Paradicsom befőzés

Nagyon elfáradtam ma,ami egyáltalán nem újság, már akkor is fáradt vagyok, ha nem csinálok semmit.Hát mégha csinálok!
A fiam hozott egy láda paradicsomot, nagyon örültem neki, sok munka van mögötte és mint ilyet,, ngyon megbecsülöm. Az én paradicsomom ugyanis az idén nem sikerült, nőtt, kapaszkodott felfelé, már szinte kis fácskává alakultak, de nem volt rajtuk semmi a néhány szem csresznyenagyságú, de körte formájú termésnél, ami alul minjárt meg is rohadt.
Tehát nekiálltam ebben a fülledt hőségben paradicsomot-egy részéből lecsót főzni, mert volt itthon paprikám, hagymám. Tíz üveg lett, de már alig tudtam befejezni, mert ömlött rólam a verejték.
Közben hallom, hogy a szabolcsi gazdák tüntetnek, mert a felvásárlók 15 Ft/kg körüli áron akarják az almájukat átvenni. Hát ez nevetséges! Vajon ezek a jóemberek tudják egyáltalán, hogy "születik" az alma?
Azt, hogy kora tavasszal meg kell metszeni a fákat, majd gondozni, permetezni, aztán, ha az időjárás kegyes és lesz termés, leszedni, ládázni, szállítani...Már pedig Szabolcsban sok temelő ebből él(ne), de ez az ár még a leszedés költségeit sem fedezi...Aztán meg hogyan lesz ebből az árból a boltokban, 2-300 Ft/kg? Hogyan becsülik itt a munkát?
Nos, hát ezért teszek én el minden szem paradicsomot meg egyebeket, mert nem szabad, hogy a befektetett emberi munka

kárbavesszen, mint az alma esetében.És az értékesítésnél lenne legalább valami választási lehetőség, mielőtt a kereskedő keze beteszi a lábát...
/BI/
Kép: Net

Csak egy pofon

Valószínű nem fogok osztatlan lismerést kiváltani azzal, amit néhány sorban megemlítek. Senki ne vegye magára, rólam van szó.
Van itt egy csoport, ahová- úgy érzem- nem tudtam teljesen beilleszkedni. Eddig nem volt ilyen problémám, sok csoport tagja vagyok, mindenhol jól érzem magam. De itt...szóval itt más a helyzet.
A csoport tagjai jórészt fiatalok, akik nem sokat kertelnek- úgy is mondhatnám, nem számolnak el tízig, mielőtt valamit leírnak, amúgy szabadszájúan néven nevezik a gyereket és "sáros szájjal" megmondják a tutit. És ez az, ami engem bánt.
Oly sokat olvastam róla, meg taasztaltam is, milyen gyönyörű a nyelvünk, gazdagsága páratlan. Tehát a "csúnyát "is ezerféle módon képesek vagyunk kifejezni, mégis, mégis sokszor marad az az egy, sokszor káromkodásnak is beillő kifejezés...
Arra gondoltam, mindez neveltetés kérdése.
Hányszor hallom,hogy vétek a gyerekeket megütni, mert attól nem lesz jobb. Anyám, aki vezetővédőnő volt, bizony nem sokat töprengett, ha valamit rosszul szóltunk, vagy csúnyán beszéltünk. A keze olyan volt, mint a rakéta, egy-két orroncsapás után rögtön tudtuk az illemet és a csillagokat nem a sötétedő égen kerestük, mert ott lebegtek előttünk...
Nem mondom, hogy örültem annak a néhány pofonnak, de az értelmét egy életre megjegyeztem, ma már hálás vagyok érte, mert soha nem beszéltem csúnyán, a legnagyobb káromkodásom is az volt, ha valami kiborított, hogy "basszuskulcs", de még azt is halkan mondtam. Csak hát most, ez a beilleszkedés...
Szeretném is a Ti véleményeteket megtudni, mert lehetséges, hogy rosszul látom a dolgokat. Bár most, hogy gyakran itt vannak a szomszédék kicsi unokái, hmmmm-tudnék miről mesélni....
Tényleg olyan ártalmas, ha időnként meglegyintünk egy gyereket? Az én példámon keresztül nézve, hosszú életem alatt semmiféle lelkitörést nem okozott anyám kezejárása, sőt-mint írtam-így utólag hálás is vagyok érte, mert igenis tanultam belőle..
/BI/

Titkok

Az ember képes arra, hogy keresse,
kutassa a Világegyetem titkait...
Sok mindent tudunk már, fényévekre
tőlünk más bolygókra képzeli terveit.
A Nap az Univerzum szíve,
vajon meddig tart élete?
Kérdések, tapasztalat, tudás(nem tudás)
belefér a végtelenbe.

Csak azt nem értem, hogyan került
a kocsikulcsom a felmosóvödörbe...
/BI/

Kép: Net

Nemzedékek

2018. augusztus 15.

Nem könnyű az élet, már akit férfinéppel áldott meg a sors. De van egy hatalmas előnye: mindkét nem látószögéből érzékelheted a világ eseményeit, nem csak beszűkült női szemmel osztogathatod a véleményedet, a velük való beszélgetésekkel nagyobb emberismeretre teszel szert, jobban kitágul a világ mindenféle értelemben. Ritkán van rá alkalom, hogy fiammal, unokámmal, keresztfiammal egy asztálnál ülve elmélkedhetünk, még akkor is, ha-mint rangidős , immár női "bölcs" néha a rövidebbet húzom. Mert olyan gyors ütemben változik a világ, hiába hivatkozok én arra, hogy régebben minden más volt, olykor kemény munkával, nehéz mindennapokon keresztül tartunk ott, ahol vagyunk, de -így utólag-mégis boldogok voltunk, a mai fiatal nemzedék ezt nem teljesen így látja, ők jórészt a jelennek élnek, nagyon rövidtávú jövőben gondolkodnak-nekem ez a tapasztalatom.
Beszélgettünk ebben a verejtécsurgató hőségben és magamban arra gondoltam, lehet, hogy nekik van igazuk. A fiam szerint, ha a felmelegedés ilyen ütemben folytatódik, akkor hogyan tervezzenek hosszabb távra? Ha nem figyelünk, nem vesszük észre a temészet jelzéseit és nem teszünk valamit, akkor nem 100, hanem legfeljebb 30-40 év van előttünk.
Hát figyeljetek és tegyetek-mondtam! Kár volt, mert rám szólt:-miért, Te más világban élsz?
Milyen igaza van! Az előrelátás, a segítés nem kor függvénye, ez az összetartásról, a megértésről, az emberi hozzáálásról szól...
Szóval kicsit beszélgettünk, komoly fiammal, "jövő nemzedék" magának való unokámmal és a kicsit felelőtlen, de nagyon szeretett keresztfiammal...
/BI/
Kép: saját

Nem törtek meg /játékra/

Megadott szavak:barbár,esőfelhő,zománcfesték,musztáng, kötél

Az amerikai pusztán perzselt, égetett a nap,
száraz fűcsomók kókadoztak,
szomjukat oltották volna a mezők,
és a vadlovak,-szikráztak a legelők.
Ó, a vadlovak, a musztángok!
A szabadság megtestesítői vagytok,
pedig de sokan erőszakos halált haltatok!
Barbár emberek, lőttek rátok,
kötéllel vontak, vágóhídon darálták husotok...
De nemhiába spanyol a véretek ,
oly vad és szilaj a testetek,
szőrötök fénylik a napon, mint a zománcfesték,
megcsillan rajtuk a testi verejték.
Szabad voltotok megmaradt,
nem törte meg a gyarló emberi akarat,
talán csak az indiánoknak hódoltatok be,
ők tudták, milyen a szabadság szelleme....

Végre gyülekeznek az esőfelhők,
sörényeteket lobogtatják a szellők,
felfrissül a puszta s ti, musztángok
új erővel, szabadon vágtáztok.

/BI/
Kép: Net

Toalettpapír

Korábban írtam, igyekszem aktuális témákról írni, elsősorban olyanokról, amiket a saját bőrömön is érzek, ezáltal sokunk is, mert ugye mi vagyunk a "nép fiai", azaz a többség. Előrebocsátom, nem politizálok, távol áll tőlem, nem értek hozzá.
Amiről most írok, már néhány hónapja nyomja a lelkem, gondolkodtam, kiírjam-e magamból, mert amolyan sz@r téma, lehet, hogy nincs is igazam,De mégis .megemlítem.
Havonta egyszer nagyvásárlást csinálok a közeli bevásárlóközpontban. Ilyenkor az élelmiszerektől kezdve a mosóporig mindent megveszek, amire egy hónapban szükségem van, addig, amíg ezt megtehetem. Most hallottam, magas az infláció, amit hallás nélkül is észrevettem, mert mindig többet fizetek ugyanazokért, mint az előző hónapban. A drágulásra mindig van ok.
Ami most kiverte nálam a biztosítékot, az nem más, mint a WC papír.
Eddig mindig a legegyszerűbb fajtát vásároltam, az egyrétegű, nyoltekercses csomagolásút, ami kb.200 Ft volt. Nem kell nekem két-háromrétegű, amig trónolok, unalmamban elhajtogattam, lett belőle négy réteg.Szóval a boltban nyúlok a szokásos helyre a papírért,-ott állt mindig halomban-de mit ad Isten, eltűnt, nincs, helyette csodás csomagulású, két-háromrétegű, 16 tekercses csomagokat találtam, ezer forinttól ezerhatszáz, vagy még több áron.Aranylemezből vannak ezek? Némelyiknek illata is volt.Elgondolkodtam:  egy nagyobb családnak vajon hány ilyet kell venni egy hónapban, már ahol van mit enni és van minek kijönni? Én kérem vissza a régi WC papíromat, mindenféle illat és díszítés nélkül, egyrétegűen, a régi áron. No, jó, lehet kicsit drágábban, mert elvégre infláció van...a lényeg, hogy a célnak mgfelelő legyen és legalább ötödével kevesebbe kerüljön a mostaninál, mert én igénytelen vagyok, vállalom..
/BI/

Tüzes nyár

Még lomha sötétben is perzsel a nyár,
lehúzott redőny résén bekúszott egy sugár.
Nem vágyom se fényedre, se tüzedre,
menj innen messze, a pokol tüzébe,
(úgyis onnan jöttél, nem égi fény vagy)
égetsz, perzselsz, lelkemben hamut hagysz,
tüzes nyiladdal áttöröd bőrömet,
Ámort játszol, de csak égeted szívemet...

Én már vágyón csak az én nyaramat várom,
amikor a levelek sárgulni kezdenek a fákon,
s reggelente friss levegőn kávém iszom
a harmatos zöldben
megbékélve az élettel, mert tudom
sorsom ott van a kezedben...
/BI/

Kép: saját

Napi egyperces- A kézimunka

Sose tagadtam, hogy nagy bagós vagyok, nem mondom meg, hány éve cigarettázom, mert még kederül...és én beborulok. Tény, hogy húszéves korom óta.
Ma már-az ára miatt-kifejezetten luxus hóbortnak számít a bagózás, aki műveli, az nagyon jól tudja.Így az ember mindent elkövet, hogy csökkentse a dohányzásra fordított összeget-no, és a lelkiismeretét.Nekem az a szokásom, hogy úgy irányítom a napi teendőimet, hogy a 18 órás Híradóra elkészüljek, ilyenkor aztán elfekszem a sarokgarnitúrán és hogy ne unatkozzak, hozzákezdek a dugdosáshoz, azaz a töltögetéshez. No, nem bolti dohányból, mert azon sokat nem spórólnék, de sikerült felfedeznem "dugi-dohányt", ami olcsóbb jóval a boltinál, de a minősége?!Arról jobb nem beszélni.Próbálom lazán töltögetni, de a fejem így is belapul, mire elszívok egyet. Aztán a hamu véletlenül sem a hamutartóban landol, hanem rá, ide  a garnitúrára. Végül a kellemetlenséget úgy oldottam meg, hogy vettem egy szép anyagot ágytakarónak, azzal burkoltam be a garnitúrát. Sajnos ez ilyen dzsörzé szerű anyagból van, amin a leesett hamu apró lyukakat képzett. Idővel aztán már kezdett a szitára hasonlítani. Csinálnom kell vele valamit!
Mindig szerettem kézimunkázni, így azt találtam ki, hogy a lyukakat körbehímzem virágokkal. Egész jól néz ki...
A minap eljött egy barátnőm, természetesen hellyel kínáltam a garnitúrára. Mielőtt leült, csodálkozva nézte a "művemet", majd álmélkodva megszólalt.
-Te Ica, ez a takró nagyon drága lehetett, tiszta kézimunka az egész!
Magamban jót mosolyogtam, de nem árultam el a titkomat.
-Tudod, hogy van, a kézimunkát meg kell fizetni-mondtamI
/BI/

A rekordom

Olyan változatos az életem! Egyik munka követi a másikat, igazán nem panaszkodhatok. Persze, ebben a melegben csak módjával!
Tegnap késő délután- miután mára megfőztem az ebédet-leszedtem a körtét. Ennyi sok körtém még sose lett ezen az öreg fán. Viháncolt még egy kicsit, mielőtt összel majd jól megkurtítom, adok még neki néhány évet...Leszedtem hat ládával, még nem teljesen sárgán, hogy legyen ideje beérni. Egy nagy vödörrel, a gyönyörű szőlőfürtökkel a tetején át is tettem a szomszédnőmnek, merő jószívűségből, nem azért, hogy csak én kinlódjak az eltevéssel...( :))
Az érettebb

szemek közül jónéhány a földre esett, gondoltam, majd csinálok ma valami sütit, este készítettem belőle friss dzsemet. Mégis, mára meggondoltam, mert a sütőből kiáramló 200 fok valahogy éppen nem hiányzott.
Milyen jó, hogy így döntöttem, mert legalább megdöntöttem a saját rekordomat! Ugyanis palacsintát sütöttem, eddig a sütési idő lerövidítése érdekében, két palacsintasütővel végeztem e munkát, most előszedtem a harmadikat is. Csupa öröm volt, képzeljétek, néhány perc alatt vagy húsz palacsintát megsütöttem, igaz, ugráltam egy kicsit, viszont jóleső érzéssel nyugtáztam, hogy hajlott korom ellenére még lehetne helyem a Balaton parti strandok büféiben, tán még fizetnének is érte...
Este majd locsolok, kókadt növényeimet és a kutyát-halottnak a puszi, mert a füvem már kiszáradt! De nem baj, jön még kutyára dér-no, nem most, de kivárjuk!
Jó lubickolást kívánok a Pestieknek a szökőkutakban, nekünk falusiaknak megteszi a locsolóslag végére barkácsolt zuhanyrózsa is!

Szép vasárnapot!
/BI/

A híd

Ó, hányszor készültem menni hozzád
át a hídon, melyet Isten kezében tart
kezdetektől, a szívedig vezet tovább,
de nem lehet, messze a túlsó part!
Oly végtelen két kéz között a betonút,
nem lelek rád, lassan a por beborít,
az évszakok sorakoznak, az idő fut,
s mire elérnélek, a kéz ökölbe szorít...
/BI/
Kép: Net- Vietnám, Golden Bridge

Forró napok

Próbálok mindig aktuális lenni. Ebből kifolyólag már unalomig ismeritek erről a nyárról szóló néhánysoros írásaimat. Dehát nyár van, forróság, fülledtség, lassan kibírhatatlanság. És én aktuális vagyok, miről is írhatnék...
A verejtékes, nem alvós éjszaka után arra gondoltam, ma megemberelem magam és kezdek folyékony állapotú magammal valamit. Mert az mégse járja, hogy itt tespedek és lesem, mikor mozdul meg a függöny. Volt, ahol már esett néhány csepp eső, sőt rövidke nyári zivatar is volt, de itt?
Nehéz most gondolkodni, különösen arról, mit főzzek ebédre. Leves mindenképpen kell, mert már nem bírom a sok vizet vedelni, nem ártana némi változatosság. Oda is tettem a "valamit visz a víz" levesemet, mert ebben víz is van, meg valami is! A "valamit" a kertből hoztam be, néhány szem krumplit, zöldséget, hagymát. Remek lett a levesem, tettem még bele egy kis vegetát, majd metélttésztát. A második fogás a tegnapi melegfronti hülyeségem miatt már készen volt.
Tegnap ugyanis nagyon megkívántam-ne nevess- a spenótot. Ahogyan anyám készítette, tejes zsemlével dúsítva. El is készítettem, de csináltam még mellé krumlipürét pörkölttel, aztán jóízűen megebédeltem. A végén jöttem rá, hogy a spenótom valahogy kimaradt. Hiába, meleg van...
De nem baj, mára jó lesz...
Valahogy frissiteni kellene a lakást. Ilyenkor mindig, mindenhol felmosok. Most is ezt teszem, már majdnem végeztem, de elfáradtam, így leültem a kanapé szélére pihenni felmosónyéllel a kezemben, közben hallgatom Cziffra György zongorajátékát.Micsoda virtuóz volt! Még most sem tudom miért, de kiszökött a könny a szememből...Az érzéseket a hőség sem öli ki az emberből...
/BI/

https://youtu.be/3L0Rncqx1yQ

Gömbike

Vígasztalhatatlan vagyok! Most hívtam fel a fiamat, születésnapja lévén és a menyem zokogva vette fel a kagylót, Gömbike, a kutyájuk éppen akkor távozott az örök vadászmezőkre.Gömbike 3-4 évvel fiatalabb volt az én kutyámnál, aki most 15 éves és naponta reszketek, mert éppen olyanok ők, mint az emberek.Látom, hogy koruk mellett mennyire megviseli őket ez a szörnyű, fülledt hőség.Szenvednek, mint mi. Gömbike eddig bírta.Isten veled, kutyus, légy boldog odaát! Úgy érzem, nemsoká Roxy is melletted lesz....
Talán nem is kellett volna most ezt leírnom, de kijött belőlem, mint a könnyek a szememből..

30 hozzászólás

1 megosztás

58Várady Etelka Éva, Magdolna Kőnig és további 56 ember

Hőség és fagyhalál

Ti még bírjátok? Én valamit félreérthettem, mert reggeltől reménykedtem némi nedvességben, rövidke zivatar formájában..Dehát lehet, hogy félrehallottam az időjós előrelátását, amin már nem is csodálkozom.
De mindennek van másik oldala is, állítólag a korai szőlőket egy héten belül lehet szüretelni.Nekem is van néhány fürt, az idén egyáltalán nem permeteztem, még lemosót sem, mégis gyönyörű lett.Szóval valamit valamiért, a természet nem csapott be...
Aztán épp' most mondják, végre kiderült, hány ember fagyott meg 16-ban az utcán, ill. a saját otthonukban télen. Feltétlenül élnem kell még legalább két évig, mert akkor biztos megtudom, hogy most, e ménkű kánikulában hányan kaptak hőgutát.Mert előbb-utább minden kiderül, a sánta kutya nélkül is. Csak ki kell várni...
/BI/
Képek: Saját

11 hozzászólás

4 megosztás

32Király Károly Lajos, Géza Győri és további 30 ember

Neked, ember /játékhoz/

 / Futürion versforma /

Amíg a gondolat éles, mint a penge,
koncentrálva szépre, ok van reményre,
jövő
béke.

Szitakötő repdes, virágról virágra,
vonzza őt az illat, a szinek világa,
napfény,
kék ég.

Tücsökciripelés legyen a hangzavar,
nem jajszó , ordítás, mit a "vihar" kavar
széllel
bélelt.

Művész-et cetera, tegyél érte gyorsan,
még van lehetőség, de alkalom illan,
locsogsz
topogsz.

Fekete fellegek, olvadó jéghegyek,
világégés, halál, vigyázat, emberek!
hőség
bőség.

De ha odafigyelsz, az égbolt kiderül,
szitakötő repdes, tücsök hegedül
neked
ember.
/BI/

Kép: Net

KI-be kapcsolás

Gondolom, többen vannak olyanok, akiknek úgynevezett kényszercselekedeteik  vannak. Gondolok itt arra, hogy az illető távozni készül hazulról, de ötször visszamegy megnézni, bezárta-e az ajtót, vagy elzárta-e a gázt, eloltotta-e a villanyt, stb. Szerencsére én nem szenvedek ilyesmiben, de elárulom, nekem is van egy hobbim, ami engem bosszant a legjobban.
Nagyon fülledtek a nappalok és éjszakák ezen a nyáron, sokszor szinte levegőt sem kapok, különösen, ha a besötétített szobába kényszerülök a tűző sugarak elől. A  levegőt egyedül az alsó régióból felhozott álló ventilátorom mozgatja meg némileg, ami teljesen zajtalanul forogva keveri a levegőt reggetől estig.
Éjfél felé, mikor lefeküdni készülök, még néhány percet elmélázok itt a gép előtt, közben reflexszerűen kikapcsolom a ventilátort. Aztán jóízűen durmolok vagy két órát, majd hirtelen felriadok, jeszusom, a ventilátort nem kapcsoltam ki, még zárlat lehet és fújhatom a füstöt. Kótyagosan odakúszom a ventilátorhoz, kikapcsolom, majd ismét lefekszem, közben mindig elhatározom, hogy holnap be sem fogom kapcsolni, mert lám, most is milyen kellemes hűvös van.Egészen reggelig, mert akkor jövök rá, hogy az éjjel nem ki, hanem bekapcsoltam a ventilátort...
/BI/