Tegnap nem éreztem magam valami jól.Talán az időjárás az oka, ez a semmilyen tél, hogy alig alszom, éjjel felkelek és kinyitom az ablakot, hallgatom a csöndet és mélyeket szívok a levegőből, miközben a rakoncátlan szív egyre gyorsabban kalapál. De gondolom, nem csak én vagyok így.
Izgalom is volt bennem, tudtam, hogy ma megint autókázni kell, bemenni a városba vásárolni. Sose szerettem vásárolni, mert szokatlan a nyüzsgés, némely helyen a sorbaállás, az árúk tapogatása, stb.
Meglátogattam még a húgomékat, beszélgettünk, aztán már épp' indulni készűletem,mikor jött egy telefon, hogy a keresztfiam barátnőjének az anyját szívinfarktussal most vitték be a kórházba. Istenem, alig múlt ötven éves! Ez borzasztó, mit tesz velünk ez a zaklatott élet..
Fáradtan értem haza, elpakolásztam, gondoltam, pihenek egy kicsit. Ilyenkor "felpakolok" újságokkal, olvasgatok, miután a kutyát és a macsekokat elláttam, ezek a legnyugodtabb óráim,teljesen kikapcsolódom.
Aztán egy órával ezelőtt eszembejutott, hogy a karácsonyi dolgokat még nem pakolásztam el, az apróbb ajándékok is még az asztalon hevertek.Megkívántam a csokit és emlékeztem rá, hogy a menyem egyebek mellett küldött egy nagy táblával, amit nem bontottam fel,szép díszcsomagolásban ott feküdt a gyetyák mellett. Eljött az alkalom-gondoltam, most éppen jól fog esni, jó súlyos volt, egy hónapra-való.
Mikor kibontottam, a lélegzetem is elállt, mert egy kis márványtáblát tartottam a kezemben, egy háziáldást!Annyira elcsodálkoztam, hogy még a csokoládéról is megfeledkeztem..
HÁZIÁLDÁS
Hol hit,
OTT SZERETET
hol szeretet
OTT BÉKE
Hol béke
OTT ÁLDÁS
Hol áldás
OTT ISTEN
Hol Isten
OTT SZÜKSÉG
NINCSEN Köszönöm, Bea, tudod, mire van szükségem!:)
B Ilona Tóthné
Kép: saját
2014. január 10., péntek
2014. január 9., csütörtök
SZELID VÁGY MÁR
Megadott szavak: szelíd,vágy,sekély,bárd,anyaföld,kavalkád,sodrás,ringat,éltető,szirom
Szelíd vággyá csendesült a szerelem,
mint tobzódó hullámok a tengeren,
mikor vihar után megtört sodrással
elpihennek a sekély parti fövenyen..
Csak a tűnő tündöklő múlt záporoz
valami szüntelen rég-volt lüktetéssel.
Sejtjeink sóvárogva visszavágynak
a szírmokat ringató éltető nyárba,
tavaszi szivárványos szín-kavalkádba,
s feküdni fűillatú anyaföld karjába.
Nem fáj,csak néha oly jó repülni testetlen
emlékek szárnyán tűnődni nesztelen..
Visszarévedni, mielőtt a bárd lesújt,
s lesz az öreg testben az ifjú lélek is múlt..
B Ilona Tóthné
Szelíd vággyá csendesült a szerelem,
mint tobzódó hullámok a tengeren,
mikor vihar után megtört sodrással
elpihennek a sekély parti fövenyen..
Csak a tűnő tündöklő múlt záporoz
valami szüntelen rég-volt lüktetéssel.
Sejtjeink sóvárogva visszavágynak
a szírmokat ringató éltető nyárba,
tavaszi szivárványos szín-kavalkádba,
s feküdni fűillatú anyaföld karjába.
Nem fáj,csak néha oly jó repülni testetlen
emlékek szárnyán tűnődni nesztelen..
Visszarévedni, mielőtt a bárd lesújt,
s lesz az öreg testben az ifjú lélek is múlt..
B Ilona Tóthné
2014. január 8., szerda
FORGÁS
Bámulom a csillagokat
Ezernyi lámpását az égnek
Sejtelmesen ragyognak,
Mit üzennek nékem?
Nem jön álom a szememre,
A csodalátvány fogva tart,
Csak nézek a nagy semmibe
Ember nem jut oly messzire.
Az univerzum végtelen
Érzem,nem vagyok senki sem,
Egy magányos pont talán
A világegyetem szinpadán
Már hajnalodik,mikor lassan
A lámpások kialszanak
A felkelő nap elő bújik
Sugarai az árnyakat elűzik.
Az új nap elkezdődik..
Ilona B .T :
Kép:net
Ezernyi lámpását az égnek
Sejtelmesen ragyognak,
Mit üzennek nékem?
Nem jön álom a szememre,
A csodalátvány fogva tart,
Csak nézek a nagy semmibe
Ember nem jut oly messzire.
Az univerzum végtelen
Érzem,nem vagyok senki sem,
Egy magányos pont talán
A világegyetem szinpadán
Már hajnalodik,mikor lassan
A lámpások kialszanak
A felkelő nap elő bújik
Sugarai az árnyakat elűzik.
Az új nap elkezdődik..
Ilona B .T :
Kép:net
2014. január 6., hétfő
MENNED KELL
Vándor, ki ott ülsz az útmenti fa alatt,
kezeddel hátrasimítod arcodba hulló hajadat,
töprengve a világ dolgán, -múlton, jelenen, jövendőn,
nézed, amint a felkelő nap a hegyek mögül előjön.
Pihenned kellene, ülnöd merengve,
de sebzett lábaiddal felállsz remegve,
kínlódva vonszolod magad, nyeled az út porát,
lelked nem nyugszik, menned kell tovább..
Mert olyan messze és távolra vezet még utad,
míg egyszer e világon megtalálod önmagad..
B Ilona Tóthné
Kép:saját
2014. január 5., vasárnap
Egy kimondott szó
meddig fáj egy kimondott szó
mit felejteni nem lehet,
bezárva a szívkamrába
mindig kitőr, mint vad csikó
szilaj vágtája testemen
átnyargal s fut zabolátlan
a lélek kúsza viharában..
hol van a sebet gyógyító
idő, várom, de nem jön el
talán egyszer velem együtt
emlékeimmel múlik el..
akkor már nem mardos tovább,
mint maró sav a rozsdás vasat,
nem számít már, nem lesz fájó,
sem nekem, sem másnak bántó
egy rosszkor mondott sebtépő szó
B Ilona Tóthné
kép: net
mit felejteni nem lehet,
bezárva a szívkamrába
mindig kitőr, mint vad csikó
szilaj vágtája testemen
átnyargal s fut zabolátlan
a lélek kúsza viharában..
hol van a sebet gyógyító
idő, várom, de nem jön el
talán egyszer velem együtt
emlékeimmel múlik el..
akkor már nem mardos tovább,
mint maró sav a rozsdás vasat,
nem számít már, nem lesz fájó,
sem nekem, sem másnak bántó
egy rosszkor mondott sebtépő szó
B Ilona Tóthné
kép: net
2014. január 4., szombat
A kandalló tüze
Köd függöny ereszkedett a tájra, a látó távolság minimális, sok a baleset, az utak csúszósak.December végén híre-hamva sincs a derűs, fehér téli napoknak.
De bent a szobában a kandalló tüze meleget árasztva, fényesen lángolt, delejesen világított a szoba falán.Sándor és Kata a kandalló előtt ültek, mosolyogtak, halkan beszélgettek, néha belekóstoltak a csillogó vörösborba.Meghitt este volt, régen nemérezték ilyen közel magukat egymáshoz.
Sándor és Kata korán összeházasodtak.Sándor utolsó éves volt a helyi egyetemen, Kata alighogy leérettségizett. Katáék nagy családiházban laktak,-miután az apja egy balesetben meghalt-a mama nagyon boldog volt, amikor a fiatalok hozzáköltöztek.
Milyen szépek voltak azok az évek! Nagyon szerették egymást, mindenhova együttjártak, szabadidejükben szinházba, moziba, hangversenyre.
A gyerekek születése megkoronázta életüket.A mama gyengéd, segitőkész keze mindenben kisegítette őket, felelős beosztásban dolgoztak, néha távol a gyerekektől, de a mamára mindig számíthattak.Felejthetetlenek voltak a nyári fürdőzések, kirándulások, télen a korcsolyázás ás szánkózás. No, és az ünnepek!Ajándékbontó, csodákra tágranyilt gyermekszemek, kacagás, játék..
Minden tökéletes és szép volt egészen addig,míg néhány éve a mama hirtelen meg nem halt.Akkor minden megváltozott.
A gyerekek 7 és 8 évesek voltak, hiányzott nekik a mama törődése, gyengédsége, szeretete.Kata állandó rohanásban volt, hozta-vitte a gyerekeket az iskolába, majd irány a munkahely, az otthoni gondok, tennivalók megoldása, maradéktalan elvégzése. Munka után a háztartási munkák, főzés a gyerekek és a férje ellátása a maradék erejét is felemésztették. Esténként bezuhant az ágyba és csak arra gondolt, holnap minden kezdődik előről.Most érzékelte, hogy az anyja mennyi áldozatot hozott értük és soha egy panasz-szó nem hangzott el az ajkáról. Sőt, tán' még örűlt is neki..
Sándor élte tovább a megszokott életét, ha korábban hazaért, kikérdezte a gyerekektől a leckét, kicsit beszélgetett , játszott velük, aztán bevonult a szobájába, a munkájára koncentrált, szinte nem is vette észre Kata mindennapi őrlődését, természetesnek vette, hogy esténként terített asztal várja, hogy másnap frissen vasalt ingben, csinosan megy a munkahelyére.
Már alig beszélgettek, mindenki el volt foglalva a maga dolgával.
Aztán Sándor egyre később járt haza.Kata rosszat sejtett, hiszen nem tudott arról, amiről a jólértesültek már suttogtak a háta mögött.Végül egy barátnője-aki a férjével együtt dolgozott,-felvilágosította.- Sándor-de az is lehet, hogy fordítva-szemetvetett egy kolléganőjére-vallotta be Erika.
Kata összeomlott.Nem vonta felelősségre Sándort,-annál sokkal büszkébb volt-,de akkor úgy érezte, ezt soha nem tudja megbocsájtani férjének. Mégjobban magábafordult, már a válás gondolata is felvetődött benne, de amikor a gyerekek meleg szemébe nézett, elhessegette a gondolatot.Valamit tenni kell, ez így nem mehet tovább!
Sándor is észrevette, hogy sutyorognak a háta mögött és amikor otthon Kata hideg, gondterhelt arcát figyelte, rájött, hogy a felesége mindent tud. Amikor reggel nem volt kikészítve a frissenvasalt ing, tétován álldogállt, Kata félvállról odavetette: - Majd a szeretőd felöltöztet!
Sándor talpa alól kicsúszott a talaj. Rájött, hogy a biztonságot egy pillanat alatt elveszítheti. Szerette a feleségét, a ő részéről nem volt komoly a "másik" eset, nem is gondolt a következményekre.
Közeledett a karácsony. Kata kitett magáért, előre készűlt a gyerekekkel, sütött, főzött, még arra is szakított időt, hogy a fodrászhoz elmenjen. Karácsony estéjén- mintha felfüggesztették volna, márcsak a gyerekek miatt is a "hidegségüket"- együtt örültek és boldogan figyelték a gyerekeket.
Kata a fa alatt talált egy borítékot, benne két személyre, szilveszterre szóló welness-jegyet.
A.gyerekeket erre a két napra Erika elvállalta és ők most a kiadós fürdőzés után ott ültek a kandalló előtt, mosolyogtak és halkan beszélgettek, a lángok vibráltak a szoba falán, miközben néha belekoóstoltak a csillogó vörösborba és mögöttük csendesen szólt Vivaldi zenéje, a Tél..
Ilona B.T.
Kép: saját
http://youtu.be/tiQiBBU7Lug
De bent a szobában a kandalló tüze meleget árasztva, fényesen lángolt, delejesen világított a szoba falán.Sándor és Kata a kandalló előtt ültek, mosolyogtak, halkan beszélgettek, néha belekóstoltak a csillogó vörösborba.Meghitt este volt, régen nemérezték ilyen közel magukat egymáshoz.
Sándor és Kata korán összeházasodtak.Sándor utolsó éves volt a helyi egyetemen, Kata alighogy leérettségizett. Katáék nagy családiházban laktak,-miután az apja egy balesetben meghalt-a mama nagyon boldog volt, amikor a fiatalok hozzáköltöztek.
Milyen szépek voltak azok az évek! Nagyon szerették egymást, mindenhova együttjártak, szabadidejükben szinházba, moziba, hangversenyre.
A gyerekek születése megkoronázta életüket.A mama gyengéd, segitőkész keze mindenben kisegítette őket, felelős beosztásban dolgoztak, néha távol a gyerekektől, de a mamára mindig számíthattak.Felejthetetlenek voltak a nyári fürdőzések, kirándulások, télen a korcsolyázás ás szánkózás. No, és az ünnepek!Ajándékbontó, csodákra tágranyilt gyermekszemek, kacagás, játék..
Minden tökéletes és szép volt egészen addig,míg néhány éve a mama hirtelen meg nem halt.Akkor minden megváltozott.
A gyerekek 7 és 8 évesek voltak, hiányzott nekik a mama törődése, gyengédsége, szeretete.Kata állandó rohanásban volt, hozta-vitte a gyerekeket az iskolába, majd irány a munkahely, az otthoni gondok, tennivalók megoldása, maradéktalan elvégzése. Munka után a háztartási munkák, főzés a gyerekek és a férje ellátása a maradék erejét is felemésztették. Esténként bezuhant az ágyba és csak arra gondolt, holnap minden kezdődik előről.Most érzékelte, hogy az anyja mennyi áldozatot hozott értük és soha egy panasz-szó nem hangzott el az ajkáról. Sőt, tán' még örűlt is neki..
Sándor élte tovább a megszokott életét, ha korábban hazaért, kikérdezte a gyerekektől a leckét, kicsit beszélgetett , játszott velük, aztán bevonult a szobájába, a munkájára koncentrált, szinte nem is vette észre Kata mindennapi őrlődését, természetesnek vette, hogy esténként terített asztal várja, hogy másnap frissen vasalt ingben, csinosan megy a munkahelyére.
Már alig beszélgettek, mindenki el volt foglalva a maga dolgával.
Aztán Sándor egyre később járt haza.Kata rosszat sejtett, hiszen nem tudott arról, amiről a jólértesültek már suttogtak a háta mögött.Végül egy barátnője-aki a férjével együtt dolgozott,-felvilágosította.- Sándor-de az is lehet, hogy fordítva-szemetvetett egy kolléganőjére-vallotta be Erika.
Kata összeomlott.Nem vonta felelősségre Sándort,-annál sokkal büszkébb volt-,de akkor úgy érezte, ezt soha nem tudja megbocsájtani férjének. Mégjobban magábafordult, már a válás gondolata is felvetődött benne, de amikor a gyerekek meleg szemébe nézett, elhessegette a gondolatot.Valamit tenni kell, ez így nem mehet tovább!
Sándor is észrevette, hogy sutyorognak a háta mögött és amikor otthon Kata hideg, gondterhelt arcát figyelte, rájött, hogy a felesége mindent tud. Amikor reggel nem volt kikészítve a frissenvasalt ing, tétován álldogállt, Kata félvállról odavetette: - Majd a szeretőd felöltöztet!
Sándor talpa alól kicsúszott a talaj. Rájött, hogy a biztonságot egy pillanat alatt elveszítheti. Szerette a feleségét, a ő részéről nem volt komoly a "másik" eset, nem is gondolt a következményekre.
Közeledett a karácsony. Kata kitett magáért, előre készűlt a gyerekekkel, sütött, főzött, még arra is szakított időt, hogy a fodrászhoz elmenjen. Karácsony estéjén- mintha felfüggesztették volna, márcsak a gyerekek miatt is a "hidegségüket"- együtt örültek és boldogan figyelték a gyerekeket.
Kata a fa alatt talált egy borítékot, benne két személyre, szilveszterre szóló welness-jegyet.
A.gyerekeket erre a két napra Erika elvállalta és ők most a kiadós fürdőzés után ott ültek a kandalló előtt, mosolyogtak és halkan beszélgettek, a lángok vibráltak a szoba falán, miközben néha belekoóstoltak a csillogó vörösborba és mögöttük csendesen szólt Vivaldi zenéje, a Tél..
Ilona B.T.
Kép: saját
http://youtu.be/tiQiBBU7Lug
2014. január 2., csütörtök
HÓESÉS ELŐTT
Adott szavak és kép:eljátszotta,huncut,lélek,jelmezbál,felejt
Eljátszotta jelmezmezbálját a tél,
álarca mögött huncutul nevetgél.
Miért is ne? Az én időm most van,rajta!-
gondolta, s dér ruhát öltött a fákra.
De a dér még nem tél, hol a hó?
Őrségben a kis cinke, ágon gubbasztó,
sága mentéjű fázós madár-lélek,
már most nehezen talál eleséget..
Tudja, lesz még tél, ha vége a bálnak,
nem felejtette zord hidegét a tájnak..
B Ilona Tóthné
Kép: net
Eljátszotta jelmezmezbálját a tél,
álarca mögött huncutul nevetgél.
Miért is ne? Az én időm most van,rajta!-
gondolta, s dér ruhát öltött a fákra.
De a dér még nem tél, hol a hó?
Őrségben a kis cinke, ágon gubbasztó,
sága mentéjű fázós madár-lélek,
már most nehezen talál eleséget..
Tudja, lesz még tél, ha vége a bálnak,
nem felejtette zord hidegét a tájnak..
B Ilona Tóthné
Kép: net
Új év,-új kezdet
Tegnap kicsit áttekintettem az eddigi életemet. Évkezdetén az ember mindig csinál valamiféle számadást, mintegy okulásul, hogy amit elrontottam, azt ebben az évben majd másképpen csinálom, a szép dolgokat megismétlem.
Új év,-új kezdet- szokták volt mondani.
Én most elhatároztam, semmit nem fogadok meg, semmit nem csinálok másképpen, folyjanak a dolgok úgy, ahogyan a sors hozza.
Egy bizonyos kor után nem szabad a múltba temetkezni, hanem örülni kell minden napnak, nem lázongani, hanem tevékenyen kell megélni a napokat.
Az idő nem kérdez. Az idő megy, mindig előre. Ellentétben a fizikával, az idő a mi utunk, amelyen haladva néha bukdácsolunk, néha simább szakaszokhoz érünk, néha elfáradunk, megpihenünk.
Én úgy döntöttem, lehetőségeimhez mérten tartalmasan, szorgoskodással, hasznosan, békésen, derűsen próbálok a még hátralévő utamon végigmenni. Tisztelem az időt, minél kevesebb van belőle, annál jobban...
E gondolatok jegyében kivánok mindenkinek derűs, szép napot!
2013. december 31., kedd
Amikor a magány is meghajol
János megrögzött agglegény volt. Fiatal korában viháncolt egy kicsit, udvarolgatott, de mire komolyabbra fordultak volna az események, János úgy elmenekült, mint őz az erdő sürűjébe.Világ életében féltette a szabadságát, nem volt olyan szép lány hetedhét környéken, aki hálójába tudta volna csalni.De az évek felette is elszálltak, már hetvenöt éves.
Eddig nem akadt gondja, kivéve az ünnepeket. A kicsi kutyájával naponta sétálgatott, tavaszal, nyáron kiült a szomszéd haverokkal a házuk előtt lévő kerti padokra és megvárta a "ki ekkor, ki akkor ér rá" kártyapartnerokat és ott ütötték a blattot estig, közben beszélgettek. A főzéssel sem volt gondja, gyakran szóbakerűlt az ebéd, így a tippek megvoltak a másnapi ebédhez.Mert főzni azt nagyon tudott, hiszen sokáig élt a szülői házban, az anyjától elleste a fortélyokat.
Szóval minden rendben volt, kivéve az ünnepeket, mert azok rém-álmaiban is megjelentek. Különösen a karácsony és a szilveszter üldözte. Ilyenkor borzasztóan magányosnak érezte magát, kizökkent a jól megszokott hétköznapokból és nem tudott mit kezdeni magával.
Kutyasétáltatás alkalmával néha találkozott a két házzal odébblakó Margittal, köszöntek,néha váltottak egy-két szót, de János természetesen szigorúan megtartotta a három lépés távolságot, tudva, hogy Margit is egyedül él.A kutyákat ez nem zavarta, ők vidáman kergették egymást a napfényes pázsiton.
Margitka is betöltötte már a hetvenet, özvegy volt.A férje valamikor-mint a hét törpe-a bányában dolgozott, de a boldog nyugdíjas éveit már nem érte meg,súlyos beteg lett és Margit gondos ápolása mellett is elvitte a betegség.
Gyerekük nem volt, Margit a kutyájával élt édes-kettesben, a sorsán már nem akart változtatni, mert mindig arra gondolt, hogy ő már senkit nem lenne képes ápolni és mégegyszer végigcsinálni azt,amin már egyszer átment. Néha azért nagyon magábazuhant . A függönyön keresztül olykor látta lent a vidám férfitársaságot, meg is jegyezte mgában:-Ez az öreg Topi,- mármint János( nála ez a trottyos kellemesebb változatát jelentette)-milyen nagy életkedvvel él!
Néha elment a nyugdíjas klubba, de miután ott is mindenki az unokákról ömlengett, lassan elmaradt.
Ma szilveszter van-gondolta és szomorúan elhelyezkedett a TV elé, rágcsálta a frissen sűlt sósrudakat, majdnem elsírta magát, miközben az alkoholnélküli bóléját iszogatta.
Egyszecsak csengettek és a kutyája hozzákezdte kaparni az ajtót. Kinézett a kémlelőlyukon, de a neméppen éles szemével-mint máskor-most sem látott senkit.
-Ki az?-kérdezte
-Én vagyok az, Margitka! Engedjen be, valami fontosat szeretnék mondni.
Margit elhűlt és kicsit megijedt, mert felismerte János hangját. Csak nincs tán' rosszul,
-Aztán mit akar, nem ismerem én magát annyira, honnan tudjam, nem rossz szándékból jött-e?
_Hallom, a kutya ismer!-rebegte János bizonytalanul.
Margit végül kinyitotta az ajtót.
-Mi az a fontos?
-Hát csak az,hogy nehogy véletlenül elengedje a kutyáját a petárdák miatt..
_Menjen már-mérgelődött Margit,-mikor engedtem én el a kutyát?
János közben beevickélt a szobába és letelepedett a fotelba.Magában arra gondolt, a nehezén már túl van..
-Meg aztán arra is gondoltam, hogy meghívnám ide az utcába,tudja, szilveszter van és lesz az utca-bál..
Margit elmosolyodott, az arca kisimult, valósággal megszépült.
Mégis rendes ember ez a Topi!
B Ilona Tóthné
Kép: Net
Eddig nem akadt gondja, kivéve az ünnepeket. A kicsi kutyájával naponta sétálgatott, tavaszal, nyáron kiült a szomszéd haverokkal a házuk előtt lévő kerti padokra és megvárta a "ki ekkor, ki akkor ér rá" kártyapartnerokat és ott ütötték a blattot estig, közben beszélgettek. A főzéssel sem volt gondja, gyakran szóbakerűlt az ebéd, így a tippek megvoltak a másnapi ebédhez.Mert főzni azt nagyon tudott, hiszen sokáig élt a szülői házban, az anyjától elleste a fortélyokat.
Szóval minden rendben volt, kivéve az ünnepeket, mert azok rém-álmaiban is megjelentek. Különösen a karácsony és a szilveszter üldözte. Ilyenkor borzasztóan magányosnak érezte magát, kizökkent a jól megszokott hétköznapokból és nem tudott mit kezdeni magával.
Kutyasétáltatás alkalmával néha találkozott a két házzal odébblakó Margittal, köszöntek,néha váltottak egy-két szót, de János természetesen szigorúan megtartotta a három lépés távolságot, tudva, hogy Margit is egyedül él.A kutyákat ez nem zavarta, ők vidáman kergették egymást a napfényes pázsiton.
Margitka is betöltötte már a hetvenet, özvegy volt.A férje valamikor-mint a hét törpe-a bányában dolgozott, de a boldog nyugdíjas éveit már nem érte meg,súlyos beteg lett és Margit gondos ápolása mellett is elvitte a betegség.
Gyerekük nem volt, Margit a kutyájával élt édes-kettesben, a sorsán már nem akart változtatni, mert mindig arra gondolt, hogy ő már senkit nem lenne képes ápolni és mégegyszer végigcsinálni azt,amin már egyszer átment. Néha azért nagyon magábazuhant . A függönyön keresztül olykor látta lent a vidám férfitársaságot, meg is jegyezte mgában:-Ez az öreg Topi,- mármint János( nála ez a trottyos kellemesebb változatát jelentette)-milyen nagy életkedvvel él!
Néha elment a nyugdíjas klubba, de miután ott is mindenki az unokákról ömlengett, lassan elmaradt.
Ma szilveszter van-gondolta és szomorúan elhelyezkedett a TV elé, rágcsálta a frissen sűlt sósrudakat, majdnem elsírta magát, miközben az alkoholnélküli bóléját iszogatta.
Egyszecsak csengettek és a kutyája hozzákezdte kaparni az ajtót. Kinézett a kémlelőlyukon, de a neméppen éles szemével-mint máskor-most sem látott senkit.
-Ki az?-kérdezte
-Én vagyok az, Margitka! Engedjen be, valami fontosat szeretnék mondni.
Margit elhűlt és kicsit megijedt, mert felismerte János hangját. Csak nincs tán' rosszul,
-Aztán mit akar, nem ismerem én magát annyira, honnan tudjam, nem rossz szándékból jött-e?
_Hallom, a kutya ismer!-rebegte János bizonytalanul.
Margit végül kinyitotta az ajtót.
-Mi az a fontos?
-Hát csak az,hogy nehogy véletlenül elengedje a kutyáját a petárdák miatt..
_Menjen már-mérgelődött Margit,-mikor engedtem én el a kutyát?
János közben beevickélt a szobába és letelepedett a fotelba.Magában arra gondolt, a nehezén már túl van..
-Meg aztán arra is gondoltam, hogy meghívnám ide az utcába,tudja, szilveszter van és lesz az utca-bál..
Margit elmosolyodott, az arca kisimult, valósággal megszépült.
Mégis rendes ember ez a Topi!
B Ilona Tóthné
Kép: Net
2013. december 27., péntek
morajló hullámok
ÉKT 13. Szójáték
némasággal merül
lélek tengerébe
a meztelen múlt
-morajló hullámok
időtlen zuhanásban-
s elpihen valahol
lent a mély homályban
az ártatlanság
lángoló tüze
elmúlt, kiégett
csak emlékfoszlányok
tépik még a
némaság ködét
olykor elvétve még
tűszúrásként hatol
egy-egy kép a szívbe
s mint a kiserkent vér
cseppenként lecsorog
eltűnik a mindenségbe
nyomában már
csak a bánat marad
veled együtt egyszer
az is elapad..
B Ilona Tóthné
Kép: Net
némasággal merül
lélek tengerébe
a meztelen múlt
-morajló hullámok
időtlen zuhanásban-
s elpihen valahol
lent a mély homályban
az ártatlanság
lángoló tüze
elmúlt, kiégett
csak emlékfoszlányok
tépik még a
némaság ködét
olykor elvétve még
tűszúrásként hatol
egy-egy kép a szívbe
s mint a kiserkent vér
cseppenként lecsorog
eltűnik a mindenségbe
nyomában már
csak a bánat marad
veled együtt egyszer
az is elapad..
B Ilona Tóthné
Kép: Net
- S Baranyák Ági, Mimóza Évi, Stefan Miklos és további 8 ember kedveli ezt.
2013. december 25., szerda
KARÁCSONYI ÜZENET
Meghatott ez az írás..
Karácsonyi üzenet
Szeretetteljes, békés karácsonyi ünnepeket kívánok. Ajándékba, engedjék meg, hogy egy történetet adjak. Egy igaz történetet egy igaz emberről, akit gyerekkorom óta ismerek, és akit tiszta szívemből szeretek.
Először a 30 éves kisebbik lányát temette el.
Azután a férjét.
Imádott egyetlen fiának is kisiklott az élete.
Minden munkát elvállalt. Csak sejtettük, milyen okból kellett neki a pénz.
Ha kellett, egész nap kapált a gyógynövénykertben.
Ha kellett, vágta a növényeket reggeltől estig.
Ha arra volt szükség, a csalánleveleket fosztotta puszta kézzel.
Soha nem panaszkodott, csendben végezte a dolgát.
Soha nem bántott senkit sem tettel, sem szóval.
Nem láttam sírni, csak mindig, mindig mosolyogni.
Olyankor a szelíd barna szeme is nevetett.
Idén eltemette a fiát is.
Karácsony szenteste majd felveszi a fekete kendőjét meg a jobbik fekete ruháját, és a csikorgó hóban, szikrázó hidegben elmegy a templomba, hogy a világgal együtt ünnepelje a Megváltó születését.
Mindig kérges a keze. 82 éves.
Máriának hívják.
Ha vannak angyalok, ők viszik majd hófehér lelkét az Úr elé.
Azon a napon egy csillaggal kevesebb lesz a földön.
Lopes-Szabó Zsuzsanna
Kép: Net
Karácsonyi üzenet
Szeretetteljes, békés karácsonyi ünnepeket kívánok. Ajándékba, engedjék meg, hogy egy történetet adjak. Egy igaz történetet egy igaz emberről, akit gyerekkorom óta ismerek, és akit tiszta szívemből szeretek.
Először a 30 éves kisebbik lányát temette el.
Azután a férjét.
Imádott egyetlen fiának is kisiklott az élete.
Minden munkát elvállalt. Csak sejtettük, milyen okból kellett neki a pénz.
Ha kellett, egész nap kapált a gyógynövénykertben.
Ha kellett, vágta a növényeket reggeltől estig.
Ha arra volt szükség, a csalánleveleket fosztotta puszta kézzel.
Soha nem panaszkodott, csendben végezte a dolgát.
Soha nem bántott senkit sem tettel, sem szóval.
Nem láttam sírni, csak mindig, mindig mosolyogni.
Olyankor a szelíd barna szeme is nevetett.
Idén eltemette a fiát is.
Karácsony szenteste majd felveszi a fekete kendőjét meg a jobbik fekete ruháját, és a csikorgó hóban, szikrázó hidegben elmegy a templomba, hogy a világgal együtt ünnepelje a Megváltó születését.
Mindig kérges a keze. 82 éves.
Máriának hívják.
Ha vannak angyalok, ők viszik majd hófehér lelkét az Úr elé.
Azon a napon egy csillaggal kevesebb lesz a földön.
Lopes-Szabó Zsuzsanna
Kép: Net
- Koday László, Magyarói Zsigmond Zoltán, László Kéri és további 15 ember kedveli ezt.
AMIKOR ZENÉL
Amikor zenél a hegy és a tó
S a hegedű húrja vízválasztó
Aranyfák ringanak, lombjaik susognak,
A hegyek ekhóként búgják a hangokat,
Faágak lágyan pengetik a húrokat,
Szirének táncolnak a víz alatt.
Távoli harangszó töri meg a csendet,
Valahol fenn egy angyal integet..
A lélek is tiszta, mint a fehér hó,
Amikor zenél a hegy és a tó..
B Ilona Tóthné
Kép: Net
2013. december 22., vasárnap
SÜTÖGETÉS
Sütögetés
2013. december 22.
Mindezt csak azért írom le, mert vannak emlékek, melyeket a szeretet életben tart és egész életünket végigkíréri..
Tegnap csomagot kaptam a gyerekektől, ami tudatosította bennem, hogy az ünnepeket megint nélkülük töltöm. Dehát messze vannak..Mi a csodának sütögetek itt össze-vissza? Megszokásból? Ja, a húgomnak és kersztfiamnak szoktam ajándékba adni egy-egy nagytányér süteményt..A keresztfiaméknál még nincs gyerek, így nagy hagsúlyt nem fektetnek a házi-süti készítésére, viszont az enyémnek mindig nagyon örülnek, szent-estére már egy morzsa sem marad belőle...
Nos, hát ezért sütök, no. meg én is megérdemlem..
Mikor aztán kavartyolok, már egész jókedvem lesz, mert eszembejut sok szép emlék a régi szépidőkről.
Anyám a sütés művésze volt-így utólag, ha elgondolom. Egyrészt mindig valahogy beszerezte a süteményekhez szükséges alapanyagokat-nem kis feladat volt abban az időben a sok gyerek mellett-, másrészt nagyon finomakat csinált. Mi gyerekek ott voltunk körülötte ugrásra-készen, az volt a győztes, aki megkaparintott egy-egy kiürült tálat és kinyalhatta. Aztán, ha a sütés befejeződött, nekiültünk mindnyájan a szaloncukor csomagolásnak és kötözésnek, szépen sorba a partvisnyélre, onnan kerűlt aztán a végleges helyére.
A karácsony "nyitánya" nálunk a karácsony-este reggele volt, az volt a szokása anyámnak, hogy mikor felébredtünk, mindnyájunk kezébe egy előre elkészített kistányér süteményt nyomott .Ez valami csodálatos volt!! Nem elég, hogy ágyban ehettünk, de süteményt!
Légy áldott, anyám!
Meggyújtottam az utolsó gyertyát és miközben tördelem a mézessütit, itt mosolygsz előttem gyertya fényében..
B Ilona Tóthné
GYERTYALÁNG
Lobogva ég a negyedik gyertya,
Csillagszikráit az ég felé szórja,
Fénye világit,-még ADVENT napja,
Szinte hallom,amint énekel angyalok kara.
Mennyből az angyal, lejön hozzátok..
Karácsonykor megszületik Megváltótok,
Nesztelenül itt rebbenek a légben,
Szeretet táplálva a szivben,
Szenteste a karácsonyfa körül
Minden ember,-gyermek és felnőtt örül,
Velünk vannak szeretteink e napon,
Béke és szeretet virágzik az arcokon.
Vannak, kik egyedül gyújtják meg a gyertyát,
De a szép emlékek őket is körülfonják
Mert senki sincs egyedül, jött valahonnan.
Társa a múlt, az emlék vele van..
Irta: Ilona B.T.
2016.12.24.
Köszönöm a POET:HU-nak!
:)
Gyertyaláng
Lobogva ég a negyedik gyertya,
Csillagszikráit az ég felé szórja,
Fénye világít - még ADVENT napja,
Szinte hallom, amint énekel angyalok kara.
Gyertyaláng
Lobogva ég a negyedik gyertya,
Csillagszikráit az ég felé szórja,
Fénye világít - még ADVENT napja,
Szinte hallom, amint énekel angyalok kara.
Mennyből az angyal, lejön hozzátok...
Karácsonykor megszületik Megváltótok,
Nesztelenül itt rebbenek a légben,
Szeretetet táplálva a szívben.
Szenteste a karácsonyfa körül,
Minden ember - gyermek és felnőtt örül,
Velünk vannak szeretteink e napon,
Béke és szeretet virágzik az arcokon.
Vannak, kik egyedül gyújtják meg a gyertyát,
De a szép emlékek őket is körülfonják,
Mert senki sincs egyedül, jött valahonnan.
Társa a múlt, az emlék vele van.
Bartha ilona
Karácsonykor megszületik Megváltótok,
Nesztelenül itt rebbenek a légben,
Szeretetet táplálva a szívben.
Szenteste a karácsonyfa körül,
Minden ember - gyermek és felnőtt örül,
Velünk vannak szeretteink e napon,
Béke és szeretet virágzik az arcokon.
Vannak, kik egyedül gyújtják meg a gyertyát,
De a szép emlékek őket is körülfonják,
Mert senki sincs egyedül, jött valahonnan.
Társa a múlt, az emlék vele van.
Bartha ilona
Lobogva
ég a negyedik gyertya, / Csillagszikráit az ég felé szórja, / Fénye
világít - még ADVENT napja, / Szinte hallom, amint énekel angyalok kara.
poet.hu
2013. december 19., csütörtök
Legyen béke
Megadott szavak: almaszirom, bársony, bűn, sötét, legyen, meleg.
/Szonett 70/
Tavasszal, mikor rügyeztek a fák
Bársonyos fűvön sétáltunk napsütésben,,
Virágillattal teli levegőben
Rózsaszin almaszirmokat szórtál rám.
Szép volt az élet, ábrándoztunk,
Világi bűnök nem érintettek,
Hittük, nem csalnak a messzeségek,
S életünk végéig tart közös utunk..
Most sötét utcán egyedül sétálok
Emlékeim követnek, mint árnyékok,
Ott táncolnak a fényes köveken.
Tovatűntek a rózsaszín álmok,
Tört életemben mást már nem kívánok,
Legyen meleg béke a szívemben..
B Ilona Tóthné
Kép: Net
24Zsuzsa Várkonyi, Éva Hirth és további 22 ember/ 2016.03
/Szonett 70/
Tavasszal, mikor rügyeztek a fák
Bársonyos fűvön sétáltunk napsütésben,,
Virágillattal teli levegőben
Rózsaszin almaszirmokat szórtál rám.
Szép volt az élet, ábrándoztunk,
Világi bűnök nem érintettek,
Hittük, nem csalnak a messzeségek,
S életünk végéig tart közös utunk..
Most sötét utcán egyedül sétálok
Emlékeim követnek, mint árnyékok,
Ott táncolnak a fényes köveken.
Tovatűntek a rózsaszín álmok,
Tört életemben mást már nem kívánok,
Legyen meleg béke a szívemben..
B Ilona Tóthné
Kép: Net
24Zsuzsa Várkonyi, Éva Hirth és további 22 ember/ 2016.03
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)









