
ne keresd, azt a régi arcot,
- a napmosolyú, gondtalant. -
Megvívtál néhány kemény harcot.
De hallgatózzál befelé,
s ha felnézel, az ég felé,
tudsz-e még hinni, hogy az égbolt
- mely réges-régen tiszta kék volt -
lesz-e még újra égi szép?
Ha tükröd magad elé tartod,
s nem néz vissza a régi kép,
ne fájjon, hogy a gondtalan,
napmosolyú arcnak ránca van,
nem is egy-kettő. Számtalan.
Ami fontos: szemed a régi fénnyel,
barátkozzon a változó éggel,
s tudj mosolyogni, gondtalan.
Mert a lelkedben béke van.

B Ilona Tóthné
Kép: Saját

2014. május 14., szerda

Ne vágjatok ki

Ne vágjatok ki


Ne vágjatok ki,
kérnék a fák,
ha beszélni tudnának.

A gyökereim itt vannak,
lakóhelye vagyok madaraknak,
hulló levelemmel
táplálom a földet,
éltetőnket,
árnyékot nyújtok nektek,
vagyok bölcsőtök és koporsótok.
Ha jön a kikelet
minden évben újjászületek
értem, értetek.

Ilona B.T.
Kép: Net

2014. május 13., kedd

Rózsa mellett


Rózsa mellett mentem el,
tövise átszúrta bőrömet,
vérem azonnal kisercent
szemem megtelt könnyel.
A sós kis csepp ajkam
szegletében megrekedt,
s én ott a kertben  úgy éreztem
az óceán egy cseppjéből lettem.
Homokos partra sodort a szél,
rajtam nap sugarai ragyogtak,
a mindenség ölelt körül,
s évmilliók periódusán át,
ami az óceánból megmaradt
bennem, az a kis könnycsepp
a szememben, mely arcomat
szántva végigfolyt testemen..

B Ilona Tóthné

Bartha Ilona: RÓZSA MELLETT MENTEM EL
gyusziapu.deviantart.com

2014. május 12., hétfő

Nem hazudnak

Nem hazudnak


Nem hazudnak a számok és a matematika,
a körző és vonalzó, a szerkesztett ábra
megvalósult tervek, bennük, velük élünk
használjuk a mindennapokon.
Nem hazudik a festő ecsete,
mikor a valóság és fantázia képeit festi le,
a zene és muzsika szárnyalása,
mely az öröm, bánat , szórakozás világa.
Nem hazudnak az állatok
bár szivük értünk és létükért dobog,
ha emberi szemmel nem tetsző dolgot tesznek,
csak fennmaradásukért, életükért küzdenek.
Őszinték a virágok, mikor nyilnak,
pompás szirmaikkal a fény felé nyújtóznak.
Nem hazudik a gyermek tiszta tekintete,
csodálkozástól és kérdésektől tágranyilt szeme,
ha igaz szóval tápláljuk, a világ hasznára válik,
alkot és teremt majd kis-és nagy dolgokat,
őszintén és mélyen fogja szeretni hazánkat.

Mert az ember maga
a világ legnagyobb csodája..


B Ilona Tóthné

2014. május 9., péntek

ARANYTROMBITA



Mikor az aranytrombita narancs harsonáit
A délutáni tört melegben szél símogatta,
Emlékszel? Buja, cirádás leveleit
A pajkos szellő az ágakon ringatta.

Alattuk bimbózó bibor rózsák nyilltak
Illatukat a nap ittasan beszivta,
Emlékszel? Még töviseiket is behúzták, hivtak,
Csábitottak zenéjükkel, szólt a kerti szimfónia.

A fehér viola sárga bibéjén méh zümmögött,
Bomlottak bokrokon bazsarózsák, egymást karolva,
Emlékszel? Megigézve álltam a virágok között,
Az élet örömeire, szépségére gondolva.
.
Nem vettem észre, hogy hirtelen szemedbe
Rémület költözött,vad viharok törték tükrét,
Emlékszel? Utolsó nyarunk volt együtt, szeretve, élve,
De a szél letörte az aranytrombita fürtjeit..

B Ilona Tóthné
Kép:saját

2014. május 8., csütörtök

Vágtató lovas



Vágtató lovas a mezőn
megpihen fenn, a dombtetőn
előtte opel síkság,-kémleli a látóhatárt,
s a lenyugvó nap ráveti sugarát.
Talán valahol valaki várja,
az ég kékjében kedvese szemét látja,
s ő vándorként újra útrakészen
elindul, alakja eltűnik a messzeségben..

Vándorként élünk a földön, vágtatunk
egyszer majd valahol biztos, hogy kikötünk..

B Ilona Tóthné
Kép: Net

KUKACVIRÁG

Kukacvirág


Van egy picinyke virág,
mely kövek közt utat vág,
falrésekbe,kőrepedésbe
kapaszkodik gyökérzete
Selymes szirmai napsütésben
sütkéreznek ezer szinben,
s ha a napot felhők takarják
vagy az eget már csillgok járják
szirmai becsukódnak
majd éltető napra kinyilnak.

Olyan ez a kis virág,mint az ember,
ha nap éri, boldog, nevet,
de ha jönnek a fellegek,
szomorúság tölti be a teret.
Bár van, aki a kő hátán is megél,
legyen mindig a remény a cél ,
élni akarni napfényben,
mint a kukacvirág, szerényen
akkor is, ha rossz úton megy a világ
s a sors,-mint mócsingot, csak rág..

Ilona B.T.
Kép: saját

2014. május 4., vasárnap

Fura világ

2014. május 3.
Sőt, nagyon fura.. Ma délután, mivel szemereg az eső, úgy gondoltam, pihenek és bekapcsoltam a TV-t. Ritka alkalom, bár most se tettem volna..
A konyhában gőzölgött a kávé, a teljes kényelmet egy forró kávéval tudom élvezni. Igen ám, de a szobából éktelen sivalkodás szűrődött ki, a hangok ismerősnek tűntek. Berohantam, hogy lássam, kit ölnek már megint, de csak Bea asszony verte Győzikét valami törülközővel, magából kikelve.
Ugrás.. Valami tó partján napjaink delije vonszolta magát, sántikálva, lázasan küzdve a legyőzendő nincsmivel,-ahhoz képest elég elesett volt, míg élete párja meg nem jelent a szinen, mert attól kezdve a csókolózás mélyére zuhantak, -talán lábfájásra ez a legjobb gyógyszer.Vajon a derékfájásom mitől szünne meg?
A következő képben Annácska huzogatta a bugyingóját valami fotózáson, de közben Győzike felháborodva belökte a testvérét a Bea asszony parancsára kivágott fák közé. No, ő sem volt rest, mert a vadiúj ágyra ugrott, amit rosszul szereltek össze és azonnal eltörött..
Már kezdtem fizikai fájdalmat érezni pihenésem közepette, gyorsan átkapcsoltam egy másik állomásra.
Mit ad Isten, ott meg egy bevásárlóközpontban egy őrült pasi artikulátlan röhögéssel kapkodta az árúkat a polcokról, mint aki megakar lógni a fél árúkészlettel,-mert mint kiderült, olyan olcsónak találta, hogy azt gondolta, megfogta az Isten lábát..Érdekes, rendszeresen én is itt vásárolok, de a röhögőgörcs helyett inkább sírhatnékom támad..

Idáig jutottam. Te jó Isten, hova kerültem? Ez az abnormálisok gyülekezete, vagy én nem lennék már normális?
Is-is..

Ilona B.T.


  • László Iván Herszényi Valami miatt nem tudtam belépni, se teccikőni. Egyébként ha a Gáspár famíliából valakit meglátok a képernyőn, - azonnal kapcsolok el, vagy ki. Annak a vásárló figurának a mostanság futó reklámfilmje legalább kevésbé idióta, mint a korábbi...
  • Cseh Ildikó Peonia Nálam csak a mesék idióta nyiszorgása megy. Hogy azoknak is minek ilyen mű-hangon beszélni? A polcról kapkodót láttuk mi is. Misi csak annyit jegyzett meg: ez hülye. Nem javítottam, ki, hogy ne beszéljen csúnyán. Egyetértettem.
  • B Ilona Tóthné Tudod, Laci én nem értem az egészet! Ezeket a műsorokat a magas nézettség miatt adják, mert üzlet a világ..Erre van igényük az embereknek? Sokszor tényleg úgy érzem, nem ebben a világban élek..
  • Cseh Ildikó Peonia Nem abban élünk Ica. Ez nekem már természetes. Abban a világban élünk, amit magunknak érzékelünk, teremtünk. Eleinte ezt furcsa felfogni, de így van. A másikon már leginkább csak csodálkozom.
  • B Ilona Tóthné Ildim, ennek is van hátránya, mert lassan a "mi" világunkat fogják bolondnak nézni, mint akik nemtudják elfogadni a valóságot..
  • László Iván Herszényi Itt valami olyasmit sejtek, hogy a hülyítés céltudatos! Mint az ún. "érettségi" esetében. Ez az "emelt szintű" szerintem baromság. Vagy érettségi, vagy nem. Vagy megüti valaki a szintet, vagy nem. A minap láttam itt a neten egy riportrészletet, ahol főiskolások, egyetemisták nem tudtak olyan primitív kérdésekre válaszolni, amit hajdan az általános iskolában tudni kellett! Ez a szégyen, - nem is akármekkora...
  • Cseh Ildikó Peonia Már most annak nézik, de mond már. Engem ez aztán nem zavar. És sokkal többen vagyunk, mint hinnéd, mert csendben vagyunk. A valóság az, amit annak érzékelsz. És kész.
  • Cseh Ildikó Peonia Igen Laci, ez szerintem is tudatos.
  • B Ilona Tóthné És ebben mi a jó, vagy mi a célja?Ahhoz , hogy valaki hülye maradjon, nem kell érettségizni, már elnézést..
  • László Iván Herszényi Jól látjátok!
    Egyébként, - bejöttek Magyarországra a "multik". Nem gondolkodókra, hanem rabszolgákra van szükségük. Ez csúcsosodik ki az ilyesmiben...