Elpattant húrú hegedű

Ez ugyan gitár, mely szintén a sarokban lóg már, emlékeztetve jó apám keze munkájára s a rajta játszott sok szép melódiára...

Elpattant húrú hegedű

Sarokban elpattant húrú hegedű fekszik
Csendes magányban, az életről álmodva,
Lesz még egyszer lágyan szóló hangja,
Muzsikája rég elhalt szivekbe vért pezsdit.

Muzsikája rég elhalt szivekbe vért pezsdit,
Poros testét még ezer dallam fesziti.
Hol van a kéz, mely húrjait penditi?
Visszaréved a múltra, melyet emlékezete hevit.

Visszaréved a múltra, melyet emlékezete hevit,
Szép lány ablaka alatt cigány húzta a vonót,
Nevető,reszketeg, szerelmes hang szólt,
S a szerenád adta égő vágy egekbe repit.

S a szerenád adta égő vágy egekbe repit,
De a hang jajgatva sir és zokog, mégis lágyan,
Rezgő nyárfa alatt búcsúzva halkan,
Kicsalva gyászolók fájdalmas könnyeit.

Sarokban elpattant húrú hegedű fekszik
Csendes magányban, az életről álmodva,
Szükség lenne még vig hegedűszóra,
Mikor a dal közösen, egymásért hangzik..
/BI/
Kép:saját

29

Lesz még egyszer lágyan szóló hangja,… Továbbiak

poet.hu

B Ilona Tóthné: Elpattant húrú hegedű

Sarokban elpattant húrú hegedű fekszik / Csendes magányban az életről álmodva, / Lesz még egyszer lágyan szóló hangja...

Indián nyár

2019. október 15.
Vissza a naplóhoz

Ma jóformán meg sem álltam addig, amíg a lenyugvó nap be nem szorult a tetősíkok háromszögébe. Délelőtt vásárlás, majd a kertben kerítés-festés, ásás, kezd szépen kialakulni az őszi kép, még akkor is, ha hál' Istennek az időjárás nyarat játszik.
Az ablakokban lévő muskátliknak néhány napig még megkegyelmezek, még mindig virágoznak, de a háttérben lévő trombitafolyondár már dobálja le sárga leveleit. Úgy örülök ennek az időnek, egész feltöltődtem. Indián-nyár...

25

Nadányi Zoltán: A kutyám

A kutyám

halkan lépked lépteim után.
Hőt, fagyot
boldogan tűr értem, nem hagy ott.
Szél ha tombol,
jég ha ver, nem veri el nyomomból.
Ő azért van, hogy kísérjen engem,
négy év óta kísér, mint az árnyék.
Ha nem volna, idegenül állnék
a mezőn, a kék-zöld végtelenben.
Hátranézek, ott van, mindig ott van,
jön utánam halkan és nyugodtan.
Nem kékvérű ősök ivadéka,
a hűsége minden érdeme,
meg hogy úgy néz a szemembe néha,
mintha mindent, mindent értene.
Le-lehajlok, hogy megsimogassam,
ő hátára fordul erre lassan
és ott érzem ujjaim hegyén
dobogó kis szívét. Ó, szegény!
Néha aztán – vannak külön utak –
otthon kell őt hagynom, ez a sorsa.
Ekkor ő, mint akit szívenszúrtak,
leroskad a kapunál a porba.
Ott találom, mikor visszatérek,
akkor tér meg őbelé a lélek.
Ó, hogy megörül,
ha megérkezem!
hogy ugrál körül!
nyalná a kezem.
Kaputól az ajtóig követ,
ott megáll és hűség és remény
csillog a szemén:
hátha, hátha beljebb is jöhet?
A bundája ázott, talpa nedves,
de oly szépen néz rám. Jöjj be, kedves,
jöjj be, ha ez neked gyönyörűség.
Ne csalódjék a Remény, a Hűség.

Nadányi Zoltán (Feketegyörös,1892. október 9.– Budapest,1955. február 2.) költő, író, műfordító.
Fotó: saját

31

Fügeszedés

Ma fügét mutatok Nektek! No, neeem olyat!
Kihasználtam ezt a kiváncsiskodó kis napsütést, levágtam a majd 10 m-es fügebokromból néhány ágat és azokról leszedtem a fügéket. Még így is rengeteg van rajta.Az érettekből lekvárt csinálok-ha marad,- a zöldekből savanyúságot, melyhez hasonló jókat kívánok-Göre Gábor szavaival élve...:)
Kép:saját

49Erzsébet Pádár, Andrasné Tóth és 47 további ember

14 hozzászólás4 megosztás

Butaságom ára

 Végre tisztul a kép. Ez a szeptember nekem egy próbatétel volt, amit szívesen kihagytam volna. Tele fizikai és lelki nyomással.
Kezdem a festéssel. Szóval nem volt leányálom.Bútorok huzogatása, millió kép és mütyür leszedése a falakról, majd festés után megtisztítva ugyanoda visszahelyezés. No, és a takarítás.De nem részletezem, ilyenben szinte  mindenkinek volt már része,-csak nem az én koromban. A  festéssel egyidőben volt a kocsi műszaki vizsgája. Miután találtam szerelőt, ez is rendben lezajlott. De a jogosítvány! Hát az is most járt le.Tegnap elmentem a körzetovoshoz, az izgalomtól a vérnyomásom az egekig futott, kétszer is megmérte, mert nem hitt a szemének. Adott egy naplót, minden nap méricskélni kell, ma már ki is próbáltam, megint 192 lett.Majd holnap talán jobb lesz...Aztán pechemre  elfelejtettem bemagolni a szám-és betűlistát, ami a szemem "jóságát"lenne hivatott megállapítani, így ott sem remekeltem, új szemüveget kell csináltatnom. De azért némi könyörgésre megkaptam az alkalmasságot, sőt azt mondta, hogy fiatalos vagyok. Így van! Igaz, hogy félig vak vagyok és eldőlök a szédüléstől, mint egy liszteszsák, de a lelkem az rendben van.
Ma el is vágtattam az okmány-irodába, ahol elküldtek a postára pénzfeladás céljából, majd készítettek egy múmia-képet és majd néhány nap múlva postázzák a jogsimat. Csupa öröm az élet.
Hazatérve várt a barátnőm e-mailje, amit elolvasva rájöttem, butaságom árát megfizettem. Mert ha én tudom, hogy a vörösbor fogyasztása felér egy edzéssel, biz' Isten nem bútortologatással és ide-oda rohangálással edzek, hanem leiszom magam a sárga földig...
/BI/

Egy pohár vörösbor elfogyasztása egy óra edzéssel ér fel

Tudod-e?

Egy kanadai kutatás olyan vegyületet talált a vörösborban, amely ugyanazt a hatást éri el egy pohár ital elfogyasztása után, mint egy óra konditermi edzés.


A My Daily szakoldalon jelent meg annak a kutatásnak az összegzése, amely szerint 1 pohár vörösbor elfogyasztása ugyanolyan kedvező hatással bír, mint 1 óra konditermi edzés. Ennek az alapját egy különleges vegyület, a szőlő héjában is található rezveratrol adja, amelyet majdnem tíz éven át vizsgáltak amerikai tudósok, mégsem fedezték fel semmilyen pozitív hatását.

Most a kanadaiaknak sikerült, ugyanis amikor ez a vegyület a szervezetbe jutott olyan mennyiségben, mint amennyit egy pohár átlagos vörösbor tartalmaz, több pozitív élettani hatás is észlelhető volt.
Ilyen a fizikai teljesítmény és az izomerő növekedése, valamint a szívműködés javulása. Ami érdekes, hogy a kutatásban észrevették, hogy ez a három élettani hatás pont olyan mértékű, mint egy óra konditermi edzés utóhatása. Természetesen rendszeresen nem lehet így kiváltani edzést, de egy-egy elmaradt alkalom pótlásához jól jön egy pohár vörösbor, illetve a szőlő, az étcsokoládé, a kakaó és a mogyoró fogyasztása is, hiszen ezek is tartalmaznak rezveratrolt.

Egyébként, aki bort iszik, az a tudósok szerint vonzóbbnak is tűnik mások számára. Csak persze nem mindegy, hogy mennyit.

      

Azt már sokan vizsgálták és tapasztalták, hogy némi alkoholmennyiség elfogyasztása után másokat vonzóbbnak találunk, mint józanul. De mennyit kell innunk ahhoz, hogy mások szerint vonzóbbak legyünk?

Egy ausztrál és brit szakemberek által végzett kutatás szerint egy-két pohár bor elfogyasztása után vonzóbbak leszünk mások számára, mint józanul, vagy még több alkohol fogyasztása után.
Erre igen egyszerű vizsgálattal jöttek rá: lefényképeztek embereket józanul, valamint 2,5 deciliter és fél liter bor elfogyasztása után. Ezeket a képeket megmutatták másoknak, akik a szerint értékelték a fényképen látható, másik nemhez tartozó embereket, hogy számukra mennyire vonzóak. Kiderült, hogy a józan és fél liter bort fogyasztó emberek ugyanannyira voltak vonzóak a másik nem képviselői számára, viszont a 2,5 deciliter bor fogyasztása után lefotózottak átlagban jobb értékeléseket kaptak.
A tudósok szerint a jelenség mögött az áll, hogy a borfogyasztás elején az erek kitágulnak és az arcban fokozódik a véráramlás, ami az átlagosnál vonzóbb arcot eredményez, de a borfogyasztás folytatásában ez a hatás már nem érvényesül.

Forrás: hvg.hu

Az ok

Mostanában nekem is feltűnt( :D), hogy általában a régi verseimet teszem fel,nem nagyon írok újakat.  Az ok:nincs időm! Azaz-egy fenékkel nem lehet két lovat megülni,-ahogy a közmondás mondja. Mellesleg én egy lovat sem tudok megülni még egy fenékkel sem...
Bizonyítékaim is vannak, ha valakit érdekel. Kezd megtelni a kis kamrám, üveg-üveg hátán..Tudjátok, én amolyan gyüjtögető típus vagyok, ennek még nem vettem kárát, csak hasznát. Kivéve a takarításokat.
Nekem az az elvem, hogy amit Isten adott, azt nem szabad elpocsékolni, így feldolgozok minden gyümölcsöt, zöldséget, de megbecsülöm azt is, amit kapok, ha sok van valamiből, én is osztogatok, akinek kell. Jó is lesz télen nézegetni, sőt, több télen, mert nem igazán fogy, de azért jó érzés, ha az ember tudja, van tartaléka. Mert ugye sose tudni, mi történik holnap, a jövő még elöttünk van, -már akinek..Az üvegekben nem csak a nyár ízei vannak, hanem Isten áldásával a sok a munka, -ültetés, kapálás, locsolás stb. Ha egy kamra polcán pihenő üvegre nézek, ez mindig eszembe jut és leginkább az, hogy én csináltam, a munkát én végeztem,-amolyan sikerélmény.
Kedves nőtársaim, tudom, nem csak én vagyok így ezzel. Áldás Rátok!

Fagyasztó

Néha azért hasznomat veszem magamnak(ritka alkalom :D). Tegnap leeresztettem a fagyasztó-ládát, mert már nem fért bele semmi, az oldalán vastagon volt a jég. Hiába, ezt is meg kell néha csinálni. A munka hátránya az, hogy ki kell belőle pakolni és vissza. De milyen csodák vannak! A fél láda tele volt magozott meggyel és cseresznyével, még a tavalyi, mert az idén semmi nem lett. még jó! Na, és a sok eper, amit egész télen kerestem vitaminpótlónak, de nem találtam. Mert ugye a lényeges dolgok mind alul vannak, ameddig sose jutok el, csak ilyenkor.
Szóval rögtön félretettem 2 zacskó meggyet és abból csináltam meggyespitét. Ez a jutalom-falatom..:) No, és a jég tapogatása sem jött rosszkor..
/BI/

Veled is megtörténhet

Lehet, hogy ez fóbia? Mindig féltem a sötétségtől. Emlékszem, lánykoromban egy szünidőben három műszakban egy gyárban dolgoztam. Borzasztó érzés volt hazajönni a sötét, kihalt utcán.Drága jó anyám azt tanácsolta, hogy mindig az út közepén menjek, mert onnan nem tudnak behúzni valamelyik kapualjba. De én ott is féltem, pedig akkor még jóformán nem volt kocsi-forgalom és nem voltak drogosok. Ma már vannak. És bűnözők is...
Az idő múlása sem enyhítette félelmemet, az esti órákban lámpagyújtásig remekül vagyok, no, de aztán... Szóval a félelmem nem múlt el és senki nem tudna rábeszélni, hogy sötétedés után kimenjek egyedül az utcára. Pedig ma már-ahogy mondják-az első lámpaoszlopnál elengednének...

VELED IS MEGTÖRTÉNHET / Rondo /

Késő éjjel, a kihalt, sötét utcán
egy esős napon a fényes köveken
sietős léptek hangzottak, s ijedten
pillantott a nő hátra, mert neszt hallott,
megrémült, mögötte egy árnyék osont.
Langyos eső szitált monoton csendben,
késő éjjel, a kihalt, sötét utcán.
Műszak után otthona felé tartott,
még néhány lépés-gondolta dermedten,
s nyakát egy kéz szorította hirtelen.
A halál megjelent,jajszó sem hangzott
késő éjjel, a kihalt, sötét utcán.
/BI/
Kép:net

24Amanda Csöregh, Erzsébet Pádár és 22 további ember

5 hozzászólás7 megosztás

Egyél meszet

Tegnap a nyelv (nem) tudásról beszélgettünk és nekem megint eszembe révedt egy nyári történet. Az emberrel -ennyi idős korára már sok furcsaság megtörténik.
Friss nyugdíjas voltam, amikor egy közös barátunk bemutatott egy idős német úrnak.
A barátom elmesélte, hogy a német úr itt szándékozik eltölteni nyugdíjas éveit nálunk, Cserszegen vett egy kis családi házat, szépen felújíttatta és elhatározta, hogy megtanul magyarul. Csak hát nem nagyon volt kivel társalognia. A barátom tudván, hogy egy kicsit pötyögök németül,-megkért, hogy látogassam már meg az urat, nagyon-nagyon örülne, ha néha elbeszélgethetne velem. Azonnal igent mondtam, gondoltam, talán tanul majd tőlem valamit és nekem sem árt felfrissíteni kihalóban lévő német tudásomat...
Elmentem hozzá és nagy örömmel fogadott. Mindjárt hellyel kínált, majd néhány szó után kedves mosollyal ,-amúgy németesen-felszólított, mondván, "egyél meszet" !
Még a szám is eltátottam, mit mondjak, nem ilyen fogadtatásra számítottam. Gondolom, lerítt az arcomról is, különösen akkor, amikor már többször is meginvitált a mészevésre.

Gondoltam, nem ettem meszet, hogy meszet egyek! El is magyaráztam neki, hogy ez mit jelent.Az öregúr tágra nyílt szemmel elmosolyodott,felállt, majd eltűnt a konyhában, kis idő múlva előjött, kezében egy üveggel.
-Itt a mész- mondta. Az bizony nem más volt, mint a mi közkedvelt, finom akácmézünk...
/BI/
Kép:net

Fülledtség

Ma a hőség KO-val kiütött. A délelőttöt még átlébecoltam, de délután nagy dérrel-durral vihar jött, keztdtem örülni, hogy este nem kell locsolnom. De ahogy jött, úgy el is ment, semmi nem lett belőle, csak a rosszullétem. Kicsit ledöltem, el is aludtam a nagy fülledtségben, ami a délutáni órákban nem szokásos nálam, viszont ahogy elnézem, lassan szokásommá válik. Az ember szervezete próbál alkalmazkodni a körülményekhez. Talán sikerül a szervezetemnek, de valójában van, amihez képtelen vagyok alkalmazkodni. Többek között ahhoz a kb. nyolc macskához,-pici cicák is vannak közöttük- akik úgy érzik, nálam találták meg a földi paradicsomot. Esznek,-nem esznek, seprőnyél ide,vagy oda nem tágítanak, pedig a kutyám halála óta nem kívánok többet semmilyen állatot tartani.Sokkal érzékenyebb vagyok annál, hogy elnézzem balsorsukat. Idegileg kicsit ez is megvisel, tehetetlennek érzem magam...Ezek nem kóbor-állatok, de messze vagyunk még a felelős állattartástól...

Remélem, Nektek szebb napotok volt, jó estét kívánok!

Nap végén

Újra itt az este,a pihenés ideje
Sötétedik, a nap behúzta szárnyait,
valahol egy másik féltekén világít.
Oh, ezek az esték nap-nap után,
fáradtan fogyasztom vacsorám,
egy jó fürdés majd feüdít,
úgy hiányzol, nem vagy itt..
Múlik az idő, élek, vagyok,
néha magamnak is hazudok,
hogy egyszer megbékélek majd,
várakozásom oly sok éve tart..
Talán holnap..Lefekszem,
ágyam szélén ül az Isten,
s lehúnyt pilláim mögött,
álmom új világba szökött..
/BI/

A csodák

Mégis jobban jártam volna, ha délelőtt templomba megyek és nem a  főút-széli zöldségeshez...Mert ott csendesen merengve imádkozhattam volna valami csodáért, de itt készen kaptam- bár mint tudjuk, nem csak jó csodák vannak.
Kedves anyukák, nyugdíjasok, hogy tudtok megélni ilyen árak mellett? Őrület!
Nagyon kívántam már valami gyümölcs -félét,paprikát, paradicsomot, elvégre nyár van. De arra a kis fehér cédulára nézve jórészt lemondtam róluk. Nem kenyerem a hőzöngés, nem baj, van néhány paradicsomom, már kezd pirosodni, egy-két paprikát is felfedeztem pici ágyásomban, kedves szomszédasszonyom jóvoltából sárgabarackot és cukkinikat is kaptam. Tehát-ami késik, nem múlik, azaz magad Uram, ha szolgád nincs. Termeljünk magunknak, bár kérdés,hogy erkély-nélküli panelben hol, hogyan?
Hát erre valók a csodák!

Modernizálás

Már régebben felvetődött bennem a gondolat, de a hőség miatt dögrováson voltam és elveszett valahol az agytekervényeim között. De tegnap elmentem a fürdőbe és úgy felfrissültem, hogy bármilyen nagy harci tettre kapható lettem. Ez pedig nem más, mint a modernizálásom!
Képzeljétek, a multkor telefonon beszélgettem a barátnőmmel és kérdezte, mit csinálok éppen? Mondom -a konyharuhákat főzöm ki, kimosom, hipózom...Szokásos tevékenységem úgy 30-40 éve, két-három naponta. Azt mondja, mennyire egyformán gondolkodunk, ő is ezt csinálja....
Hát ilyen hosszú idő óta e téren most nyílt ki először a szemem. Milyen bugyuta az ember( vagy csak én)! Ha kinyitom a szekrényajtót, jóformán a fejemre esik a sok új konyharuha, én meg itt állandóan ezt a hármat kezelgetem, ami már soha nem lesz hófehér, bárhogy is hipózom.
De most vége! Kidobom őket, jöjjenek az újak! Újak? Azt sem tudom már, hány évesek, csak éppen nem használtam közülük egyet sem. De most modernizálok!
Mondanom sem kell, a törülközökkel is így vagyok.A szebb napokat látott frottír  törülközömből már csak a szövés-szálak látszanak, miközben szintén a szekrényben ott sorakoznak a gyönyörű, vadiúj törülközők.Tehát a használt törülközőktől is elbúcsúzom.
Nem tudom,a fiatalság nagyrésze ismeri-e azt a szót, hogy stafírung? Ezek a törülközők, konyharuhák, terítők, ágyneműk nagyrésze a stafírungomoz tartoztak.Azaz a férjhez menni készülő
lányok addig nem mondták ki a "boldogító igen"-t, amíg stafirunggal nem rendelkeztek.(Anno, az én ifjúkoromban)  És a terítőkről nem is beszélve! Kedveseim, én végig horgolam, hímeztem, kötöttem, varrtam az ifjúságomat. No, nem mondom, hogy néha nem ráztam a rongyot a Béke mozi melletti kerthelyiségben a lovagjaimmal, de a szabadidőm fő kihasználása mégis a fenti tevékenységek jegyében folyt.
A multkor valamilyen apropóból az egyik kedves, fiatal ismerősömet meg akartam ajándékozni eddig használatlanul itt heverő hímzett és horgolt terítővel. Nagyon szabadkozott, kiderült , hogy most vett egy nagy csipkés műanyagterítőt az asztalra,-a férje meg közben el is tünt, merthogy nem szimpatizál a hímzett-horgolt tertőkkel, ők ilyeneket nem használnak.
Hát így állunk,-muszáj modernizálódni, haladni a korral...
Ez aztán végképp' betett nekem, úgyhogy keserűségemben előszedtem az egyik herendi porcelán étkészletemet, ami szintén nem használtam, mióta a család megfogyatkozott. Fogom én kanalazni a műanyagtálkában hozott" valamit visz a víz" levesemet és  a káposztáskockát? Majd a porcelán-tányérból, ennyi kijár nekem...
Szóval kidobom a használt konyharuhákat, törülközőket. De mégis: inkább kiviszem a kertbe, gazolás után jó lesz még bennük megtörülközni...
/BI/

Ami a legfájóbb

Költözködés. Ebben az embertpróbáló hőségben nem kis dolog egy fülledt, hosszú ideig lezárt lakásban pakolni, aprót, nagyot. Vigyázva, nehogy kár érje a még ősöktől örökölt porcelán étkészletet, a rengeteg nippet -szinte mindegyikhez fűződik egy-egy emlék,-a festményeket, stb.
De kalapot emelek a gyerekek előtt, mert sikeresen megoldották, aztán becsomagolva, dobozolva-mint "családfőhöz"-dobozostul hozzám kerültek, mert a gyerekek lakása nem túl nagy, amúgyis a modern bútorokba csak mutatóba kerül egy-egy tárgyacska, mert a TV-én kivül más nem fér el a polcon, de az legalább nagy. Szóval a tárgyak további sorsa, őrzése az én vállamon nyugszik. A szüleink hagyatékát amíg én élek őrzöm, féltem. Mert tudom, hogy életek munkája van bennük.
De mi lesz a rengeteg ruhával, edényekkel, könyvekkel? A ruhák mennek a szemétbe, talán a guberálók hasznukat veszik. a sok edény, apróságok, kisebb bútorok szintén. De a könyvek?!
-És ez a legfájóbb...A könyvek szintén bezsákolva, kidobásra készen...Nem engedhetem, nem engedem!
Igaz, nekem is egy könyvtárra való van, velük együtt nőttem fel, gyűjtögettem őket , úgy vagyok velük, mint az értékes kristályokkal. Nekünk még nem volt számítógép, mi mindent ezekből a könyvekből tanultunk, olvastuk őket még éjszakai lámpafénynél is ( sőt még ma is ), sok tudást, szépséget adtak. A könyvek nekem a legnagyobb értékek egyike. És most kidobni? Az életem egy darabját dobnám ki...
Tehát ha máshol nem férnek el, a padláson elállnak, mint befőttek a kamra-polcon. Mert tudjátok, a nagy technika egy pillanat alatt összeomolhat és akkor eltűnik minden a nagy semmibe. Nagy szavak ezek, de olyan az érzésem, bármikor megtörténhet. De akkor a padláson ottvannak a könyvek...
Azért kíváncsi lennék, Ti mit tennétek? Lehet, hogy rosszul látom?

A jutalomfalat

2019. június 6.
Vissza a naplóhoz

Már elég régen körmöltem a naplómba, de az az igazság, hogy imádom ezt a szép időt, mert ilyenkor kint teszek, veszek rogyásig, ma pl. kocsit pucoltam, ami már nagyon aktuális volt, aztán össze rámoltam négy zsák zöldet, mert holnap viszik, epret és zöldborsót is szedtem.
Nemrégen végeztem, felfrissültem a zuhannyal, aztán úgy gondoltam, meglepem magam jutalmul egy jó adag sültkrumplival, ketchuppal nagyon szeretem majszolgatni, elvégre a TV-ben jön a főzőműsor...
De hirtelen valami belémhasított: jaj, Ica, hova tetted az eszed? A sültkrumpliról csak ábrándozhatsz, ilyen ínyencséget nem engedhetsz meg magadnak! Elfeledkeztem róla, hogy már nem úgy van, hogy én termelem, akkor akár minden este csinálhattam volna, de ma már meg kéne vásárolnom. Igaz, a múltkor vettem egy kilót, de úgy örzöm, mint más az aranyát.
Szóval margarinos kenyeret ettem vékonyraszelt zöldpaprikával...Elment...
Szép estét kívánok!

A boldogság

Az egyik csoportban a boldogságról írtunk. Nagyon könnyűnek tűnik. Hiszen boldog vagyok, ha sok pénzem van, megvehetek bármit, ami tetszik, boldog vagyok, van szép családom, egészséges, értelmes gyermekeim, akikkel esténként egy asztalhoz ülhetek, miközben megtárgyaljuk a nap eseményeit, bodog vagyok, mert utazhatok, bejárhatom a világot, boldog vagyok, mert van munkám, nincsenek megélhetési gondjaim, boldog vagyok, mert mehetek szavazni, vagy éppen nem, boldog vagyok, mert van egy hűséges kutyám, akivel a friss levegőn sétálhatok, boldog vagyok, mert szeretnek...és még ezer féle dolgot sorolhatnék. Tehát nem is olyan könnyű, mint godoljuk, mert ahányan vagyunk, annyiféle a boldogságunk. Én csak egy dologban vagyok biztos:a boldogság öröm, ami a szívünkben van, sőt, egy kicsit nagyobb öröm, mint a "hétköznapi" öröm, valahogy ahhoz tudnám hasonlítani, ami a hétköznapok és ünnepnapok közötti különbség...Lehet, hogy nincs igazam,  én-mint egyszerű ember így fogom fel...
Nem is tudom, miért gondoltam erre, miközben a bokrokat nyírtam és koromból kifolyólag már a nyelvem is lógott, siettem, nehogy az eső közbeszóljon. De,miközben vagdostam a zöldeket és formálódtak a bokrok, a fáradtság ellenére is örömet éreztem. Lám, még erre is képes vagyok, meg tudom csinálni, úgy, ahogy elképzeltem. Aztán, mikor hátrapillantva ránéztem a ma teljesen kinyilt, gyönyörű rózsáimra,-nevessetek ki-boldog voltam. Mert magamnak köszönhetem, hogy van miben gyönyörködnöm, alkotó embernek éreztem magam nyugdíjas létemre. Hát nem boldogság ez?
Nekem a csöndben csiripelő madarak, a lábaimhoz dörgölőző doromboló cicák megadták a választ...