A POET.HU étékelése a 2018-ban közölt verseimmel kapcsolatosan

Véget ért a 2018-as év, és ebből az apropóból szeretnénk néhány érdekes statisztikai adattal meglepni téged.
2018-ban egy-egy szerzőnek átlagosan 7 verse jelent meg a www.poet.hu cím alatt. Tőled 27 verset publikáltunk az év során, ami jóval meghaladja az átlagot. Ez azt jelenti, hogy nagyjából 13.5 naponta került fel tőled vers a Poetre. Igazán termékeny vagy, csak így tovább! :)

A 2018-ban publikált verseidet összesen 2805 alkalommal tekintették meg látogatóink, ezzel pedig az év legolvasottabb szerzőinek felső 20%-ába tartozol. Gratulálunk! Húsvét című versed volt a legnézettebb 198 megjelenéssel (egy-egy alkotást átlagosan 187-en szoktak megtekinteni).
176 alkalommal voltak olyan hatásosak soraid, hogy az olvasók kedvencnek jelöljék őket. Révedezés című versed volt a legnépszerűbb 11 kedvencnek jelöléssel. Ez a versed az idén publikált művek több mint felénél sikeresebb volt!
285 hozzászólással is gazdagodtak a verseid az év folyamán. E tekintetben Nemcsak emlék című versed vitte a pálmát 20 hozzászólással.
Ha szeretnéd, hogy 2019-ben még többen olvassák műveidet, érdemes megfontolnod a Poet.hu GyIK-jában leírtakat.
Mint minden évben, idén is publikussá tettük az oldalunk statisztikáit. Ha pedig még nem követsz minket, várunk téged a Poet.hu Facebook oldalán, és a Poet Facebook közösségében, vagy követhetsz minket akár levélben is!
Köszönjük, hogy megosztottad velünk a verseidet, és ihletben gazdag új évet kívánunk!

poet.hu

Poet • Versek

Versek - Adj hozzá te is, és gyűjtsd a kedvenceidet!

Születésnap

 

188 ismerősöd írt az idővonaladra a születésnapod alkalmából.

Bartha Ilona

• Sajószöged
•  
•  
  Köszönet
  Ezúton is szeretném köszönetemet kifejezni mindazoknak, akik születésnapomon felköszöntöttek. Igazi meglepetés és öröm volt számomra a mai nap. Egyrészt azért, mert 1-2 év óta már sehol nem jegyzem a születési dátumomat, arra gondolva, hogy idősebb korban az ember már legszívesebben elfelejtené, ennek ellenére olyan sokan gondoltatok rám.
  Tudjátok, ha az ember öregszik, már minden baja előjön. Itt fáj, ott fáj, Uram bocsá' elfelejt dolgokat, kétszer annyi idő alatt csinálja meg azt a munkát, amit korábban szinte észre sem vett és már elkészült vele.Mindezt nem panaszként írom, adja Isten, Nektek is legyen módotok a sors kegyelméből megtapasztalni.
  Mégis: érdekes, néha magam csodálkozom a legjobban , hogy már ebben a szép korban vagyok. Ugyanis a testi bajokat leszámítva mintha ugyan olyan lennék, mint fiatal koromban. A humoros dolgokon hagosan és szívből kacagok, a fájdalmas esetek éppúgy megviselnek, mint régen.Sőt, az idő jóvoltából rámrakódott tapasztalatoknak köszönhetően még kiegyensúlyozottabb,nyugodtabb lettem.
  Ma felhívott egy barátnőm és az előbbi dolgokról beszélgettünk. Akkor magyarázatként a következőket mondta, amit Kóbor János említett egy interjúban: az előbbiekben leírtak azért vannak így, mert "egy idő után a test és a lélek különválik".Ezt eddig is sejtettem, hiszen sokat hallottam, hogy a lélek nem öregszik, de ilyen módon megfogalmazva még nem hallottam. Még mondja valaki, hogy az ember nem tanul a sírig!
  Mégegyszer mindenkinek köszönöm!
  Köszönöm a FACEBOOKNAK!
  
  50Erzsébet Gyöngyike Mátyás Horváthné, Júlia Barna és 48 további ember

  33 hozzászólás

 

Éjfélt üt az óra

Az óra mutatója- már csak egy pillanat-
körútját járva lassan éjfélt mutat,
egy szívdobbanás még és vége
nemcsak az évnek,
hanem az eddig leélt életednek.

Átlátszó függöny mögé bújik a múlt,
-boldog, boldogtalan út-ami eddig volt,
a titokzatos kapu előtted kitárul,
s te ott toporogsz a térben bizonytalanul,
nem tudod, sima lesz, vagy rögökre lépsz-e,
-mert még sohasem jártál erre.De menj,
mindig csak előre!

Légy Te, Uram habzó tengeren a világítótorony,
fényed világítson, ne hánykolódjak a hullámokon,
egyedülélőknek légy remény, egy kinyújtott kéz,
családoknál szeretetkötél, mely erős és összeköt,
kis hazámban és a viágon legyen béke
s összetartás az emberek között...

Kép: Net
/

BI/

Jánosbogárka

2018. december 21.

Néztem most a Fábry-műsort, aminek a végén a nyiregyházi gyermekkórus gyönyörű karácsonyi dalokat adott elő

Azért borzasztó, mikor az ember már abba a korba kerül, hogy mindennel kapcsolatban vannak emlékei.
Most arra gondoltam, valamikor-még az általános iskolában én is kórus-tag voltam.De csak rövid ideig...
Történt, hogy a Jánosbogárka dalt adtuk elő. Nekem mély, alt hangom volt és míg a .többiek az egekig szárnyaltak az énekükkel, nekem mindig csak azt kellett dörmögnöm, hogy csillog, villog. Majd meg ütött a guta, meg is untam a dolgot és egyszer a rekedt hangommal belerondítottam a szárnyaló énekbe. Mondanom sem kell, Gábor bácsi rögtön kivágott, mint a rothadt almát.
Szóval ez jutott eszembe, meg az, amit itt olvastam valakitől, hogy csak a hangom miatt nem lettem operaénekes...:)
/BI/

Kép: Net 

BUÉK

Kedves Férfiak! Most aztán kapjátok össze magatokat és legyetek Ti az elsők, akik boldog újévet kívántok. Mert én-mint már többször említetettem, babonás vagyok! Ebben az esetben ez azt jelenti,  hogy egy nő csak akkor  kívánhat hasonlót, ha már előzöleg egy férfi kívánta neki ugyanezt. Különben oda a szerencse! Hogy miért? Fogalmam sincs, ill. hogy is lehetne másképp' ? Én ehhez tartom magam és miután megkaptam, ami nekem jár, van bátorságom az én kívánságaimmal is előhozakodni...
Most magamban éppen búcsúzkodom ettől az évtől, bár őszintén szólva nem érdemli meg a búcsúztatást. Ugyani több volt benne a rossz, mint a jó. Már a januárom azzal kezdődött, hogy a feszültség-ingadozások következtében lerobbant minden elektromos kütyüm, a TV-től kezdve a mikróig, Aztán elhalálozások a családban, kutyám elvesztése és még sorolhatnám. De voltak jó-és említésre méltó esetek, barátságok és csalódások, amit azért említek a jók között, mert jobb előbb, mint utóbb...
Szóval azért nincs harag, békét kötöttem az ó évvel és most ezerrel főzöm a kocsonyát szilveszter estéjére engesztelésemül. De nagy reményim is vannak az új évre, ezért ma már megfőztem az újévi lencselevest némi szerencsében reménykedve. Ma még arra is gondoltam, hogy süteményként és jelképként máglyarakást készítek, ehető máglyára a sok rosszal, majd a gyomromban elég.Hiába, nálam már a kaják a legkifejezőbbek  minden tekintetben. Ugyanis minden a gyomromra megy...
Kívánok Mindenkinek szorgos készülődést és

                                              NAGYON BOLDOG, BÉKÉS ÚJ ÉVET!

                                          

Újévre /Játékra /

Megadott szavak:újrakezdés, csalódás, megértő, fekete, csiklandós

Eltelt ismét egy év. Még néhány nap és elérkezik az újrakezdés. Bármilyen nehéz évet, sok bút, bánatot, örömet hagyunk magunk mögött, az elkövetkezendő év mindig reményekkel indul, vágyakozva egy szebb és boldogabb évre, mint ami volt, fogadalmakkal, tervekkel, nagy elhatározásokkal. Mert az ember boldogságra vágyik, de mint semmit, azt sem adják ingyen. Nekünk kell megteremteni boldogságunkat. Nekem már annak reménye is boldogság, hogy megérhettem egy újabb évet.

Az a szokásom-így év végén, hogy számbaveszem, mit kellene elvégeznem a jövő évben. Terveim között olyan dolgok is szerepelnek, melyeknek elvégzését néhány év óta halogatom, mert mindig úgy éreztem, meghaladja az erőmet. De most elhatároztam, hogy összeszorítom a fogamat, nem akarok csalódást okozni magamnak.
Ezen tervek egyike a kis kertem közepén álló égigérő-van 20-25 m-fenyőfa kivágása. Már a gondolatra is fekete felhők gyülekeznek felettem,vérzik a szívem érte, alig volt 15 cm, mikor a Bükkből hoztam, én neveltem. De az évek alatt óriássá fejlődött és én soha több telet nem akarok végigreszketni, hogy a ráfagyott, jéggédermedt hó hatalmas súlyától nehezülve mikor dől rá az épületre. Sajnos kosaras daru nem fér be a kertbe, így csak "alpinista"módszerrel próbálom majd kivágatni.
Aztán festetnem is kell, majd rémálmom, a jogosítványom megújítása és a  kocsi műszaki vizsgáztatása következik. Tehát semmi betegség,-egészséges életmód! Ennek érdekében néha elmegyek a körzetorvoshoz, hogy ott a falra kifüggesztett betű-sorok egymásutánját titokban bemagoljam, bizonyítva majd éleslátásomat. Eddig bevált ez a módszer, csakhát már benne vagyok a korban(kórban) és két év alatt elfelejtem...No, meg új szemüveget is kell csináltatnom.
De sorolhatnám még a tennivalókat és ez nem is baj, mert idővel rájön az ember, minél több a terv, annál jobb, hiszen szürke kis életünket ezek megoldása teszik értelmessé, változatossá.
De a leg lényegesebbről még nem is írtam. Még többet, még jobban szeretni,-a rokonokat, barátokat, szomszédokat, egyszóval embereket! Szeretni,-a szó nemes értelmében, csiklandozás nélkül.
Most például nagy meglepetés ért karácsony másnapján. Kicsit bátortalanul átjött a szomszédnőm egy nagy tál süteménnyel. Váratlanul ért, meglepett, tudva, hogy nem vagyok "szomszédolós" tipus,meglepett, végtelenül örültem. Szabadkoztam, mire azt mondta, mindenki azt ad, amije van. Milyen igaza van! Emlékszem, mikor még volt telkem, egyik évben rengeteg tököm termett.Elláttam az egész utcát, néhány napig kínálgattam a tökeimet, dehát nekem akkor az volt. Meg körtém minden mennyiségben. De lám, én is el lettem látva egész nyárra paprikával, paradicsommal a szomszédnőm jóvoltából. Mindebből csak azt akartam kihozni -és ezt már többesszámban írom, hogy nagy odafigyeléssel, szeretettel legyünk egymás iránt. A szeretet nem kerül pénzbe, ne fukarkodjunk vele. Figyeljünk egymásra, megértően nyújtsunk segítő kezet annak, akinek szüksége van rá, hiszen soha nem lehet tudni, sor kerül-e ránk is.
Szeressük egymást, gyerekek!

Új év kezdődik...
/BI/

Az érkezés

Szonett

 A vonat ablakából integetett,
fehér arcán titokzatos mosolya
-hópelyhek között égő piros rózsa-
a komor, füstös csarnok rózsaszín lett.

Nézte, s köddé vált a gyötrő távolság
-a varjú is fázva ült már az ágon,
égő gyertya pislákolt az asztalon-
egyedül fáj az ünnep, várakozás.

Kedves nélkül nincsenek álmok, tervek,
jégvirág szövi az ablaküveget,
álmosan nyugszik az ünnep ködágyán.

De most rohan elé szédült boldogan,
ó, nem lesz már otthonában hontalan,
kézenfogták egymást a fényes utcán.

/BI/
Kép: saját

Légy gyermek

Légy gyermek megint,
játsz velem odakint
a hátsó udvaron,
lengesd az ugrókötelet,
egyszer fent, egyszer lent,
s a kezemmel integetek.
Együtt a tűzkarikán is
átmennénk,
csak te fogd a kötél végét ...
-de te nem vagy sehol,
kereslek fenn és alul-
s én mégis ugrálok,
kötélsorsom tovább forog.
Lennénk gyermekek megint,
s nevetve futnánk a mezőkön,
kergetnénk a nyulakat,
s a felrebbenő madarakat.

De lám, tél van, a mezőket
fehér lepel takarja,
a fűszálak és virágok
jég alatt megfagyva,
a madarak  szárnyra kaptak,
fényes, meleg mezőkre vándoroltak,
oda, ahol talán most te vagy...
/BI/

Tálcácskák (apró bűneim )

Meghasonlottam önmagammal! Olyan pap lettem, aki vizet prédikál és bort iszik. Nemrégiben írtam a műanyagokról, hogy mennyire károsak és szennyezik világunkat, az élő természetet és beláthatatlan következményei lesznek, ha rohamosan nem változtatunk ezen a "művilágon".
Hatásomra ki is dobtam az évek óta szorgosan gyűjtögetett kis-és nagy tejfeles, margarinos poharakat, őszintén szólva már nem is fértek el a kamrámban.Bemagyaráztam magamnak, hogy-mivel már nincs telkem-nem kell tavasszal az ablakok elé helyezett tejfeles poharakba paradicsom és-paprikamagokat dugdosnom. De azért fájt a szívem, mikor nagy sóhajok közepette a kukába dobáltam e műanyagokat..
És most mi történt? Szó szerint beleszerettem az eldobható műanyag-dobozokba, tálcácskákba!
Ennek az volt az előzménye, hogy befizettem az étdordós, házhoz szállított ebédre, nagyon elégedett vagyok vele, sok időt megtakarítok. De  a szombatok, vasárnapok! Akkor az éthordóm pihen és műanyag dobozokban szállítják az ebédet. Hát ez valami csoda! Már egyszeri ránézésre megállapíthatom, hogy szeretem, vagy nemszeretem kaját tartalmaznak-e. A reggel itt gyülekező macskákról nem is beszélve, akik rendszeres követelői lettek a leveseknek, májkrémes kenyérrel és egy kis táppal dúsítva az enyhén híg

 levet.Minden reggel örömmámorban úszva koncerteznek az ajtóm előtt.
Szóval hétvégeken nem kell tányéroznom, beteszem az ebédet tálcástul a mikróba és minden oké.
Most például kocsonyát főztem és a tálcácskákba mertem ki a levet, bele a húst és pici zöldséget. Micsoda boldogság látni a lében úszó disznólábakat alul, felül, oldalról...Merthogy a tálcácskák átlátszóak.
Újra csak azt mondom, ami már szokásommá vált, hogy milyen bugyuta az ember. Mármint én!
Képes vagyok havi 15 ezret fizetni az ebédért, csak azért, hogy hétvégeken kapjak néhány tálcácskát, ami mellesleg aprópénzbe kerül és egyébként soha eszembe nem jutott volna csak úgy vásárolni.
Már most aggódom az egyre növekvő készletért, hogyan lesz erőm egyszer ezt is felszámolni?
Majd az idő megoldja...
/BI/

Rosszban a jó

Esik. Csak csendesen szemerkél már reggeltől, de lehet, hogy éjszakától, amit csak a vállfájásom jelzett. Elég nagy baj nekem ez az eső, mert a hatalmas hortenziabokromat ma szándékoztam visszavágni, mert enyhébb időt jeleztek az időjósok. De ez megint elmarad, ki tudja miért. Én ugyanis babonás vagyok. Nem kicsit.
Egész délelőtt viszketett a jobb tenyerem. No, ez azt jelenti, hogy a pénz kibújik a pénztárcámból és kiadásaim lesznek. Magamban csak mosolyogtam, mert ilyen esős időben én a lábamat sem teszem ki a lakásból, a rezsim fizetve, a kaját házhoz hozzák, ugyan kérem, mit kéne fizetnem? Ezért szerényen megvakartam a tenyeremet, ma itt nem visznek tőlem el pénzt. Már a babonában is kezdtem kételkedni. Bezzeg, ha a bal tenyerem viszketett volna, egy percig sem hezitálok, bősz vakaródzásba kezdtem volna, mert ki az, aki nem örülne (így ünnepek előtt), ha csak úgy a'la pénz csurran a markába? Aztán arra is gondoltam, talán nem véletlenül a jobb tenyerem viszketett...Ilyen az ember...A jót természetesnek veszi és örül neki. De ahhoz már tehetség kell, hogy a rosszból is kihámozzuk a jót. Mégis babonás vagyok! Eszembe jutott, hogy holnap szándékozom bemenni a városba, beszerezni egy-két Mikulás-csomagot, hogy a gyerekekhez ne üres kézzel csoszogjon a Mikulás. És itt jön a képbe az én babonás elméletem. Remélem, mégse potyára viszketett az én jobb tenyerem és megérem, hogy holnap igenis lesznek kiadásaim! Ennek az az egyszerű kis feltétele van, hogy induljon el a kocsi, de reménykedem, nem lesz gond és a jobb-tenyérviszketésre vonatkozó babonában nem csalódom...Ja, és kiderül, hogy tehetséges vagyok-e? :)
/BI/

Kép: Net

Ünnepek előtt

Haiku

ha nagy öröm ér
úgy beterít, mint pitypang
pelyhe a mezőt

ilyen öröm most
a várakozás nekem
ünnepek előtt
/BI/
kép: Net

Rózsák a télben

Nem vágtam le ősszel vörös, vérszínű fejetek,
mert szirmaitok nem hullottak még a földre,
mint a sárguló őszi levelek.
Sőt- a lágy őszi napsütésben új bimbók születtek,
kinyiltak, illatot leheltek haláltusa helyett...
S most leesett az első hó, fehér leplet terített rátok,
de sápadó rózsa-fejetekkel onnan is kikandikáltok.
Szinte hallom amint suttogjátok: nem hagyjuk magunkat,
lehet, hogy most meghalunk, de tavasszal majd
újra láthatjátok pompás virágunkat...

A rózsák mindig újra születnek...
/BI/

Kép: saját, ma készült

Ilona Lakatos, Alkotások, alkotók a Creating's People Side 1.

Kedves Barátaim!
Az első összeállításban szerepelt csoporttársaink:
(Kérlek benneteket tegyétek fel ki,- mivel szeretne szerepelni a következő összeállításban.(December)
Szeretettel gratulálok Mindenkinek.)

Bartha Ilona
Gabriella Bom
Rita Kiss-Teleki
Patrícia Suba
Jákói Bernadett
Bubrik Zseraldina
Doszkocs Zsuzsa
Tibor Rigo
Peka Art
Ildikó Lukácsné Alföldi
Bernadett Rott
István Rostás
Alexáné Baráth Éva
Csomor Henriett
Miklósné Fényesi
Nagy Vendel
Kovács Zoltánné
Mária KelemennéBata
Tiborné Éva Kovács
Kati Fejes
Tamás Lakatos

lakatosilonaszerzoioldala950158161.wordpress.com

Alkotások, alkotók a Creating’s People Side csoportban 1

Kedves Barátaim! A világháló elterjedése azt is eredményezte, hogy sok ember előtt nyílt meg a lehetőség, például munkásságának…

Nem engedlek- kutyám halálára Haikuk

Akkor nem tudtam írni róla, most sem nagyon.Végtelenül fáj...
Haikuk

Nem engedlek

nem engedlek el
kaparod a szívemet
mert bezártalak

álmaimban még
mindig velem vagy és vársz
a kapu előtt

fájdalmad belém
költözött, vajon
engem ki altat majd el
/BI/
Kép: saját

24 hozzászólás

5 megosztás

64Ibolya Cseke, Júlia Barna és további 62 ember

Mélységek - Versem a Sumida folyó hídja Kulturális Magazinban

Köszönöm a Sumida folyó hídja Kulturális Magazinnak versem közlését!

Sumida folyó hídja Kulturális Magazin

5 órája ·

EGY PERC VERS
~~~~~~~~~~~~~~
Bartha Ilona ~ Mélységek
" Mert mélységbe vetettél engem,tenger közepébe,és körülfogott engem a viz:
örvényeid és habjaid mind átmentek rajtam! És én mondám: Elvetettem a te szemeid elől,vajha láthatnám még szentséged templomát! Körülvettek engem a vizek lelkemig,mély ár keritett be engem,hinár szövődött fejemre. A hegyek alapjáig sülyedtem alá,bezáródtak a föld závárjai felettem örökre! " (Jón 2.4-7 )

Mélységek

Ha nyílik a nagy vizek kapuja
két hullám között vakító kékségben,
feltárul Próteusz csodás birodalma
s a vízbe vájt homályos résen
a nap is beszökken.

Mennyire félünk a mélységektől!
Számunkra a pokol tüzes kínjait jelenti,
égni, hevülni a lélek sötét bugyraiban,
elveszni ott, vagy felszínre kerülni
megtörten, de tapasztaltan.

Pedig a mélységek csodákat rejtenek!
Égi napot soha nem látott növények,
korallok ezer színű kertjét, melyek
úgy pompáznak, mint itt fent a rétek.

Kis- és nagyhalak bújnak meg
tenger mélyén rejlő sziklák résein
mint a tág égi térben
madarak fák lombjain..

A tengerek világa káprázatos, mély,
s ha megszűnik minden fény
Néreusz, az idős tengeristen
hullámok hátán elpihen..

Bartha Ilona fényképe