Egy magyar ember egy napja.
A magyar ember látott egy reklámfilmet hazájáról, és ezért
elhatározta, hogy a mai napon csupa olyan dolgot vesz a kezébe, amit
magyar feltalálóknak köszönhet az emberiség.
Kezdetnek fogott egy golyóstollat (Bíró László 1931), felírta, hogy
Találékony magyarok, majd egy mágnessel feltette a hűtőgépre (Szilárd
Leó 1929), utána gyufával (Írinyi János 1836) rágyújtott egy
cigarettára, közben CD-t hallgatott, nézegette a hologramos matricát a
borítón (Gábor Dénes, 1947), majd beszedett egy C-vitamint
(Szentgyörgyi Albert 1931). Eszébe jutott egy barátja, telefonált egyet a
vezetékes telefonjáról (Puskás Tivadar 1878). Még volt egy kis ideje,
ezért játszott egy kicsit a komputerén (Neumann János 1944),
elmélázott, hogy mely rendszert használja, végül a Basic Computer program
mellett döntött ( Kemény János 1964), és Excel táblázatba rendezte
tennivalóit (Simonyi Károly 1974). Megnézett (volna) egy 3D-s filmet,
de ezt még egy 3D-s szemüveggel (Rátai Dániel 2010) sem tudta
megoldani. A kudarc után feltett egy 33-as bakelitlemezt a hagyományos
lemezjátszójára (Goldmark Károly 1948), és bekapcsolta a tv-t is
(Mihály Dénes, 1919). Látva, hogy éppen New Yorkot mutatják be,
megörült, hogy színes tv-je van ( Goldmark Károly, 1948). Nagyon
tetszett neki a város, elsősorban a Centrál Park (Asbóth Sándor, ő
készítette a város rendezési tervét is). Még megnézett egy tudományos
filmet az űrkutatásról, ismét elcsodálkozott a holdautón (Pávlics
Ferenc kb. 1960), majd még indulás előtt megpróbálta kirakni a Rubik
kockát (Rubik Ernő 1976).
Már semmi nem kötötte le, így elindult sétálni, és mivel a
közeljövőben autót kívánt vásárolni, autókat nézegetett. Ezért magához
vette automata fényképezőgépét (Mihályi József 1938), dilemmázott
kicsit, hogy a régebbi típusú kontaktlencséjét (Dallos József 1928)
vagy lágy anyagú kontaktlencséjét (Győrffy István 1959). használja-e?
Az első kocsi, ami megtetszett, egy Ford T-modell volt (Galamb József
1908,) aztán talált egy dízelmotoros BMW-t (Ansits Ferenc 1983), és
megnézett magának egy Chevroletet is, amelynek automata sebesség-
váltója volt (Biró László 1932). Még felmerült egy VW bogár is a
speciális dizájnja miatt (Barényi Béla, 1925). Ez annyira tetszett
neki, hogy ennek még a karburátorát is megvizsgálta (Csonka János
1893). De hamar rájött, hogy marad neki a bicikli, hazamenve meg is
nézte a pincében, hogy rendben van-e, főleg a dinamója (Jedlik Ányos
1861), majd ámultan nézte a szomszéd ház tetejére leszálló helikoptert
(Asbóth Oszkár 1928). Ezt a tényt azon melegében elmesélte Pulitzer
díjas (Pulitzer József 1917) újságíró barátjának, akivel egy
múzeumban találkozott, ahol éppen bemutatták a fényáteresztő üvegbeton
feltalálásnak fázisait (Losonczi Áron, 2001) - magát a betont nem
tudták megnézni, mivel annak jogi hercehurcáit 13 év alatt sem
sikerült befejezni.
Mikor végre hazaért, már sötét volt, felkapcsolta, régimódi lévén,
még kriptontöltésű lámpáját (Bródy Imre 1930), megivott egy pohár
szódát (Jedlik Ányos 1840), és mivel megfájdult a feje, keresett egy
gyógyszert is, meg is találta a legutóbb Bécsben vásárolt Kalmopyrint
(Richter Gedeon 1912). Az egész nap fáradozásait kipihenendő
visszatért a bakelit lemezhez, és feltette a Kodály-módszer vívmányait
világszerte elterjesztő (Kodály Zoltán 1929) Psalmus Hungaricus-át.
Forrás: Internet
2014. május 3., szombat
2014. május 2., péntek
CSAK EGYETLEN PERCRE
Bárcsak ne hallanám a hangod
mikor susognak a nádak,
szellő libbenő sóhaja
suhanna már tova..
S ne a hold ragyogó fényében
látnám pillantásod hívón,
sugárutat eresztve
a tó sejtelmes vizére
értem, távoli messzességbe..
S ne érezném símogatásod
fényévekre tőled,
ne látnám vérző szíved
az ég vörösében, s a vércseppek
ne csobbanának a tó sötétjében..
De itt lennél velem
fognád a kezem,
átölelnéd reszkető vállam,
símogatnád didergő állam..
Megszünne minden, minden
e szédült világban.
Csak egyetlen percre
ülnénk itt ketten
csendben, mint régen..
Nádak ringatóznak,
a tavirózsák is álmodoznak..
Ilona B.T.
Kép: Net
mikor susognak a nádak,
szellő libbenő sóhaja
suhanna már tova..
S ne a hold ragyogó fényében
látnám pillantásod hívón,
sugárutat eresztve
a tó sejtelmes vizére
értem, távoli messzességbe..
S ne érezném símogatásod
fényévekre tőled,
ne látnám vérző szíved
az ég vörösében, s a vércseppek
ne csobbanának a tó sötétjében..
De itt lennél velem
fognád a kezem,
átölelnéd reszkető vállam,
símogatnád didergő állam..
Megszünne minden, minden
e szédült világban.
Csak egyetlen percre
ülnénk itt ketten
csendben, mint régen..
Nádak ringatóznak,
a tavirózsák is álmodoznak..
Ilona B.T.
Kép: Net
2014. május 1., csütörtök
Régen volt május 1.
Először kék,
majd piros nyakkendőben,
tűzpiros virággal kezünkben
vidáman integettünk,.
mikor elhaladtunk
a tribün előtt.
Ültek ott nagy emberek,
nem tudom kik,
de visszaintegettek.
Később már nem olyan vidáman,
de hosszú sorokba tömörülve
hatalmas táblákat cipelve
újra a tribün előtt voltunk.
Akkor már tudtam, kik lehettek
akik visszaintegettek.
Mikor nagyobbacska lettem,
apám a parkba vitt engem,
felültetett a körhintára,
magasból néztem a világra.
Sokan voltunk mi gyerekek,
ilyenkor fáradtak,mindig éhesek.
Elseje nagy ünnep volt nekünk,
mert kolbászt és hurkát ettünk,
szorongatva kezünkben a papir tálcát és
álmaink vágyát, a Coca colát.
Régen volt már, nem is emlékszem,
szivemben csak együtt a család,
a majális maradt meg nekem..
B Ilona Tóthné
Kép: Net
- Kakcsy László, Olga Földes, Sándor Tóth és további 8 ember kedveli ezt.
Erzsébet Pádár Volt egy magyar tanárnőnk, akivel olyan szép virágos majálisi botokat készítettünk a felvonulásra. Szép fehér békegalambokat vágtunk ki kartonpapírból. Be lett hasitva a bot vége és ügyesen beillesztettük a résbe. Nagyon stabilan állt. Vittünk virágokat. Leginkább tulipánt és orgonát. Tanárnéni segített a glamb köré rögzíteni a csokrot és a szalagot. Szép is volt, nehéz sem volt, szívesen lobogtattuk! Emlékszem, volt olyan év
Vitéz'Bél-Abácsy Katona Béla György Én is felvonultam a dolgozó nőkkel ... Én vagyok az a sapkás alacsony muki. Igen. Szóval akkor azért még nem gondoltam, hogy ma végigmegyek az utcán - május elsején - és majd minden kukánál guberál valaki... Főleg két Forintért leadandó aluminium sörösdobozokat... Sokkal inkább szerettem május elsején ezt az idillt látni, ami itt a fényképről sugárzik. Velem van baj?
- Vitéz'Bél-Abácsy Katona Béla György Szerettem kisdobos is lenni, a Bors őrs tagja voltam, de mindenkinek azt mondom, hogy Mókus... Mert az sokkal aranyosabb. Azt tudom, hogy semmi rosszat nem tanultam. Sőt : emberséget tanultam és a másik megbecsülését.
B Ilona Tóthné Köszönöm, György, hogy hozzászóltál!Nem is tudom, talán még gyerekek voltunk-ki ilyen, ki olyan idős-de nekem a május 1 mindig szép marad. Nem fogom soha letagadni, mert ennek az ünnepnek volt hangulata, a gyerekek örültek a majálisnak, a felnőtteknek is volt mit ünnepelni, mert a munkának volt becsülete..Utólag sokmindent bele lehet magyarázni, akár hogy is van, nekem hiányzik, igazi tavaszi ünnep volt...- Vitéz'Bél-Abácsy Katona Béla György Én fiatal vagyok, akkor gyerek voltam,. s egyébként a vers is nagyon tetszett.
- B Ilona Tóthné Mindennek van jó és rossz oldala..Olyan érzésem van, hogy most meg azt nem díjaznák, ha fel akárnál vonulni..Hja, az élet egy körforgás..
Szabó Lőrinc: A fákhoz, a költőkhöz
" Hosszú tél, munka, gond, betegség
úgy meglopta ezt a tavaszt,
hogy most elálmélkodva nézem
a hirtelen megjött vigaszt:
Te vagy, május? Csakugyan itt vagy?
Hogy lettél kész ilyen hamar?
Néhány nap alatt mennyi szépség!
A vén föld milyen fiatal!..
/ Szabó Lőrinc: A fákhoz, a költőkhöz /
Kép:Net
úgy meglopta ezt a tavaszt,
hogy most elálmélkodva nézem
a hirtelen megjött vigaszt:
Te vagy, május? Csakugyan itt vagy?
Hogy lettél kész ilyen hamar?
Néhány nap alatt mennyi szépség!
A vén föld milyen fiatal!..
/ Szabó Lőrinc: A fákhoz, a költőkhöz /
Kép:Net
Túnődés most
kihűlt
emlékeket
melegítek
szívemben
kaparom
a régi
képeket
némelyik
úgy belém
égett
cudar bő
idő
hát nem hagysz
kóstolgatsz
oly szép
némely kép
de csak
ez van nekem
mert a jelen
képtelen
bénító
riasztó
ürességtől
kongó
szívkamra
léket
vert benne
a magány
s talány
lesz-e még
jövő-képem
amíg lélegzem..
B Ilona Tóthné
Kép:
emlékeket
melegítek
szívemben
kaparom
a régi
képeket
némelyik
úgy belém
égett
cudar bő
idő
hát nem hagysz
kóstolgatsz
oly szép
némely kép
de csak
ez van nekem
mert a jelen
képtelen
bénító
riasztó
ürességtől
kongó
szívkamra
léket
vert benne
a magány
s talány
lesz-e még
jövő-képem
amíg lélegzem..
B Ilona Tóthné
Kép:
2014. április 27., vasárnap
Se veled, se nélküled
Hagyj végre, elég volt!
Mire jó e dőre vita?
Se veled, se nélküled,
nem birom már
menj csak tovább ..
Mert ebben a világban
az anyag és a haszon
az számít és hódit
mint hajdan Napóleon.
De te még büszke vagy!
Azt hiszed talán
élted nyomot hagy?
Oh, hol van már
a büszkeségem,
fehér lovon, múlt időben!
Ott veri az út porát,
s mint Pegaszosz
tovább szállt..
Nem is vitázom tovább,
okosabb már nem leszek,
és csak nevetek, nevetek,
sirásra görbült szájjal,
mint durcás gyerek,
s dühödt idétlen bájjal
összemajszolom
tükörképemet..
B Ilona Tóthné
Kép: Net
2014. április 26., szombat
Üres pad
Szonett
Üres pad áll a virágzó fák alatt,
körüllengi a tavasz dús illata.,
a pad ülőkéje mohos, szúrágta,
koptatta felszinét sok év pirkadat.
Hol vannak a párok, egymást ölelelők?
Mikor szó sem létezett, csak tekintet,
tüzes parázsként izzott a szeretet,
s nem sírtak, elbújtak az eső-felhők..
A pad üres most, áll, mint egy kövület,
de felette méhek gyűjtik a mézet
s éjjel ezüst holdsugarak táncolnak.
Tudom, egyszer ölellek még itt téged,
mint régen,s elhagyod tűnő árny-léted,
amikor a virágszirmok lehullnak..
B Ilona Tóthné
Kép: Net
Üres pad áll a virágzó fák alatt,
körüllengi a tavasz dús illata.,
a pad ülőkéje mohos, szúrágta,
koptatta felszinét sok év pirkadat.
Hol vannak a párok, egymást ölelelők?
Mikor szó sem létezett, csak tekintet,
tüzes parázsként izzott a szeretet,
s nem sírtak, elbújtak az eső-felhők..
A pad üres most, áll, mint egy kövület,
de felette méhek gyűjtik a mézet
s éjjel ezüst holdsugarak táncolnak.
Tudom, egyszer ölellek még itt téged,
mint régen,s elhagyod tűnő árny-léted,
amikor a virágszirmok lehullnak..
B Ilona Tóthné
Kép: Net
2014. április 24., csütörtök
Menni, vagy nem menni
Régi közhely, hogy aki bent van, az kifelé kívánkozik, aki kint van, az befelé..
A válások száma mutatja, hogy nagyon kevés ma már az "örökéletű" házasság.
Megdőltek a házassággal, családdal kapcsolatos évszázados hagyományok, fellazultak a társadalmi, erkölcsi gátak. Előtérbe került az " én is csak egyszer élek, nekem is jár a boldogság" életszemlélet.
A párkapcsolatok elfáradnak, következménye a megcsalás, válás.
Sok kapcsolatot lehet megmenteni, ha még idejében kiderül, melyik az a terület, ahol a kapcsolat elfáradt, leásni a bajok gyökeréig, megoldást találni, hogy meddig érdemes egy kapcsolatért küzdeni.
Évek során derül ki, hogy két össze nem illő embert találunk, akik nem igazán kiváncsiak egymásra.Vagy egyik-másik fél túl sokat jár el esténként, mert nem szeretnek otthon lenni.
Talán közösen kellene tenni a kapcsolatért, kitörni a hétköznapokból, kettesben elutazni, vagy a pár tagjai néhány napot külön töltenének el és akkor megérzik, milyen az, amikor a másik hiányzik.
Végiggondolni, hogy mi az, ami szép volt a házasságban, mi volt. az a kapocs, hogy egymást választották.
Egy házasságban nem csak a szex fontos,hanem a lelkiség, az intemitás is.Ezek olyan erőforrások, amelyek megerősítenek.
Az a házasság, ahol még van jövőkép és ebben a képben a másik is szerepel, ott még van esély a megoldásra.
Sokan vannak, akik nem önhibájuk miatt-kívülrekedtek. Szépítgethetjük ezt a "szabadsággal", a "szeretek egydül lenni" mondókával, de aki igazán egyedül van, az nagyon is tudja, milyen nehéz és keserves ez az állapot. Tegyünk meg mindent azért, hogy soha ne kelljen "kifelé" kívánkozni egy házasságból..
B Ilona Tóthné
Kép: Net
Ágnes Trubicza Súlyos
társadalmi kórkép ez Icám és nincs rá recept. Legtöbben már a szülői
házból hozzák magukkal a romlás csíráit. Milyen kép él bennük a szüleik
házasságáról? Nincs jövőképük, nincsenek közös célok. Nem alakult ki
bennük a felelősségtudat önmaguk és
családtagjaik iránt. Legtöbben azt hiszik, minden a szex és a szerelem
örökké tart. Aztán, amikor eltelnek egymással, kiégnek, mint az
olajlámpás, ha kifogy belőle az olaj. Csupán szexpartnert látnak a
másikban és nem az embert, nem a társat. Nincs mondanivalójuk egymás
számára. Sok leány úgy megy férjhez, vagy ugrik egy élettársi
kapcsolatba, hogy fogalma sincs az otthonteremtés mibenlétéről. Nem ért a
házimunkához. Se főzni, se az otthonát rendben tartani nem tudja,
hiszen nem hozott mintát a szülői házból. Párválasztásnál nincs
értékrendjük, vagy silány a kínálat.
Régen az iskolában voltak háztartástan órák. Tantárgyként szerepelt az iskolai programban a hímzés, kötés, horgolás, csecsemőgondozás, főzés, mosás, takarítás, stb. Manapság nagyon kevés fiatalasszony kezében látni kézimunkát, varrást, stoppolást, foltozást. Annál többen cigiznek, szotyiznak órákon át beszélgetve a játszóterek padjain, miközben két, három gyermekük nyüzsög körülöttük, akik ebéd helyett túrórudit , meg gyümölcsjoghurtot kapnak. Bizony, valahol megálljt kell parancsolni ennek a folyamatnak, amely végromlásba viszi a családokat.* *
Köszönöm szépen Ágikám a tartalmas és értékes hozzászólásod. Annyira tetszett, hogy a blogomba is betettem..Minden szava igaz, A fiataloknak nincs jövőképük és valahogy úgy érzem, SENKi nem foglalkozik ezzel.Az ember sokszor megdöbbenten és szájtátva nézi például a TV-ben a fiatalok tartalmatlan-csak a szexre épülő rövidke kapcsolatait. Nem tudom, ez a közömbösség hova fog vezetni..:(
A válások száma mutatja, hogy nagyon kevés ma már az "örökéletű" házasság.
Megdőltek a házassággal, családdal kapcsolatos évszázados hagyományok, fellazultak a társadalmi, erkölcsi gátak. Előtérbe került az " én is csak egyszer élek, nekem is jár a boldogság" életszemlélet.
A párkapcsolatok elfáradnak, következménye a megcsalás, válás.
Sok kapcsolatot lehet megmenteni, ha még idejében kiderül, melyik az a terület, ahol a kapcsolat elfáradt, leásni a bajok gyökeréig, megoldást találni, hogy meddig érdemes egy kapcsolatért küzdeni.
Évek során derül ki, hogy két össze nem illő embert találunk, akik nem igazán kiváncsiak egymásra.Vagy egyik-másik fél túl sokat jár el esténként, mert nem szeretnek otthon lenni.
Talán közösen kellene tenni a kapcsolatért, kitörni a hétköznapokból, kettesben elutazni, vagy a pár tagjai néhány napot külön töltenének el és akkor megérzik, milyen az, amikor a másik hiányzik.
Végiggondolni, hogy mi az, ami szép volt a házasságban, mi volt. az a kapocs, hogy egymást választották.
Egy házasságban nem csak a szex fontos,hanem a lelkiség, az intemitás is.Ezek olyan erőforrások, amelyek megerősítenek.
Az a házasság, ahol még van jövőkép és ebben a képben a másik is szerepel, ott még van esély a megoldásra.
Sokan vannak, akik nem önhibájuk miatt-kívülrekedtek. Szépítgethetjük ezt a "szabadsággal", a "szeretek egydül lenni" mondókával, de aki igazán egyedül van, az nagyon is tudja, milyen nehéz és keserves ez az állapot. Tegyünk meg mindent azért, hogy soha ne kelljen "kifelé" kívánkozni egy házasságból..
B Ilona Tóthné
Kép: Net
Régen az iskolában voltak háztartástan órák. Tantárgyként szerepelt az iskolai programban a hímzés, kötés, horgolás, csecsemőgondozás, főzés, mosás, takarítás, stb. Manapság nagyon kevés fiatalasszony kezében látni kézimunkát, varrást, stoppolást, foltozást. Annál többen cigiznek, szotyiznak órákon át beszélgetve a játszóterek padjain, miközben két, három gyermekük nyüzsög körülöttük, akik ebéd helyett túrórudit , meg gyümölcsjoghurtot kapnak. Bizony, valahol megálljt kell parancsolni ennek a folyamatnak, amely végromlásba viszi a családokat.* *
Köszönöm szépen Ágikám a tartalmas és értékes hozzászólásod. Annyira tetszett, hogy a blogomba is betettem..Minden szava igaz, A fiataloknak nincs jövőképük és valahogy úgy érzem, SENKi nem foglalkozik ezzel.Az ember sokszor megdöbbenten és szájtátva nézi például a TV-ben a fiatalok tartalmatlan-csak a szexre épülő rövidke kapcsolatait. Nem tudom, ez a közömbösség hova fog vezetni..:(
2014. április 20., vasárnap
Virágzó fák alatt
Virágzó fák alatt
meghitten sétálok,
néha élénk fuvallat
megrázza a szirmokat.
Mint langyos hópihe
a sziromeső beterít,
kinyújtott kezemre
fehér leplet borít.
Élvezem e szépséget,
bár sétám egyre nehezebb,
ámulok a virágzó fán,
évről-évre mindig szebb..
Míg testemet a múló idő
apránként darabokra tör,
gyümölcsfám mind
terjedelmesebb,
az ember lenne
a legtökéketesebb?
B Ilona Tóthné
Kép: Net
meghitten sétálok,
néha élénk fuvallat
megrázza a szirmokat.
Mint langyos hópihe
a sziromeső beterít,
kinyújtott kezemre
fehér leplet borít.
Élvezem e szépséget,
bár sétám egyre nehezebb,
ámulok a virágzó fán,
évről-évre mindig szebb..
Míg testemet a múló idő
apránként darabokra tör,
gyümölcsfám mind
terjedelmesebb,
az ember lenne
a legtökéketesebb?
B Ilona Tóthné
Kép: Net
2014. április 16., szerda
ÉJSZAKA
Éjszaka
Ha leszáll a néma alkony
S a kéklő égre sötét fátyol borul
Résnyire még a lebukó nap
Biborszinben elfordul.
Imát mormolva csendesen,
Merengve már a holnapon,
A redőny résein a holdsugár
Halvány mosollyal beoson.
Várom a tündér álmot
Az enyhitő,boldog várakozást
Van,kit már csak árnyból szőve látok,
Mégis oly csodás e talalálkozás.
De a sötétség leple alatt
Az éj démonai jönnek el,
Hangos üvöltéssel táncot lejtenek
S én összetörten ébredek fel.
Ilona B.T.
Kép: saját
S a kéklő égre sötét fátyol borul
Résnyire még a lebukó nap
Biborszinben elfordul.
Imát mormolva csendesen,
Merengve már a holnapon,
A redőny résein a holdsugár
Halvány mosollyal beoson.
Várom a tündér álmot
Az enyhitő,boldog várakozást
Van,kit már csak árnyból szőve látok,
Mégis oly csodás e talalálkozás.
De a sötétség leple alatt
Az éj démonai jönnek el,
Hangos üvöltéssel táncot lejtenek
S én összetörten ébredek fel.
Ilona B.T.
Kép: saját
2014. április 14., hétfő
HAIKUK
SZÉP ESTÉT
Közeleg az est
lassan szembenézhetsz a
mai napoddal
TAVASZ
Tavasz,- virágok,
feltörő új hullámok,
bús-boldog álmok
Ilona B.T.
Kép:Net
Közeleg az est
lassan szembenézhetsz a
mai napoddal
TAVASZ
Tavasz,- virágok,
feltörő új hullámok,
bús-boldog álmok
Ilona B.T.
Kép:Net
FŰnyírás
" A mai nap az a holnap, amelyért aggódtunk tegnap."
Erre a hétre az időjósok elég morcos időt harangoztak be, amit az időjárás nem cáfolt meg,a reggel elég borusan kezdődött.
Én is-mint gondolom mindnyájan így ünnepek előtt, már egy héttel előtte összeírok egy listát az elvégzendő feledatokról.Persze, senkit nem érdekel, hogy mit főzök, takarítok, van-e a spájzban új papir a befőttek alatt, a bejárati ajtó fölött ott tanyázik-e éppen az ügyeletes pókom, aminek mindig kiteszem a szűrét, de egy félóra múlva egy másik már pont ott van.Szóval nem izgat az én nagy munkám senkit sem rajtam kívűl, de az embernek a vérében van, ha már ünnep jön, akkor takarítani kell..
A listám és az időjárás miatt a mai teendőm a fűvágás az utcán, udvaron, kertben, egyszóval mindenhol, ahol fűlelőhely található. Fel is keltem hajnali nyolckor és megragadtam a fűnyírógépet. A fűvágást két okból nem szeretem. Egy: nem lehet titokban csinálni, kettő: meg kell küzdenem a kutyával. A kutyának ugyanis a fűnyíró a halálos ellensége. Az összes fogával a kerekekbe akaszkodik, majd mint a krokodil az áldozatával,-cibálja és forog vele. De végre sikerült legyőznöm és kijutottam az utcára, vagy két sort végigmasíroztam, mikor félszemmel láttam, hogy a szomszédomnak is sürgős dolga akadt az utcafronti előkertben.Mindjárt oda is kiáltott, hogy "tisztára", amit igyekeztem nem meghallani, így a nyomaték kedvéért kijött, miközben az egyik szomszédnőm bőszen pucolta az ablakot.Az előkertes szomszédomnak három hete halt meg a felesége, elég zárkózottan éltek.Szegény idős ember, örült, hogy végre beszélhetett valakivel. Azért borzasztó ez az élet, főleg így, idős korban egyedülmaradni.Már vagy másfél órát beszélgettünk, szerencsére a kezemben lévő seprőre támaszkodtam, a nyele már kezdett elhajolni, amikor a szomszéd úr belekezdett az élete történetébe...Egy szó, mint száz, közel húsz év alatt-mióta itt lakom-ennyit nem beszélt még velem..Ablakpucoló szomszédnőmet is próbáltam a beszélgetésbe bevonni, mikor nagy szatyrokkal a kezében feltűnt az utca végén a másik szomszédnőm, akinek a minap gyógyszerért bementem a városba.Igy aztán hárman-négyen folytattuk a tereferét, sajnos az utcai fűvágásom a beütemezett időtől jócskán elcsúszott..
Az udvar és a kert már gyorsabban ment,mert kapun belül voltam. Most végeztem, de megcsináltam!
B Ilona Tóthné
Kép:saját
Erre a hétre az időjósok elég morcos időt harangoztak be, amit az időjárás nem cáfolt meg,a reggel elég borusan kezdődött.
Én is-mint gondolom mindnyájan így ünnepek előtt, már egy héttel előtte összeírok egy listát az elvégzendő feledatokról.Persze, senkit nem érdekel, hogy mit főzök, takarítok, van-e a spájzban új papir a befőttek alatt, a bejárati ajtó fölött ott tanyázik-e éppen az ügyeletes pókom, aminek mindig kiteszem a szűrét, de egy félóra múlva egy másik már pont ott van.Szóval nem izgat az én nagy munkám senkit sem rajtam kívűl, de az embernek a vérében van, ha már ünnep jön, akkor takarítani kell..
A listám és az időjárás miatt a mai teendőm a fűvágás az utcán, udvaron, kertben, egyszóval mindenhol, ahol fűlelőhely található. Fel is keltem hajnali nyolckor és megragadtam a fűnyírógépet. A fűvágást két okból nem szeretem. Egy: nem lehet titokban csinálni, kettő: meg kell küzdenem a kutyával. A kutyának ugyanis a fűnyíró a halálos ellensége. Az összes fogával a kerekekbe akaszkodik, majd mint a krokodil az áldozatával,-cibálja és forog vele. De végre sikerült legyőznöm és kijutottam az utcára, vagy két sort végigmasíroztam, mikor félszemmel láttam, hogy a szomszédomnak is sürgős dolga akadt az utcafronti előkertben.Mindjárt oda is kiáltott, hogy "tisztára", amit igyekeztem nem meghallani, így a nyomaték kedvéért kijött, miközben az egyik szomszédnőm bőszen pucolta az ablakot.Az előkertes szomszédomnak három hete halt meg a felesége, elég zárkózottan éltek.Szegény idős ember, örült, hogy végre beszélhetett valakivel. Azért borzasztó ez az élet, főleg így, idős korban egyedülmaradni.Már vagy másfél órát beszélgettünk, szerencsére a kezemben lévő seprőre támaszkodtam, a nyele már kezdett elhajolni, amikor a szomszéd úr belekezdett az élete történetébe...Egy szó, mint száz, közel húsz év alatt-mióta itt lakom-ennyit nem beszélt még velem..Ablakpucoló szomszédnőmet is próbáltam a beszélgetésbe bevonni, mikor nagy szatyrokkal a kezében feltűnt az utca végén a másik szomszédnőm, akinek a minap gyógyszerért bementem a városba.Igy aztán hárman-négyen folytattuk a tereferét, sajnos az utcai fűvágásom a beütemezett időtől jócskán elcsúszott..
Az udvar és a kert már gyorsabban ment,mert kapun belül voltam. Most végeztem, de megcsináltam!
B Ilona Tóthné
Kép:saját
2014. április 13., vasárnap
Napi összegezés
Napi összegezés
"A tegnap: történelem
A holnap: misztérium
A ma: ajándék "
Amikor eljön az este
összegezem napomat,
nem történt különös semmi se,
tettem mindennapi dolgomat.
Megfőztem ebédemet,
leves, sűltcsirke és sertésmáj,
a kutyám hálásan nézett
-újra rakódik rá némi háj..
Míg az ebéd fortyogott,
a nap a konyhába kukkantott,
kitakarítottam, neteztem,
kertembe virágokat ültettem..
Már az égen ragyog a hold,
és én olyan boldog vagyok,
mert mindezt én tettem,
nem más csinálta helyettem.
Lassan nyugovóra térek,
lelkem nyugodt, most pihenek,
érzem a csendet és a hálát,
kívánok békés éjszakát!
Ilona B.T.
Kép: saját
42 Erzsébet Pádár, Ági Szutor és további 40 ember/2016.11.18.
összegezem napomat,
nem történt különös semmi se,
tettem mindennapi dolgomat.
Megfőztem ebédemet,
leves, sűltcsirke és sertésmáj,
a kutyám hálásan nézett
-újra rakódik rá némi háj..
Míg az ebéd fortyogott,
a nap a konyhába kukkantott,
kitakarítottam, neteztem,
kertembe virágokat ültettem..
Már az égen ragyog a hold,
és én olyan boldog vagyok,
mert mindezt én tettem,
nem más csinálta helyettem.
Lassan nyugovóra térek,
lelkem nyugodt, most pihenek,
érzem a csendet és a hálát,
kívánok békés éjszakát!
Ilona B.T.
Kép: saját
42 Erzsébet Pádár, Ági Szutor és további 40 ember/2016.11.18.
2014. április 12., szombat
MOST ÉS MINDÖRÖKKÉ
Most
tömjénes tavaszillat terjeng a levegőben,
bárányfelhők suhannak az égen,,
madarak rügyező fákon trilláznak a fényben.
S mint külhonba tévedt gyermek, ha hazatalál
a fecskék is hosszú útjukról visszatérnek már,
csoda ez a tavasz és ahogy az idő halad
azt érzem, egyre drágább nekem, mert megélhetem.
Mégis
Itt bent úgy fáj valami, mikor látom a fecskéket,
az új tavasz illata emészti lelkemet,
próbálom kordában tartani szívemet..
Mert
Hiányzol, ha esténként a holdat bámulom,
s éjjel álmot kergetve kitárom ablakom,
hegyek lábánál a harangvirág is halkan kong,
suttogom neved, reménytelenűl, jöttöd várom
Most és mindörökké..
B Ilona Tóthné
Kép: Net
tömjénes tavaszillat terjeng a levegőben,
bárányfelhők suhannak az égen,,
madarak rügyező fákon trilláznak a fényben.
S mint külhonba tévedt gyermek, ha hazatalál
a fecskék is hosszú útjukról visszatérnek már,
csoda ez a tavasz és ahogy az idő halad
azt érzem, egyre drágább nekem, mert megélhetem.
Mégis
Itt bent úgy fáj valami, mikor látom a fecskéket,
az új tavasz illata emészti lelkemet,
próbálom kordában tartani szívemet..
Mert
Hiányzol, ha esténként a holdat bámulom,
s éjjel álmot kergetve kitárom ablakom,
hegyek lábánál a harangvirág is halkan kong,
suttogom neved, reménytelenűl, jöttöd várom
Most és mindörökké..
B Ilona Tóthné
Kép: Net
2014. április 8., kedd
PIPACSASSZONY
Egy másik életben
vérvörös pipacsasszony leszek
s tánclok ledéren, lengén,
rebbenek, mint enyhe szellő a réten.
Aranyfényben tündöklöm,
aranymezők illatában fürdöm.
Piros tűz, szerelem,
Te ott leszel velem!
Pipacsok kórusában is megismerem hangod,
pillekönnyű szírmaimmal simogatom arcod..
Rövidke lét után a szírmom lehullik,
de ne félj, a szenvedély, égő tűz nem múlik..
Amig pipacsok nyilnak virágos mezőkön,
szépség és szerelem is virul a földön.
B Ilona Tóthné
Kép:Net
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)