2014. február 7., péntek

TÚRÓSCSUSZA

Ma póruljártam! Ki kell mennem a városba vásárolni, ezért úgy gondoltam, előbb megebédelek.
Méghozzá finom túróscsuszát, mert néhány napja vettem finom, friss tepertőt. Gyorsn megfőztem a tésztát és tenném rá a jó tepertőt, de sehol nemtalálom!
Belémnyilallott! Csak nem vagyok olyan hülye, hogy az üres zacskókkal kidobtam? :(   :)
Nem hiszitek el, az vagyok!!
No, inkább verseket írok, mert ott nem olyan feltűnő! :)
Ennyit, ha öregszik az ember..:D
Mai menü: túróscsusza tepertő nélkül..

A MULTUNK VISSZAINTEGET

Szonett

Ereinkben őseink vére lüktet,
Lehettek szegények vagy gazdagok,
Egyszerű halandók és tudósok,
A múltunk mindig visszainteget.

Kopott fényképek, kutyabőr, fababa,
Régi levelek, háziszőttes, zsoltár,
Bibliában száradt halvány virágszár,
Mind egy-egy tárgy, mely visszavisz a múltba.

Természetünk is tükrözi eleink
Vérét, jó és rossz tulajdonságaink
Tőlük származnak, bennünk tükröződnek.

Múltunkat nem tagadhatjuk meg soha,
Gyermekeinkben tovább öröklődnek..

B Ilona Tóthné
Kép: saját

2014. február 5., szerda

Facebook-klipem

Íme a saját Facebook-klipem. A tiédet is megtalálhatod itt: https://facebook.com/lookback/ #FacebookIs10

A pénz,-hol a határ

Edina úgy ült ott előttem a kávézóban, mint egy szárnyaszegett madár. Szomorúan összehúzta magát, miközben a kávéscsészével melengette a kezét, majd bizonytalanul, félénken közölte: -Elválunk..

Még az állam is leesett. Nem is olyan régen, úgy másfél éve még az esküvőjükön,-ami nagy falusi lakodalom volt-úsztak a boldogságban. Edina az egyik legszebb lány volt a faluban, egyedüli gyerekként tehetős szüleitől mindent megkapott.
Gábor, a férje egy induló építőipari vállalatnál dolgozott műszaki beosztásban,menedzselte a céget, szervezett, tárgyalt, vezette az építési munkákat.Kettőjük jövedelme nem volt ugyan egeket ostromló, de jól kijöttek belőle. Még lakást sem kellett venniük, abban a házban éltek, amit Edina örökölt a nagynénjétől.Tehát nem volt tartozásuk, a rezsijük sem volt túl magas.
Szépen élhettek volna, ám Edina lassan kezdett ráébredni a nagy igazságra, miszerint lakva ismerni meg az embert.

Gábor egyre zsugoribb és konokabb lett, Edina ezeket a tulajdonságait most fedezte fel.Szívós akarnokságát bevetette, hogy minden úgy történjen, ahogyan ő akarja.Végül már odáig fajult a dolog,hogy egy nap kijelentette, ezentúl ő fog gazdálkodni a pénzzel, Edinának a fizetését is oda kell adnia neki, merthogy ő nem tud bánni a pénzzel.

Edinának szokatlan volt ez, hiszen mióta az eszét tudja, a családban mindig a nők voltak a "bankárok", ők kezelték, osztották be a jövedelmet.Nekik még ennivalóra sem kellett sokat költeni, mert általában hétvégeken a szülőknél ebédeltek.Most mégis neki csak a zsebpénz jutott.
Gábor már azért szólt, ha kenyér helyett zsemlét vett reggelire, vagy egy-egy barátnőjét meghívta.Néha egyenesen őrjöngött, ha valami nem úgy alakult, ahogyan ő eltervezte.
Edina tisztában volt azzal, hogy-mint fiatal házasok-felelősségteljesen, beosztással kell élniük, ha vinni akarják valamire.De arra nem számított és elfogadhatatlannak tartotta, hogy valaki egyedül hoz döntéseket, majd azokat vele, mint egy beosztottal közli.Próbálta ezt megbeszélni a férjével, de ő hajthatatlan volt.
Az i-re a pont akkor kerűlt fel, amikor Edina egy nap a kínai üzletben vásárolt magának egy cipőt, majd észrevette párja gyűlölködő tekintetét, amint rámeredt.
Akkor 
érezte először igazán, hogy ő nem ezt az embert szerette meg és ennek a kapcsolatnak nincs jövője.

A kávézóban történt beszélgetésünk óta eltelt lassan egy év.Akkor Edina még nagyon maga alatt volt,a válással kapcsolatos körülmények nagyon megviselték.
Azóta nem találkoztunk, de érdekelne, hogyan alakult a további élete..

Ilona B.T.
Kép: net

 http://youtu.be/ksTB8rkQEPk
 

2014. február 4., kedd

FÉLELMEIM

Ülök sután félelmeim kupacán,
rést tépek éveim sűrű hálóján,
hogy átlássam mindazt a sok tévhitet,
mely a félelmek világába vezetett.
Sok stressz, kiszolgáltatottság, kockázat,
megtudom-e védeni majd magamat,
ha legyűr egy betegség, lesz-e erőm,
vagy elesek, mint katona a harcmezőn..
Félelem a kudarctól, a magánytól,
a jövőtől, s legjobban a haláltól..
Döntenem kell, van szabad akaratom,
mélységből a kiutat megtalálom..

Ezért fogom a fekete zsákom,
s a sok félelmet beledobálom.
Még ábrándozom, de eldöntöttem,
új életemet mától elkezdem!

Zsákomat többé ki nem nyitom,
majd valahol az út szélén elhagyom..

B Ilona Tóthné
Kép: Net