2014. május 16., péntek

Vihar után

Vihar után

Nehéz napokon vagyok túl. Gondolom, sokunkat megviselt ez a szeles , esős időjárás..
Az ember egy-egy nehéz nap után sokszor úgy érzi, éveket öregedett..Hát ez nekem egyáltalán nem hiányzik, mivel lassan már nincs hova öregedni..

Szóval van az itthoni kiskertem közepén egy óriási fenyőfa.Még a Bükkből hoztam 10-15 cm-es korában, kiültettem, azóta eltelt 15 év és az én kis csemetém majd majd 40 méteresre növekedett.Álmomban sem gondoltam, hogy ilyen langaléta lesz, igaz, úgy féltettem, mint egy gyereket. A konyhaablakból pont rálátok, minden nap gyönyörködöm benne. Nos, az orkán kacérkodott velem, úgy belecsimpazkodott szegény fámba, hogy azt hittem, bármely percben tövestül kirántja. Arra már alig figyeltem, hogy a tetőmről potyogtak a palák és lent landolva összetörtek..
Ma-miután csendesült a szél, megállapítottam, hogy az én " fácskám" megállta a helyét..Ha nem ez történik, megsiratom és idővel megbékéltem volna. Mert a sors ellen hiába kapálózunk..Az idő szalad, kivel ez történik, kivel az. Közben menthetetlenül öregszünk.
Nézzünk időnként tükörbe és fogadjuk el magunkat olyannak, amilyenek vagyunk.
Nagyon szeretem Moretti Gemmát. Olvassuk el erről szépséges versét:

Moretti Gemma: Tükör

Ne számolgasd az éveket,
nem lesz sem több, sem kevesebb,
ha tükröd szemed elé tartod,
ne keresd, azt a régi arcot,
- a napmosolyú, gondtalant. -
Megvívtál néhány kemény harcot.
De hallgatózzál befelé,
s ha felnézel, az ég felé,
tudsz-e még hinni, hogy az égbolt
- mely réges-régen tiszta kék volt -
lesz-e még újra égi szép?
Ha tükröd magad elé tartod,
s nem néz vissza a régi kép,
ne fájjon, hogy a gondtalan,
napmosolyú arcnak ránca van,
nem is egy-kettő. Számtalan.
Ami fontos: szemed a régi fénnyel,
barátkozzon a változó éggel,
s tudj mosolyogni, gondtalan.
Mert a lelkedben béke van.

B Ilona Tóthné
Kép: Saját

2014. május 14., szerda

Ne vágjatok ki

Ne vágjatok ki


Ne vágjatok ki,
kérnék a fák,
ha beszélni tudnának.

A gyökereim itt vannak,
lakóhelye vagyok madaraknak,
hulló levelemmel
táplálom a földet,
éltetőnket,
árnyékot nyújtok nektek,
vagyok bölcsőtök és koporsótok.
Ha jön a kikelet
minden évben újjászületek
értem, értetek.

Ilona B.T.
Kép: Net

2014. május 13., kedd

Rózsa mellett


Rózsa mellett mentem el,
tövise átszúrta bőrömet,
vérem azonnal kisercent
szemem megtelt könnyel.
A sós kis csepp ajkam
szegletében megrekedt,
s én ott a kertben  úgy éreztem
az óceán egy cseppjéből lettem.
Homokos partra sodort a szél,
rajtam nap sugarai ragyogtak,
a mindenség ölelt körül,
s évmilliók periódusán át,
ami az óceánból megmaradt
bennem, az a kis könnycsepp
a szememben, mely arcomat
szántva végigfolyt testemen..

B Ilona Tóthné

Bartha Ilona: RÓZSA MELLETT MENTEM EL
gyusziapu.deviantart.com

2014. május 12., hétfő

Nem hazudnak

Nem hazudnak


Nem hazudnak a számok és a matematika,
a körző és vonalzó, a szerkesztett ábra
megvalósult tervek, bennük, velük élünk
használjuk a mindennapokon.
Nem hazudik a festő ecsete,
mikor a valóság és fantázia képeit festi le,
a zene és muzsika szárnyalása,
mely az öröm, bánat , szórakozás világa.
Nem hazudnak az állatok
bár szivük értünk és létükért dobog,
ha emberi szemmel nem tetsző dolgot tesznek,
csak fennmaradásukért, életükért küzdenek.
Őszinték a virágok, mikor nyilnak,
pompás szirmaikkal a fény felé nyújtóznak.
Nem hazudik a gyermek tiszta tekintete,
csodálkozástól és kérdésektől tágranyilt szeme,
ha igaz szóval tápláljuk, a világ hasznára válik,
alkot és teremt majd kis-és nagy dolgokat,
őszintén és mélyen fogja szeretni hazánkat.

Mert az ember maga
a világ legnagyobb csodája..


B Ilona Tóthné

2014. május 9., péntek

ARANYTROMBITA



Mikor az aranytrombita narancs harsonáit
A délutáni tört melegben szél símogatta,
Emlékszel? Buja, cirádás leveleit
A pajkos szellő az ágakon ringatta.

Alattuk bimbózó bibor rózsák nyilltak
Illatukat a nap ittasan beszivta,
Emlékszel? Még töviseiket is behúzták, hivtak,
Csábitottak zenéjükkel, szólt a kerti szimfónia.

A fehér viola sárga bibéjén méh zümmögött,
Bomlottak bokrokon bazsarózsák, egymást karolva,
Emlékszel? Megigézve álltam a virágok között,
Az élet örömeire, szépségére gondolva.
.
Nem vettem észre, hogy hirtelen szemedbe
Rémület költözött,vad viharok törték tükrét,
Emlékszel? Utolsó nyarunk volt együtt, szeretve, élve,
De a szél letörte az aranytrombita fürtjeit..

B Ilona Tóthné
Kép:saját

2014. május 8., csütörtök

Vágtató lovas



Vágtató lovas a mezőn
megpihen fenn, a dombtetőn
előtte opel síkság,-kémleli a látóhatárt,
s a lenyugvó nap ráveti sugarát.
Talán valahol valaki várja,
az ég kékjében kedvese szemét látja,
s ő vándorként újra útrakészen
elindul, alakja eltűnik a messzeségben..

Vándorként élünk a földön, vágtatunk
egyszer majd valahol biztos, hogy kikötünk..

B Ilona Tóthné
Kép: Net

KUKACVIRÁG

Kukacvirág


Van egy picinyke virág,
mely kövek közt utat vág,
falrésekbe,kőrepedésbe
kapaszkodik gyökérzete
Selymes szirmai napsütésben
sütkéreznek ezer szinben,
s ha a napot felhők takarják
vagy az eget már csillgok járják
szirmai becsukódnak
majd éltető napra kinyilnak.

Olyan ez a kis virág,mint az ember,
ha nap éri, boldog, nevet,
de ha jönnek a fellegek,
szomorúság tölti be a teret.
Bár van, aki a kő hátán is megél,
legyen mindig a remény a cél ,
élni akarni napfényben,
mint a kukacvirág, szerényen
akkor is, ha rossz úton megy a világ
s a sors,-mint mócsingot, csak rág..

Ilona B.T.
Kép: saját

2014. május 4., vasárnap

Fura világ

2014. május 3.
Sőt, nagyon fura.. Ma délután, mivel szemereg az eső, úgy gondoltam, pihenek és bekapcsoltam a TV-t. Ritka alkalom, bár most se tettem volna..
A konyhában gőzölgött a kávé, a teljes kényelmet egy forró kávéval tudom élvezni. Igen ám, de a szobából éktelen sivalkodás szűrődött ki, a hangok ismerősnek tűntek. Berohantam, hogy lássam, kit ölnek már megint, de csak Bea asszony verte Győzikét valami törülközővel, magából kikelve.
Ugrás.. Valami tó partján napjaink delije vonszolta magát, sántikálva, lázasan küzdve a legyőzendő nincsmivel,-ahhoz képest elég elesett volt, míg élete párja meg nem jelent a szinen, mert attól kezdve a csókolózás mélyére zuhantak, -talán lábfájásra ez a legjobb gyógyszer.Vajon a derékfájásom mitől szünne meg?
A következő képben Annácska huzogatta a bugyingóját valami fotózáson, de közben Győzike felháborodva belökte a testvérét a Bea asszony parancsára kivágott fák közé. No, ő sem volt rest, mert a vadiúj ágyra ugrott, amit rosszul szereltek össze és azonnal eltörött..
Már kezdtem fizikai fájdalmat érezni pihenésem közepette, gyorsan átkapcsoltam egy másik állomásra.
Mit ad Isten, ott meg egy bevásárlóközpontban egy őrült pasi artikulátlan röhögéssel kapkodta az árúkat a polcokról, mint aki megakar lógni a fél árúkészlettel,-mert mint kiderült, olyan olcsónak találta, hogy azt gondolta, megfogta az Isten lábát..Érdekes, rendszeresen én is itt vásárolok, de a röhögőgörcs helyett inkább sírhatnékom támad..

Idáig jutottam. Te jó Isten, hova kerültem? Ez az abnormálisok gyülekezete, vagy én nem lennék már normális?
Is-is..

Ilona B.T.


  • László Iván Herszényi Valami miatt nem tudtam belépni, se teccikőni. Egyébként ha a Gáspár famíliából valakit meglátok a képernyőn, - azonnal kapcsolok el, vagy ki. Annak a vásárló figurának a mostanság futó reklámfilmje legalább kevésbé idióta, mint a korábbi...
  • Cseh Ildikó Peonia Nálam csak a mesék idióta nyiszorgása megy. Hogy azoknak is minek ilyen mű-hangon beszélni? A polcról kapkodót láttuk mi is. Misi csak annyit jegyzett meg: ez hülye. Nem javítottam, ki, hogy ne beszéljen csúnyán. Egyetértettem.
  • B Ilona Tóthné Tudod, Laci én nem értem az egészet! Ezeket a műsorokat a magas nézettség miatt adják, mert üzlet a világ..Erre van igényük az embereknek? Sokszor tényleg úgy érzem, nem ebben a világban élek..
  • Cseh Ildikó Peonia Nem abban élünk Ica. Ez nekem már természetes. Abban a világban élünk, amit magunknak érzékelünk, teremtünk. Eleinte ezt furcsa felfogni, de így van. A másikon már leginkább csak csodálkozom.
  • B Ilona Tóthné Ildim, ennek is van hátránya, mert lassan a "mi" világunkat fogják bolondnak nézni, mint akik nemtudják elfogadni a valóságot..
  • László Iván Herszényi Itt valami olyasmit sejtek, hogy a hülyítés céltudatos! Mint az ún. "érettségi" esetében. Ez az "emelt szintű" szerintem baromság. Vagy érettségi, vagy nem. Vagy megüti valaki a szintet, vagy nem. A minap láttam itt a neten egy riportrészletet, ahol főiskolások, egyetemisták nem tudtak olyan primitív kérdésekre válaszolni, amit hajdan az általános iskolában tudni kellett! Ez a szégyen, - nem is akármekkora...
  • Cseh Ildikó Peonia Már most annak nézik, de mond már. Engem ez aztán nem zavar. És sokkal többen vagyunk, mint hinnéd, mert csendben vagyunk. A valóság az, amit annak érzékelsz. És kész.
  • Cseh Ildikó Peonia Igen Laci, ez szerintem is tudatos.
  • B Ilona Tóthné És ebben mi a jó, vagy mi a célja?Ahhoz , hogy valaki hülye maradjon, nem kell érettségizni, már elnézést..
  • László Iván Herszényi Jól látjátok!
    Egyébként, - bejöttek Magyarországra a "multik". Nem gondolkodókra, hanem rabszolgákra van szükségük. Ez csúcsosodik ki az ilyesmiben...

2014. május 3., szombat

Egy magyar ember egy napja (találmányok)

Egy magyar ember egy napja.

A magyar ember látott egy reklámfilmet hazájáról, és ezért
elhatározta, hogy a mai napon csupa olyan dolgot vesz a kezébe, amit
magyar feltalálóknak köszönhet az emberiség.

Kezdetnek fogott egy golyóstollat (Bíró László 1931), felírta, hogy
Találékony magyarok, majd egy mágnessel feltette a hűtőgépre (Szilárd
Leó 1929), utána gyufával (Írinyi János 1836) rágyújtott egy
cigarettára, közben CD-t hallgatott, nézegette a hologramos matricát a
borítón (Gábor Dénes, 1947), majd beszedett egy C-vitamint
(Szentgyörgyi Albert 1931). Eszébe jutott egy barátja, telefonált egyet a
vezetékes telefonjáról (Puskás Tivadar 1878). Még volt egy kis ideje,
ezért játszott egy kicsit a komputerén (Neumann János 1944),
elmélázott, hogy mely rendszert használja, végül a Basic Computer program
mellett döntött ( Kemény János 1964), és Excel táblázatba rendezte
tennivalóit (Simonyi Károly 1974). Megnézett (volna) egy 3D-s filmet,
de ezt még egy 3D-s szemüveggel (Rátai Dániel 2010) sem tudta
megoldani. A kudarc után feltett egy 33-as bakelitlemezt a hagyományos
lemezjátszójára (Goldmark Károly 1948), és bekapcsolta a tv-t is
(Mihály Dénes, 1919). Látva, hogy éppen New Yorkot mutatják be,
megörült, hogy színes tv-je van ( Goldmark Károly, 1948). Nagyon
tetszett neki a város, elsősorban a Centrál Park (Asbóth Sándor, ő
készítette a város rendezési tervét is). Még megnézett egy tudományos
filmet az űrkutatásról, ismét elcsodálkozott a holdautón (Pávlics
Ferenc kb. 1960), majd még indulás előtt megpróbálta kirakni a Rubik
kockát (Rubik Ernő 1976).

Már semmi nem kötötte le, így elindult sétálni, és mivel a
közeljövőben autót kívánt vásárolni, autókat nézegetett. Ezért magához
vette automata fényképezőgépét (Mihályi József 1938), dilemmázott
kicsit, hogy a régebbi típusú kontaktlencséjét (Dallos József 1928)
vagy lágy anyagú kontaktlencséjét (Győrffy István 1959). használja-e?
Az első kocsi, ami megtetszett, egy Ford T-modell volt (Galamb József
1908,) aztán talált egy dízelmotoros BMW-t (Ansits Ferenc 1983), és
megnézett magának egy Chevroletet is, amelynek automata sebesség-
váltója volt (Biró László 1932). Még felmerült egy VW bogár is a
speciális dizájnja miatt (Barényi Béla, 1925). Ez annyira tetszett
neki, hogy ennek még a karburátorát is megvizsgálta (Csonka János
1893). De hamar rájött, hogy marad neki a bicikli, hazamenve meg is
nézte a pincében, hogy rendben van-e, főleg a dinamója (Jedlik Ányos
1861), majd ámultan nézte a szomszéd ház tetejére leszálló helikoptert
(Asbóth Oszkár 1928). Ezt a tényt azon melegében elmesélte Pulitzer
díjas (Pulitzer József 1917) újságíró barátjának, akivel egy
múzeumban találkozott, ahol éppen bemutatták a fényáteresztő üvegbeton
feltalálásnak fázisait (Losonczi Áron, 2001) - magát a betont nem
tudták megnézni, mivel annak jogi hercehurcáit 13 év alatt sem
sikerült befejezni.

Mikor végre hazaért, már sötét volt, felkapcsolta, régimódi lévén,
még kriptontöltésű lámpáját (Bródy Imre 1930), megivott egy pohár
szódát (Jedlik Ányos 1840), és mivel megfájdult a feje, keresett egy
gyógyszert is, meg is találta a legutóbb Bécsben vásárolt Kalmopyrint
(Richter Gedeon 1912). Az egész nap fáradozásait kipihenendő
visszatért a bakelit lemezhez, és feltette a Kodály-módszer vívmányait
világszerte elterjesztő (Kodály Zoltán 1929) Psalmus Hungaricus-át.
Forrás: Internet

2014. május 2., péntek

CSAK EGYETLEN PERCRE

Bárcsak ne hallanám a hangod
mikor susognak a nádak,
szellő libbenő sóhaja
suhanna már tova..
S ne a hold ragyogó fényében
látnám pillantásod hívón,
sugárutat eresztve
a tó sejtelmes vizére
értem, távoli messzességbe..
S ne érezném símogatásod
fényévekre tőled,
ne látnám vérző szíved
az ég vörösében, s a vércseppek
ne csobbanának a tó sötétjében..
De itt lennél velem
fognád a kezem,
átölelnéd reszkető vállam,
símogatnád didergő állam..
Megszünne minden, minden
e szédült világban.
Csak egyetlen percre
ülnénk itt ketten
csendben, mint régen..

Nádak ringatóznak,
a tavirózsák is álmodoznak..

Ilona B.T.
Kép: Net

2014. május 1., csütörtök

Régen volt május 1.



Először kék,
majd piros nyakkendőben,
tűzpiros virággal kezünkben
vidáman integettünk,.
mikor elhaladtunk
a tribün előtt.
Ültek ott nagy emberek,
nem tudom kik,
de visszaintegettek.
Később már nem olyan vidáman,
de hosszú sorokba tömörülve
hatalmas táblákat cipelve
újra a tribün előtt voltunk.
Akkor már tudtam, kik lehettek
akik visszaintegettek.
Mikor nagyobbacska lettem,
apám a parkba vitt engem,
felültetett a körhintára,
magasból néztem a világra.
Sokan voltunk mi gyerekek,
ilyenkor fáradtak,mindig éhesek.
Elseje nagy ünnep volt nekünk,
mert kolbászt és hurkát ettünk,
szorongatva kezünkben a papir tálcát és
álmaink vágyát, a Coca colát.
Régen volt már, nem is emlékszem,
szivemben csak együtt a család,
a majális maradt meg nekem..

B Ilona Tóthné
Kép: Net