Muzsikáló ajtó

Többször feltettem már ezt a verset, de annyira szeretem...

Sokszor szóba kerül családtagjaimmal, barátnőimmel a gyerekkorunk. Nekünk, idősebb nemzedéknek nem volt könnyű, mégis-mint mindig megállapítjuk-gyönyörű volt. Ahogyan ezt a verset olvasom, nagyanyámat látom magam előtt, aki hajnaltól napestig dolgozott a falusi portán, ami akkor még ilyen volt. Annyira sajnálom a mostani fiatalokat, mert talán már soha nem lesz részük ebben a látványban...Sokat tudnék írni róla...

Sinka István: Szalontán egy ajtó muzsikál

Este tájon, lenn Biharban
rozsot darál az én anyám,
a haja kibomlik s leng a szélben,
szemébe belesír a mező,
kicsi malmát körbe forgatja
s úgy dalolnak: ő meg a kő.
Az udvaron a lomb árnyéka lassan
nő, a nap ellobog
s illatok közt ül a szénaboglya.
Aszú a nyár... Anyám elzokogja,
hogy a zab és a tengeri kiégett.
Magában ő csak ezt siratja,
aztán indul, karján a szakajtó.
S ahogy belép a pitarba,
utána lágyan muzsikál az ajtó.

Kép:Net/ Ujváry Ferenc: Falusi udvar/

24

Mai valami

Fogyás

Kedveseim, ki akar fogyni egy hét alatt 5 kg-ot telihassal, ingyen, edzőterem nélkül? Van egy nagyon jó receptem, kipróbáltam, én már az 5 kg-on is túlvagyok úgy, hogy mindent megettem, amit magam elé raktam, sőt nem átallottam még süteményt is csinálni...
Tehát a recept:
Nézz szét az udvaron, vagy a kertben és ha látsz egy kb. 25 m-es fenyőfát, ami szeles időben a házad felé hajolgat, vágasd ki! (Nekem ezt a drága jó szomszédom megtette).Ezután jön a Te munkád: -egy héten keresztül napos időben,esőben, szélben, hidegben ülj neki, gallyazd le, zsákold az aprót, kötegeld az 1 m-esre vágott kissebb ágakat, majd cipeld ki a kapu elé  "zöldszállító" napokon...
Én ezt tettem, ma fejeztem be, már csak az egyharmada maradt hátra, amit majd lassan adagolva elszállítanak.
De még van kivágandó fenyőfám!
Félek, túljelentkezés lenne, ezért mégis úgy döntöttem, a másik fenyőfám kivágását elodázom. Nekem már nem nagyon hiányzik a fogyás, tudjátoka ráncok miatt...:)
/BI/

Eltévedve

/Játékra. Megadott szavak: japánbírs,ösvény, félelem, kézenfogva, játszmák/

A szikrázó tavasz áldást ad
a szorgos emberekre,-metszőkre, vetőkre.
Dűlők szélén kinyílt az aranyvessző,
-ezer apró  sárga napocska-
kertemben rózsaszínben pompázik
a japánbírs-ha ránézek, mindig úgy érzem, hívsz-
pedig rózzsaszín álmaim már továbbszálltak,
teret engedtek e furcsa, reális világnak...

Emlékszel, Gyerekem, mikor  felmentünk a hegytetőre,
s bódultan a tavaszi illatoktól lenéztünk
az alattunk nyújtózkodó csendes cserszegi vidékre?
Gyönyörű volt, s mi kézenfogva mentünk
a sziklás, zsongó erdőben a fák között,
-már a nap is búcsúzott a fodros felhők mögött.
Visszafelé jövet eltévedtünk ...
De hogyan is emlékeznél erre, hiszen
a félelem csak bennem zakatolt,
játszmát folytattam-mint oly sokszor-a sorssal,
hogy ne tudd, tele vagyok bizonytalansággal,
nevetve cseverésztem veled, miközben
a kitaposott utat kereste szemem...

Aztán a távolban megláttam a japánbírs bokrokat,
a rózsaszínbe öltözött pompás virágokat.
Már mosolyogtam- hazataláltunk...
-Szaladj, fiam, vár a házunk!
/BI/
Kép: saját

Naponta egyszer-valami...

Előrelátás
Meghajolnék nagyságod előtt, de fáj a derekam és félek, úgy maradok. Márpedig lehet, hogy holnap már nem így tennék...
/BI/

Kép: Net

16

Ma
Ez a napok óta tartó szeles idő az erre érzékenyeknek minden fájdalmát előhozza, nekem is-élni sincs kedvem.
De azért sem gondolok a halálra!
Halva született ötlet volt...


Mai valami
Bonyolult az emberi "szerkezet"! Ha megszeretünk valakit- legyen az szerelem, vagy szeretet- kicsit homályosan látunk, ami alatt azt értem, hogy a szerettünk jó tulajdonságai felértékelődnek, a rosszak felett pedig elsiklunk,-mert szeretünk...Tény, hogy biztos volt benne valami, ami megkapott bennünket és hittük, a szeretet idővel mindenkit jobbá tesz.
Aztán mégis előfordul, hogy szakításra kerül sor s a másik hiányán sokáig nem tudjuk magunkat túltenni.
Mert nem ő hiányzik, hanem az, akinek hittük...
/BI/

Mai valami...
"Légy, aki vagy, mondd ki, amit érzel, mert, akik számítanak, nem bánják, és akik bánják, azok pedig nem számítanak!"
A magam részéről az a meglátásom, hogy az ember kimond olyan dolgokat, amelyek valóban bántóak lehetnek a másik fél számára. Az igazság sokszor fáj...A legfontosabb az, hogy mindent úgy kell közölnünk, hogy átgondoljuk, milyen érzés lenne az, ha nekünk mondanák ugyanezt. És tiszta lelkiismerettel tudjunk lefeküdni, mert magunkkal kell elszámolni!

Barátnők

A reggeli kávé után jöhet a kertészkedés...De örülnék egy ilyen barátnőnek...:)
Képek: Inge Löök

Délutáni napsütés

2019. március 4.

APEVA

egy
kicsi
napsütés
és úgy érzem
érdemes élni

Kép: saját,ma délután
/Bazsalikom napfürdőben/

Kelemes délutánt!

Magamnak is kívánom (mert megérdemlem), ugyanis reggeltől most jöttem be, egész nap a fenyőfám utáni kivágás romjait szedtem össze a kerben. Ne tudjátok meg, mennyi zöld ág és tuskó maradt, de legalább lesz nyári munkám. Majd mindig egy keveset, nekem már nem kell sietni(csak mindig elfeledkezem róla..)

FASIRATÓ

Talán tizenöt centi sem voltál még,
mikor a Bükkben egy óriási fenyő alól
kiástalak.
Itthon,-mint oktalan nebulót- a kerítés mentén
beiskoáztalak, hogy nőjj nagyra,szívd magadba a fényt,
erős légy, mert csak így állsz ellen
szeleknek, viharoknak..
Mikor már nagyobbacska lettél
kertem közepébe kiültettelek,
s a konyhaablakból figyeltelek,
amint lakóhelye lettél galamboknak,
rigóknak, verebeknek.
Teltek az évek s szinte észre sem vettem,
óriás lett belőled, de kicsit önző és makacs,
megölted alattad az üde, zöld gyepet és növényeket,
alsó ágaiddal betakartad az egész kertet,
s-ó, jaj,- ha vihar jött, már reszkettem,
mert a bősz szél tekerte fatestedet és már
az épületet is fenyegetted.
Talán elfelejtetted a természet törvényét:
-az erősebb marad életben!
Ezért ma,-bármennyire fáj, hiszen
a forró nyarakon árnyékot adtál-
megsirattalak és kivágtalak.
De a gyökereid megmaradtak...
/BI/

Névnapodon

néha halványodnak a képek,
ködfátyollal takarják a zűrös napok, évek,
mint mikor a heves szél nap elé tolja
a felhőket.

oly régen volt, talán már nem is igaz,
csak a képzeletem játszik,-de ez is vígasz,
aztán hirtelen megjelenik előttem
a mosolyod.


együtt a család, kezünkben felemelt pohár,
névnapodon köszöntünk-soha nem felejtem már,
a cserszegi rizlingből áradt a töretlen
napsugár...

e napon, -most, hogy erre gondolok,
nem haványak a színek, a fátyol eloszlott,
tudom, a titokzatos Valaholban Te is látod
a szivárványt.
/BI/

Kép: Net

Az otthon

/Játékra -Megadott szavak: Otthon, Melegség, Csillogó, Remegés, Tavasz/

Szonett

Az otthon a biztonság, a menedék,
élj egyedül, vagy családi körben,
itt nem veszel el a zajos tömegben,
nem alkudsz, viseled a magad terhét.

Otthonod lehet csillogó kastély,
panel, vagy egyszerű falusi porta,
átjár a melegség a téli fagyba'
ha redőny résein beszökik a fény.

Legyen otthonod mindig egy sziget,
hol nyugalmad van, megleled békédet,
ami bárhol vagy, vár- s te hazatalálsz.

Tavasz jön,átfut rajtad a remegés,
-üde fák alatt baráti csevegés-
piros tulipánok között állsz és vársz.
/BI/

Kép: Net

A kenyér illata

Kezdem röstellni, hogy gyakran merengek a múlton, de az legalább van, nem úgy, mint most-kenyerem. Mert az nincs itthon, mióta megszünt a kisbolt a szomszéd-utcában, elég körülményes beszerezni. No, jó, majd sütök...
A kenyér illata
A kenyér a mindennapi áldásunk. Volt időszak számomra, amikor a kenyér héjának is illata volt..De ne kalandozzak megint a régmúltba.

Sok a szegény ember, de úgy vélem, az a legszegényebb, akinek nincs naponta kenyér az asztalán..
Számomra a nagyanyám kemencéjében sült kenyérnek volt utánozhatatlan illata. Mennyit próbálkoztam visszahozni ezt az illatot, hol sütőben sütöttem, hol kenyérsütőgépben, de egy sem volt az igazi. Olyan ez, mint a pörkölt, amit -ha lábasban készítünk, soha nem lesz olyan ízű, mint kint a szabadban, bográcsban pörkölődött húsnak.Mert ebben benne van a füst, a láng, de talán még a fű illata is..
Nagyanyám egyszerre megsütötte a hétre való kenyeret, ami még hét végén is friss volt. Sütés előtt elkészítette a kovászt, majd kézzel dagasztott a kenyeres teknőben, aztán szakajtóba kiadagolta, pihentette. Mikor a kemencében megfelelő volt hőmérséklet, egyenként lapátra tette, aztán zsupsz be, a kemencébe. A szeme ragyogott, az arca kipirult, ahogyan a kiáramló meleg megcsapta. Mikor megsült a kenyér, hát annak földöntúli illata volt. És még valami..A kenyérrel együtt mindig sütött lángost is. Mi, akkor még gyerekek-körülültük az asztalt, tele voltunk izgalommal, mert imádtuk a lángost friss tejföllel, tört fokhagymával...
Ezek a kitörülhetetlen emlékek, mint az ilyenkor sütött kenyérnek az illata..Felejthetetlen..
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk..
/BI/
Kép: Net

51

Viharos szelek

Haiku

nem búcsúzik a
tél, fú a hideg szél, a
fenyőm dülöngél
/BI/

Kép: Net

16

Tiszafa alatt

/Játékra/
Megadott szavak: Bolondéria, Munkamániás, Sodrófa, Tiszafa, Csók

Nincsen kedvem sütni-főzni,
sodrófával férjet űzni,
-mert ő munkamániás-
munka után kocsmázás,
majd ténferegve hazatalál,
elfogyaszt mindent, amit talál...

Nincsen kedvem ily élethez,
hisz' semmi köze a szeretethez,
más az én bolondériám,
az ember legyen mindig vidám!
Tisztelje, becsülje a másikat,
ki érte alkot s tesz oly sokat!

Mire vágyom?-Ha  jön az alkonyat,
ülni kettesben a tiszafa alatt,
szeretni, ölelni, csókot lopni,
a szerelemben elolvadni,
őrizni szívemben oly sokáig
a tavaszi-nyári illatokat,
boldognak lenni, míg ránk kacsint
a pirkadat...
/BI/

Kép: Net

Az árnyékom

15 év óta az első tavaszom lesz nélküle, az árnyékom nélkül...Mindig előttem van, -mögöttem...:(
" Hadd állítsak hát emléket neki:
már látom őt titokzatos homályban,
amint barátaimat követi
a holt hűségesek komor sorában."
/ Áprily Lajos /

3

Metszés

Gyerekeim, itt a tavasz! Csak vigyázat, mert ravasz! (Kit érdekel? Miért lenne ő kivétel?)
Szóval a tavasz téblábolását az én fertályomon leginkább akkor veszem észre, ha a kezeimre nézek. Mert itt vérzik, ott vérzik...Ugyanis én képtelen vagyok kesztyűben dolgozni. Márpedig ma megmetszettem a szőlőt, levágtam egy halom bokrot, gereblyéztem, stb...A sok levágott ág, vessző meg csak gyülik, halmozódik, már egy háznyi van. De nem baj, a kora-nyári munkám is biztosított, amikor is felaprózom és zsákolom, mert égetni nem lehet...

METSZÉS

Bizonytalankodik a nap,
mint aki maga sem tudja,
küldjön-e tavaszi sugarakat.
Aztán megcsiklandozza a szeleket,
elhessegeti a komor felhőket,
s e kis ragyogásban a tenni akarás
erőre kap, hisz' a szőlő, a fák
úgy várják már az új ruhát.
Metszegetek, lágyan simogat a szél,
a körtefáról egy galamb turbékolva
hozzám beszél...
szeméből biztatás sugárzik,
mintha csak te néznél,
lehajtom fejem, érzem, itt vagy velem,
s ahogy haladok a sorban,
lábad nyomát keresem, hol van?
Ekkor a galamb lendülettel elrepül,
folytatom a metszést, de már
hazajáró lelked nélkül.
Ha majd virágozni kezdenek a fák,
a méhek zümmögésében
hallani fogom hangod,
mert évről-évre így van ez,
ez az én s a te tavaszod...
/BI/
Kép: Net

12

Másként

Talán-talán már mintha kezdenék három hét után kilábolni az influenzából. A betegségem alatt elhanyagoltam a baráti kapcsolatokat, gondoltam, nem panaszkodom, mindenkinek meg van a maga baja. Tegnap aztán elhatároztam, néhányukat felhívom, mikor délelőtt csengett a telefon és egy gyerekkori barátnőm fia értesített, hogy meghalt az édesanyja-az influenzában...Letaglózott a hír, fiatalabb volt nálam és nagyon bántott, miért is nem hívtam fel korábban. Erre nincs mentség, hiszen nem tudhatjuk, holnap mi történik velünk. Azért is írtam le ezt, hogy tanuljunk belőle, figyeljünk másokra...

Sokszor elolvasom ezt a verset..

Moretti Gemma

Másként
Sok mindent másként kellett volna.
Bárcsak az idő megfordulna
s kezdeni lehetne mindent, újra.
Élni tudni és élni merni,
néha járatlan úton menni,
nem csak rohanni, meg-megállni
azt, ami szép, körülcsodálni.
Nem szégyellni a gyengeséget,
meghallani ha hívnak, kérnek,
jobban bízni, jobban szeretni,
szeretteink kedvét keresni.
Kérés nélkül adni mosolyt, jó szót, türelmet
rossz napjaiban is hinni a szerelmet
többet gondolni rá, mit érez a másik,
szeretet tüzével fűteni, ha fázik...

Kép: net

21