Már régebben felvetődött bennem a gondolat, de a hőség miatt dögrováson voltam és elveszett valahol az agytekervényeim között. De tegnap elmentem a fürdőbe és úgy felfrissültem, hogy bármilyen nagy harci tettre kapható lettem. Ez pedig nem más, mint a modernizálásom!
Képzeljétek, a multkor telefonon beszélgettem a barátnőmmel és kérdezte, mit csinálok éppen? Mondom -a konyharuhákat főzöm ki, kimosom, hipózom...Szokásos tevékenységem úgy 30-40 éve, két-három naponta. Azt mondja, mennyire egyformán gondolkodunk, ő is ezt csinálja....
Hát ilyen hosszú idő óta e téren most nyílt ki először a szemem. Milyen bugyuta az ember( vagy csak én)! Ha kinyitom a szekrényajtót, jóformán a fejemre esik a sok új konyharuha, én meg itt állandóan ezt a hármat kezelgetem, ami már soha nem lesz hófehér, bárhogy is hipózom.
De most vége! Kidobom őket, jöjjenek az újak! Újak? Azt sem tudom már, hány évesek, csak éppen nem használtam közülük egyet sem. De most modernizálok!
Mondanom sem kell, a törülközökkel is így vagyok.A szebb napokat látott frottír törülközömből már csak a szövés-szálak látszanak, miközben szintén a szekrényben ott sorakoznak a gyönyörű, vadiúj törülközők.Tehát a használt törülközőktől is elbúcsúzom.
Nem tudom,a fiatalság nagyrésze ismeri-e azt a szót, hogy stafírung? Ezek a törülközők, konyharuhák, terítők, ágyneműk nagyrésze a stafírungomoz tartoztak.Azaz a férjhez menni készülő
lányok addig nem mondták ki a "boldogító igen"-t, amíg stafirunggal nem rendelkeztek.(Anno, az én ifjúkoromban) És a terítőkről nem is beszélve! Kedveseim, én végig horgolam, hímeztem, kötöttem, varrtam az ifjúságomat. No, nem mondom, hogy néha nem ráztam a rongyot a Béke mozi melletti kerthelyiségben a lovagjaimmal, de a szabadidőm fő kihasználása mégis a fenti tevékenységek jegyében folyt.
A multkor valamilyen apropóból az egyik kedves, fiatal ismerősömet meg akartam ajándékozni eddig használatlanul itt heverő hímzett és horgolt terítővel. Nagyon szabadkozott, kiderült , hogy most vett egy nagy csipkés műanyagterítőt az asztalra,-a férje meg közben el is tünt, merthogy nem szimpatizál a hímzett-horgolt tertőkkel, ők ilyeneket nem használnak.
Hát így állunk,-muszáj modernizálódni, haladni a korral...
Ez aztán végképp' betett nekem, úgyhogy keserűségemben előszedtem az egyik herendi porcelán étkészletemet, ami szintén nem használtam, mióta a család megfogyatkozott. Fogom én kanalazni a műanyagtálkában hozott" valamit visz a víz" levesemet és a káposztáskockát? Majd a porcelán-tányérból, ennyi kijár nekem...
Szóval kidobom a használt konyharuhákat, törülközőket. De mégis: inkább kiviszem a kertbe, gazolás után jó lesz még bennük megtörülközni...
/BI/
